Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-14 / 573. szám
573 szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. Tirjí Alapná ZDLTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Csütörtök oktob. 14. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. — A királyi helytartó körútja. (Győr). — Ébredjünk. — Törvényhatósági tudósítások. Zágrábból (rendkívüli közgyűlés). — Vidéki hírek. (Hold-Mező- Vásárhelyről). — Vegyes újdonságok. — Ausztria. Külföld. N.Britannia. Francziaország. Nemzeti színházi játékrend. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (3 cs. kir. ap. felsége az erdélyországi rendesnek folyó évi odloheradikus legfensőbb végzése szerint hídvégi gróf Mikó Imre kormányszéki tanácsost erdélyországi kincstárnokká; holvégi gróf Nemes János cs. kir. kamarást, titkos tanácsost, s Felsőfejérmegye főispánát pedig kormányszéki tanácsossá és az országos számvevő hivatal elnökévé; — továbbá kézés sz. léleki Kozma Pált Zarándmegye főispánát, és zelelakai Szegedi Mihályt kormányszéki titoknokot, erdélyi kormányszéki tanácsosokká kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott. Salamon János, a cs kir. üdv. kincstárnak pénz- és bányaügyekben fogalmazó gyakornoka, az alsó-magyarországi főkamaragrófságnál fogalmazóvá, ugyszinte Libay Gottlieb Gusztáv Bochniában cs. kir. sóaknai sebész, oraviczai bányakamrai physikussá lön érdemesítve. A királyi helytartó körútja: Györg . Legnagyobb honfiúi örömmel várta mindenki közülünk odob. 5ének föltűntét, ez lévén ama reánk nézve boldog napul kijelölve, mellyen István föherczeget, honunk legszebb reményű fiát, falaink közt tisztelhetjük. Költséget nem kimélve nagyszerű készületek tétettek mind a megye, mind a város részéröl, hogy kitelhelőleg nyilváníthassuk azon határtalan tiszteletet, melly elhunyt félszázados nagy nádorunknak nagy fia, s erényeinek méltó örököse, s honunk jövő boldogságának reménye iránt keblünkben honol, s azon özönérzelmeket, mellyeket hozzánk jövetele bennünk fölkeltett. Azonban minél hőbb érzelmek közt mentünk e szerencsés napnak elébe, annál szomorilóbb jön anna— az illető hatóságokhoz ad. Ijén sürgöny által érkezett tudósítás, hogy ö fönsége nem folyó hó 5-kén, mint eleve hirdetve volt, hanem 6-kán lóg Bécsből hozzánk érkezni, s pedig csak igen rövid ideig mulatván itten, rögtön Komáromba folytatandjanját, ott megebédelvén, még az nap Nyitrára menendő. Eszerint tehát városunknak más szerencsésebb társai mellett őszinte szives hódolatát szeretétt lóherczegünk iránt olly mértékben s olly fényesen, mint akará bemutatni, alkalma nem leendett; s már a nagyszerű kivilágításra tett készületek megszüntettek s a költséges épitvények lerontanak, midőn kétes bornál a reménycsillagunk ismét uj örömfénnyel lepett meg bennünk. October 4-én azon legutóbbi magas határozatról tudósitatván, hogy forrón óhajtott Istvánunk f. h. okán Bécsből egyenesen hozzánk indulva, azon nap estéjét s éjjelét köztünk töltendi. A meghiúsult remény fejében megszüntetett elfogadási s kivilágítási készületek tehát ismét megujitaltak, a mennyire rögtönözve lehetett a legfényesebben; az ünnepély rende kinyomatva kiosztatott; a dunakapu elött, mellyen ö fönsége bejövendő vala, zöld pyramisok emeltettek; a diszmenetre kijelölt utczákon és föpiaczon a házak többnyire Isten hozott föliratu ékes lobogókkal s nemzeti szinü függönyökkel ékesítettek, mellyeknek ízletes változatossága a szemeknek igen kedves látványul szolgált; az ablakokból a szépek ezereinek kiváncsi szemei, mint annyi tündérfényü csillagok ragyogtak, üdvözlendők a várva várt örömkirályt, nemzetünk büszkeségét, a kedves Istvánt, kit honunknak visszanyertünk, mint bizton reményijük, magunknak örökre eljegyezni szerencsések leszünk. Délutáni négy óra tájban várattatván ö fönsége, a honfias lelkesedés mindent élénk mozgásba hozott, az ez időben