Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-01 / 232. szám

\ /■ mwr ^ if' A jpjk\ * Ars: hétköznap 1 korona, vasárnap 21 koronaPtt. ,ky véntek, » sz­se#33q.«. NEMZETI ÚJSÁG fliiiiiiiiiiniimiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiu Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. sz. RT R F QZTFNY PflI FT ÍR A I Itt A PH A P Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., AAIi­iuai1 EiH 1 f CLI 1 IR/ii HnliLal negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szán. Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 1 korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiijiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiiiiiíiimiiuin I /fagyiul k@ii. I / Budapest, szeptember 30. San jegyünk barátjai az elvi kérdések tett­­lege ^^yekkel való elintézésének. Az ütleg­ nem argumentum és nem megoldás. Annálfogva más eszközökre van szükség, amikor kiélesedett ellentétek ütköznek meg a fórumon. Ez az igazság azonban nem zár ki némely más igaz­ságokat, többek között például azt, hogy az ütlegeket provokálni nem szabad, mert min­den botnak s a szóbeli inzultusnak is két vége van s magára vessen az, aki nem tudja, hogy az ütésre könnyen vissza is ütnek. Ez a kis erkölcsi tanulság, sajnos, nem me­nti ki a főváros tegnapi közgyűlésén demon­strált igazságok sorozatát. Leszünk bátrak te­hát ezek közül felsorolni még némelyeket, abból az alkalomból, hogy a demokrata­ párt olyan mélyen sértve érzi magát, és lemondani készül mandátumairól. Lemondjanak-e, vagy ne mondjanak le? — erről éppen most kérnek ta­nácsot a demokrata urak a mellényük gomb­jaitól, a döntés tehát még ismeretlen, mikor e sorokat írjuk, de nem oly fontos, mint ahogy azt Lőw Imánuel elszánt védőügyvédje kép­zeli. Ilyen esetekről már gondoskodott az előre­látó törvényhozás s a póttagok bizonyára nem fognak vonakodni, hogy elfoglalják azt a he­lyet a városháza közgyűlési termében, amely őket megilleti. Nem ezzel kell kezdeni, igen tisztelt demo­krata urak. Mert a lemondással már csak vé­gezni lehet a dolgokat. Ott kell kezdeni, hogy az ember tanul Többek között megtanul az ember olyan egyszerű igazságokat, hogy Bu­dapest nem tréfából keresztény, sőt még csak nem is négy hónap óta keresztény. Ebből aztán­ megtanulja az ember azt is, hogy ez a kilenc* száz esztendős keresztény főváros nem követ­­ett el sértést senki ellen, tehát a keresztény é­ világnézettel szembe helyezkedő demokrata­­párttal szemben sem, ha itt végre ismét keresz­tény közigazgatást, keresztény kultúrát és gaz­dasági fejlődést, a keresztény többség akaratához méltó életet akar. Tessék tanulni és letenni arról a gondolatról, hogy itt a zsidó demo­krata­ uralom az autochton, hogy itt ezt a fél­­századig a panamák és kijárás mocsarából fel­színre került és végül saját bűneinek terhe alatt megrokkant uralmat a trón­javesztett uralkodók sértődött gőgje megilleti. Tessék le­tenni az illúziókról és ráeszmélni végre, hogy a kereszténység nem „kurzus“ Budapesten, ha­nem komoly valóság, hogy ezen a téren nincs tranzitálás, nincs kézkezetmosás, nincs alku, nincs megállás s valahányszor erre a frontra irányítja a demokrata párt és a sajtója a per­gőtüzet, könyörtelenül következetes, semmiféle szép szóval falhoz nem állítható ellenállásra talál. S ezen nem fognak változtatni sem so­rozatos kivonulásokkal, sem lemondásokkal, de provokálásokkal sem. A demokrata párt a ♦örvény alapján választóinak bizalmából jog­gal foglal helyet a közgyűlési teremben. Ezt a jogot körülbástyázza a törvény, az elnöki pártatlanság, a többség törvénytisztelete, de nem utolsó sorban az, ha maga a demokrata­­párt levonja sötét múltjának tanulságait s az adott helyzetben hivatásának teljesítésére a kisebbségi ellenőrzésre, a szakkérdésekben való tárgyilagos vitára, a főváros ügyeinek önzetlen szolgálatára vállalkozik. Ezen a téren a több­ség szívesen látja a kisebbség közreműködését s számíthat a párt a többség felelősségének tu­datára, nyugalmára, idegeinek fékezésére s az eddigiekben nagyon próbára tett fegyelmezett­ségére is. Ezt a fegyelmet, a kisebbség jogaiból folyó kötelezettséget, ezt kell megtanulni , és ezen kell kezdeni, mert ott folytatni, ahol a de­mokrata­ párt a múltban m­­ost többség elhagy­ta, nem lehet; ott , kezdeni pedig, a lemondás­nál, ahol csak végzi az ember, lehet ugyan, de ez nem kelt részvétet, csak szánalmat s nem fogja visszatartani a főváros keresztény né­pét azon az úton, amelyen nagy céljainak meg­valósítása felé halad. Síz osztrák keresztényszocialisták bíznak a győzelemben. „Elvileg a ném­et birodalomhoz való csatlakozás mellett vagyunk.