Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-14 / 573. szám

riteni fog bennünket, hogy eszünknek vegyük hasz­nát és állítsunk magunk hasonló intézetet. — ’ „Vessünk csak egy pillanatot — így folytatja a czikkíró értekezését — Magyarország falvai, me­zővárosai , és sok nagyobb városai épitésmódjára, a föntebbi állításunk valódiságáról bárki is azonnal meggyőződhetik. A lakházak, pajták, s más épü­letek agyag, vályog , s más hasonló anyagokból épitetvén, többnyire nád, vagy zsúppal fedezvék, s parányi szikla képes egész falvakat hamvakba dön­teni. Hát váljon Magyarhon olly szűkében van e az építészi anyagoknak, hogy ezen bajon teljességgel nem segíthet? Nincs! Kényszeríteni kellene tehát a magyart, hogy határozott idő elforgása alatt házát javítsa ki; s minden új ház­épitőt szorítani kellene, hogy épületeit a legjobb anyagokból rakassa; és mellyik alattvaló fog vonakodni a felsőbbségnek en­gedelmeskedni , melly az ő javát munkálja ? Igaz ugyan, hogy a szilárdabb anyagokból épített ház te­­temesb költségbe kerül, mint egy vályog- és szal­ma­ épület, de váljon a kevéssel több kiadás esik-e fájdalmasabban , vagy az, midőn egy véletlen tűz vagyonunk nagy részétől, sőt néha mindenünktől pillanat alatt megfoszt?“ Átalánosan, s minden mellékes eszme hozzá­­gondolása nélkül e tekintetben kezet fogok a tisz­telt czikkíróval; de midőn a fölhozottakkal azt akar­ja elhitetni az olvasó közönséggel, hogy a trieszti biztosító társaság önkárával tartja fen Magyaror­szágon ügynökségeit, s vesztesége van évről év­re a magyarországi biztosításokból; engedjen meg a tisztelt iró, ha szavainak nem tudok hitelt adni. — Nem tudok olly pénztörsért képzelni, ki pén­zét kevesebb kamatra adná ki a törvényesnél; a részvényes biztosító társaságok pénztözsérek s nyerészkedőkből állanak, lehetlen tehát elhinnem, hogy olly társaság , mellynek egyedüli czélja — nyerni — önkárával áldozzon egy idegen nem­zet jólétéért. A P. H. 956-dik számában a hir­detések rovatában „igazítás és meghívás“ czím alatt a trieszti Azienda Assicuratrice magyaror­szági főügyvivősége siet megc­áfolni azon alap­talan hirt, melly a vizeni károk, és a vizáradásból számozható károk összezavarásából származott, s ajánlja továbbra is pontos szolgálatát. Ugyan kérdek minden elfogulatlant: olly társaság, melly folytonos kárával biztosítja a Dunán és mellékfolyamokon a szállítmányokat: mi érdekből siet az ellene támadt alaptalan hirt megczáfolni? Hazafiuságból ? Hiszen mi hazafyi érdek köti az Azienda Assicuratrice részvé­nyeseit szegény hazánkhoz?—Az emberiség haszna előmozdítása tekintetéből? Ugyan lehet-e közjó, közczél , emberiség iránti buzgalmat föltenni olly egyének közt, kik egyesültek, hogy nyerjenek ? Nem akarom én a részvényes biztosító intézetek tagjaitól az emberi érzést eltagadni, de azt bízvást merem állítani, hogy midőn a nyereség vagy veszteségről van szó , minden részvényes tag szívesebben söpri erszényébe a zsíros osztalékot, mint évről évre tu­lajdon zsebéből rá­szetné a szenvedett veszteséget. Vagy tán a többi tartományok s országokban nyert részvényosztalékból pótolja a Magyarországon szen­vedett veszteséget? risum teneatis amici! A­mi azt illeti, hogy a magyar ember kény­­szerítessék egy újabb, és czélszerű építkezésmódra ; erre nézve igénytelen véleményem az, hogy fogad­tassák