Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-01 / 102. szám

hogy észszerű­leg másnak nem is adathatott, akkor ezen szülőknek adott jog a még atyai gyámság alatt levő gyermekeket nem illethette; következőleg a tör­vény­­által joggal felruházott szülők, még azon eset­ben is, ha a törvény rendelete ellen cselekedtek volna, saját szülői gyámságuk alatt álló gyermekeiknek nem létező törvényes jogát semmi esetre meg nem sért­hették ; annyival kevésb­é, mivel ha egyszer a gyer­mekek a szülök gyámsága alól kikerültek és érettko­­rúságra jutottak, akkor hatalmukban állott ugyancsak az 1791: 26. t. sz. 13. §ban meghatározott mód sze­rint vallásukat megváltoztatni, a minthogy ezt töb­ben tették is. — Mit szerző a mondott t. ez. 15. §­­nak analysálása közben a logikai szabályokra támasz­kodva felhord, épen az egyszerű természetes logikai szabályoknál fogva meg nem áll. A protasis vagy thesis ez: „Proles e mixtis matrimoniis susceplae, et susci­­piendae, si páter calholicus fuerit, illius religionem sequantur44 Az apodosis pedig ez: „Si verő mater fuerit catholica ; lnne nonnisi pro­ les masculae patris religionem sequi possint.4* Már ha — szerző értelmében — a törvény szint­úgy kötelezte volna a vegyes házasságokban élő pro­testáns atyát figyermekeinek protestáns vallásbani ne­velésére, mikint ugyanazon törvény kötelezte a ve­gyes házasságban élő katholikus atyát minden gyer­mekeinek katholikus vallásbani nevelésére , akkor a józan logika szabályainál fogva, hogy a protasis és apodosis között természetes összefüggés legyen, a törvényt lehetlen volt volna másként alkotni, mint e szerint: „Proles e mixtis matrimoniis susceptae et susci­­piendae, si pater catholicus fuerit, illius religionem s­e quantur. Sivero mater fuerit catholica,time nom­nisi proles masculae patris religionem s­e­q­u­a­n­t­u 144 — nem pedig: „s­e­q­u­i p­o­s­s­i­n­t.1*4 És valóban nem is lehet semmi okot felhozni, hogy ha az 1791 diki törvényhozás a katholikust is protestánst is csakugyan egyiránt akarta kötelezni, miért nem tudta volna ezen egyszerű kívánságát illy egyszerűen kifejezni; vagy miért kívánt volna homályos és érthetetlen lenni, mi­dőn olly világos és könnyen érthető lehetett; vagy mi­ért szólott volna egyikhez parancsolólag: „sequan­­t i­ r .4* a másikhoz pedig nem parancsolólag : „s­e­­q u i p­o­s­s­i­n­t.44.Következőleg a törvényhozás vagy a józan logika szabályai ellen vétkezett, és pedig szándékosan, mert illy roppant logikai botlást egy törvényhozásról, főkép az 1791 kiről feltenni megbo­­csáthatlan vakmerészség volna; vagy pedig esze ágá­­ban sem volt a protestáns atyát figyermekeinek pro­testáns vallásbani nevelésére kötele­z­n­i. Medium non datur. Az elsőt szerző soha be nem bizonyitandja; nincs tehát egyéb hátra,mint hogy a másikat elfogadjuk, annyival inkább, mivel ezt a tapasztalás is igazolja: ugyan­is hány számtalan protestáns atya neveltette mindkét nemű gyermekeit katholika vallásban, a­nél­kül, hogy e miatt valamellyik törvényhatóság őket mint törvénysértőket perbe idézni bátorkodott volna ? Nem kellett valn­a pedig mind­ezen protestáns atyá­kat mint törvénysértőket perbe idézni, ha — mikint szerző szavaiból következik — a törvény őket köte­lezte volna figyermekeiknek protestáns vallásbani nevelésére? Miért nem történt tehát ez a felelet: a­­zért, mivel valamint minden egyes protestáns, úgy a törvényhatóságok is igen jól tudták, hogy a vegyes házasságban élő férjnek a törvény szabad tetszésére bíz­ta figyermekeinek katholika vagy protestáns vallásbani neveltetését.