Nemzeti Ujság, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

2 kapcsán közzétett megállapodást, amelyet az osztrák kor­­mm­ány annak idején kötött, Böhm Vilmos írta alá. Igazán kováncsi, miféle konzervatív köröket képviselt Böhm, spr- 'Ai entente és Magyarország.­­ Minden törekvésü­nk az — mondta — és a külföldtől (de ezt kérjük,hogy a mi gazdasági megélhetésünk biztosit,­tassék és új nemzetünk prosperálása megengedtessék. A 41 tékeszerződést kísérő levél kilátásba helyezte az igaz­­­­ságtlanságok om­­lását. Most azonban már tetteket aka­runk látni, hamia bizalom bennünk megerősödhessék. Sojslicsky Lajos felszólalására az a válaszom, hogy ami a franci tárgyalásokat illeti, a magyar kormány mos­­tanában természetesen mindenfelé folytatott tárgyaláso­kat a külfölddel, a többi közt a franciákkal is. Helyre kell állítani a nemzetközi gazdasági viszonylatokat és ennek megfelelő megállapodásokat kell létesíteni. A fran­­cia köztársasággal is folytattunk igen jelentékeny tár­gyalásokat, ezek adtp részleteibe azonban nem akar bele­­bocsátkozni, melyt elejét akarja venni hamis beállítások­­­nak, amelyek most a sajtóba is utat találtak. Soha, olyan m­egállapodást, mely az ország érdekét sérti, nem főig köti. Ám,jelenletet kívánni fogják, hogy Magyarország ész­­t­rajzi egységét tartsa fenn és követelik, hogy a magyarüldözés­t a megszállott területeken szűnjék meg.­­Többször követelték m­­ár Pécs és Baranya kiürítését és most már bejelentheti,­­nincs messze az újidő, amikor ez megtörténik és a szerbeket s végleg távozása?bírják. • Belső problémák. A Lipótsforuti gyilkosság tetteseinek nyomában van- cs a­ki legközelebb már konkrét adatokról számolhat be. Gráf Andrássy Gyula szóvátette a felállítandó különleges szerv kérdését és a megbízhatatlan elemek ügyét. A kom­munista ügyek megvizsgálására, mint olyan helyre, ahon­nan minden akció kiindul, a belügyminisztériumban állí­tották fel azt a különleges szervet, amelyre a belügyminisz­tériumból­­, a honvédelmi minisztériumból és az igazság­­jögyminisztériumb­ól 1 tagot küldöttek ki. Hasonló szerv nemcsak Budapesten, hanem a szükséghez képest minden­­­megyei székhelyen is alakul.­­ Ami a m­egbízhatatlanok sorozását illeti, azt sejtették­­lóla, hogy ő a megbízhatatlan szó alatt zsidóikat értett. Ez v^otkj^ 6 nSfybizhalakannak tartja azt, aki a kommunizmus alatt aktív vagy passzív tekintetben jelentékeny szerepet töl­tött be, de senkit se vallása, se faja, se nemzetisége miatt megbízhatatlannak bélyegezni nem szabad és ezt az állam­nak semmiféle közege sem fogja megtenni. A megbízhatatla­nokat fegyver nélküli szolgálatra, munkára fogják alkal­mazni. A megbízhatatlanságot vidéken a jegyző és két megbíz­ható képviselőtestületi tag, városokban és Budapesten a rendőrség fogja megállapítani. Grieger Miklósnak a szociáldemokratákkal kapcsolatban tett" kijelentésére azt válaszolhatom, hogy a "gyülekezési, egyesülési és szervezkedési jogot a legmesszebbmenő mértékben biztosítani kívánja a munkásság részére. En­nek egyetlen korlátja az állam és társadalom érdeke. Grieger Miklós : Én is csak ezt kívántam. Teleki Pál: Fő cél a tekintélynek helyreállítása, mert az állam rendje csak így biztosítható. Vass Józsefnek a munkás­kérdéssel kapcsolatban az a válaszom, hogy örömmel ra­gadok meg minden alkalmat — folytatta a miniszter­elnök — amely a magyar munkássággal megértést te­remthet, de­a kiindulásnak a munkásság részéről kell megtörténnie.