Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-14 / 162. szám

T­ART­ALÓ Ifj. '■ Nógrid..­­ Tudo­mány és irodalom. (Felszólítás nyelvünk ügyében). — Törvényhatósági tudósítások. Fejérből (főispáni he­lyettes székfoglalása). Liptóból (rendk. közgy. víz által meg­rongált utak s elsodort hidak visszaállítására a só felemelt cáré­ból segély, só és fa-szállitás akadályoztatása). — Buda­pesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Veszprémből). Lapszemle. Pesti Ilirlap. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Olasz- Német­ország. Gabonaár.­ Pénzkelet. Lettek­ a huzások. Dunavizállas. KAGIAnORSZÁG és ERDÉM. Szégrad. Mióta Nógrád hajdankorának vezércsillagai, Prónay János és T­ihanyi Ferencz, le­tűntek, nincs hasonhatásu köztanácskozási vezér— hang, m­elly a politikai eszméket központosítva meg-— érlelné, s a józan haladás ösvényén, megyénk pá­ratlan nagyszámú, őscsaláda, anyagi tekintetben pedig valóságos fü­ggetlen középrendű­ szép nemességet ver­esse. '*) — Épen e szellemi haladási korban, mi­dőn a liberális urak minden tekintély ellen töreksze­nek, a közhivatal s személyes tekintély utáni vágy, megyénkben is, kevés kivétellel, ollyannyira átalá­­nos, hogy e részben conservativ, vagy túlzó igen számos egyénekkel szolgálhatunk a publica admini­strate bár­melly ágának; mert néhány száz pengő forintos jövedelmű egyének is, sub sperati­o—6 mille florenorum, itt ott administratorok szívesen lenné­nek ; s*) — pedig ezen költséges hivatal s a megyei főkormányzás, csak vagy már tekintélyes, vagy, és főleg, anyagi jelöltimódos urnak való, a szegénnyel, vagy még köztekintéllyel nem bíróval, főleg ugyan azon megyeivel, könnyen komáznak a hajdan con­­tráterek, **)­mit több megyékben immár tapasztalni is. _ E napokban kisgyülésünk volt csupán s egyedül a hevesi uj kormányzó ur miképeni megtiszteltetése iránt, elnökünk 15 szótöbbséggel 6 ellen, megyénk '*) Mi átalánfogva alig ismerünk valamelly megyét, melly félszázad óta annyi hasznos s nevezetes embert s főhi­vatalnokot ajándékozott volna a hazának, mint Nógrád. A Sz­irányi,Balogh,Tihanyi, Muzslay, Madács, Gyürky sat. nevek ismeretesebbek a haza előtt, hogysem azo­kat említeni szükség legyen. Itt azonban csak a legkö­zelebbi korból hozatván fel példák­a­t­ beküldő úr által, úgy hisszük, miszerint egész­en beküldő úr kívánságát fogjuk kifejezni, ha az általa felidézett Prónay s Tiha­nyi nevekhez, a megye kedveltjei, elnöki közvetítői, és igen terhes időszakokban v­eszélyes vezetőinek sorába a Gyurcsányi s a Jankovics nevet is hozzá sorozzuk. Tel­jesítve ez által egyúttal igazság s méltányosság kívánta kedves polgári kötelességünket; az elsőre nézve egy igen tisztelt s szeretett nagy eszélyü és szív s lélekmi­­veltségű­ rokonunk, a másodikra nézve pedig egy a szomszéd 6. megyében bebizonyult és közkedvességgel biró eréllyel párosult eszélyes tapintatú kormányzó és hajdani tisztelt barátunk iránt. Szerk. **) Ezt mi igenis megbocsátható étvágynak tartjuk. Szerk. **) E három kellékre nézve, megvalljuk, nem lehetünk a t. beküldő úrral olly átalánosságban egy értelemmel, miszerint innen igen gyakori esetekben a kivételt meg ne engedhetnék. Mi azt szeretnők főleg, ha a hivata­lok hova előbb úgy lennének dotálva, hogy a vagyo­­nosság nevezetesb vagy sekélyebb foka épen semmi indokul ne szolgálna azoknak elnyerésére s méltó vi­telére. Azt, hogy e vonalon egyedül az érdem s lel­ki tehetségek tekintessenek, csak ezúton lehetne utó­érni ; pedig hogy ez igen kívánatos lenne, azt beküldő úr is meg fogja engedni. És azért mi csak jót következtet­hetnénk abból, ha valósulna, miszerint az újólag ki­nevezett főispánok s helytartók hivatalaik fényéhez m­ért fizetést fognak nyerni. Szerb részéről küldöttséget vivett ki vezérlete alatt Hevesbe, miután Nógrád előbbi közgyűlése, végzésileg az ad­ministrated beiktatásoknak semmi kitüntetést nem mél­tányol;— de tartani lehet, nehogy illy előzmények után, az ingerültség megyénkben is feléledjen, melly kü­lönben is ok s ok nélkül, a túlzók, s főleg a pesti utczai csőcselék nép által kivivott rend s tekintélyek elleni tettleges zavargások által élelmet nyer. Mire nézve azonban csak annyit említünk , hogy egy jól el­rendezett társaság a hasonló dolgokat, mint a millyeneknek csak legközelebb is Pest tanúja vala, el nem tűrne, s úgy az éretlenségeket, mint a könnyelműségben vele rokonérzésü utczai kö­vezet laposokat karhatalommal is az Hiedelem stá­diumára utasítaná.