el Vas Imre úr égyetlen, s fátlan anyagok­ból álló építési terve, és pedig következőleg. Ál­lítassák Pesten a­­ középpontban egy á­t­a­l­á­n­o­s országos biztosító intézet, melly a bizto­sítások minden nemeit kezelje. Ezen álalános orszá­gos biztosító intézet legelsőben is a kölcsönösség a­­lapelvén nyissa meg az ingó és ingatlan vagyonok tűzkár elleni biztosítását. Ezer­ tűzkár ellen biztosító intézetnek legyen egy építkezésre felügyelő bizott­mánya , mellynek országosan megerősített törvé­nyei legyenek , hogy ezen törvények védelme alatt a legczélszerűbb intézkedéseit, ha szükség, hatalom­mal is végrehajthassa. Ezen építő bizottmány ügyel­jen arra, hogy a­ki új épületet akar tenni, azt ég­­etlen anyagokból építse. Hogy pedig a kölcsönös tűzkár ellen biztosító intézet virágozhassák, múlha­tatlanul szükséges, mikép az ország minden lakosa résztvevő legyen. Minthogy pedig hazánk — ki­vált alsóbb osztálybeli lakosai — a neveletlenség miatt nagyon vas l’ejűek, s a legczélszerübbet is — ha uj —■ nem örömest fogadják el; szükség, hogy a biz­tosításra megkivántatandó öszveg — mint más művelt országokban,hol a biztositó intézetekről országgyülési­leg gondoskodnak — mindenkire az adó öszvegével e­­gyütt vettessék ki; igy bizton lehet reményleni,hogy mi­dőn a nemzet egyes fiai jóléte s nyugalma alapját vetjük meg , ugyan­akkor a biztositó intézeteket is olly szilárd lábra állítottuk, mellyen a külföldi ve­­télytársakkal versenyt futhatnak. Arra nézve, hogy a most létező épületek lebontassanak, s helyettük szi­lárdabbak épitessenek, nem tudok kényszerítő hatalmat képzelni; de van mód, mellyel a falvakon s váro­sokon támadható tűz lova harapódzását, s egész hely­ségek hamuba döntését gátolni lehet, és ennek élet­be léptetése, s az errei fölügyelés lenne az építke­zésre fölügyelő bizottmány legelső teendője. Mihelyt a kölcsönös tűzkárbiztosító intézet életbe lépne, minden helységet, mezővárost, nagyságához képest elegendő fecskendezők, bőrkannákkal kellene ellátni; a helysé­­genkint kinevezendő tűzbiztosoknak szoros kötele­­ségükké tenni, hogy minden házi gazda udva­rában folytonosan vízzel teli kád, hosszú nyelű kupacs és lajtorja álljon, mellyeknek segítségével a kiütött tüzet könnyebb elfojtani, mintha Vész idején hordál­nak össze.­­ „Másik oka a trieszti tűzbiztositó intézet Ma­gyarországom veszteségének a köznép és nemes­ség közti viszony; — ezt mondja a czikkíró -­­úgy hogy az alacsony köznép a nemes elleni boszu­­ra kitöltésére nem talál más módot, mint hogy va­gyonát fölgyujtja; illyen ellenségeskedés dúl az ü­­gyesek, és bírák közt is.“­­ Már ismét engedjen meg a tisztelt czikkb­ó , ha azt mondom, hogy a trieszti biztosító társaság Ma­gyarországom folytonos bukása leegyőzésére ennél nyomorultabb okot nem is hozhatott volna föl, s ezen állítás, mint bukás­ok is, mint állítás is, merő hazugság. Ismerem honom több vidékeit, ismerem népe jellemét, szokásait, s a nemességgeli viszo­nyait; de czikkiró állításának csak parányi valódi­ságát sem találom föl népünk jellemében. Hiszen az Isten szerelméért, ha czikkiró szavai állanának, ha­zánk rablók s gyújtogatok tanyája volna, és senki jogot s igazságot követelni, s tenni, kiszolgáltatni nem merne, attól a félelmében hogy a jövő percz­­ben feje fölött háza tetején, vagy kazaljain fognak összecsapni az emésztő