­Már miután arra, mit a törvény szabad tetszésére bízott, s mit de facto tennie is szabad volt, magát szóval vagy írásban is lekötelezhette; ezen lekö­­telezés pedig nem volt egyéb, mint reversalis, kérdjük: milly logikánál fogva lehet az illy szabad tetszésből kiadott reversalist törvénybe ütközőnek bélyegezni? hisz ha nem volt törvénybe ütköző maga a de facto lé­pés — mikint azt eddig megmutattuk, — hogyan lehe­tett volna törvénybe ütköző annak megigézése?Meg­­említi még szerzőn „possini4* szócska grammati­­kális értelmét is, deepen önmaga ellen: mert vala­mint a calegorice kimondott „se quantur44 szónak értelme p­a­r­a­nc­s­o­l­ó , úgy a „p­o­s­s­i­n­i“ igének értelme mindig s­z­a­b­a­d­t­é­r­t, s­z­a­b­a­d v­á­l­a­s­z­t fi­s­t engedő volt, mióta csak a latin nyelvet ismerjük. Üzen igazság ellen mi, kik politikai téren senki val­lását nem bírálgatjuk, úgy hisszük, hogy a legpro­­testánsabb protestánsnak sem lehet protestálnia. Már­pedig e tekintetben a szabadság fogalma és lényege abban áll, hogy a kinek valamire törvényes joga van , 413 annak szabad tetszésétől függjön ezen jogával élni vagy nem élni — tehát a protestáns atyának figyel­­mek­eit saját, vagy neje vallásában neveltethetni; — különben a szabadság s a „possini4* ige csak üres hang, csak non ens , azaz semmi. — Egyébiránt hin­ni szeretjük , hogy a több jeles értekezéseiből higgadt és komoly gondolkozása hazafinak ismert s általunk is igen tisztelt tudós szerző úr most, midőn a hon java minden felekezetek között kölcsönös bizodalmat szük­séges, midőn az alig múlt vallási súrlódások nagy ügy­gyei bajjal lecsilapittatvák, eféle ingerlékeny és a szenvedélyeket könnyen felkorbácsoló tárgyakat a po­litikai sajtó teréről, h­a­z­a­fiúi m­a­g­a­s­a­b­b s­z­e­m­­pontból, me­­ly minden felekezeti érdeknél föl­eb­b áll, örömest számüzend. K­ILFÖLD. H&Hvergier de Mau­ranne egybevetés! Duvergier de Hauranne az ismeretes publicista, kitől a napi kérdések feletti józan ítéle­tében bizonyos érdemet elvitatni nem lehet, és most adott ki egy politikai értekezést „a két világ szemlé­je 44 lapban, mellynek czime: „Franczia- és Angol­ország közti jelen viszonyokról s a szövetség helyre­állításáról.4* — E fontos munka főhelyeit közölni kí­vánjuk , de némelly elmélkedést előrebocsátva , mire maga a tárgy felií. Az 1 830ik évi júliusi forradalom számos s nagy ígéretet közöl, izgatói világos vallo­mása szerint, a legkevesebbeket tartá meg. De olly gyümölcsöt termelt, melly bámulatra méltónak ne­veztetni érdemes, mi habár eleinte sem jól megfon­tolt, sem egészen őszintén vélt nem volt, mégis las­san lassan bensőséggé növekedett, sőt az 1840ik évi erős zavarok után a legnehezebb körülmények között Franczia- és Angolország közti szoros szö­vetséget ismét szerencsésen megszülő. A nemzeti gyülölség, melly a szomszédokat olly rég óta egy­mástól elidegenité, még a crecyi s azincourti (1346 — 141­5) harcztérről eredt, a spanyol örökülési háború­ban (1­702—1713) gyarapodott, a tizennyolczadik szá­zad folyamában fenlétét sokszor éreztető, a legfőbb lö­kétt pedig Napóleon alatt érte el, kinek