Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-24 / 579. szám

MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A királyi helytartó körutja: Balassa-Gyarmath October 13 és 14kén. Legszebb napja Nógrádnak fölé viradott, s habár egy nappal később, mint előlege­­sen tudatva volt, de ez legkevésbbé sem lankasz­­tá azon közlelkesedés tettleges nyilvánítását, melly kebleinkben ö fönsége magas személye iránt kiolthata­lan lánggal ég. Midőn a rég várt s­óhajtott időpont — mellyben ö fönségét körünkben üdvözölhetök — megérkezett, hatalmasan dobogtak kebleink, látni só­­várgván azon magas férfiút, kit koronás királyunk kegyelme a magyar nemzet boldogitásául királyi hely­tartójául neveze ki, s ki szeretett övéit közelebbről megismerni kívánván, honszerző körutat tenni ke­­gyeskedők. — Oct. 13-án indult ki ö fönsége Sel­­meczről, s a honti gyors előfogatok segítségével még ugyanazon nap délutáni 3 órakor érte el sze­rencsésen Nógrádmegye határát, hol is Kővár hely­ségnél Károlyi János első alispánunk vezérlete és szónoklata mellett 40 tagból álló megyei kiküldött­ség által fogadtatván és üdvözöltetvén, mintegy 100 lovas banderista kíséretében Balassa-Gyarmath szék­város szélét elérte. Taraczk-durrogások és az össze­­sereglett minden rendű és rangú néptömeg szívből fakadt harsány éljenzése hirdeté ö fönsége körünk­­beni várva-várt megérkeztét. Innét a városi czéhek és iskolai ifjúság saját lobogóik alatti kíséretében s a töméntelen sokaság szűnni nem akaró folytonos él­jenzései között, lassan, a főutczán, a megyeháza felé haladott a díszmenet. A megyeház előtt a megyé­ben szállásoló dzsidás ezred egy zászlóalja volt föl­állítva , továbbá a megyei hajdúk és huszárok,­­ közvetlenül pedig a kapu előtt a gömöri 40 tagból álló fényes küldöttség tisztelkedék ö fönségének. Mi­dőn ö fönsége a megyeházába ért, ismét számos és kitűnő tagból álló nógrádmegyei küldöttség által fo­gadtatott, mellynek harsány éljenzése a künállóktól százszorosan viszhangoztatott. Leszállván ö fönsége kocsijáról, a számára kijelölt föispánhelyettesi szál­lásra De la Motte Antal szeretve tisztelt föispáni helyet­tesünk által ünnepélyesen bevezettetett. Merre ö fön­sége a megyeházbani menetét lártá, az alj mindenütt 3 szinü nemzeti posztóval volt beterítve. Midőn a kis te­rembe lépett ö fönsége, melly fulladásig tömve vala,leg­először a nógrádi tisztelgő küldöttséget kegyeske­dett elfogadni, a hol is főispáni helyettesünk rövid szónoklattal a megye rendést ö­zönségének bemu­tatván, előállt a megyei többség által megbízott szó­nok P. F., és jól kidolgozott ellenzéki elveken ala­puló politikai szónoklattal üdvözlé ö fönségét. — Mire ö fönsége rögtönözve válaszolván, midőn szilárd férfias hangon őszinteséget személye iránt és bizalmat, és bizalmat a kormány iránt, és szeretetet s hűsé­get a fejdelem iránt ismételve ajánlani el nem mu­lasztva, beszédét befejezte volna, hold, édes atyjáról is megemlékezett, s lelkesülten kinyilatkoztatá, hogy „dicső atyjának méltó fia akar lenni.“ Ö fönsége e nagy jelentőségű kijelentését egyébbel nem üdvözölhettük, mint lelkünk mélyéből fakadt s szűnni nem akaró éljenzésünkkel, mint szűnni nem fog soha keblünkben a hit, hogy ö fönsége magyar ha­zájáért s a magyar nemzetért élni vágy. — Ezután szállóhelye előszobájában a gömöri küldöttséget fo­gadé ö fönsége J. A. főispáni helyettesük vezérlete és N. K. főjegyző szónoklata mellett, s valamint a nógrádiakkal, úgy ezekkel is hosszabb ideig szives leereszkedéssel nyájasan társalgott. — Most a ka-­tholikus clerus teve hódoló üdvözletét ő fenségénél, melly alkalommal Bartakovics Béla rozsnyói püspök ő mlga vezérlete s jeles és tartalomdús szónok­lata mellett három egyházi megyének Nógrádban öszpontosult papsága tisztelkedik. Ő fensége az üdvözlő beszédre szinte nyájasan válaszolni kegyes­kedvén , kinyilatkoztatá, hogy egy nemzet és haza legerősebb istápja és a trón legszilárdabb