Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-16 / 9. szám

A­ birói eljárásnak függetlennek kell lenni, mit mondanánk reá ha valaki itt a ministérium, másik a király, harmadik a katonaság nevében kívánna valamit? birói függetlenség nélkül az igazságszolgáltatás puszta szó volna, ha a bíró­ság bizonyos számára influencirozhatna egyik vagy másik hatalom. Mi bírák a törvény korlátai között függetlenek vagyunk, tehát itten az ifjúság nevében mit sem lehet kívánni, sem a ministériumhoz folyamodni, hanem rendel­keznünk kell magunknak saját hatásunkhoz képest. Mi il­leti a vádat, arra figyelmeztetem tagtársunkat, hogy mos­tani eljárásunk csak előleges eljárás, a tanúk kihallgatása.Én nem látom szükségesnek, hogy a vádlottak itt legyenek, teg­nap talán azért jelentek meg, nehogy azt gondolja valaki, mintha eltávoztak, vagy küldettek volna ; ha szükség lesz reájuk, egyenként elő fognak állítatni o­lyan alakban, mint kell, hogy megjelenjenek- Előleges ítéletet mondani reájuk nem lehet, azért kérem a hallgatóságot úgy viseljék magukat, nehogy a bíróságot egy vagy más alakban influencirozni akarják. Lehet azt tenni szabad nyilatkozat által, de nem úgy, hogy azt mondják: „ezt és ezt tedd meg.“ Ilyen tedd ide, tedd oda bírót nem akarnék. Az esküttszékben ki van mondva a függetlenség elve, mert a törvényről sem tarto­zik tudni, mikor a bűnöst, vagy nem bűnöst kimondja, ha­nem a törvény alkalmazásában annyira korlátolt a bíró, hogy a betűtől eltávoznia nem szabad. Korányi: Bocsánatot kérek, az ifjúságot azért em­lítettem, mert megbízott, a törvényt pedig azért, mert an­nak nevében szólaltam föl. A bíróság köteles határozni e tárgy fölött, s még ez nem történik, követelésemtől el nem állok. Nyári: A feleletet már megtettem. Menjünk tovább. (Tovább! tovább !) Ezután a jelenlévő tanuk egyetemben, s a későbben jöttek is egyenként meghiteltettek. Ezután a tanuk val­lomásai olvastattak. A törvényes eljárások nyilvánosságához nem szokott közönség több ízben helyeslést, rosszulást, álmélkodást, megindulást nyilvánított, sőt zajt is csinált; azonban Nyári Pál erélyes fölszólalásaira a rend mindég helyre állott, s kis hozzászokás után meg sem zavartatott. Az írásban beadott nyilatkozatoknak nagyobb része pedig egy részben Lederer személyére s a macska zenére, más részről pedig a katonaság vitéz tettére vonatkozó hu­­moristicus mondatokkal volt fűszerezve, még végre két tör­vény gyakornoknak sajátszerü modorban irt, s a királyi helytartó ő fensége személyét is érdeklő elménczkedései­­ből Nyári Pál alkalmat vett magának azon figyelmeztetést tenni, hogy a humorizálás a tanúskodás természetével és bírói eljárás komolyságával ellentétben áll. Azon tény, hogy a közönséghez a szétosztásra nézve legkevesebb felszólítás sem intéztetett, a számtalan tanuk­nak egyhangú vallomásaik által constatírozva van. N­á­v­a­i Sándor tanuló 18 éves azt vallja , hogy az első fütyre lovasság rohant elő tiporva, és karddal vagdal­va a népet, a gránátosok pedig szuronyokkal üldözték a futamlókat. I­r­á­n­y­fi J­ó­z­s­e­f, 24 éves a macskazenét készítők által dobszerzésre szólhatott jól, hogy annál nagyobbszerű legyen a tisztelet a személynek tetteihez képest. Midőn a hajdanában Kont és társai Hunyady László, most pedig ár­tatlan