­­* A kommunizmust vádjával, terheltekkel szemben nem fognak félintézkénéseknél megállani. Meg kell érteni, hogy Magyarországon , a­z Internacionalizmus bűn és aki internacionalistának vallja magát, g/val szemben úgy fognak eljárni, mint a bűnösökkel. (Halítés.) Csenfélei ajtársi emigráns­­zsárdában. I — Aggíhimzett Újság“ eredeti tárcája. — tHiáspdron bojkott, hiába koplalnak a magyar föld gaz­­aiffsrd­etményeit nélkülöző bécsi polgárok, az egyetlen ér­dekes, amit Bécs nekünk még adhat, — a hír — átszivá­­rog, átrepül száz kordonon is. A legújabb hírek, amelyek a Lajtántúlról érkeznek, egész különös színben mutatják be a vörös farsangi maskarába öltözött régi császárvárost. Becs, hogy végérvényesen befejezze azt az átváltozást, amelyet a kozmopolitizmus útján megkezdett, kezd most teljesen magyar zsidóvá átvedleni. Az a veszedelem fe­nyegeti Rennerék városát, hogy maholnap nem is lehet már ott német szót hallani, a német újságok és folyóira­tok lassanként eltűnnek és helyüket a gombamód szapo­rodó magyar zsidó újságok, hetilapok és folyóiratok fog­lalják el. Ez idő szerint hat magyar újság jelenik meg Bécsben. Ahány emigráns csak most ott lebzsel, a sok kis magyar Zeitungsjad, aki a kommunizmus alatt rossz fát tett a tűzre és kénytelen volt az irháját Magyar­­országból elhordani, lassan kint mind laptulajdonos, fő­­szerkesztő, újságkiadó lesz a nyomtatott, papiros bécsi eldorádójában.­­ Az ansportínitás mindenesetre a Göndör Ferenc lapjáé, sXjBjglifjfesb­öl Bécsbe áttelepített Em­ber-é, amely a má­sodik és harmadik internationale között imbolyogva kép­viseli nem túlságosan fegyelmezett agyú szerkesztőjének meglehetősen csapongó politikai meggyőződéseit. A lap körül, mint állandó munkatársak hemzsegnek Diószegi ■Tibor, Halmi József, Hajnal Jenő és Farkas Antal. Mun­katársa volt a lapnak Kunfi Zsigmond is, de ő időközben ■önállósította magát, szerkesztője lett a Világosság című lapnak, amely állítólag a tiszta szociáldemokrata elvek Iharcosa, Rónai Zoltán támogatásával. ,az Ember­ben t­akádta azelőtt a füzet, Gábor Andor kabarésárkány és vi­­ágforradalmi bretto-uifteusz is. Az ő kiválásának rend­ikből pikáns kulisszatitkai vannak, amelyeket az aláb­­binakban lesz szó, - ' ' ' - - n­ál régü­nkéiül bécsi magyar orgánum a Bécsi Magyar Újsafflimely, ha az emigráció remélhetőleg sokáig tart, a szivárvány összes színeit végig fogja játszani. A Bécsi Magyar Újság először, mikor még Magyarországon Kun Béláék uralkodtak, a Bécsbe emigrált magyar polgárság orgánuma volt és óvatos duhajsággal, úgy szőrmentén ellenforradalmi­­ikonott. Mikor azonban fordult a kocka és a Bécsbe került hitsorsosok a Magyarországból mene­külő kommunistákkal cserélődtek ki, akkor ez a lap is hirtelen haragos vörösre festette szelíd fehér cégtábláját s fő dobverője lett a magyarországi fehér terror hírek­nek, de miután pénz kormányozza a világot — s igy a világegyetemben a Bécsi Magyar Újság meggyőződését is, — jött bizonyos Braun Márkus nevezetű, Amerikába sza­kadt magyar-zsidó pénzeszsák, aki állítólag egy kis bankó­esővel készül leázlatni a cinóbert a Bécsi Magyar Újság­­ról s ehelyett a reménység szép zöld színével mázolja át, ha ugyan átmázolja. Most ennek a lapnak a championja Gábor Andor, aki világforradalmárból ismét nyárspol­gárrá fog átvedleni. sannak azonjárt," a másik szélsőségnek is orgánumai. Pogány Jóradi szerkesztésében