Nemzeti Ujság, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-01 / 182. szám
2 kapcsán közzétett megállapodást, amelyet az osztrák kormmány annak idején kötött, Böhm Vilmos írta alá. Igazán kováncsi, miféle konzervatív köröket képviselt Böhm, spr- 'Ai entente és Magyarország. Minden törekvésünk az — mondta — és a külföldtől (de ezt kérjük,hogy a mi gazdasági megélhetésünk biztosit,tassék és új nemzetünk prosperálása megengedtessék. A 41 tékeszerződést kísérő levél kilátásba helyezte az igazságtlanságok omlását. Most azonban már tetteket akarunk látni, hamia bizalom bennünk megerősödhessék. Sojslicsky Lajos felszólalására az a válaszom, hogy ami a franci tárgyalásokat illeti, a magyar kormány mostanában természetesen mindenfelé folytatott tárgyalásokat a külfölddel, a többi közt a franciákkal is. Helyre kell állítani a nemzetközi gazdasági viszonylatokat és ennek megfelelő megállapodásokat kell létesíteni. A francia köztársasággal is folytattunk igen jelentékeny tárgyalásokat, ezek adtp részleteibe azonban nem akar belebocsátkozni, melyt elejét akarja venni hamis beállításoknak, amelyek most a sajtóba is utat találtak. Soha, olyan megállapodást, mely az ország érdekét sérti, nem főig köti. Ám,jelenletet kívánni fogják, hogy Magyarország észtrajzi egységét tartsa fenn és követelik, hogy a magyarüldözést a megszállott területeken szűnjék meg.Többször követelték már Pécs és Baranya kiürítését és most már bejelentheti,nincs messze az újidő, amikor ez megtörténik és a szerbeket s végleg távozása?bírják. • Belső problémák. A Lipótsforuti gyilkosság tetteseinek nyomában van- cs aki legközelebb már konkrét adatokról számolhat be. Gráf Andrássy Gyula szóvátette a felállítandó különleges szerv kérdését és a megbízhatatlan elemek ügyét. A kommunista ügyek megvizsgálására, mint olyan helyre, ahonnan minden akció kiindul, a belügyminisztériumban állították fel azt a különleges szervet, amelyre a belügyminisztériumból, a honvédelmi minisztériumból és az igazságjögyminisztériumból 1 tagot küldöttek ki. Hasonló szerv nemcsak Budapesten, hanem a szükséghez képest mindenmegyei székhelyen is alakul. Ami a megbízhatatlanok sorozását illeti, azt sejtettéklóla, hogy ő a megbízhatatlan szó alatt zsidóikat értett. Ez v^otkj^ 6 nSfybizhalakannak tartja azt, aki a kommunizmus alatt aktív vagy passzív tekintetben jelentékeny szerepet töltött be, de senkit se vallása, se faja, se nemzetisége miatt megbízhatatlannak bélyegezni nem szabad és ezt az államnak semmiféle közege sem fogja megtenni. A megbízhatatlanokat fegyver nélküli szolgálatra, munkára fogják alkalmazni. A megbízhatatlanságot vidéken a jegyző és két megbízható képviselőtestületi tag, városokban és Budapesten a rendőrség fogja megállapítani. Grieger Miklósnak a szociáldemokratákkal kapcsolatban tett" kijelentésére azt válaszolhatom, hogy a "gyülekezési, egyesülési és szervezkedési jogot a legmesszebbmenő mértékben biztosítani kívánja a munkásság részére. Ennek egyetlen korlátja az állam és társadalom érdeke. Grieger Miklós : Én is csak ezt kívántam. Teleki Pál: Fő cél a tekintélynek helyreállítása, mert az állam rendje csak így biztosítható. Vass Józsefnek a munkáskérdéssel kapcsolatban az a válaszom, hogy örömmel ragadok meg minden alkalmat — folytatta a miniszterelnök — amely a magyar munkássággal megértést teremthet, dea kiindulásnak a munkásság részéről kell megtörténnie.