lángok. Évtizedek folynak le nemzetünk életében, s alig lehet pár példát hoz­ni föl, hogy az igazságos és becsületes bíró házát s vagyonát az ügyesek fölgyújtották volna, s mi­kép meri tehát szerző népünket olly torzan festeni a külföld előtt, s állítani, hogy a trieszti bizto­sító társaság veszt népünk jellemtelensége miatt? Vagy ha az ő hite szerint áll, a mit állított, hordja el magát e vad nép közöl, hol úgy is folytonosan veszt, hiszen az elfajult nép úgy sem ér­demli az ő magas kegyeit, mellyeket eddig is önká­rával az érdem­etlenre nemeslelküleg pazarolt. A magyar, édes trieszti uraim­ törvényei értelmében is, más kárával gazdagodni nem akar; azért köszön­jük az eddigi szívességet, szerencsés utat kívánunk. Csoda e, ha idegen nemzetek előtt szegény magya­rok úgy tűnünk föl, mint rablócsapat, ha szomszéda­ink sem tudják, hogy mi ép, erős, alkotmányos nem­zettesz vagyunk ? midőn Pestről, a nemzet kebeléből illy torz alakban állitatik népünk az idegenek elébe. Ébredjünk azért uraim! rázzuk le a külföld elég ré­gen nyomasztó igáját, s szüntessük meg azon ká­ros befolyást, melly nemzeti életünket mind mind in­kább beiszapolja. Vagy tán attól félünk, hogy a biz­tositó intézetek fölállítása tetemes költségbe kerül, vagy nálunk létesüthetsen nehéz munka? Ne higgyé­­tek, mindkét félelem alaptalan ; — a biztositó intéze­teket föl lehet állítani egyesek fillérnyi terheltetése nél­kül is, ész pedig és tehetség van, csak akarat, s részvét legyen. — „A trieszti tűzkár ellen biztosító intézet Ma­gyarországot veszteségének harmadik oka a leg­­szomorítóbb. Magyarországon a biztosítás gyakran csalásra szolgál ürügyül, s ezen jótékony intézettel visszaélnek. A biztosító önkéntesen fölgyújtja biz­tosított vagyonát, és a biztosító intézet — ha csak évekig tartó perlekedés s czivakodásba nem akar keveredni a biztosítottal — nem lévén elegendő bi­zonyítványai , kénytelen a biztosított öszveget ön­kárával kifizetni. És pedig fájdalom! Magyarorszá­gon illy esetek igen gyakran fordulnak elő, s bár a biztosító társaságok az illy visszaélések ellen eré­lyesen kikeltek, még­is semmit ez ideig ki nem vihettek. Nem tekintik Magyarországon az illy in­tézetet annak, a­mi valósággal, s nem csoda, ha a czélt téveszti. A biztosítás korunkhoz mért, hitelt s kereskedést emelő, s az emberiség boldogítására szükséges és fontos intézet — mint illyent kell te­hát tekinteni, s illetlen azt becstelen csalás forrá­sává aljasítani.“ A végszavakban tökéletesen egy véleményben vagyok szerzővel, azon egyszerű különbséggel, hogy én csak a kölcsönös biztosítást tartom ollyan­­nak, mint szerző mondja; ellenben a részvényes csak önhasznát leső társaság. Ha nem vegyük boncz­­kés alá a föntebbieket, azon szép megtiszteltetést köszönjük meg legelsőben, mellyel czikkíró embe­­reinket vádolja — és pedig állítása szerint a mi gyakran megtörténik — hogy t. i. önkéntesen föl­perzselik magukat, csak hogy a biztositó társaság uj házat, vagy uj csűrt építsen nekik. Nem mon­dom, hogy nem lehetnek illy alávaló emberek ha­zánkban — de illyenek vannak más országban is — hanem hogy ezen esetek olly gyakran forduljanak elő, mellyek miatt a trieszti társaságnak évről évre vesztenie kelljen, azt már lehetlen elhinnem. És ha — ez magán­véleményem — nem hihetem el, hogy honosim közt ennyi csaló van, nem