“ — Weiskirchner nyilatkozata / „ Bécs, szept. .. . Mennél rövidebb az idő, amely Ausztria lakos­ságát fejnemzetgyűlési választásoktól elválasztja, annál élesebbé, kíméletlenebbé válik a két szám­ba­­jövő nagy párt: a keresztényszociális és a szociál­demokrata p­árt egymás elleni harca.­­A szocialis­ták érzik, hogy rájuk nézve a lét és nem lét kér­dése vetődött most fel és éppen ezért nem riad­nak vissza semilyen eszköztől sem, ha attól a vála­sztók befolyásolását remélhetik. Még hami­sított akták is szerephez jutottak. Hogy lesz-e en­nek a kétes tisztességű eszközökkel megvívott kam­pánynak a választások kimenetelére valamelyes befolyása, ez nagyon­­is kétségesnek látszik. A ke­­resztényszociális párt vezérei legalább erősen bi­zakodnak s ez a bizakodás sugárzik ki az alábbi nyilatkozatból is, amelyet a párt egyik vezére, dr. Weiskirchner Richard a Nemzeti Újság bécsi munkatársa előtt tett. Amidőn arra kértem a volt bécsi polgármestert, hogy a mostani választások jelentőségéről tájékoz­tasson, a párt választási program­jára utalt. — A mostani választások államunk sorsát fog­ják eldönteni s dönteni fognak afölött, hogy a most dúló osztályharc bomlasztó erőivel sokat szenvedett népünk nagy szerencsétlenségére to­vább is pusztítani fog-e, vagy pedig a béke, az engesztelődés és kiegyezés szelleme diadalmas­kodik-e. A keresztény-szociális párt a demokrata köztársaság alapján áll, éppen ezért az összes állampolgárok szabadságát és egyenjogúsítását követeli. A mérges gyűlölettel teli osztályharcot elvetendőnek tartja, amely nemcsak nem moz­dítja elő országunk újraépítését, hanem szegény hazántk teljes elnyomorodását idézi elő. Pártunk minden terrort elítél, bármely oldalról jöjjön is az. Teljes gyülekezési szabadságot követel, a be­csületes munka és a tisztességesen szerzett tu­lajdon védelmét. Ezzel szemben kíméletlen intéz­kedéseket kívánunk az uzsorások és a lánckeres­kedők ellen, úgyszintén a fontos élelmiszerek árainak leszállítása érdekében. Programmunk ál­talánosságban a keresztény világnézet örök el­vein épül föl. A párt nemzeti politikája az egész német nem­zet javára törekszik, amiért is, minden olyan tervet, amely a német birodalom egységét és ér­vényesülését veszélyezteti, már eleve visszautasít, épp úgy olyan tervet is, amelynek megvalósítása német határszéli területeknek tartós leigázását jelentené. Mindannyian várjuk azt az órát, amely a nemzeti önrendelkezés jogát nekünk visszaadja. Elvileg a német birodalomhoz való csatlakozás mellett vagyunk. Hisszük és remél­jük, hogy a szabadulás napja meg fog virradni. Azt kérdeztem dr. Weiskirchnertől, hogy mi­ként ítéli meg a választások kimenetelét. Kérdé­semre így válaszolt: — Jóslásokba nem bocsátkozom. Annyi tény, hogy a lakosság nagy tömegében a kormány és a szociáldemokratáknak úgy az állami, mint a községi háztartásban megnyilvánult kormány­zati tevékenysége miatt nagy elégedetlenség tá­madt. — Mi lesz Ausztria külpolitikája a jövőben? — Dr. Renner külpolitikájával a keresztény­­szociális párt sohasem volt megelégedve s a po­litikai erőviszonyok megváltozásával külpoliti­kánkban egy más kurzus várható. ogiban kell eldőlnie a szovjet sorsánál*.