támasza: a vallás. Ezután kegyesen társalogván a jelenlevők­kel, egyénenkint neveiket megkérdezni sziveskedők ö fönsége. — A papság után következett a katonai gyalog és lovas ezred* tisztikar, ezek után B. Gyar­­math mváros közönségének küldöttsége és tanácsa alulirt csekély egyéniségem vezérlete és szónoklata mellett, melly alkalommal ö fönsége városunk to­­pographiai helyzetét tudakozni kegyeskedvén, le­ereszkedő nyájasságát tapasztalni legnagyobb mér­tékben szerencsések valánk. Legvégül következett B. Gyarmath zsidó községének elöjárósága, ildomos magyar üdvözlettel, kiket ö fönsége szinte kegye­sen fogadni méltóztatott. — Esteli 6­2 órakor ö­zönsége, udvara s két főispáni helyettes és egy me­gyés püspök kíséretében, érdemrendekkel diszn­ett magyar fekete öltönyben, a tündérileg kivilágított megyei nagy terembe harsány éljenzés közt érkezett, hol 400 teritékü fényes ebédnél szinte he­lyet foglalni szíveskedett. — A karzatok zsúfolásig tömve valának előkelő hölgyekkel. — Ebéd közben megkezdődtek az áldomásozások, legelőbb ürített poharat főispáni helyettesünk, éltetve a ma­gyar királyt, ö fönségét királyi helytartónkat és az egész uralkodó házat, mire harsány éljen zengett el a teremben; ezután Nógrád és Gömörmegye részéröl köszöntetett föl ö fönsége; mire szokott nyájassággal felelvén ö fönsége, a jelenlevők egészségére szinte poharát emelé. Mig ezek igy történtek bent a megyei terem­ben , kán sem hiányzott semmi, mi az ünnepélyt nagyobbszerüsitené. Harsány éljen viszhangzott az örömzajongó nép szájából az elmondott toassok­­ra ; ágyuk és taraczkok durrogtak külön pontokon egész éjfélig, s midőn az ebédnek vége jön, tüzár­­ban úszott a város. A megyeház­atirányában levő sétatéren bengáliai tűz varázslénye magasan lobogott. A megyeház kívülről úgy mint belülről sok ezer lám­pa fényével volt díszítve. Az épület előtt magas szob­rok emelkedtek, mellyek háromszinü fátyolokkal összekötött egy középső transparennel (Éljen Ist­ván főherczeg) ékítve valának. Az egész va­lami rendkívüli szépségű alakot mulatott, s D. F. b.gyarmathi születésű hazánkfiának s kiutazásáról is ismeretes jeles mechanicusnak dicséretes műve volt.­­A magán­épületek közöl leginkább kitűntek nagy­szerű kivilágításuk miatt a Szentiványi családé, Sze­­rémy Antal hadifőadészedőé, a város közepén a zsi­dók kúp­ alakú és főherczeg „István“ arczképével tündöklő diadalkapuja, a kald. templom fedélig kivi­lágított tornya, és a görögnem egyesült plébánia sat. Más­nap ö fönsége a magánrendszer jeles é­­pületét látogatá meg, s­­annak dolgozó intézetét, gyárát, készítményeit, kápolnáját, kórházát és mind a hat emeletben levő számos rabok czelláit megte­kintvén , mindent kellő rendben és tisztaságban ta­lálva , S. A. főügyelet megdicsérni, más alkalom­mali látogatásakor is azt úgy találhatni — óhajtását kifejezni, s az alispánoknak és főispáni helyettesnek szinte teljes megelégedését kinyilatkoztatni kegyel­mesen méltóztatott. Különös hatással volt reánk nézve, midőn ö fönsége a magán­rendszerű börtön kórházába, az emberi nyomorúság és sinlödés eme templomába belépett. Csákóját letéve, a betegek ágyai mellett hosszabb ideig mulatván, az illető orvostól mindent körülményesen s minden tartózkodás nélkül megtu­­dakolt, a czellákban a rabokkal sokáig beszélgetett, és mindent tökéletesen megvizsgált. A kápolnában közlöt is az isteni szolgálat mikénti gyakorlása felöl kegyesen megkérdezni kegyeskedett. October 14-én ütött a búcsú órája, s a sors kioldó körünkből azon magas férfiút, kit sziveped­­ve vártunk, s ki rövid köztünki idézése alatt magá­hoz bilincselt bennünket. Délelőtti 10 óra volt a­­maz időpont, midőn ö fönsége megyénkből kiindult, áldását vive kebleinknek, mellyek csak érette do­bognak. B. P. Ibiró hat lovas gyors fogata víva el ö fönségét a haza szivébe, hogy Mátyás király ki­rályi lakából úgy boldogítsa hű magyar nemzetét, mint boldogitá azt a nagy király után