polgárok vérével szomorúvá tett térre értek, senkit sem láttak. Lederer ablakai ki voltak világítva, de midőn a macskazene kezdeteit, elsötétedtek, mintegy jeladásul a már előre leitatott s elrejtett katonaságnak, mert vannak tanuk, kik látták a hordókat is a fegyvertárban, de nevö­­ket nem tudja. Nyisztor József 26 éves budai nemzetőr a tör­ténet után a katonasággal beszélgetésbe ereszkedett, a sö­­örtanyánál s ott hallotta , hogy b. Lippe főhadnagy kato­náinak vállait megveregetvén, dicsérte őket, mi vitézül viselték magukat; azután egy ott közelében levő korcsma ablakain dörömbözve a korcsmárosnak bekiáltott, ,,noch drei Eimer Wein!“ a bor csakugyan el is vitetett. A fő­hadnagy Lippe maga sem volt józan. Tanúi lehetnek : Rad­­nai, Sághi, Redl Károly , és a korcsmáros. Vallja továbbá, hogy a hordók a fegyvertárban görgettetvén, a közönség még azt hitte , miként azokban puskapor van. R­a­d­n­a­i F­e­r­e­n­c­z 34 éves kincstári hivatalnok látta, midőn K. Lippe a gránátosok vállait megveregetvén, azokat vitéz lelteikért megdicsérte , midőn a korcsmáros­­nál saját rovására bort parancsolt s a hordót gránátosok hengeritették ki, kik már akkor is részegek voltak. Egy gránátos fölsóhajtolt, mondván: „de angyali ember ez a báró , kézen lehetne őt hordozni.“ Weinhengst kamarai hivatalnoknak egy drago­­neki vágtatott , de ő félre ugrott s a dragonyos a sujtás által az egyensúlyt vesztvén, lováról leesett, a ló pedig elfutott. F­a­d­g­y­a­s­i Antal megemlíti, hogy a budai házi urak a menekvők elött a kapukat bezárták. Éden Károly ,a 36 éves óram­űves Pestről a 223ik számú házba menekült, de a gyalogság utána rohant föl a lépcsőkön is, hol a czombjában egy szuronydöfést ka­pott, mit az orvosi látlelet is igazol. M 6 11 e r­e­r­é­nt a­­ 34 éves pénzügyi számtiszt a 223-dik számú háznak tulajdonosa álmából r­asztatván föl cselédjei által, midőn a lépcsők felé sietett, látta , hogy házába sokan menekültek, a katonák pedig üldözték őket föl az emeletbe s talán a konyhába és szobába is be­mentek volna, ha az ajtót be nem zárja. Jakab István tanácsos a hordók iránt kérdeztetvén, mintegy 11 és 12 óra között hallotta azokat a fegyver­tárba görgettetni, de hogy mi volt bennök, nem tudja , valamint azt sem, váljon a katonák görgették-e ? Mi ez eseményt illeti 9 és 13 órakor történt, midőn neszt hall­ván a piaczon , ablakán kitekintett, és sok népett látott kisebb nagyobb tömegekben állani, a fegyvertárból lova­sok jöttek ki lassan kint léptetve, és a Sándor féle ház felső végénél állottak­ meg. Rögtön sípolás és fü­työlés történt és a katonaság olly gyorsan vágtatott elő, hogy a porjelleg­­től nem is lehetett látni. Egyik a lovasok közös ablakja élőt lovastól együtt elesett, midőn a porjelleg elmúlt, jaj­kiáltásokat lehetett hallani s a tanú egy kanna vízzel ment segítségére annak, ki a kiskert mellett feküdt, mellynek kerítését a katonaság bedöntötte. Mische­r korcsmáros 35 éves vallja, hogy 11­­­2 ó­­rakor a gránátosoktól egy tiszt jött hozzá, alkalmasint b. Lippe, ki tőle másfél akó bort kért, de mivel két akós­­nál kisebb hordája nem volt, mind a két akut megparan­csolta, s azt két gránátos vitte el tőle , de hová ? nem tudja. Kienmajer 59 éves házmester a Teleki házban, hol Léderer lakik, arról, hogy