jogosan kér­dezhetem e czikkirótól: — honnan a szemtelenség, mellyel egy nemzetről illyést állítani s nyilvánítani merészel? nem boszonkodhatunk-e, midőn egy__r betű alá rejtezkedett egyéniség illy kénye s kedve szerint lövöldözi ellenünk a rágalom nyilait? Ébred­jünk uraim! szaggassuk meg a kötelet, melly ben­nünket a külföldi biztosító társaságokkal eddig is összekötött, mellyek bár drága vérünkön híznak, még is jajveszékelnek, hogy utósó csepvérünket ki nem szívhatják. — Ébredjünk honfitársaim! ál­lítsunk hasonló intézeteket a hon határain belöl, mellyeknek évi számadásaikat — mint önfiainkéit — megtekinthetjük s megvizsgálhatjuk; állítsuk pedig ezen intézeteket a kölcsönösség alapelvére, hogy az szegény egy iránt részesülhessen jótékonysága elvei­­ben, s a szegény fillérein ne osztakozhassék a tő­­zsér. „Ha aztán évekig tartó vitába nem akar ke­veredni a biztosító társaság, kéntelen az i­lyen csalónak is kifizetni a biztosított öszveget“, ezt mondja czikkíró. Ugyan kérdem: ha a trieszti biz­tosító társaság tudja, hogy a magyar ember bizto­sított házát önkéntesen fölgyújtja, a P. H. I. évi 956- dik számában miért szólítja föl Magyarországot a biztosításra ? s miért igyekszik befolyását továbbra is föntartani? Ébredjünk uraim i­s a hasznot — mellyet egyik szavában megtagad, s mellyért a má­sikban küzd a külföldi biztositó társaság, ne en­gedjük különben is pénzaszkazban szenvedő ha­zánkból idegen zsebbe szivárogni. „Munkásság, pontosság, jogszerűség, szép szavak! ezek is ol­vashatók említettem hirdetésben, és mennyire meg fog ütközni a tisztelt olvasó, ha a 206dik lapról — hol ezen hirdetés áll — ugyanazon újságszám 204dik számára utasítom vissza, hol a 3dik Rovat­ban 2dik kikezdés alatt a pozsonymegyei bizto­sítottak panaszt nyújtanak a megyei közgyűlésre a tűzkármentő társaság ellen, melly nem akar fizetni a kárvallottaknak. Minő pontosság a külföldi biz­tosító intézetek részéről? Lám, mennyire kerülik az évekig tartó perlekedést? Talán a pozsonyi atyafiak is önkéntesen gyújtották föl lakházaikat? Az meg­lehet, mert hiszen a magyar ember különben is gyúj­togató (?!) „Az illy adatok, ösztönözhetnek ben­nünket tizkármentő intézetek állítására“ azt mond­ja a pozsonyi tisztelt levelező. Világos, de mi nem akarjuk szemeinket kinyitni, s nem akarjuk meg­látni, hogy a külföld könyökig vájkál zsebünkbe, s filléreinket is kihalássza. Ébredjünk uraim! hiszen vi­­rad, tehát haladjunk is. „Iily körülmények közt Magyarországon tűzkár ellen biztosító intézet föl nem állhat, s nem virágoz­­hatik, s kívánatos dolog mind a biztosító társaság érdekében, mind az emberiség javára nézve, hogy az általunk előhozott akadályok háritassanak el, hogy e szép ország, melly természeti bájai, gazdagsága, s termékenysége által más országokat fölülmúl,más tekin­tetekben ne maradjon el azoktól.“ — Ezzel végzi czikkét a tisztelt tudósító. Köszönjük a bókot, hogy hazánkat, mellynek lakosait olly szépen jellemezte, egyszersmind meg is dicsérni méltoztatott; — köszönjük a tanácsot, s fogadom, mi csekély erőnktől kitelik, mindent el fo­gunk követni, hogy e haza, e szép és gazdag haza, más országoktól messze ne maradjon, és ezt annyi­val inkább merem fogadni, mert tudom, hogy a nem­­zet fiaiból még nem aludt ki a konszeretet. — Nem vagyok politikus, de a mennyire hírlapok 650

Next