Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-01 / 102. szám
hogy észszerűleg másnak nem is adathatott, akkor ezen szülőknek adott jog a még atyai gyámság alatt levő gyermekeket nem illethette; következőleg a törvényáltal joggal felruházott szülők, még azon esetben is, ha a törvény rendelete ellen cselekedtek volna, saját szülői gyámságuk alatt álló gyermekeiknek nem létező törvényes jogát semmi esetre meg nem sérthették ; annyival kevésbé, mivel ha egyszer a gyermekek a szülök gyámsága alól kikerültek és érettkorúságra jutottak, akkor hatalmukban állott ugyancsak az 1791: 26. t. sz. 13. §ban meghatározott mód szerint vallásukat megváltoztatni, a minthogy ezt többen tették is. — Mit szerző a mondott t. ez. 15. §nak analysálása közben a logikai szabályokra támaszkodva felhord, épen az egyszerű természetes logikai szabályoknál fogva meg nem áll. A protasis vagy thesis ez: „Proles e mixtis matrimoniis susceplae, et suscipiendae, si páter calholicus fuerit, illius religionem sequantur44 Az apodosis pedig ez: „Si verő mater fuerit catholica ; lnne nonnisi pro les masculae patris religionem sequi possint.4* Már ha — szerző értelmében — a törvény szintúgy kötelezte volna a vegyes házasságokban élő protestáns atyát figyermekeinek protestáns vallásbani nevelésére, mikint ugyanazon törvény kötelezte a vegyes házasságban élő katholikus atyát minden gyermekeinek katholikus vallásbani nevelésére , akkor a józan logika szabályainál fogva, hogy a protasis és apodosis között természetes összefüggés legyen, a törvényt lehetlen volt volna másként alkotni, mint e szerint: „Proles e mixtis matrimoniis susceptae et suscipiendae, si pater catholicus fuerit, illius religionem se quantur. Sivero mater fuerit catholica,time nomnisi proles masculae patris religionem sequantu 144 — nem pedig: „sequi possint.1*4 És valóban nem is lehet semmi okot felhozni, hogy ha az 1791 diki törvényhozás a katholikust is protestánst is csakugyan egyiránt akarta kötelezni, miért nem tudta volna ezen egyszerű kívánságát illy egyszerűen kifejezni; vagy miért kívánt volna homályos és érthetetlen lenni, midőn olly világos és könnyen érthető lehetett; vagy miért szólott volna egyikhez parancsolólag: „sequant i r .4* a másikhoz pedig nem parancsolólag : „seq u i possint.44.Következőleg a törvényhozás vagy a józan logika szabályai ellen vétkezett, és pedig szándékosan, mert illy roppant logikai botlást egy törvényhozásról, főkép az 1791 kiről feltenni megbocsáthatlan vakmerészség volna; vagy pedig esze ágában sem volt a protestáns atyát figyermekeinek protestáns vallásbani nevelésére kötelezni. Medium non datur. Az elsőt szerző soha be nem bizonyitandja; nincs tehát egyéb hátra,mint hogy a másikat elfogadjuk, annyival inkább, mivel ezt a tapasztalás is igazolja: ugyanis hány számtalan protestáns atya neveltette mindkét nemű gyermekeit katholika vallásban, anélkül, hogy e miatt valamellyik törvényhatóság őket mint törvénysértőket perbe idézni bátorkodott volna ? Nem kellett valna pedig mindezen protestáns atyákat mint törvénysértőket perbe idézni, ha — mikint szerző szavaiból következik — a törvény őket kötelezte volna figyermekeiknek protestáns vallásbani nevelésére? Miért nem történt tehát ez a felelet: azért, mivel valamint minden egyes protestáns, úgy a törvényhatóságok is igen jól tudták, hogy a vegyes házasságban élő férjnek a törvény szabad tetszésére bízta figyermekeinek katholika vagy protestáns vallásbani neveltetését.Már miután arra, mit a törvény szabad tetszésére bízott, s mit de facto tennie is szabad volt, magát szóval vagy írásban is lekötelezhette; ezen lekötelezés pedig nem volt egyéb, mint reversalis, kérdjük: milly logikánál fogva lehet az illy szabad tetszésből kiadott reversalist törvénybe ütközőnek bélyegezni? hisz ha nem volt törvénybe ütköző maga a de facto lépés — mikint azt eddig megmutattuk, — hogyan lehetett volna törvénybe ütköző annak megigézése?Megemlíti még szerzőn „possini4* szócska grammatikális értelmét is, deepen önmaga ellen: mert valamint a calegorice kimondott „se quantur44 szónak értelme parancsoló , úgy a „possini“ igének értelme mindig szabadtért, szabad választ fist engedő volt, mióta csak a latin nyelvet ismerjük. Üzen igazság ellen mi, kik politikai téren senki vallását nem bírálgatjuk, úgy hisszük, hogy a legprotestánsabb