nagy­szerű tervei egyedül Anglia makacs ellenállásában szenvedtek hajótörést. A restauratio tizenöt éveiben alig titkoltathatók el a bosszúság II.Britanniának a szárazföldi hatalmasságokkal­ folytonos egyetértése felett, mellyek Francziaországot lealázák s 1789ik évi határaiba visszaszólták, s csak akkor, midőn Can­ning kormányra került, kezde a jövendő közele­dés némi magva mutatkozni. Milly gyorsan ala­­kult ez át, a júliusi forradalom után s az angol par­­liamenti reform következésében, melly a wh­igek elött a cabinetet megnyitá, leginkább Talleyrand fáradozásaira, szövetséggé s barátsággá, az világ szerte tudva van. S habár az internationalis szabad­­elvüség alapelvei az 1840dik évijük­taki szerződés által meg ingatlanak, még is maga a látszólag har­­czias párt. Iseji­ minister­elnök is kikerülni kivárni az összeütközést, midőn a hajóhadat a syriai partokról visszaparancsolá, Guizot cabinetének pedig fő­­gondja vala a „szives egyetértést”4 helyreállítani s azt mindenkép szilárd alapra helyezni. A máj, 29-i szer­ződés által a ma számtalanszor említett botránykő is — a kutatási jog—az útból eltéretett. E körülmények között Duvergier de Hauranne honfiainak fi­gyelmét joggal egy bizonyos állandóságra vezető vi­szonyok természetére utalja. Hagyjuk őt magát be­szélni. „Meg kell vizsgálni, miként alakulandnak egykor s a közel jövendőben a Franczia-és Angolország közötti kölcsönös viszonyok. E dolog tárgyalása nehéz, ennélfogva igyekezni fogok a részrehajlatlanság szigo­rú határai között maradni. Nálunk két túlzó vélemény létezik, melly­elmek mindegyike buzgó védőkkel bír. Az egyik vélemény szerint Anglia Francziaország­­nak természetes s örök ellensége. Angliávali egyetér­tésben munkálni, akár miben, a vélemény szerint annyit tesz, mint magát az árulásnak vagy legalább elmaradhatlan csalódásnak kitenni. — A másik vé­lemény szerint Anglia Francziaországnak — mint 1830ban levő—egyetlen lehetséges szövetségese, s e szerint az Angliávali szövetség kénytelensége len­ne. Angliávali szövetség nélkül Francziaország mél­tó állást Európában nem foglalhatna­ magát .Angliá­tól elkülönözni minden tekintetben annyit tenne, mint magát csatavesztésre s lealázsalásra kárhoztatni. Lássuk mind a két véleményt kevesbbé közelebbről. (Folyt. köv.) M.ISzíjaim! »* Ajun. 16ki alsóházi ülés­ben Roebuck panaszt emelt, az állítólagosan általa elkövetett szabadalmi megszegés miatt, erre alkal­mat szolgált a következő tény: A minapi ír collegiumi bili bizottmánytanácskozmányában e tag — mint em­lítők — élénk személyeskedő szóvitába bocsátkozott Smith O’Brien-nel, az ismeretes protestáns repea­­listával,s tulajdonképen O’Connell másik én­jével, ki Dublinből épen most érkezett Londonba. Roebuck erősen kikelt ezen s más a repealegylethez tartozó tagok ellen, mivel azok, a­helyett hogy itt a parlia­­mentben helyükön ülnének, a dublini békecsarnok­ban izgatnak. E jelenet utáni napon Roebuck laba elött egy kocsi állott meg és Somers K­ tag s O'Connell barátja által egy levelet kapott, s ama nyilatkozataiért feleletre vonatotti párbajra kihivatott. Az e kérdés feletti vitatkozások még folyvást tarta­nak, hogyan fog az végződni,előre nem láthatni, áta­­lában úgy látszik, hogy a ház a Roebuck által meg­kezdett eljárást roszalja. Még emlékezhetni, miszerint a tavalyi ülések alkalmával