jelenik meg a Proletár ciVilitt,amely a volt hadügyi népbiztos jól ismert rom­boló szellemében igyekszik destruálni mindazt, amit Gön­­dör-Krausz, Gábor és Diószegi „elvtársak“ még érintetle­nül hagynak. Végül bizonytalan időközökben jelenik meg a III. Internacionálé félhivatalos szócsöve a Bécsi Vörös Újság, amelynek Lukács György magán- és szobatudós a szerkesztője és Rudas László. Mars-talmudistával igyek­szik a forradalmat világiasítani addig is, míg a világfor­radalom várat magára. Van aztán az emigrált pestieknek szépirodalmi folyóiratuk is, amelynek igazán ötletszerűen él, szinte „lucus a non lucendo“. Vasárnap a címe, a sok­kal találóbb Szombat helyett. Ennek a folyóiratnak Ka­­czer Illés a szerkesztője és Göndörtől kezdve Lukács Györgyig az összes emigráns lantosok kísérleteznek benne. ^ k hatSjéfSmu bécsi orcheszternek az volt eddig az nótája, hogy Magyarországot, a keresztény re­zsimet, Horthy kormányzót és a „fehér terrort“ szidta a leglármásabb és legfantas­ítikusabb batjgsserel^ssfil.. Most azonban váratlan fordulat történt a bécsi zengerár­­ban. Gábor Andor fújta meg a harci riadót s egy­ nyolc hasábos cikkben gázolta le a Bécsi Magyar Ujság-bóm Göndör Ferencet, akit Molnár Ferenctől megszokott ötlettel Rácz Laczi harminchatodik fiá­nak nevezett el, aki koraismeret és hallás nélkül, tu­datlanul, csak a név nimbusától övezve játszotta talá­lomra, szeszélyesen, a legh­amisabb politikai áriákat. Ám a tömzsi Göndör nem halt bele a Gábor nyolc hasábjába, hanem mint az ólommal talpalt ledönthetetlen kaucsuk gnómocska, tüstént felpattant s az Ember­ ben öt oldalon át olyan parittyákat sújtott Gábor Góliát fejéhez, hogy az arról koldul. Göndör ugyanis megírta, hogy Gábor „Ro­bogó Máté“ álnév alatt tajtékzó kommunista cikkeket srófol ki közismert csavaros agyából a „Proletár“ hasáb­jain. Azért használ álnevet, hogy továbbra is munkatársa maradhasson a Bécsi Magyar Újság­nak, amely jobban fizet, mint a Proletár,­­ ha talán nem is olyan jól, mint hajdanában a pesti kabarék. De éjjelült még nincs vége a marakodásnak. Rikoltoznak a TOTJfíihangszerek is. Pogány szidja és leleplezi Göndört és Diószegit, amiért viszont Diószegi nem marad adósa. Göndör korbácsa le-lecsap Lukács Györgyre és Rudas Lászlóra, akik viszont szintén nem túlságosan hízelegnek az Ember­nek. Egy-egy parittyakő néha fejen találja Kunfit is, aki azután többi emigráns társait helyezi nem éppen túlhízelgő világításba a Világosság­ban,­­így zsivan).“^ a pokoli koncert és a magyar kormány­nak igazétv nem támadhatna kitűnőbb ötlete, mintha ösz­­szegyűjtené ezeknek a bécsi magyar újságoknak egymás ellen agyarkodó cikkeit és kiadná itt könyvben Buda­pesten. Nem volna ennél kapósabb könyv a magyar könyvpiacon, de nem volna hathatósabb propaganda esz­köz sem azok ellen a Bécsbe menekült kalandorok ellen, akik semmi eszköztől se riadnak vissza, hogy a magyar­ságot megrágalmazzák és az országnak tőlük telhetőleg ártsanak. Mi, akiknek teljesen idegen és ismeretlen ez a­ cinikus, orcátlan máról-holnapra kaméleonszerűen szint-, játszó psziché, sohasem fogjuk tudni olyan igazán mez­telenre vetkőztetni, olyan tökéletesen leleplezni ezeket a­ sajtó-szegénylegényeket, mint ahogy ők tudják egymást­. lazerrimr­iVasárnap,­­WHO, augusztus 1 Többen felkiáltanak : El szól Andrássynak. Túri Béla : Mit szólnak hozzá a demokraták? Bródy Ernő : A heggmíraták mindig jó hazafiak voltak. Avarffy