Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-14 / 573. szám
riteni fog bennünket, hogy eszünknek vegyük hasznát és állítsunk magunk hasonló intézetet. — ’ „Vessünk csak egy pillanatot — így folytatja a czikkíró értekezését — Magyarország falvai, mezővárosai , és sok nagyobb városai épitésmódjára, a föntebbi állításunk valódiságáról bárki is azonnal meggyőződhetik. A lakházak, pajták, s más épületek agyag, vályog , s más hasonló anyagokból épitetvén, többnyire nád, vagy zsúppal fedezvék, s parányi szikla képes egész falvakat hamvakba dönteni. Hát váljon Magyarhon olly szűkében van e az építészi anyagoknak, hogy ezen bajon teljességgel nem segíthet? Nincs! Kényszeríteni kellene tehát a magyart, hogy határozott idő elforgása alatt házát javítsa ki; s minden új házépitőt szorítani kellene, hogy épületeit a legjobb anyagokból rakassa; és mellyik alattvaló fog vonakodni a felsőbbségnek engedelmeskedni , melly az ő javát munkálja ? Igaz ugyan, hogy a szilárdabb anyagokból épített ház tetemesb költségbe kerül, mint egy vályog- és szalma épület, de váljon a kevéssel több kiadás esik-e fájdalmasabban , vagy az, midőn egy véletlen tűz vagyonunk nagy részétől, sőt néha mindenünktől pillanat alatt megfoszt?“ Átalánosan, s minden mellékes eszme hozzágondolása nélkül e tekintetben kezet fogok a tisztelt czikkíróval; de midőn a fölhozottakkal azt akarja elhitetni az olvasó közönséggel, hogy a trieszti biztosító társaság önkárával tartja fen Magyarországon ügynökségeit, s vesztesége van évről évre a magyarországi biztosításokból; engedjen meg a tisztelt iró, ha szavainak nem tudok hitelt adni. — Nem tudok olly pénztörsért képzelni, ki pénzét kevesebb kamatra adná ki a törvényesnél; a részvényes biztosító társaságok pénztözsérek s nyerészkedőkből állanak, lehetlen tehát elhinnem, hogy olly társaság , mellynek egyedüli czélja — nyerni — önkárával áldozzon egy idegen nemzet jólétéért. A P. H. 956-dik számában a hirdetések rovatában „igazítás és meghívás“ czím alatt a trieszti Azienda Assicuratrice magyarországi főügyvivősége siet megcáfolni azon alaptalan hirt, melly a vizeni károk, és a vizáradásból számozható károk összezavarásából származott, s ajánlja továbbra is pontos szolgálatát. Ugyan kérdek minden elfogulatlant: olly társaság, melly folytonos kárával biztosítja a Dunán és mellékfolyamokon a szállítmányokat: mi érdekből siet az ellene támadt alaptalan hirt megczáfolni? Hazafiuságból ? Hiszen mi hazafyi érdek köti az Azienda Assicuratrice részvényeseit szegény hazánkhoz?—Az emberiség haszna előmozdítása tekintetéből? Ugyan lehet-e közjó, közczél , emberiség iránti buzgalmat föltenni olly egyének közt, kik egyesültek, hogy nyerjenek ? Nem akarom én a részvényes biztosító intézetek tagjaitól az emberi érzést eltagadni, de azt bízvást merem állítani, hogy midőn a nyereség vagy veszteségről van szó , minden részvényes tag szívesebben söpri erszényébe a zsíros osztalékot, mint évről évre tulajdon zsebéből rászetné a szenvedett veszteséget. Vagy tán a többi tartományok s országokban nyert részvényosztalékból pótolja a Magyarországon szenvedett veszteséget? risum teneatis amici! Ami azt illeti, hogy a magyar ember kényszerítessék egy újabb, és czélszerű építkezésmódra ; erre nézve igénytelen véleményem az, hogy