hallott fellövésre, mellyet a bástyás tüzér egy szomszéd helységben kémény füstjének megpillantására adott, a borús időben azt a főherczeggel közelítő gőzös füstgomolyának gondolván. Azonnal a katonaság a püspöki vár udvarára s a polgári őrosztályok kitűzött helyeikre állottak; a fogadó küldöttség, s diszhintók serege vetélkedve sietett a partra a magas vendég elé. Azonban még nem ütött a megérkezés kedves órája; hosszabb remény, s aggodalom közt kellő még erre várnunk. — Míg mi itthon ez édes várakozásban merengtünk, az alatt Győr gőzösön főispánunk vezérlete alatt egy megyei s városi fényes küldöttség Kress könnyű lovas ezred jeles zenekarától kísértetve, a magas vendég elé indult, öt Gönyörös kikötőnkbe kísérendő. Gönyönél nem találkozván, egész Ásványig evezett, anélkül, hogy a várvavárt vendég gőzösének csak füstjét is megpillanthatná; nehogy tehát elkésvén, a különben is ködös időben elsötétedjék , meghiúsult reménnyel visszafordult Gönyö felé a küldöttség a fölötti nagy aggodalmai közt, nem érte-e tán ő fenségét útközben valami baj, vagy nem jött-e ismét uj sürgöny , velünk tudatos fönsége hozzánk jövetelének akadályoztatását. De csak alig evezett a küldöttség vissza Gönyöre, megpillantó Sophie közös közeledését, melly föherezeg minket hozá. Néhány percz alatt a két gőzös összejővén, harsogó éljen üdvriadások után amlgy főispánunk a hajóról átkiáltva, megkérő öfönségét, engedné meg, hogy Győr mehessen a gyorsabb Sophie elött. Mire öfönsége szokott nyájassággal: „igen szívesen uraim!“ válaszolván, a két gőzös egymásután repülő Győr felé kis Dunánkon a zenekar örömhangjai közt. Esti hét óra jön, midőn özönsége Győrhöz közelitelt, mi talán azért vala a sorstól intézve, hogy a bemenet annál nagyobbszerű legyen. Ekkor már az egész város fénytengerben úszott, s áldottuk az elemek urát, hogy a napközbeni többszöri esőzés daczára ktivilágítási reményeink meg nem hiúsultak. A kikötőben veres és fejér görögláz lobogván , ennek varázsfénye a Duna csendes vízszinéjől visszatükröztetve, az egész láthatárt kivilágító. A Dunán horgonyozó nemzeti lobogókkal ékesített hajókon, úgy szinte a bástyákon versengve ropogó álgyuk durrogásai hirdetők a távolabb levőkkel a megérkezés várva várt perczenéjét. Kikötvén a gőzösök, s szűnni kezdvén a parton álló ezereknek éljen rivalgásai, mindjárt a hajóhídon egy más fényes küldöttség fogadó ö fönségét m. R. M. pannonhalmi főapát vezérlete, s ékes szónoklata mellett, mellynek ö fönsége őszinte nyájassággal köszönetet válaszolván, bocsánatot kért a hosszas várakoztatásért, mivel előbb jönnie teljes lehetetlenség volt. Ez után újra megdördült éljenek közt, ö fönsége, vele jött öcscsével, József főherczeggel, a számára kijelölt díszhintóba ülvén, az egyesült két küldöttség tagjai által kisértetve,két daliás úri lovag,s a nemzeti őrsereg mindkét osztályának tisztjeiből hat hal lovagolva előtte,a lobogókkal ékesített, s már tündérfényben égő utczákon s föpiaczon át a püspöki várba viteleit, hol a nyájas háziur által magyar szívességgel üdvözöltetvén , a virágokkal ékesített, s falvas uraktól elállott lépcsőkön fölhaladva, az előteremben lestörség végett készen levő nemes ifjak díszes sora közt a számára rendelt szobákba vonult. Kevés idő múlva a hatóságok s testületek hódolatát fogadó el; s pedig először is a ns megye, káptalan, és tanitói kar egyesülve tévé hódolatát, mellyennek hű érzelmeit a m. megyés püspök tolmácsoló. Rövidek, de tartalomdúsak voltak azon ékes szavak, mellyekkel a m.szónok üdvözlő magas vendégünket, mellyekre ö fönsége ritka nyájassággal, valódi magyar lelkesedéssel, s harsány szavakkal válaszolt. S nem volt jelen senki, ki el nem ragadtatott volna, hallván ö fenségének illy értelmű honfias nyilatkozatát, miszerint ő akkor érzendi magát boldognak, ha azon szép érzelmeket , azon lelkesedést, mellyet jelen