—Ismét értesü­letünk Pesten legkö­zelebb történt macskazenéről. Mondják, hogy e cse­lekvésnek ismét a hazafi publicum, melly egyedüli czim­ét az úgynevezett liberális párt igényli, volt el­követője; boldog Isten! váljon ezek-e a békés utoai al­kotmányi józan átalakulás rendezői s „honunkapái“? — Sajnos dolog, hogy egy hajdani töredék­­párt, nem feledve ókori vezére intéseit, el­avult elvei után indul, s miután az ellenpártot o­­kaival le nem­ győzhette, s az egész nemzetet ve­zére fényes zászlója alá nem hódíthatta, összeolva­dásában s végvonaglásában utcsó döféseit irányozza a közhivatalnokok tekintélye ellen ! — Hát az alkot­­mányszerű közvélemény, a jutalmazás, vagy bünte­tés, az utczákon fog ezentúl kifejlődni, s ellenvéle­­ményüek ellen határtalan zsarnokságot s foldúlásokat gyakorolhatni a csöndes polgárok személye­s lakai felett? Ezek szomorú előkészületek a jövő ország­gyűlésére, ha az egyoldalról fontolt reform negédes zsarnokai, s az utczai naplopó hősök ínyére nem küldünk majd jövőre követeket; kár hát ezentúl az utasításokat meg is fontolgatni, csak a pesti ujpia­­czon minden személy válogatás nélkül,bizonyos zászló alá számos egyéneket összecsőditeni, s ott s azokkal a hon javára tanakodni kell; szép protocollum kelet­keznék illy repeal-gyülésböl, és a rögtön haladás he­lyett, rögtön sülyedne a magyar haza!!*) Balogh­i László. sitek­nek s századokig türtnek ugyan — de mégis csak feleslegnek kiküszöbölését szándékolja; egyetlen egy nem helyeselhető benne, azon igenis nagy jámbor­sága, miszerint szerény ohajtasi embrióhü­velyéből ki­bontakozni mindeddig nem tudott, nem akart, vagy nem merészelt. E sorok írója tehát, mint ebből is világos, a puszta kivonatnak­ továbbmenést véli he­lyén lenni, s a régi jó schlendrian elhagyását -s­aj­át választatását nemcsak ajánlandja, hanem azt ki­tűzni sőt követni is iparkodand. S csakugyan, akár csupán a kényelem, akár időt s helyet meggazdálko­dandó üdvös rövidség, akár nyelvészi szabatosság s rendszeresség igényeit vegyük szemü­gyre, minden tekintetben ajánlatosnak mutatkozik a nyelvreform, különösen nyelvünkben az újításra olly felelle alkalmasban, melly például alig egy évtized alatt ve­­gyészi mászórendszert vala képes kiállítani, mellynek okszerűség, szabatosság s teljesség tekintetében az európai mivelt nyelvek közt mása nincs, s tán nem is lehet;különösen jelen időnkben, a nyelv újjá születése éveiben — azon stádiumában, mellyben még könnyen, még sikeresen változtatni, újat teremteni s behozni lehet! —Hisz a c-nek ez helyetti azon ész­revétlen s ellenszegülés nélküli becsempészkedése is, ha általán behozottnak nem lehet is mondani, elég kedvező véleményt ad korunk jámbor türelméről, vagy tán helyesben,újításra fogékonyságáról! —• — Hogy más európai nyelvek ezen az irás s kiejtés közli kü­­lönség hason­lót több adatait képesek felmutatni, e reformtóli idegenkedésre biz és olly nyomatékos ok, milly mentsége volna hanyagságunknak a szemétdús háza elejét tétlenül elnéző szomszéd példája; de to­vábbá szerencsétlen egy tapintatot is tanúsít keleti nyelvünk bármelly nyugatival minden illy párhuzamos egybeállítása, s végtére is ki tehet a magyar fül — itt különösen szem — boldogtalan finnyásságáról egyfelül, másfelül például azon boldog német megelégülésról, mellyel mikint azoculiren, copuliren, ablactiren, filtri­ren, decantiren-----------féle gonosz zagyvalékot con am­ore hallgatni, nyelni s emészteni, úgy a tz, sch, sat. felesleg portékát türelemdúsan elnézni képes?! —• — Nyelvreformtóli idegenkedésről tehát honunkban ál­talában nem tarthatni, t. i. ha okszerű, ha teljes; mert istenért, csak itt ne lépjünk ide oda kapkodva — ae fél­szegen fel!