boldogult em­lékű édes atyja. A gyors fogat nem egészen 3 óra alatt szágulda el magas terhével Váczra, honnét Bu­dára utazott ö fönsége, elfoglalandó magas állását, mellyre őt jó királyunk magas kegyelme kineveze. Midőn ö fönsége B. Gyarm­athról kiindult, taraczk­­durrogások hirdeték a magas vendég távoztát, s a sokaság éljenzése szívből fakadt áldássá s szeren­­csekivánatokká átváltozva, mi is elfogult szívvel re­­begjü­k : Isten veled nagy férfiú, kit e nemzet istene a nemzet öléből ölelt ki, hogy fényt deríts jövőjére , díszest s magasztosai, mint magasztos a nemzetakarat, melly benned remény­csillagát üdvözli. — Imády Kár­o­­­y , h. gy. plebánus. A Hegy alj­a ostora. *) Hazánk földén a gonviselés jobb keze műkö­dőtt; ellátta azt mindennel, mi a jámbor magyarnak nemcsak kellékeit, de kényelmeit is kielégíti. A job­ban rendezett mezei gazdaság termesztményei felkel­­tendik az idegenek figyelmét; a hajózási rendszer, vaspályák haladása, megkezdett vízszabályozások, nagy nemzetekkel párosítanak bennünket, s a kül­föld ismerni fogja a hajdan fegyvereiről elhíresült magyart — nem csupán kandiság, hanem haszon­vágyból is. — Szükség tehát, hogy a közbizoda­­lommal biró honatyák kettőztetett lelkesedéssel gon­doskodjanak a közboldogság eszközeiről s hárítsák el az akadályokat, mellyek a hon szebb jövendőjé­nek mint átalános, úgy részletes előmozdítását gá­tolhatnák. Mondom „részletes“ — mert ha csak egy vidéket hagyunk is sinteni a nyomor és tespedés sú­lya alatt, min segíteni a hazafiaság kötelessége pa­rancsol : nem fizettük le a hazaszeretet adóját. Leg­buzgóbb részvétünket hazánknak hajdani paradicso­ma — az Angol, Franczia, Német, Oroszorszá­gokban, sőt Amerikában is ismert Hegyalja igényli, melly mint aggleány szülői sirhalmán gyászöltönyé­­­ben siratja az időket, mellyek elmúltak. Öröm s meg­elégedés mosolygott itt egykor az ébredő szölömü­­ves hajnalára, hegyei aranyat izzadtak, mellyek nagy­­részint kopárul állanak, hogy néhány szikladarabbal jutalmazzák a szőlői miatt véginségre jutott lakosok végsőhajait. Már a mohácsi vész elött Istvánffy (L. 2. p. 11.) virágzottnak mondja e vidéket: „Et Al­bertus neglecto foedere nuper facto Cassoviae ob­­sidioni imminebat, nobilissimamque illam, et totius Ungariae fertilissimam generosissimi vini proventu regionem­, omnemque inter Cassoviam et Tokajum tractum , in quo iucundum Liberi Patris cum Cerere certamen est, rapinis et praedis exagitabat, ac cum vindemiae tempus esset, duo millia et eo amplius doliorum vini dulcioris per vim adempta in Poloniam miserat, reliqua in usum belli servaverat.“ — Borai híresek lettek nemcsak kényelmi, de egészségi tekintetben is. Midőn Draskovich a tridenti zsinat al­kalmával a tállyai borokat bemutatta , — azok az e­­gész világ nedtárai között elsőséget vittak ki. — És adott a Hegyalja jó bort a külföldnek, — adott ret­tenthetetlen vitézeket a csatának , — adott a haza­ *) Midőn jelen czikket közé tesszük, legkevésbbé sem akar­juk , hogy ez úgy vétessék, mint ellenszenvköltés a zsi­dóság ellen ; ezt, úgy hisszük, szerző sem akarja. Azon­ban, miután a zsidóügy az országgyűlésen elő fog for­dulni, szükséges, hogy állapotuk , s a haza több vidé­keire gyakorlott káros befolyásuk tisztán álljon a haza színe előtt, nehogy elhamarkodott, vagy ferde irányt vegyen állapotuk változtatásában a törvényhozás. Szerk. Negyvenkettedik év. Vasárnap oktob. 24. 579. szám 1847. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb­­sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó kör­útja. (B. Gyarmatit). — A Hegyalja ostora. — Követvá­lasztások. — Törvényhatósági tudósítások. Szepesből. — Erdélyi országgyűlés. (K. k. leira­tok.). — Vegyes újdonságok. — A primás nevezet magyarilva. — Vidéki hírek. (Zomborból). Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Svejcz. Olaszország. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár, Dunavízállás.

Next