* A kommunizmust vádjával, terheltekkel szemben nem fognak félintézkénéseknél megállani. Meg kell érteni, hogy Magyarországon , az Internacionalizmus bűn és aki internacionalistának vallja magát, g/val szemben úgy fognak eljárni, mint a bűnösökkel. (Halítés.) Csenfélei ajtársi emigránszsárdában. I — Aggíhimzett Újság“ eredeti tárcája. — tHiáspdron bojkott, hiába koplalnak a magyar föld gazaiffsrdetményeit nélkülöző bécsi polgárok, az egyetlen érdekes, amit Bécs nekünk még adhat, — a hír — átszivárog, átrepül száz kordonon is. A legújabb hírek, amelyek a Lajtántúlról érkeznek, egész különös színben mutatják be a vörös farsangi maskarába öltözött régi császárvárost. Becs, hogy végérvényesen befejezze azt az átváltozást, amelyet a kozmopolitizmus útján megkezdett, kezd most teljesen magyar zsidóvá átvedleni. Az a veszedelem fenyegeti Rennerék városát, hogy maholnap nem is lehet már ott német szót hallani, a német újságok és folyóiratok lassanként eltűnnek és helyüket a gombamód szaporodó magyar zsidó újságok, hetilapok és folyóiratok foglalják el. Ez idő szerint hat magyar újság jelenik meg Bécsben. Ahány emigráns csak most ott lebzsel, a sok kis magyar Zeitungsjad, aki a kommunizmus alatt rossz fát tett a tűzre és kénytelen volt az irháját Magyarországból elhordani, lassan kint mind laptulajdonos, főszerkesztő, újságkiadó lesz a nyomtatott, papiros bécsi eldorádójában. Az ansportínitás mindenesetre a Göndör Ferenc lapjáé, sXjBjglifjfesböl Bécsbe áttelepített Ember-é, amely a második és harmadik internationale között imbolyogva képviseli nem túlságosan fegyelmezett agyú szerkesztőjének meglehetősen csapongó politikai meggyőződéseit. A lap körül, mint állandó munkatársak hemzsegnek Diószegi ■Tibor, Halmi József, Hajnal Jenő és Farkas Antal. Munkatársa volt a lapnak Kunfi Zsigmond is, de ő időközben ■önállósította magát, szerkesztője lett a Világosság című lapnak, amely állítólag a tiszta szociáldemokrata elvek Iharcosa, Rónai Zoltán támogatásával. ,az Emberben takádta azelőtt a füzet, Gábor Andor kabarésárkány és viágforradalmi bretto-uifteusz is. Az ő kiválásának rendikből pikáns kulisszatitkai vannak, amelyeket az alábbinakban lesz szó, - ' ' ' - - nál régünkéiül bécsi magyar orgánum a Bécsi Magyar Újsafflimely, ha az emigráció remélhetőleg sokáig tart, a szivárvány összes színeit végig fogja játszani. A Bécsi Magyar Újság először, mikor még Magyarországon Kun Béláék uralkodtak, a Bécsbe emigrált magyar polgárság orgánuma volt és óvatos duhajsággal, úgy szőrmentén ellenforradalmiikonott. Mikor azonban fordult a kocka és a Bécsbe került hitsorsosok a Magyarországból menekülő kommunistákkal cserélődtek ki, akkor ez a lap is hirtelen haragos vörösre festette szelíd fehér cégtábláját s fő dobverője lett a magyarországi fehér terror híreknek, de miután pénz kormányozza a világot — s igy a világegyetemben a Bécsi Magyar Újság meggyőződését is, — jött bizonyos Braun Márkus nevezetű, Amerikába szakadt magyar-zsidó pénzeszsák, aki állítólag egy kis bankóesővel készül leázlatni a cinóbert a Bécsi Magyar Újságról s ehelyett a reménység szép zöld színével mázolja át, ha ugyan átmázolja. Most ennek a lapnak a championja Gábor Andor, aki világforradalmárból ismét nyárspolgárrá fog átvedleni. sannak azonjárt," a másik szélsőségnek is orgánumai. Pogány Jóradi