­épen irodalmi térre ne állítsuk a hon egyéb fonákságai mellé a következetlenség olly fényes pél­dáját, miilyen anna­k szerencsétlen behozása! — va­lóban szálkának a gyűlő sebből szálankink­ kiránga­­tása minden illy egyoldalú újítás, mielött megkisér­­teték, kisé több óvatossággal s ügyességgel nem le­hetne-e az egészet egyszerre kihúznunk!-------De igénytelen indítvány bevezetésének ez már elég is lesz! lássunk a dologhoz!------­Indítványozó, a közelebb mondottak alapján, minden összetett betűink írásbeli változtatását ajánl­ja, következő modorban! — E betűk (összesen ezek: gy, ly, ny, ty, ez, sz, cs, zs) két hangjelleli írás­módjára kételyen kívül az adott alkalmat, hogy egy hangjel elégtelennek tartatván azon bizonyos hang jelentésére , mellyet eredetileg jelenteni kellő, vala­melly másodbetű, vagy (mint szinte helyesen nevez­hető) pótbetű­kön segélyül véve; e szerint tehát minden összetett betű áll egy — a többi egyszerű betűkből vett — eredeti hangjelből, mellyek g 1 n t c s z, és egy szándéklott hangmódosítást jelentő másodbetűkből, miilyenek y z s. Önként világos már ebből is, mind miben áll az eddigi írásmód hely­telensége, mind mikép javítandó az! — a másodbe­­tűk helyébe ugyanis megfelelő jegyeket kellett va­la használni, mellyek az eredeti betűkhöz csatolva, a czélozott hangejtést szintolly sikeresen jelentendők vala, mint az alkalmatlan pótbelük ; javítást szándék­­lónak tehát mindenekelőtt ama belük eredeti hangját kellene meghatároznia, azután pedig érintett czélra vezető lehetőleg egyszerű jegyeket ajánlania; mert egészen új belük behozása (minél egyéb alternativ nincs) kiki gondolhatja, melly elháríthatlan akadd- Negyvenedik év. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben boritéttal 0 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben-NEMZETI ÚJSÁG. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, Kiadja Özvegye. Kedd oct. 14. Előfizethetni minden r­. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 162. szám 1845. UROM.CiVI­S IRODAUOn. I Felszósiatás n­ychüink ügyében. Ogni rischio al valor sempre e recuro, Tutte le vie son piane agii animosi. Tasso. Jelen felszólalás — illetőleg felhívás — nyelvünk azon különös irásmodorára vonatkozik, miszerint né­­melly mássalhangzóink mindamellett, hogy minden egyéb belükkel megegyezőleg csak egy hangot jelen­tenek , ezt nem szinte egy hangjellel mint ama belük — hanem tőlük sajátosan eltérőleg kettővel kifejezik, s igy ha kiejtésben egyszerű betűk is, írásban csak­ugyan összetettek, miilyenek a gy, ly, cs, sz, s több efféle hangjeleink. Rég ápolá immár — rész­ben nyilatkoztaté is a tudós világ azon jámbor óhajtást: vajha találtatnának minél előbb fel je­gyek , mellyek segélyével ezen nem épen legh­e­­lyesb írásmódot czélszerüleg javítani, azaz: a hang­ban egyszerű betüket írásban is egyszerűekké tenni lehetne! — Mindenesetre méltányos s dicsérendő egy óhajtás ez! hisz csak feleslegnek — régiség szente­l! Ez pedig valóban meg is lesz, ha a conservativ párt a hatalmában álló eszközökhöz nem nyúl, és párttá alakulva, a reform ügyének saját elvei szerinti ke­resztülvitelére a dolgok élére nem áll. Többi közt, ha a demokratái felekezet által megtámadott övéit a közvéleményben a kellő utakon , azaz: a macskazené­vel ellentétben álló ovaliók­s tisztelkedések által nem rehabilitálja, és elég gyáva lesz a fáklyás zenék vagy lakomák általi megtiszteltetések használatától elálla­­ni , talán azon okból, mert egyszer ezen szabados eljárásában az ellenfél által jogtalanul háborgattatott. Szer­k.

Next