a tényt megelőző na­pokban valami készületek létettek volna , semmit sem tud , valamint arról sem, mi történt a kérdéses este, mert akkor Mischer k­orcsmárosnál serezett, s midőn haza ment, már az egész piacz tiszta volt. A ház előtt gránátosok állottak Sterbeczki hadnagy parancsnoksága alatt, s miután ő a házba bement, többé nem eresztették ki. Felesége két kanna vizet adott a katonáknak és egy poharat. Hogy miért kértek a katonák annyi vizet, azt nem tudja. Későbben a házmesterné is előállítatván, semmiről sem tudott fölvilá­­gosítást adni. Nyári Pál, Nyisztor József vallomása nyomán, mi­szerint Lippe a korcsmárostól még három akó bort kért volna, a korcsmárost és a pinczéreit az iránt, váljon az előtt vitetett-e tőle el a bor, vagy nem a katonaság számá­ra, megkérdezvén, azt állították , hogy b. Lippe csak azon egy esetben vitetett török bort. Csabai Imre mérnök, mély szúrást kapott, fején és oldalában, a nádorhoz akartak fölmenni, de a gránáto­sok őket nem eresztették. Hepes György hallotta , midőn a katonák azt mondták , agyonszúrnak mindenkit, mert ők a sárga és fe­ketére esküdtek; továbbá előadja, hogy az előbbi napon, hajnal felé , mint őr, a Krisztina­ városból jövő három o­­lasz katonát szólított meg, és czédulát kért elő tőlük , de mivel nem tudtak előmutatni, elkísérték őket az őrház­­ba, és a káplárnak átadták, azonban a másik ajtón kiszök­tették őket ismét, és ezt be is jelentették a hadnagynak. Mint tudja, azon katonák bundát akartak lopni a mészá­rosoktól. Nyári úgy látja, hogy a katonaság közt balvélemé­nyek terjedtek el, némelly dolgokra nézve. Radnai előadja, miszerint ő némelly katonákat megfedvén, hogy miért rohantak fegyvertelen tömegre, azért fizeti őket az ország ? azt felelték reá, mit nekünk az ország, az apámat is agyonlövöm, ha parancsolja a tiszt. Lippét különösen dicsérték. Azt is halotta a tanú, hogy a kaszárnyákban a testvért testvér ellen ingerült, s a kato­naság is már szívesen letenné az esküt az alkotmányra, már most nem tudnak mit csinálni, mert úgy vannak, hogy sem az országhoz, sem a császárhoz nem tartoznak. Nyisztor: Halottá egy katonától azt beszélni, hogy az új ministériumtól nem lehet semmi jót várni, azok re­­volutionáris emberek, nem akarnak adni több katonát, és így nekik örökös katonáknak kell lenni. F­i­c­z­e­k K­á­r­o­l­y, 24 éves kereskedői könyviró , midőn a tömeg visszavezetett, a nádori istállóknál húzta meg magát, és ott hallotta , hogy a gránátos csapat elött álló tiszt kérdezte katonáit, készek-e magukat föláldozni a főparancsnok megmentésére; a katonaság azt felelte: ké­szek vagyunk halálig ! Látta, hogy a katonaság fegyvert töltött azon tisztnek parancsára , ki tegnap a bizottmány előtt megjelent; harmadszor látta , midőn P­e­r­c­z­e­l Mó­­r­i­c­z és H­a­j­n­i­k Pálnak bejuthatását a parancsnokhoz ugyanazon tiszt akadályozta, és készen lett volna őket le­­szuratni vagy agyonlövetni. Gönczi József, midőn elkezdődött volna a macs­kazene , mellyel Európában különb embereknek is szoktak lenni, a katonaság jobbra balra kíméletlenül vagdalt, s a vagdalást leginkább Csebacz nevű liszt osztogatta s a le­génységnek parancs osztatott, de nem értette hogy mit ? E­n­s­e­­ Kálmán 26 éves ügyvéd, vallja , hogy a gránátos tiszt Istent káromolva