szerkesztésében jelenik meg a Proletár ciVilitt,amely a volt hadügyi népbiztos jól ismert romboló szellemében igyekszik destruálni mindazt, amit Göndör-Krausz, Gábor és Diószegi „elvtársak“ még érintetlenül hagynak. Végül bizonytalan időközökben jelenik meg a III. Internacionálé félhivatalos szócsöve a Bécsi Vörös Újság, amelynek Lukács György magán- és szobatudós a szerkesztője és Rudas László. Mars-talmudistával igyekszik a forradalmat világiasítani addig is, míg a világforradalom várat magára. Van aztán az emigrált pestieknek szépirodalmi folyóiratuk is, amelynek igazán ötletszerűen él, szinte „lucus a non lucendo“. Vasárnap a címe, a sokkal találóbb Szombat helyett. Ennek a folyóiratnak Kaczer Illés a szerkesztője és Göndörtől kezdve Lukács Györgyig az összes emigráns lantosok kísérleteznek benne. ^ k hatSjéfSmu bécsi orcheszternek az volt eddig az nótája, hogy Magyarországot, a keresztény rezsimet, Horthy kormányzót és a „fehér terrort“ szidta a leglármásabb és legfantasítikusabb batjgsserel^ssfil.. Most azonban váratlan fordulat történt a bécsi zengerárban. Gábor Andor fújta meg a harci riadót s egy nyolc hasábos cikkben gázolta le a Bécsi Magyar Ujság-bóm Göndör Ferencet, akit Molnár Ferenctől megszokott ötlettel Rácz Laczi harminchatodik fiának nevezett el, aki koraismeret és hallás nélkül, tudatlanul, csak a név nimbusától övezve játszotta találomra, szeszélyesen, a leghamisabb politikai áriákat. Ám a tömzsi Göndör nem halt bele a Gábor nyolc hasábjába, hanem mint az ólommal talpalt ledönthetetlen kaucsuk gnómocska, tüstént felpattant s az Ember ben öt oldalon át olyan parittyákat sújtott Gábor Góliát fejéhez, hogy az arról koldul. Göndör ugyanis megírta, hogy Gábor „Robogó Máté“ álnév alatt tajtékzó kommunista cikkeket srófol ki közismert csavaros agyából a „Proletár“ hasábjain. Azért használ álnevet, hogy továbbra is munkatársa maradhasson a Bécsi Magyar Újságnak, amely jobban fizet, mint a Proletár, ha talán nem is olyan jól, mint hajdanában a pesti kabarék. De éjjelült még nincs vége a marakodásnak. Rikoltoznak a TOTJfíihangszerek is. Pogány szidja és leleplezi Göndört és Diószegit, amiért viszont Diószegi nem marad adósa. Göndör korbácsa le-lecsap Lukács Györgyre és Rudas Lászlóra, akik viszont szintén nem túlságosan hízelegnek az Embernek. Egy-egy parittyakő néha fejen találja Kunfit is, aki azután többi emigráns társait helyezi nem éppen túlhízelgő világításba a Világosságban,így zsivan).“^ a pokoli koncert és a magyar kormánynak igazétv nem támadhatna kitűnőbb ötlete, mintha öszszegyűjtené ezeknek a bécsi magyar újságoknak egymás ellen agyarkodó cikkeit és kiadná itt könyvben Budapesten. Nem volna ennél kapósabb könyv a magyar könyvpiacon, de nem volna hathatósabb propaganda eszköz sem azok ellen a Bécsbe menekült kalandorok ellen, akik semmi eszköztől se riadnak vissza, hogy a magyarságot megrágalmazzák és az országnak tőlük telhetőleg ártsanak. Mi, akiknek teljesen idegen és ismeretlen ez a cinikus, orcátlan máról-holnapra kaméleonszerűen szint-, játszó psziché, sohasem fogjuk tudni olyan igazán meztelenre vetkőztetni, olyan tökéletesen leleplezni ezeket a sajtó-szegénylegényeket, mint ahogy ők tudják egymást. lazerrimriVasárnap,WHO, augusztus 1 Többen felkiáltanak : El szól Andrássynak. Túri Béla : Mit szólnak hozzá a demokraták? Bródy Ernő : A heggmíraták mindig jó