fogadtassák el Vas Imre úr égyetlen, s fátlan anyagokból álló építési terve, és pedig következőleg. Állítassák Pesten a középpontban egy átalános országos biztosító intézet, melly a biztosítások minden nemeit kezelje. Ezen álalános országos biztosító intézet legelsőben is a kölcsönösség alapelvén nyissa meg az ingó és ingatlan vagyonok tűzkár elleni biztosítását. Ezer tűzkár ellen biztosító intézetnek legyen egy építkezésre felügyelő bizottmánya , mellynek országosan megerősített törvényei legyenek , hogy ezen törvények védelme alatt a legczélszerűbb intézkedéseit, ha szükség, hatalommal is végrehajthassa. Ezen építő bizottmány ügyeljen arra, hogy aki új épületet akar tenni, azt égetlen anyagokból építse. Hogy pedig a kölcsönös tűzkár ellen biztosító intézet virágozhassák, múlhatatlanul szükséges, mikép az ország minden lakosa résztvevő legyen. Minthogy pedig hazánk — kivált alsóbb osztálybeli lakosai — a neveletlenség miatt nagyon vas l’ejűek, s a legczélszerübbet is — ha uj —■ nem örömest fogadják el; szükség, hogy a biztosításra megkivántatandó öszveg — mint más művelt országokban,hol a biztositó intézetekről országgyülésileg gondoskodnak — mindenkire az adó öszvegével együtt vettessék ki; igy bizton lehet reményleni,hogy midőn a nemzet egyes fiai jóléte s nyugalma alapját vetjük meg , ugyanakkor a biztositó intézeteket is olly szilárd lábra állítottuk, mellyen a külföldi vetélytársakkal versenyt futhatnak. Arra nézve, hogy a most létező épületek lebontassanak, s helyettük szilárdabbak épitessenek, nem tudok kényszerítő hatalmat képzelni; de van mód, mellyel a falvakon s városokon támadható tűz lova harapódzását, s egész helységek hamuba döntését gátolni lehet, és ennek életbe léptetése, s az errei fölügyelés lenne az építkezésre fölügyelő bizottmány legelső teendője. Mihelyt a kölcsönös tűzkárbiztosító intézet életbe lépne, minden helységet, mezővárost, nagyságához képest elegendő fecskendezők, bőrkannákkal kellene ellátni; a helységenkint kinevezendő tűzbiztosoknak szoros köteleségükké tenni, hogy minden házi gazda udvarában folytonosan vízzel teli kád, hosszú nyelű kupacs és lajtorja álljon, mellyeknek segítségével a kiütött tüzet könnyebb elfojtani, mintha Vész idején hordálnak össze. „Másik oka a trieszti tűzbiztositó intézet Magyarországom veszteségének a köznép és nemesség közti viszony; — ezt mondja a czikkíró -úgy hogy az alacsony köznép a nemes elleni boszura kitöltésére nem talál más módot, mint hogy vagyonát fölgyujtja; illyen ellenségeskedés dúl az ügyesek, és bírák közt is.“ Már ismét engedjen meg a tisztelt czikkbó , ha azt mondom, hogy a trieszti biztosító társaság Magyarországom folytonos bukása leegyőzésére ennél nyomorultabb okot nem is hozhatott volna föl, s ezen állítás, mint bukások is, mint állítás is, merő hazugság. Ismerem honom több vidékeit, ismerem népe jellemét, szokásait, s a nemességgeli viszonyait; de czikkiró állításának csak parányi valódiságát sem találom föl népünk jellemében. Hiszen az Isten szerelméért, ha czikkiró szavai állanának, hazánk rablók s gyújtogatok tanyája volna, és senki jogot s igazságot követelni, s tenni, kiszolgáltatni nem merne, attól a félelmében hogy a jövő perczben feje fölött háza tetején, vagy kazaljain fognak összecsapni az emésztő