protestánsnak sem lehet protestálnia. Márpedig e tekintetben a szabadság fogalma és lényege abban áll, hogy a kinek valamire törvényes joga van , 413 annak szabad tetszésétől függjön ezen jogával élni vagy nem élni — tehát a protestáns atyának figyelmekeit saját, vagy neje vallásában neveltethetni; — különben a szabadság s a „possini4* ige csak üres hang, csak non ens , azaz semmi. — Egyébiránt hinni szeretjük , hogy a több jeles értekezéseiből higgadt és komoly gondolkozása hazafinak ismert s általunk is igen tisztelt tudós szerző úr most, midőn a hon java minden felekezetek között kölcsönös bizodalmat szükséges, midőn az alig múlt vallási súrlódások nagy ügygyei bajjal lecsilapittatvák, eféle ingerlékeny és a szenvedélyeket könnyen felkorbácsoló tárgyakat a politikai sajtó teréről, hazafiúi magasabb szempontból, mely minden felekezeti érdeknél fölebb áll, örömest számüzend. KILFÖLD. H&Hvergier de Mauranne egybevetés! Duvergier de Hauranne az ismeretes publicista, kitől a napi kérdések feletti józan ítéletében bizonyos érdemet elvitatni nem lehet, és most adott ki egy politikai értekezést „a két világ szemléje 44 lapban, mellynek czime: „Franczia- és Angolország közti jelen viszonyokról s a szövetség helyreállításáról.4* — E fontos munka főhelyeit közölni kívánjuk , de némelly elmélkedést előrebocsátva , mire maga a tárgy felií. Az 1 830ik évi júliusi forradalom számos s nagy ígéretet közöl, izgatói világos vallomása szerint, a legkevesebbeket tartá meg. De olly gyümölcsöt termelt, melly bámulatra méltónak neveztetni érdemes, mi habár eleinte sem jól megfontolt, sem egészen őszintén vélt nem volt, mégis lassan lassan bensőséggé növekedett, sőt az 1840ik évi erős zavarok után a legnehezebb körülmények között Franczia- és Angolország közti szoros szövetséget ismét szerencsésen megszülő. A nemzeti gyülölség, melly a szomszédokat olly rég óta egymástól elidegenité, még a crecyi s azincourti (1346 — 1415) harcztérről eredt, a spanyol örökülési háborúban (1702—1713) gyarapodott, a tizennyolczadik század folyamában fenlétét sokszor éreztető, a legfőbb lökétt pedig Napóleon alatt érte el, kinek nagyszerű tervei egyedül Anglia makacs ellenállásában szenvedtek hajótörést. A restauratio tizenöt éveiben alig titkoltathatók el a bosszúság II.Britanniának a szárazföldi hatalmasságokkal folytonos egyetértése felett, mellyek Francziaországot lealázák s 1789ik évi határaiba visszaszólták, s csak akkor, midőn Canning kormányra került, kezde a jövendő közeledés némi magva mutatkozni. Milly gyorsan alakult ez át, a júliusi forradalom után s az angol parliamenti reform következésében, melly a whigek elött a cabinetet megnyitá, leginkább Talleyrand fáradozásaira, szövetséggé s barátsággá, az világ szerte tudva van. S habár az internationalis szabadelvüség alapelvei az 1840dik évijüktaki szerződés által meg ingatlanak, még is maga a látszólag harczias párt. Iseji ministerelnök is kikerülni kivárni az összeütközést, midőn a hajóhadat a syriai partokról visszaparancsolá, Guizot cabinetének pedig főgondja vala a „szives egyetértést”4 helyreállítani s azt mindenkép szilárd alapra helyezni. A máj, 29-i szerződés által a ma számtalanszor említett botránykő is — a kutatási jog—az útból eltéretett. E körülmények között Duvergier de Hauranne honfiainak figyelmét joggal egy bizonyos állandóságra vezető viszonyok természetére utalja. Hagyjuk őt magát beszélni. „Meg kell vizsgálni, miként alakulandnak egykor s a közel jövendőben a Franczia-és Angolország közötti kölcsönös viszonyok. E dolog tárgyalása nehéz, ennélfogva igyekezni fogok a részrehajlatlanság szigorú határai között maradni. Nálunk két túlzó vélemény létezik, mellyelmek mindegyike buzgó védőkkel bír. Az egyik vélemény szerint Anglia Francziaországnak természetes s örök ellensége. Angliávali egyetértésben munkálni, akár miben, a vélemény szerint annyit tesz, mint magát az árulásnak vagy legalább elmaradhatlan csalódásnak kitenni. — A másik vélemény szerint Anglia Francziaországnak — mint 1830ban levő—egyetlen lehetséges szövetségese, s e szerint az Angliávali szövetség kénytelensége lenne. Angliávali szövetség nélkül Francziaország méltó állást Európában nem foglalhatna magát .Angliától elkülönözni minden tekintetben annyit tenne, mint magát csatavesztésre s lealázsalásra kárhoztatni. Lássuk mind a két