a ministeriumot szidta s a gránátosok kiálták , hogy szomjúhozzák a vért, mert már régen tűrnek. Látta hogy a katonaság a várból egy bekö­tött fejű embert s két bányászt kisért le. Nyári Pál: minthogy az a hir volt, hogy ném­ely­­lyel­ elestek és meghaltak, másokat pedig a katonaság el­zárt , a ministerium ez iránt vizsgálatot tétetett, de nem találtatott semmi. Itt egyebet tenni nem lehet, hanem a ki­nek tudomása van valakinek eltűntéről, az jelentse be. Kovacsics Szi­lárd 20 éves, törvény gyakor­nok , akkor ment haza felé, midőn a katonaság a fegyver­tárba rendeltetett, ő ottan megállót­ és nézte , mi történik; a katonák el akarták parancsolni onnan, de ő nem hagyta magát megriasztatni. Hallotta , midőn a liszt a katonáknak azt mondta: „Ihr habt mit Landesverräther und sclechten Leuten zu thun “ Azután töltetni parancsolt. Tanú ezt tud­ván , lement a hídfőhöz, és a jövőket intette , de ezek őket kinevették. S­­­e 11­­­n a János pesti nemzeti őr, midőn az ese­mény után a német, de magyar vért szomjúhozó hóhér la­ba előtt megjelent, hallotta,hogy a tiszt rész magyar nyelven azt mondotta, ezek a kutyák meg akarják csúfítani a kor­mányzót. Egy fehér köpönyeges embert is látott sipkában a tiszttel beszélni.A bizottmányban ülő Pásztori József kapitányt is azzal vádolja, hogy a ministérium ellen rette­netes kifakadásokkal nyilatkozott, s csodálja, hogy miké­pen ülhet itten. Pásztori­ ezt rágalomnak nyilványítja , már csak az oknál fogva is, mert a ministerek közül Deák legjobb barátja, s a többiekkel is ismeretségben van. Nyári Pál: Pásztorit megsértve nem látja, mert Stettina csak a közhírre hivatkozott. A­ki tud valamit Pász­toriról, idejöhet és itt előadhatja. B­etlen János 45 éves, tegnap délután a város­erdejében sétált, s egy gránátos kisérgette lépteit, vég­­­re megszólította, azt mondván : az úr magyar, szeretném az urat valamire megkérni; azon véleményben vannak a pestiek, hogy mi szurkáltuk a magyarokat, de ne higyjék ezt az urak, mert az estei Ferdinánd divisiójából kikeres­ték azokat, kik nem magyarok, mi szinte sírhatnánk és boszankodunk, hogy reánk fogják. Noha meg vagyunk es­ketve, miként tisztünket védelmezzük, de azt még sem tettük volna. Minket Pausner őrnagy tegnap kirukkolta­­tott és megszidott, hogy a fegyvertelen tömegre rámen­tünk , mert akárki parancsolt, igen rosszul parancsolt. Mi nagyon szeretnék, ha már egyszer a szabadságra s alkot­mányra jeleskedtetnének. Nyári. A­mi történt, bizonyosan csak azok vétke miatt történt, kik parancsolnak. Egy katonának vallomása írásban adatott be az elnökséghez, majd föl fog olvastatni. Olvastattak még : Hollman Josepha , Bot Imre, Földi Ferencz, Piskovics Ernő, Greisinger Rudolf, Zmeskál Mihál, Becskovszky Mihály , Boros Endre , Hóra György, Csomár János, Magla János, Czere Dániel vallomásaik. Dobos György 28 éves ügyvéd, látta midőn egy grá­nátos a puska ágyával egész erejéből háromszor ütött fő­be egy polgártársat. Burger József 20 éves szabólegény látta, midőn a lovas tiszt egynek fejét kardjával megvágta. Szentpéteri Pál gránátos káplár, csinos fiatal em­ber, teljes lelki nyugodtsággal hallgatta vallomásának föl­­olvastatását, mellynek rövid tartalma ennyiből áll: Rosti György kadét május 11-én délutáni 1 órakor jővén vissza