lángok. Évtizedek folynak le nemzetünk életében, s alig lehet pár példát hozni föl, hogy az igazságos és becsületes bíró házát s vagyonát az ügyesek fölgyújtották volna, s mikép meri tehát szerző népünket olly torzan festeni a külföld előtt, s állítani, hogy a trieszti biztosító társaság veszt népünk jellemtelensége miatt? Vagy ha az ő hite szerint áll, a mit állított, hordja el magát e vad nép közöl, hol úgy is folytonosan veszt, hiszen az elfajult nép úgy sem érdemli az ő magas kegyeit, mellyeket eddig is önkárával az érdemetlenre nemeslelküleg pazarolt. A magyar, édes trieszti uraim törvényei értelmében is, más kárával gazdagodni nem akar; azért köszönjük az eddigi szívességet, szerencsés utat kívánunk. Csoda e, ha idegen nemzetek előtt szegény magyarok úgy tűnünk föl, mint rablócsapat, ha szomszédaink sem tudják, hogy mi ép, erős, alkotmányos nemzettesz vagyunk ? midőn Pestről, a nemzet kebeléből illy torz alakban állitatik népünk az idegenek elébe. Ébredjünk azért uraim! rázzuk le a külföld elég régen nyomasztó igáját, s szüntessük meg azon káros befolyást, melly nemzeti életünket mind mind inkább beiszapolja. Vagy tán attól félünk, hogy a biztositó intézetek fölállítása tetemes költségbe kerül, vagy nálunk létesüthetsen nehéz munka? Ne higgyétek, mindkét félelem alaptalan ; — a biztositó intézeteket föl lehet állítani egyesek fillérnyi terheltetése nélkül is, ész pedig és tehetség van, csak akarat, s részvét legyen. — „A trieszti tűzkár ellen biztosító intézet Magyarországot veszteségének harmadik oka a legszomorítóbb. Magyarországon a biztosítás gyakran csalásra szolgál ürügyül, s ezen jótékony intézettel visszaélnek. A biztosító önkéntesen fölgyújtja biztosított vagyonát, és a biztosító intézet — ha csak évekig tartó perlekedés s czivakodásba nem akar keveredni a biztosítottal — nem lévén elegendő bizonyítványai , kénytelen a biztosított öszveget önkárával kifizetni. És pedig fájdalom! Magyarországon illy esetek igen gyakran fordulnak elő, s bár a biztosító társaságok az illy visszaélések ellen erélyesen kikeltek, mégis semmit ez ideig ki nem vihettek. Nem tekintik Magyarországon az illy intézetet annak, ami valósággal, s nem csoda, ha a czélt téveszti. A biztosítás korunkhoz mért, hitelt s kereskedést emelő, s az emberiség boldogítására szükséges és fontos intézet — mint illyent kell tehát tekinteni, s illetlen azt becstelen csalás forrásává aljasítani.“ A végszavakban tökéletesen egy véleményben vagyok szerzővel, azon egyszerű különbséggel, hogy én csak a kölcsönös biztosítást tartom ollyannak, mint szerző mondja; ellenben a részvényes csak önhasznát leső társaság. Ha nem vegyük bonczkés alá a föntebbieket, azon szép megtiszteltetést köszönjük meg legelsőben, mellyel czikkíró embereinket vádolja — és pedig állítása szerint a mi gyakran megtörténik — hogy t. i. önkéntesen fölperzselik magukat, csak hogy a biztositó társaság uj házat, vagy uj csűrt építsen nekik. Nem mondom, hogy nem lehetnek illy alávaló emberek hazánkban — de illyenek vannak más országban is — hanem hogy ezen esetek olly gyakran forduljanak elő, mellyek miatt a trieszti társaságnak évről évre vesztenie kelljen, azt már lehetlen elhinnem. És ha — ez magánvéleményem — nem hihetem el, hogy honosim közt ennyi csaló van, nem jogosan