Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-24 / 579. szám
MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A királyi helytartó körutja: Balassa-Gyarmath October 13 és 14kén. Legszebb napja Nógrádnak fölé viradott, s habár egy nappal később, mint előlegesen tudatva volt, de ez legkevésbbé sem lankasztá azon közlelkesedés tettleges nyilvánítását, melly kebleinkben ö fönsége magas személye iránt kiolthatalan lánggal ég. Midőn a rég várt sóhajtott időpont — mellyben ö fönségét körünkben üdvözölhetök — megérkezett, hatalmasan dobogtak kebleink, látni sóvárgván azon magas férfiút, kit koronás királyunk kegyelme a magyar nemzet boldogitásául királyi helytartójául neveze ki, s ki szeretett övéit közelebbről megismerni kívánván, honszerző körutat tenni kegyeskedők. — Oct. 13-án indult ki ö fönsége Selmeczről, s a honti gyors előfogatok segítségével még ugyanazon nap délutáni 3 órakor érte el szerencsésen Nógrádmegye határát, hol is Kővár helységnél Károlyi János első alispánunk vezérlete és szónoklata mellett 40 tagból álló megyei kiküldöttség által fogadtatván és üdvözöltetvén, mintegy 100 lovas banderista kíséretében Balassa-Gyarmath székváros szélét elérte. Taraczk-durrogások és az összesereglett minden rendű és rangú néptömeg szívből fakadt harsány éljenzése hirdeté ö fönsége körünkbeni várva-várt megérkeztét. Innét a városi czéhek és iskolai ifjúság saját lobogóik alatti kíséretében s a töméntelen sokaság szűnni nem akaró folytonos éljenzései között, lassan, a főutczán, a megyeháza felé haladott a díszmenet. A megyeház előtt a megyében szállásoló dzsidás ezred egy zászlóalja volt fölállítva , továbbá a megyei hajdúk és huszárok, közvetlenül pedig a kapu előtt a gömöri 40 tagból álló fényes küldöttség tisztelkedék ö fönségének. Midőn ö fönsége a megyeházába ért, ismét számos és kitűnő tagból álló nógrádmegyei küldöttség által fogadtatott, mellynek harsány éljenzése a künállóktól százszorosan viszhangoztatott. Leszállván ö fönsége kocsijáról, a számára kijelölt föispánhelyettesi szállásra De la Motte Antal szeretve tisztelt föispáni helyettesünk által ünnepélyesen bevezettetett. Merre ö fönsége a megyeházbani menetét lártá, az alj mindenütt 3 szinü nemzeti posztóval volt beterítve. Midőn a kis terembe lépett ö fönsége, melly fulladásig tömve vala,legelőször a nógrádi tisztelgő küldöttséget kegyeskedett elfogadni, a hol is főispáni helyettesünk rövid szónoklattal a megye rendést özönségének bemutatván, előállt a megyei többség által megbízott szónok P. F., és jól kidolgozott ellenzéki elveken alapuló politikai szónoklattal üdvözlé ö fönségét. — Mire ö fönsége rögtönözve válaszolván, midőn szilárd férfias hangon őszinteséget személye iránt és bizalmat, és bizalmat a kormány iránt, és szeretetet s hűséget a fejdelem iránt ismételve ajánlani el nem mulasztva, beszédét befejezte volna, hold, édes atyjáról is megemlékezett, s lelkesülten kinyilatkoztatá, hogy „dicső atyjának méltó fia akar lenni.“ Ö fönsége e nagy jelentőségű kijelentését egyébbel nem üdvözölhettük, mint lelkünk mélyéből fakadt s szűnni nem akaró éljenzésünkkel, mint szűnni nem fog soha keblünkben a hit, hogy ö fönsége magyar hazájáért s a magyar nemzetért élni vágy. — Ezután szállóhelye előszobájában a gömöri küldöttséget fogadé ö fönsége J. A. főispáni helyettesük vezérlete és N. K. főjegyző szónoklata mellett, s valamint a nógrádiakkal, úgy ezekkel is hosszabb ideig szives leereszkedéssel nyájasan társalgott. — Most a ka-tholikus clerus teve hódoló üdvözletét ő fenségénél, melly alkalommal Bartakovics Béla rozsnyói püspök ő mlga vezérlete s jeles és tartalomdús szónoklata mellett három egyházi megyének Nógrádban öszpontosult papsága tisztelkedik. Ő fensége az üdvözlő beszédre szinte nyájasan válaszolni kegyeskedvén , kinyilatkoztatá, hogy egy nemzet és haza legerősebb istápja és a trón legszilárdabb