a kaszárnyába a nádori palotából, hol szolgálaton volt, be­szélte neki, hogy 9-én gróf Czetvicz őrnagytól, b. Lede­rer segédjétől parancsot kapott, hogy azon esetre, ha Pest­ről átjönnek macskazenét csinálni, vegyen magához 10 — 12 embert és a népet zavarja szét. Rosti kérdezte az őrna­gyot, ha néhány e­m­be­rt agyon talál ütni, el­vállalja-e a felelőséget? Mire ő kevés gondolkozás után igent mondot. Május 10-én két század készen volt a kirukkolásra , de ismét annyiban maradt, mert a zenéről semmi bizonyosat tudni nem lehetett, 81/2 órakor ejlve pa­rancs jött, hogy öltözzék föl a legénység 9 óra után kira­­boltak le. Lippe parancsnoksága alatt két ezágban s a fegy­vertár udvarába mentek,hol már a Feuerpiquet is elrejtve volt. Lippe ott fegyvert töltetett,és a legénységet kemény bánás­módra intette, hogy mindenkit szúrjanak rakásra, ki ellenáll. A fölingerlett legénység a dolgot nem jól fogta föl, a ze­­necsinálókat o­lyan dunaparti csirkefogó embereknek raj­zolták elüttök, kik csak azért jönek, hogy módot lelhesse­nek a rablásra. A legénység hallotta, hogy a magyar mi­­niisterium parancsa nélkül tenni semmit sem szabad, most is azt hitte, hogy a ministerium parancsolja ezt. Lippe had­nagy ma, Maskalovics nevű gránátost a fegyvertár szélére fölállította,hogy vigyázzon, és adjon jelt,ha jönek, s mikor ez jelentette, kijöttek a fegyvertár udvaráról, s reá rohantak a népre. A tett után maga hallota a tanú,hogy a Feuer Piquet parancsnoka megdicsérte a legénységet, hogy,zum küssen­ viselték magukat. Egyik a vasasok közöl dicsekedett, hogy úgy megvágott egyet, miszerint az mindgyárt összerogyott, szinte török hallotta, hogy egyik legény lováról lebukott. Lippe pedig a fegyvertár udvarára bort vitetett. Máj. 12-én Csicsmányi őrmestert szólították föl,hogy terjesszen a bizottmány elébe valami mentséget, melly által a tisztek­ről a vád elháritalnék. Egy gránátostól botot kértek elő, hogy azt mondhassák, mintha valaki a nép közöl használta volna azt. Ezen bot szalmazsák tömőhöz hasonlított, s ollyan vastag volt, mint egy embernek a karja. Két lovas azt akarta állítani, mintha a nép őket lovaikról lerántani akarta volna. Rosti György a két törvény elébe állított vasasnak pálin­kát fizetett, s fülheggyel hallotta a tanú, hogy a dobos föl lett volna biztatva azt vallani, hogy nem rohamra, hanem sebes lépésre való dobolás parancsoltatott neki, s hogy szu­­ronyszegzés nem volt parancsolva. Nyári kérdi a tanút hivatkozhatik e valakire a le­génység közül. Szentpéteri. Maga hallotta mikor Lippe, és a lovasparancsnok a többi tiszt uraknak dicsekedtek. Rosti előtte, és mások előtt, mondotta, a­mit előadott. Alattomos­sággal a szégyent a legénységre akarták hozni, azért lé­pett föl mint tanú. Nyári. Azt gondolja, hogy Szentpéteri vallomása vezet oda, kik ellen kell a tettet constalirozni. S igy már a katona tanukat is lehet kihallgatni. Ezután a dobos Falusi Pál jelent meg. Nyári. Micsoda parancsot kapott a dobolásra ? F­a­l­u­s­i. A lovasság után mentünk ki a fegyvertárból, én a főhadnagy úr háta mögött állottam, ő úgy comm­andi­­rozott: In di Balance, fällt das Bajonett, marsch, marsch. Ez uram, azt teszi, hogy Stur­m-ot kell utána dobolni, de én nem akartam dobolni, s a főhadnagy úr visszanézve 34

Next