Elek : Menjen a ghettóba. Teleki Pál:Mindenekelőtt vissza kell állítani a közélet tisztaságát é!Nem fogunk panamát tűrni ! A köztisztviselők megfelelő elátást fognak kapni, hogy ne legyenek kénytele­nek üzletekkel foglalkozni. A vagyonlakók sorsán a kor­mány sürgősen változtatni fog. Megfelelő helyet fognak nekik csinálni. A vidéki városokban sok helyen barakkok állanak rendelkezésre, amelyeket átépítenek. A fővárosban megállapítják, menynyire lehet a hivatalokat összeszorítani é­s a fölszabadult részeket átadják a vagyonlakóknak. Hasonló intézkedé­seket fog tenni a honvédelmi miniszter a kaszárnyákban, ahol a menekült tiszteknek fognak helyet csinálni. ». ___ A bojkott. »Ezután ittalalkozik az osztrák bojkottal. Ezt a bojkottot a legjöntény és nemzeti Magyarország ellen rendezték. Ezt a harcot azonban álljuk és meg vagyok róla győződve, hogy kitartással és egyetértéssel meg fogjuk törni a bojkottot. Ami az egyes visszteléseket illeti, kijelenti, hogy a Gaál Gaszton által,felhozott esetet vizsgálat tárgyává tette , a megfelelő­ megtorló intézkedéseket megtették. Gerlénk Jenőnek válaszolva kijelenti, hogy a katholikus autonómiát, valamint az alsópapság és a szerzetesrendek ügyének mielőbbi megoldását programmjába veszi. A miniszterelnök kéri a Házat, hogy Mózer Ernő indítvá­nyát, amelyben a lengyel népet hősi harcai alkalmából üdvözli, fogadja el. Kovács Emil indítványa azonban, amely a szeretetadományokért akar köszönetet mondani, tárgytalan, mert a kormány már megköszönte. Kéri a Ház támogatását munkájában. A nemzetgyűlés Mózer Ernő indítványát el is fogadja és Kovács Emilét elveti. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz, legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz, programmján a mező­­gazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslat lesz. Interpellációk. Áttérnek végül az interpellációkra. Meskó ijfétfán eláll az interpellációtól, de kéri az ügyvéd­­képtviselőket, hogy az árdrágítók és lánckereskedők védel­mét,azt vállalják , engedjék azt át a menekült ügyvédek­nek. Vasadi Borosik György a falusi ellátatlanok érdekében azt kéri, hogy a lefoglalt gabonát elsősorban az illető vidé­kek ellátására fordítsák. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési miniszter meg­magyarázza, miért kell a központi kezelés az ellátásban és aggodalmát fejezi ki, hogy ha, az illető községekben hagynák az ellátatlanok gabonamennyiségét, ezt a köz­ségek nem bírnák megőrizni. A termésünk igen gyönge. Ha a községek és vármegyék megbízást kapnak az ellátat­lanoktól gabonavásárlásra és lemondanak az állami segít­ségről, végül — ha a rájuk kivetett mennyiséget, az ellátat­lanoknak járó részen kívül — beszállítják — hajlandó új tanácskozást összehívni és erre engedélyt adni. A választ tudomásul veszik. Végül Budaváry László interpellált a vasutasok, postá­sok, villamos alkalmazottak súlyos anyagi helyzete miatt, ismertette memorandumukat és orvoslást kért. Az ülés háromnegyed 8 órakor ért véget. Budapest, július 31. A kormányzó tiszfeloszlatási joga a közjogi bizott­ság előtt. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma dél­után ülést tartott, amelyen a kormányzó jogainak kibővítéséről szóló javaslatot tárgyalta. A bizottság több hozzászólás után elfogadta a törvényjavaslatot, amely már a jövő héten a Ház elé kerül. A nagyváradi vértanuk. Az oláh hadbirósági vérlázitó Ítélete, az Ilyen „szom­o­r szédeksír csak nem békülhetünk ki?! ! ST Debrecen, július 30. Íerm­e után kapjuk a következő részleteket a nagy­váradi összeesküvési perben megtartott második tárgya­lásról, amelyen a nagyváradi román hadbíróság Csereri Vilmos és Csécsy Nagy Imre huszárezredeseket, Szu­ny­op­i huszárőrnagyot és Sdisapó Lóránt főhadnagyot ismét halálra. Lukács polgámestert kétévi, Jankovits j­rásbi­­rót ötévi fogházátö ítélte, Örley közjegyzőt és Birtha ez­redest pedig jpdm­entette. A h­elyszerteket még múlt év december havában tartóz­tatták le a románok, azzal a váddal, hogy a magyar fő­­vezérségtől nyert megbízás (?) alapján Cserey alezredes vezetésével összeesküvést szőttek a román csapatok ellen. Az összeesküvés célja az lett volna, hogy a román kato­­nai őrségeket alkalmas pillanatban leszerelik, hogy a ma­gyar haderőkkel egyesülve a románokat Erdélyből vég­leg kiűzzék. A február elején Kolozsváron megtartott első tárgyaláson a védelem határozottan tagadta ezt a vádat, amely mindössze egy Cseregnek címzett kétes eredetű, megbízólevélre támaszkodott és bebizonyította, hogy a vádlottak csak megbeszélést folytattak arra vonatkozólag, hogy a rend fentartása céljából miként szervezzék meg­­a karhatalmi osztagokat a románok kivonulása esetében. Abban az időben ugyanis Nagyváradot még nem ítélték véglegesen a románoknak és a vádlottak teljes jóhiszem­­mel voltak abban a feltevésben, hogy a románok a vá­rost előbb-utóbb ki fogják üríteni. A bíróság nem fogadta el ezt a védekezést és örleg kivételével valamennyi vád­lottat halálra ítélte. Maguk az entente-missziók is közben­jártak a kegyetlen ítélet megváltoztatása érdekében és ta­lán ennek köszönhető, hogy a legfelsőbb román katonai­ bíróság a semmiségi panaszoknak helytadva az ítéletet megsemmisített acél újabb tárgyalást rendelt el. A­ másodért tárgyaláson azonban a bíróság a vádlottak körülertjegyet ismét halálra ítélt, noha nyilvánvaló, hogy a tettenérés esete nem forog fenn. A vád csak összeesküd­­ési szándékot tulajdonít az elítélteknek, csak tervezgeté­­sekre, megbeszélésekre hivatkozik, amelyek még a részt-­­vevők szerepkörét sem körvonalazzák, de nem tud fel­mutatni olyan cselekményeket és előkészítő munkálato­kat, melyekből az elhatározott összeesküvés ténye meg­állapítható lenne. A román felsőbb hatóságok meg fogják változtatni ezt a kegyetlen ítéletet, amely politikailag is is elhibázott. Az ítélet végrehajtása csak arra lenne alkal­mas, h­ogy a magyarság lelkében a románok iránti gyűlö­letnek és a megtorlás gondolatának magvát hintse el, ami hosszú évekre lehetetlenné tenné a két állam közt a ba­rátságos vjgs^my kifejlődését. (M. T. 1.) jEz^^kegyetlen ítélet mindennél jobban mutatja tíz a olaffok határtalan magyar­gyűlöletét, de bizonysága egy-­­úttal a félelmüknek és politikai vakságuknak is. Mert azt hirdetni, hogy­ Románia jó szomszédi viszonyban óhajt­ élni velünk és ugyanakkor ilyen kegyetlen ítéletekkel szí­tani a magyarság szívében a gyűlöletet és a megtorlás­ szilaj vágyát, — a politikai rövidlátásnak olyan megdöb­bentő jele, amelyhez foghatót alig ismer a világhistória.. És az entente, amely szintén sürgeti az összeférést, a ki­­engesztelődést Magyarország és Románia között, hogy azt, képzeli ezt „a barátságos viszonyt" azzal a szomszédunk­­val, akinek kezén ártatlan honfitársaink kiontott vére ta­­pad. Hogy mi megfogjuk ezt a gyilkos és kegyetlen hó­hérkezet ... — Nem, nem, soha!

Next