is Roebuck kénytelen volt a ház védszárnyai alatt megszökni, midőn a na­gyon tiszteletre méltó Smith urat szinte ekép sze­mélyesen megbántó, s hasonló elégtétel-adásra hiva­tott fel. Roebuck Brough­am lordot követi: mint ez, ő is barátságát a toryministeriumra erőszakolja, és sokszor személyeskedéseket idéz elő. Az ír lapok egy második repeallakomáról tesz­nek említést, melly jun. 11 én Cork város szomszéd­ságában az úgynevezett Sydney-halmon szabad ég alatt, számos nép jelenlétében történt. Az izgató be­széde semmi újat sem tartalmazott, azonban O’C­on­nel­ ugyanazon estve egy b­eál­ ivó mérsékleti egy­letnek „a népcsarnokban44, hová hivatalos vala, tudtul adá, miszerint legközelebb Londonba utazandik s he­lyét az alsóházban elfoglalandja , hogy személyesen óvást tegyen Sir J. Graham collegiumi billje s Sir R. Peel irhoni bankbillje ellen. Ő maga is eleinte ez utóbbit dicséré , mivel tartalmáról bizonyos tudomása nem vala, most azonban átlátja, hogy az Irhonnak nagy bajt okozna. Nemkülönben Stanley lord bilije feletti tanácskozásokban is részt kíván venni, melly­nek czélja, hogy az ír bérlők, a birtokukban levő javakban tett javításokért kárpótlást nyerjenek. Stan­ley nem ép a legkedvesebb ember, de e rendsza­bály elismerést s pártolást érdemel. Silget­say Sáml­­r vezetése mellett szerkeszti SSluet Oláh János. Megjelent és kapható Em­ich Gusztáv magyar és külföldi könyvkereskedésében Pesten mii- és kígyóul ez a szegletén, a cs. k. postahivatal átellenében s általa minden hiteles könyvárusnál a két magyar hazában. VALLÁSBARÁT IV. V. VI. füzet, kiadja C­irys t. .Irn­oh hittanár. Tartalma e három füzetnek a keresztény év II. könyve, vagyis szent Györgyim , Pünkösdhó, és szent Ivánhó szenteinek élete, s­.t. Márk egész Evangéliuma, s min­dennapra a hit, vagy erkölcstan valam­elly igazságáról elmélkedés. A szentek életében, a hiteles előadás, az evangeliono­k czélszerű felosztása az elmélkedésekben, a kenetteli , nyelv s lelki felemelkedés e munkát minden keresz­tény családoknál, intézeteknél, s vallásbarátoknál óhajt­hat­óvá teszi. Az első I, II, III füzet, szinte hasonló áron s után kapható. 2—2 Ivrabáts Ferencz ezennel felszólitatik, hogy bizonyos örökségi illetősége átvétele végett magát folyó évi au­gust­us első napjáig Trencsén megye kebelében hely­ett Kisucza-Ujhely mezővárosa plébánusánál Lottner János urnái okvetetlen jelentse: (2-3) 0 k r­e­­e­­­m­é n­y. A kalocsai érseki uradalom részéről közhírré téte­tik, hogy a Kali pusztai szántóföldek, mellyek 1845ik évi September 3án Kalocsán tartandó árverési után ha­szonbérbe adatni kihirdetettek, haszonbérbe adatni nem fognak, és igy az említett kihirdetés, de csupán a Kali pusztai szántóföldekre nézve, visszavonatik. (2—3) Váltásörvény/féki id­ézés: Vlasics A­illik az ellene Mandl Joakim által 380 pH. iránt indított, váltóügy tárgyalására folyó 11­45dik évi július 23-ának reggeli 9 órája megjelenési határidőül azon megjegyzés mellett tüzelik ki, miszerint ha ezen kitűzött határidőben sem szemé­ lyesen , sem ügyviselője által meg nem jelennék, védelmére a váltótörvény II­V. 214 §. értelmében Ordódy József váltó ügy­véd neveztetett gondnoknak, kelt Pesten az e. h. kir. vallótör­­vényszék 1845dik évi június 23-án tartott üléséből. Nyomalik Trauner­ Károlyi betűivel, uri-utcza 354. szám.

Next