fogadtatása által iránta tanúsítottunk, jövendőben is megérdemlendi; s ha olly nagy volna ereje s tehetsége, miilyenek szándékai s kivánatai, akkor hazánk általa boldog leendene; de mivel gyarló ember, reményli fölünk támogattatását sat. Válaszát szívből fa- skadó éljenek követők, mellyek lecsilapultával ö fönsége kegyes volt jó ideig a neki bemutatott küldöttségi tagok közöl többekkel társalogva beszélgetni. Utóbb a katonaság, városi hatóság, nemzeti őrsereg küldöttjei, s dunántúli ev. superintendentia tisztelgett. A hódolatok elfogadása után József főherczeggel meglátogató színházunkat, a mai főispánnak ez ünnepélyre nemzeti szinü bársonnyal újra ékesített párolyában foglalván helyet. Ilonnét kis idő múlva visszatért a püspöki várba, résztveendő a vendégszerető háziur által számos személyre rendezett nagyszerű estebédben, melly alatt ö fönsége egészségére poharak üriltettek; az udvaron pedig a katonai zenekar víg hangjai emelék az ünnepély díszét. Ebéd után a nemes urak s polgárok fáklyás sora közt a polgári osztályok zenekarai mulaltaták, a társalgó teremből, az őt éltető sokaságra többször leköszönő magas vendéget. Az egésznek a győri férfidalegylet által énekelt örömkardal vetett véget éjfélkor. Ama fény tengerben , mellyben ez éjen át városunk úszott, föltünö pontok valónak: a jó ízléssel készített megyei diadalkapu, az apátház, városház, benedekiek társháza , városkapui, és a sétatér, néhányon alkalmas földírások is lévén olvashatók. — Másnap reggeli 8'A órakor ö fönsége szinte ünnepélyes menetben a parthoz vezettetvén, álgyuk robogásai közt hajóra ült, Komáromba evezendő, a hajón fényes küldöttség, és zenekar, itthon ezerek áldásitól kisértetve, kiknél ittléte örökre édes emlékezetben maradand. Levelező. Ébredjülk! Két hírlap áll elöttem, az 1847. évi Resti Hírlap 956-dik, és az Allgemeine Versicherungs-Zeitung 1846. 3-dik száma. E két lapban olly egymással homlokegyenest ellenkező három czikk van, hogy lehetlen becsületes keblű magyar embernek hideg vérrel elnézni, vagy el nem mosolyodni e furcsaságokon. Említettem német újság 3dik számában Restről írva ezen czím alatt „a tűzkár elleni biztosítás állapota Magyarországon“ következő czikk nyújtatik át szegény hazánkról a német olvasóknak, mert hiszem, hogy ezen újságot Magyarországon kevesen olvassák. „ Említettem már — így szól az érdemes czikkiró — ezen becses hasábokon, hogy a trieszti biztosító társaság, Magyarországon fölállított ügynökségei legpontosabb eljárása s működése daczára is a Dunán és mellékfelyakoni szállítmány-biztosításokból, nem csak hogy hasznot nem húz, sőt évről évre tetemes vesztesége van, ami annyival sujtóbb rá nézve, mivel biztosítása másik ága, a tűzkár elleni biztosítás hasonló eredménnyel van a társaságra nézve.“ Az eddigiekből az világlik ki, hogy a trieszti biztosító társaság maga kárával működik Magyarországon. Honnan azon nagy ragaszkodás mégis hazánkhoz, hogy a tisztelt biztosító társaság nem szedi veszi sátorfáját, és ki nem hordozóskodik — nagy fájdalmunkra ? — hazánk kebeléből ? Beszélhet nekem, s más józan gondolkozásunknak, hogy ő maga kárával tartja fon nálunk ügynökségeit — de bizony ámítani, s elhitetni nem fog. Miért csüng a piócra a beteg testrészen? Tán azért, hogy a beteget meggyógyítsa ? Nem — épen nem — sőt egyenesen azért, hogy magát tele szívja. Még a hazában keletkezett részvénytársaságok is nagyobb ügyelettel vannak önérdekükre, mint a közjóra, és ha mindent elkövetnek is intézetük virágoztatására, nem a közönség , nem az emberiség jóléte előmozdításáért, hanem a részvények minél gazdagabb jövedelmezéséért teszik , mennyivel kevésbbé lehet elhinni, hogy egy nyerészkedőkből alakult külföldi részvénytársaság nemzetünk jólétéért folytonos áldozatokra képes volna ? Fosszon meg bennünket a tisztelt társaság kegyeitől, tán akkor a szükség, a nélkülözés kényszer