hazafiak voltak. Avarffy Elek : Menjen a ghettóba. Teleki Pál:Mindenekelőtt vissza kell állítani a közélet tisztaságát é!Nem fogunk panamát tűrni ! A köztisztviselők megfelelő elátást fognak kapni, hogy ne legyenek kénytelenek üzletekkel foglalkozni. A vagyonlakók sorsán a kormány sürgősen változtatni fog. Megfelelő helyet fognak nekik csinálni. A vidéki városokban sok helyen barakkok állanak rendelkezésre, amelyeket átépítenek. A fővárosban megállapítják, menynyire lehet a hivatalokat összeszorítani és a fölszabadult részeket átadják a vagyonlakóknak. Hasonló intézkedéseket fog tenni a honvédelmi miniszter a kaszárnyákban, ahol a menekült tiszteknek fognak helyet csinálni. ». ___ A bojkott. »Ezután ittalalkozik az osztrák bojkottal. Ezt a bojkottot a legjöntény és nemzeti Magyarország ellen rendezték. Ezt a harcot azonban álljuk és meg vagyok róla győződve, hogy kitartással és egyetértéssel meg fogjuk törni a bojkottot. Ami az egyes visszteléseket illeti, kijelenti, hogy a Gaál Gaszton által,felhozott esetet vizsgálat tárgyává tette , a megfelelő megtorló intézkedéseket megtették. Gerlénk Jenőnek válaszolva kijelenti, hogy a katholikus autonómiát, valamint az alsópapság és a szerzetesrendek ügyének mielőbbi megoldását programmjába veszi. A miniszterelnök kéri a Házat, hogy Mózer Ernő indítványát, amelyben a lengyel népet hősi harcai alkalmából üdvözli, fogadja el. Kovács Emil indítványa azonban, amely a szeretetadományokért akar köszönetet mondani, tárgytalan, mert a kormány már megköszönte. Kéri a Ház támogatását munkájában. A nemzetgyűlés Mózer Ernő indítványát el is fogadja és Kovács Emilét elveti. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz, legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz, programmján a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslat lesz. Interpellációk. Áttérnek végül az interpellációkra. Meskó ijfétfán eláll az interpellációtól, de kéri az ügyvédképtviselőket, hogy az árdrágítók és lánckereskedők védelmét,azt vállalják , engedjék azt át a menekült ügyvédeknek. Vasadi Borosik György a falusi ellátatlanok érdekében azt kéri, hogy a lefoglalt gabonát elsősorban az illető vidékek ellátására fordítsák. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési miniszter megmagyarázza, miért kell a központi kezelés az ellátásban és aggodalmát fejezi ki, hogy ha, az illető községekben hagynák az ellátatlanok gabonamennyiségét, ezt a községek nem bírnák megőrizni. A termésünk igen gyönge. Ha a községek és vármegyék megbízást kapnak az ellátatlanoktól gabonavásárlásra és lemondanak az állami segítségről, végül — ha a rájuk kivetett mennyiséget, az ellátatlanoknak járó részen kívül — beszállítják — hajlandó új tanácskozást összehívni és erre engedélyt adni. A választ tudomásul veszik. Végül Budaváry László interpellált a vasutasok, postások, villamos alkalmazottak súlyos anyagi helyzete miatt, ismertette memorandumukat és orvoslást kért. Az ülés háromnegyed 8 órakor ért véget. Budapest, július 31. A kormányzó tiszfeloszlatási joga a közjogi bizottság előtt. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a kormányzó jogainak kibővítéséről szóló javaslatot tárgyalta. A bizottság több hozzászólás után elfogadta a törvényjavaslatot, amely már a jövő héten a Ház elé kerül. A nagyváradi vértanuk. Az oláh hadbirósági vérlázitó Ítélete, az Ilyen „szomor szédeksír csak nem békülhetünk ki?! ! ST Debrecen, július 30. Íerme után kapjuk a következő részleteket a nagyváradi összeesküvési perben megtartott második tárgyalásról, amelyen a nagyváradi román hadbíróság Csereri Vilmos és Csécsy Nagy Imre huszárezredeseket, Szunyopi huszárőrnagyot és Sdisapó Lóránt főhadnagyot ismét halálra. Lukács polgámestert kétévi, Jankovits jrásbirót ötévi fogházátö ítélte, Örley közjegyzőt és Birtha ezredest pedig jpdmentette. A helyszerteket még múlt év december havában tartóztatták le a románok, azzal a váddal, hogy a magyar fővezérségtől nyert megbízás (?) alapján Cserey alezredes vezetésével összeesküvést szőttek a román csapatok ellen. Az összeesküvés célja az lett volna, hogy a román katonai őrségeket alkalmas pillanatban leszerelik, hogy a magyar haderőkkel egyesülve a románokat Erdélyből végleg kiűzzék. A február elején Kolozsváron megtartott első tárgyaláson a védelem határozottan tagadta ezt a vádat, amely mindössze egy Cseregnek címzett kétes eredetű, megbízólevélre támaszkodott és bebizonyította, hogy a vádlottak csak megbeszélést folytattak arra vonatkozólag, hogy a rend fentartása céljából miként szervezzék mega karhatalmi osztagokat a románok kivonulása esetében. Abban az időben ugyanis Nagyváradot még nem ítélték véglegesen a románoknak és a vádlottak teljes jóhiszemmel voltak abban a feltevésben, hogy a románok a várost előbb-utóbb ki fogják üríteni. A bíróság nem fogadta el ezt a védekezést és örleg kivételével valamennyi vádlottat halálra ítélte. Maguk az entente-missziók is közbenjártak a kegyetlen ítélet megváltoztatása érdekében és talán ennek köszönhető, hogy a legfelsőbb román katonai bíróság a semmiségi panaszoknak helytadva az ítéletet megsemmisített acél újabb tárgyalást rendelt el. A másodért tárgyaláson azonban a bíróság a vádlottak körülertjegyet ismét halálra ítélt, noha nyilvánvaló, hogy a tettenérés esete nem forog fenn. A vád csak összeesküdési szándékot tulajdonít az elítélteknek, csak tervezgetésekre, megbeszélésekre hivatkozik, amelyek még a részt-vevők szerepkörét sem körvonalazzák, de nem tud felmutatni olyan cselekményeket és előkészítő munkálatokat, melyekből az elhatározott összeesküvés ténye megállapítható lenne. A román felsőbb hatóságok meg fogják változtatni ezt a kegyetlen ítéletet, amely politikailag is is elhibázott. Az ítélet végrehajtása csak arra lenne alkalmas, hogy a magyarság lelkében a románok iránti gyűlöletnek és a megtorlás gondolatának magvát hintse el, ami hosszú évekre lehetetlenné tenné a két állam közt a barátságos vjgs^my kifejlődését. (M. T. 1.) jEz^^kegyetlen ítélet mindennél jobban mutatja tíz a olaffok határtalan magyargyűlöletét, de bizonysága egy-úttal a félelmüknek és politikai vakságuknak is. Mert azt hirdetni, hogy Románia jó szomszédi viszonyban óhajt élni velünk és ugyanakkor ilyen kegyetlen ítéletekkel szítani a magyarság szívében a gyűlöletet és a megtorlás szilaj vágyát, — a politikai rövidlátásnak olyan megdöbbentő jele, amelyhez foghatót alig ismer a világhistória.. És az entente, amely szintén sürgeti az összeférést, a kiengesztelődést Magyarország és Románia között, hogy azt, képzeli ezt „a barátságos viszonyt" azzal a szomszédunkval, akinek kezén ártatlan honfitársaink kiontott vére tapad. Hogy mi megfogjuk ezt a gyilkos és kegyetlen hóhérkezet ... — Nem, nem, soha!