­ ­ A lengyelek­ készek megkötni a feékét. is Két hónappal ezelőtt Leninék gőgös elbiza­kodottsággal azt követelték békefeltételeikben Lengyelországtól, hogy szerelje le hadseregét, most megtörténhet, hogy a lengyelek állanak elő ezzel a kívánsággal. A francia kormány tényleg ily irányban iparkodik befolyásolni a lengyel kormányt, mert nincs kétsége az iránt, hogy addig sem az Oroszországgal szomszédos országokban, sem a kontinens többi részén, sőt Ázsiában sem lesz nyugalom, m­íg a bolse­­vizmus propagálói . MitTerand szerint „őrült­jei és csirkefogói“ — fegyveres erővel rendel­keznek. A Rigában folyó orosz-lengyel béke­tárgyalásokat feszült figyelemmel kiséri min­den állam külügyi hivatala s aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy most már Londonban is helyesnek tartják a franciák álláspontját. Egy varsói sürgöny szerint Rigába várják lord Cursont, hogy közvetetlenül ellenőrizze a tár­gyalásokat. Ezt a hírt azonban kétkedéssel fo­gadjuk, mert ellenkezik az angol diplomáciai szokásokkal, hogy maga a külügyminiszter vé­gezzen ilyen missziót. Annyi bizonyos, hogy a lengyel békeküldöttség, illetőleg a varsói kormány, az entente-h­atalmak tanácsának meghallgatása nélkül nem fog véglegesen ha­tározni. Mint már­­tegnap jeleztük, a lengye­lek a belső gazdasági helyzet és a további vér­áldozatok elkerülése miatt hajlandók a békére, ha kedvező feltételekkel köthetik meg. Rövi­desen el kell dőlnie: az általános európai ér­dek, vagy Lengyelország speciális érdeke győ­zedelmeskedik Rigában! A Szovjet békefeltételei. Riga, szept. 30. A békedelegációk zárt ülésén Joffe előterjesztette az orosz feltételeket, amelyek szerint Ukrajna és Fehér-Oroszország független államoknak ismertessenek el, Kelet-Galiciában népszavazás legyen, a lengyel határ Grodnótól Breszt-Litovszkig, s onnét a Bug mentén Brodyn át Zbrucig húzódjék. A két utóbbi javaslatot a lengyelek nem fogadják el. Hír szerint az orosz delegáció utasítást kapott Moszkvából, hogy a lengyelek összes követeléseit el kell fogadnia, kivéve azokat, melyek az orosz vörös hadsereg teljes vagy részleges lefegyverzé­sére vonatkoznak. Azt hiszik, hogy a fegyverszü­netet október 5-ikére megkötik. Varsó, szept. 30. Az orosz javaslat 15 pontból áll. A fontosabbak a következők: Mindkét kormány feloszlatja a területén mű­ködő katonai segédalakulatokat. Ez a megállapí­­­tás Petljura ukrán csapataira és Balachovics tá­bornok orosz osztagaira vonatkozik. Az orosz kor­mány hajlandó lengyel kommunistákból álló ezre­deit feloszlatni. Mindkét harcoló fél semlegességre kötelezi magát harmadik állammal való háború esetén és nem fogják megengedni idegen­­ csapa­toknak területükön való átvonulását. A legsúlyo­sabb pont az oroszoknak az a követelése, hogy Petljura­ és Balachovics csapatait feloszlassák. Petljura csapatai Kelet Galíciát már elhagyták és jelenleg Podoliában vannak. Kérdés, hogy a­­len­gyel hadsereg vezetősége képes lesz-e ezeket a csapatokat, ha valóban ez lesz a szándéka, lefegy­verezni. Lengyelek újabb nagy győzelme. Varsó, szept. 30. A vezérkar jelenti: Poléziában csapataink délen Pinsk és Janov irányában előretörve, a negyedik Szovjethadsereget telje­sen megverték. Két hadosztályunk 12 ezer em­bert ejtett foglyul és ötven ágyút, valamint 100 vasúti kocsi hadianyagot, zsákmányolt. Elér­tük a Jasjolda-folyót és tovább üldözzük az el­lenséget. A Pripjettől délre kemény harc után elfoglaltuk Tarny vasúti csomópontot. Volhra­niéban a helyzet változatlan. Varsó, szept. 30. A lengyel csapatok benyomul­tak Kamenev-Podolovszkba, Podolia fővárosába, ahol az ukrán kormány székelt. A bolsevisták visszavonulásuk alatt a pályaudvart, az összes in­dákat és a várostól keletre­ eső vasútvonalat el­pusztították. Az egyetemet, a könyvtárakat és a levéltárakat tűz pusztította el. Mit aján­l Anglia az Íreknek ? London, szept. 30. A Westminster Gazette Grey volt külügyminiszternek az ír kérdés megoldására vonatkozó tervét közli. Első helyen azt ajánlja, hogy magyarázzák meg az egész ír népnek, hogy a külpolitikának, hadügynek és tengerészeinek kö­zösnek kell maradnia és hogy Anglia sohasem fogja megengedni a déli részek elszakítását. Ezen korlátozások kivételével az ír népnek szabad ön­kormányzati jogot kell adni, amilyennel a többi dominion is rendelkezik. Addig, amíg olyan kor­mányt alakítanak, amely ezen elvek alapján áll, de legfeljebb két évig, Anglia intézi Írország kor­mányzását. Ez a közlés, amelyet szerzője tudtával adtak ki, érthető feltűnést keltett Grey tekintélyes személyi­sége miatt és amiatt, hogy ezeket a terveket már két hónappal ezelőtt felvetette a kormány előtt.

Next