véleményt kevesbbé közelebbről. (Folyt. köv.) M.ISzíjaim! »* Ajun. 16ki alsóházi ülésben Roebuck panaszt emelt, az állítólagosan általa elkövetett szabadalmi megszegés miatt, erre alkalmat szolgált a következő tény: A minapi ír collegiumi bili bizottmánytanácskozmányában e tag — mint említők — élénk személyeskedő szóvitába bocsátkozott Smith O’Brien-nel, az ismeretes protestáns repealistával,s tulajdonképen O’Connell másik énjével, ki Dublinből épen most érkezett Londonba. Roebuck erősen kikelt ezen s más a repealegylethez tartozó tagok ellen, mivel azok, ahelyett hogy itt a parliamentben helyükön ülnének, a dublini békecsarnokban izgatnak. E jelenet utáni napon Roebuck laba elött egy kocsi állott meg és Somers K tag s O'Connell barátja által egy levelet kapott, s ama nyilatkozataiért feleletre vonatotti párbajra kihivatott. Az e kérdés feletti vitatkozások még folyvást tartanak, hogyan fog az végződni,előre nem láthatni, átalában úgy látszik, hogy a ház a Roebuck által megkezdett eljárást roszalja. Még emlékezhetni, miszerint a tavalyi ülések alkalmával is Roebuck kénytelen volt a ház védszárnyai alatt megszökni, midőn a nagyon tiszteletre méltó Smith urat szinte ekép személyesen megbántó, s hasonló elégtétel-adásra hivatott fel. Roebuck Brougham lordot követi: mint ez, ő is barátságát a toryministeriumra erőszakolja, és sokszor személyeskedéseket idéz elő. Az ír lapok egy második repeallakomáról tesznek említést, melly jun. 11 én Cork város szomszédságában az úgynevezett Sydney-halmon szabad ég alatt, számos nép jelenlétében történt. Az izgató beszéde semmi újat sem tartalmazott, azonban O’Connel ugyanazon estve egy beál ivó mérsékleti egyletnek „a népcsarnokban44, hová hivatalos vala, tudtul adá, miszerint legközelebb Londonba utazandik s helyét az alsóházban elfoglalandja , hogy személyesen óvást tegyen Sir J. Graham collegiumi billje s Sir R. Peel irhoni bankbillje ellen. Ő maga is eleinte ez utóbbit dicséré , mivel tartalmáról bizonyos tudomása nem vala, most azonban átlátja, hogy az Irhonnak nagy bajt okozna. Nemkülönben Stanley lord bilije feletti tanácskozásokban is részt kíván venni, mellynek czélja, hogy az ír bérlők, a birtokukban levő javakban tett javításokért kárpótlást nyerjenek. Stanley nem ép a legkedvesebb ember, de e rendszabály elismerést s pártolást érdemel. Silgetsay Sámlr vezetése mellett szerkeszti SSluet Oláh János. Megjelent és kapható Emich Gusztáv magyar és külföldi könyvkereskedésében Pesten mii- és kígyóul ez a szegletén, a cs. k. postahivatal átellenében s általa minden hiteles könyvárusnál a két magyar hazában. VALLÁSBARÁT IV. V. VI. füzet, kiadja Cirys t. .Irnoh hittanár. Tartalma e három füzetnek a keresztény év II. könyve, vagyis szent Györgyim , Pünkösdhó, és szent Ivánhó szenteinek élete, s.t. Márk egész Evangéliuma, s mindennapra a hit, vagy erkölcstan valamelly igazságáról elmélkedés. A szentek életében, a hiteles előadás, az evangelionok czélszerű felosztása az elmélkedésekben, a kenetteli , nyelv s lelki felemelkedés e munkát minden keresztény családoknál, intézeteknél, s vallásbarátoknál óhajthatóvá teszi. Az első I, II, III füzet, szinte hasonló áron s után kapható. 2—2 Ivrabáts Ferencz ezennel felszólitatik, hogy bizonyos örökségi illetősége átvétele végett magát folyó évi augustus első napjáig Trencsén megye kebelében helyett Kisucza-Ujhely mezővárosa plébánusánál Lottner János urnái okvetetlen jelentse: (2-3) 0 k reemé ny. A kalocsai érseki uradalom részéről közhírré tétetik, hogy a Kali pusztai szántóföldek, mellyek 1845ik évi September 3án Kalocsán tartandó árverési után haszonbérbe adatni kihirdetettek, haszonbérbe adatni nem fognak, és igy az említett kihirdetés, de csupán a Kali pusztai szántóföldekre nézve, visszavonatik. (2—3) Váltásörvény/féki idézés: Vlasics Aillik az ellene Mandl Joakim által 380 pH. iránt indított, váltóügy tárgyalására folyó 1145dik évi július 23-ának reggeli 9 órája megjelenési határidőül azon megjegyzés mellett tüzelik ki, miszerint ha ezen kitűzött határidőben sem szemé lyesen , sem ügyviselője által meg nem jelennék, védelmére a váltótörvény IIV. 214 §. értelmében Ordódy József váltó ügyvéd neveztetett gondnoknak, kelt Pesten az e. h. kir. vallótörvényszék 1845dik évi június 23-án tartott üléséből. Nyomalik Trauner Károlyi betűivel, uri-utcza 354. szám.