támasza: a vallás. Ezután kegyesen társalogván a jelenlevőkkel, egyénenkint neveiket megkérdezni sziveskedők ö fönsége. — A papság után következett a katonai gyalog és lovas ezred* tisztikar, ezek után B. Gyarmath mváros közönségének küldöttsége és tanácsa alulirt csekély egyéniségem vezérlete és szónoklata mellett, melly alkalommal ö fönsége városunk topographiai helyzetét tudakozni kegyeskedvén, leereszkedő nyájasságát tapasztalni legnagyobb mértékben szerencsések valánk. Legvégül következett B. Gyarmath zsidó községének elöjárósága, ildomos magyar üdvözlettel, kiket ö fönsége szinte kegyesen fogadni méltóztatott. — Esteli 62 órakor özönsége, udvara s két főispáni helyettes és egy megyés püspök kíséretében, érdemrendekkel disznett magyar fekete öltönyben, a tündérileg kivilágított megyei nagy terembe harsány éljenzés közt érkezett, hol 400 teritékü fényes ebédnél szinte helyet foglalni szíveskedett. — A karzatok zsúfolásig tömve valának előkelő hölgyekkel. — Ebéd közben megkezdődtek az áldomásozások, legelőbb ürített poharat főispáni helyettesünk, éltetve a magyar királyt, ö fönségét királyi helytartónkat és az egész uralkodó házat, mire harsány éljen zengett el a teremben; ezután Nógrád és Gömörmegye részéröl köszöntetett föl ö fönsége; mire szokott nyájassággal felelvén ö fönsége, a jelenlevők egészségére szinte poharát emelé. Mig ezek igy történtek bent a megyei teremben , kán sem hiányzott semmi, mi az ünnepélyt nagyobbszerüsitené. Harsány éljen viszhangzott az örömzajongó nép szájából az elmondott toassokra ; ágyuk és taraczkok durrogtak külön pontokon egész éjfélig, s midőn az ebédnek vége jön, tüzárban úszott a város. A megyeházatirányában levő sétatéren bengáliai tűz varázslénye magasan lobogott. A megyeház kívülről úgy mint belülről sok ezer lámpa fényével volt díszítve. Az épület előtt magas szobrok emelkedtek, mellyek háromszinü fátyolokkal összekötött egy középső transparennel (Éljen István főherczeg) ékítve valának. Az egész valami rendkívüli szépségű alakot mulatott, s D. F. b.gyarmathi születésű hazánkfiának s kiutazásáról is ismeretes jeles mechanicusnak dicséretes műve volt.A magánépületek közöl leginkább kitűntek nagyszerű kivilágításuk miatt a Szentiványi családé, Szerémy Antal hadifőadészedőé, a város közepén a zsidók kúp alakú és főherczeg „István“ arczképével tündöklő diadalkapuja, a kald. templom fedélig kivilágított tornya, és a görögnem egyesült plébánia sat. Másnap ö fönsége a magánrendszer jeles épületét látogatá meg, sannak dolgozó intézetét, gyárát, készítményeit, kápolnáját, kórházát és mind a hat emeletben levő számos rabok czelláit megtekintvén , mindent kellő rendben és tisztaságban találva , S. A. főügyelet megdicsérni, más alkalommali látogatásakor is azt úgy találhatni — óhajtását kifejezni, s az alispánoknak és főispáni helyettesnek szinte teljes megelégedését kinyilatkoztatni kegyelmesen méltóztatott. Különös hatással volt reánk nézve, midőn ö fönsége a magánrendszerű börtön kórházába, az emberi nyomorúság és sinlödés eme templomába belépett. Csákóját letéve, a betegek ágyai mellett hosszabb ideig mulatván, az illető orvostól mindent körülményesen s minden tartózkodás nélkül megtudakolt, a czellákban a rabokkal sokáig beszélgetett, és mindent tökéletesen megvizsgált. A kápolnában közlöt is az isteni szolgálat mikénti gyakorlása felöl kegyesen megkérdezni kegyeskedett. October 14-én ütött a búcsú órája, s a sors kioldó körünkből azon magas férfiút, kit szivepedve vártunk, s ki rövid köztünki idézése alatt magához bilincselt bennünket. Délelőtti 10 óra volt amaz időpont, midőn ö fönsége megyénkből kiindult, áldását vive kebleinknek, mellyek csak érette dobognak. B. P. Ibiró hat lovas gyors fogata víva el ö fönségét a haza szivébe, hogy Mátyás király királyi lakából úgy boldogítsa hű magyar nemzetét, mint boldogitá azt a nagy