kérdezhetem e czikkirótól: — honnan a szemtelenség, mellyel egy nemzetről illyést állítani s nyilvánítani merészel? nem boszonkodhatunk-e, midőn egy__r betű alá rejtezkedett egyéniség illy kénye s kedve szerint lövöldözi ellenünk a rágalom nyilait? Ébredjünk uraim! szaggassuk meg a kötelet, melly bennünket a külföldi biztosító társaságokkal eddig is összekötött, mellyek bár drága vérünkön híznak, még is jajveszékelnek, hogy utósó csepvérünket ki nem szívhatják. — Ébredjünk honfitársaim! állítsunk hasonló intézeteket a hon határain belöl, mellyeknek évi számadásaikat — mint önfiainkéit — megtekinthetjük s megvizsgálhatjuk; állítsuk pedig ezen intézeteket a kölcsönösség alapelvére, hogy az szegény egy iránt részesülhessen jótékonysága elveiben, s a szegény fillérein ne osztakozhassék a tőzsér. „Ha aztán évekig tartó vitába nem akar keveredni a biztosító társaság, kéntelen az ilyen csalónak is kifizetni a biztosított öszveget“, ezt mondja czikkíró. Ugyan kérdem: ha a trieszti biztosító társaság tudja, hogy a magyar ember biztosított házát önkéntesen fölgyújtja, a P. H. I. évi 956- dik számában miért szólítja föl Magyarországot a biztosításra ? s miért igyekszik befolyását továbbra is föntartani? Ébredjünk uraim is a hasznot — mellyet egyik szavában megtagad, s mellyért a másikban küzd a külföldi biztositó társaság, ne engedjük különben is pénzaszkazban szenvedő hazánkból idegen zsebbe szivárogni. „Munkásság, pontosság, jogszerűség, szép szavak! ezek is olvashatók említettem hirdetésben, és mennyire meg fog ütközni a tisztelt olvasó, ha a 206dik lapról — hol ezen hirdetés áll — ugyanazon újságszám 204dik számára utasítom vissza, hol a 3dik Rovatban 2dik kikezdés alatt a pozsonymegyei biztosítottak panaszt nyújtanak a megyei közgyűlésre a tűzkármentő társaság ellen, melly nem akar fizetni a kárvallottaknak. Minő pontosság a külföldi biztosító intézetek részéről? Lám, mennyire kerülik az évekig tartó perlekedést? Talán a pozsonyi atyafiak is önkéntesen gyújtották föl lakházaikat? Az meglehet, mert hiszen a magyar ember különben is gyújtogató (?!) „Az illy adatok, ösztönözhetnek bennünket tizkármentő intézetek állítására“ azt mondja a pozsonyi tisztelt levelező. Világos, de mi nem akarjuk szemeinket kinyitni, s nem akarjuk meglátni, hogy a külföld könyökig vájkál zsebünkbe, s filléreinket is kihalássza. Ébredjünk uraim! hiszen virad, tehát haladjunk is. „Iily körülmények közt Magyarországon tűzkár ellen biztosító intézet föl nem állhat, s nem virágozhatik, s kívánatos dolog mind a biztosító társaság érdekében, mind az emberiség javára nézve, hogy az általunk előhozott akadályok háritassanak el, hogy e szép ország, melly természeti bájai, gazdagsága, s termékenysége által más országokat fölülmúl,más tekintetekben ne maradjon el azoktól.“ — Ezzel végzi czikkét a tisztelt tudósító. Köszönjük a bókot, hogy hazánkat, mellynek lakosait olly szépen jellemezte, egyszersmind meg is dicsérni méltoztatott; — köszönjük a tanácsot, s fogadom, mi csekély erőnktől kitelik, mindent el fogunk követni, hogy e haza, e szép és gazdag haza, más országoktól messze ne maradjon, és ezt annyival inkább merem fogadni, mert tudom, hogy a nemzet fiaiból még nem aludt ki a konszeretet. — Nem vagyok politikus, de a mennyire hírlapok 650