király után boldogult emlékű édes atyja. A gyors fogat nem egészen 3 óra alatt szágulda el magas terhével Váczra, honnét Budára utazott ö fönsége, elfoglalandó magas állását, mellyre őt jó királyunk magas kegyelme kineveze. Midőn ö fönsége B. Gyarmathról kiindult, taraczkdurrogások hirdeték a magas vendég távoztát, s a sokaság éljenzése szívből fakadt áldássá s szerencsekivánatokká átváltozva, mi is elfogult szívvel rebegjük : Isten veled nagy férfiú, kit e nemzet istene a nemzet öléből ölelt ki, hogy fényt deríts jövőjére , díszest s magasztosai, mint magasztos a nemzetakarat, melly benned reménycsillagát üdvözli. — Imády Károy , h. gy. plebánus. A Hegy alja ostora. *) Hazánk földén a gonviselés jobb keze működőtt; ellátta azt mindennel, mi a jámbor magyarnak nemcsak kellékeit, de kényelmeit is kielégíti. A jobban rendezett mezei gazdaság termesztményei felkeltendik az idegenek figyelmét; a hajózási rendszer, vaspályák haladása, megkezdett vízszabályozások, nagy nemzetekkel párosítanak bennünket, s a külföld ismerni fogja a hajdan fegyvereiről elhíresült magyart — nem csupán kandiság, hanem haszonvágyból is. — Szükség tehát, hogy a közbizodalommal biró honatyák kettőztetett lelkesedéssel gondoskodjanak a közboldogság eszközeiről s hárítsák el az akadályokat, mellyek a hon szebb jövendőjének mint átalános, úgy részletes előmozdítását gátolhatnák. Mondom „részletes“ — mert ha csak egy vidéket hagyunk is sinteni a nyomor és tespedés súlya alatt, min segíteni a hazafiaság kötelessége parancsol : nem fizettük le a hazaszeretet adóját. Legbuzgóbb részvétünket hazánknak hajdani paradicsoma — az Angol, Franczia, Német, Oroszországokban, sőt Amerikában is ismert Hegyalja igényli, melly mint aggleány szülői sirhalmán gyászöltönyében siratja az időket, mellyek elmúltak. Öröm s megelégedés mosolygott itt egykor az ébredő szölömüves hajnalára, hegyei aranyat izzadtak, mellyek nagyrészint kopárul állanak, hogy néhány szikladarabbal jutalmazzák a szőlői miatt véginségre jutott lakosok végsőhajait. Már a mohácsi vész elött Istvánffy (L. 2. p. 11.) virágzottnak mondja e vidéket: „Et Albertus neglecto foedere nuper facto Cassoviae obsidioni imminebat, nobilissimamque illam, et totius Ungariae fertilissimam generosissimi vini proventu regionem, omnemque inter Cassoviam et Tokajum tractum , in quo iucundum Liberi Patris cum Cerere certamen est, rapinis et praedis exagitabat, ac cum vindemiae tempus esset, duo millia et eo amplius doliorum vini dulcioris per vim adempta in Poloniam miserat, reliqua in usum belli servaverat.“ — Borai híresek lettek nemcsak kényelmi, de egészségi tekintetben is. Midőn Draskovich a tridenti zsinat alkalmával a tállyai borokat bemutatta , — azok az egész világ nedtárai között elsőséget vittak ki. — És adott a Hegyalja jó bort a külföldnek, — adott rettenthetetlen vitézeket a csatának , — adott a haza *) Midőn jelen czikket közé tesszük, legkevésbbé sem akarjuk , hogy ez úgy vétessék, mint ellenszenvköltés a zsidóság ellen ; ezt, úgy hisszük, szerző sem akarja. Azonban, miután a zsidóügy az országgyűlésen elő fog fordulni, szükséges, hogy állapotuk , s a haza több vidékeire gyakorlott káros befolyásuk tisztán álljon a haza színe előtt, nehogy elhamarkodott, vagy ferde irányt vegyen állapotuk változtatásában a törvényhozás. Szerk. Negyvenkettedik év. Vasárnap oktob. 24. 579. szám 1847. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasábsorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó körútja. (B. Gyarmatit). — A Hegyalja ostora. — Követválasztások. — Törvényhatósági tudósítások. Szepesből. — Erdélyi országgyűlés. (K. k. leiratok.). — Vegyes újdonságok. — A primás nevezet magyarilva. — Vidéki hírek. (Zomborból). Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Svejcz. Olaszország. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár, Dunavízállás.