Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-01 / 232. szám

. Károlyi Mihály rágalmai a kommunista Daily Heraldban. Pária, szept. 30. (A MTI­ kiküldött tudósítójának szikratávirata a budapesti rádio-állomás utján.) A Daily Herald tudósítója beszélgetést folytatott Prágában gróf Károlyi Mihállyal. A nemzet fölhá­­borodása elől idifogen védelem alá menekült Károlyi most is folytatja kútmérgező munkáját a külföld közvéleménye előtt, amelyet telelármáz a legvadabb hírekkel. Jellemző az is, hogy nyilatkozatának ép­pen az a® angol újság ad helyet, amelyet az utóbbi időben annyit emlegettek Kamenevnek, az Angliá­ból kiutasított bosevista ügynöknek a veszteségeivel kapcsolatosan. Károlyi, akiről a lap tudósítója azt mondja, h­ogy ő a magyar Krapotkin herceg, nyilatkozatá­ban kijelenti, hogy a Horthy-rezsim Magyarország teljes bomlását jelenti és hogy az nem konzerva­tivizmus, hanem reakció. A Horthy-rezsim — mondja Károlyi — egyszerűen antiszociális anar­chia, amelyet rablók és kalandorok a maguk ja­vára kiaknáznak. Magyarország egészen középkori jelleget öltött A parlamentarizmus fikció lett; a választások alatt a szocialista jelölteket bebörtö­nözték. Minden oppozíciót fegyveres erővel fojta­nak el Reformokra gondolni sem lehet. Ilyen kö­rülmények között a gazdasági újjáépítés lehetetlen. A katonai zsarnokok azzal tudják a hatalmat meg­tartani, holdi a nemzeti bosszú propagandáját, foly­tatják. Horthy a visszaszerzés szent háborúját hir­deti. Október 14-én ül össze a Ház. Újjáalakítják a bizottságokat. — A ház­szabály re­víziót tárgyalják.­ ­ Budapest, szept. 30. már a Nemzeti T­jság értesül, a földbirtokrefor­mot az illetékes bizottságok általánosságban letár­gyalták, a részletes tárgyalás időpontjául pedig a Ház összeillésének napját tűzték ki. Előrelátható­lag tehát a szünet alatt a bizottságok már nem ül­nek össze, sőt a pénzügyi bizottságnak a budget­­tárgyalása céljából való össszehívására sem tör­tént intézkedés. A nemzetgyűlés a szünet utáni legközelebbi ülé­sét október 14-én tartja, amelyen Ferdinandy Gyula belügyminiszter benyújtja a törvényhatósági, köz­ségi és városi választójog revíziójára­ vonatkozó törvényjavaslatát. Ezután sürgősen újjáalakítják a nemzetgyűlés bizottságait a tiszántúli képviselők bevonásával. Az első törvényjavaslat, amit napi­rendre tűznek, a házszabályrevízió lesz, ami előre­láthatólag hosszabb vitára ad alkalmat. Azután tér át a Ház a földbirtokreform tárgyalására. A keresztényszocialisták és a kormány, Trachwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő az egyik esti lapnak arra a közleményére vonatkozó­lag, amely szerint ő a keresztényszocialista mun­kásság nevében a miniszterelnökkel tárgyalásokat folytatott volna, kijelentette, hogy a lap értesülése téves és annál kevésbé felelhet meg a valóságnak, mert a keresztényszocialista munkásságnak arra­­hivatott szervei vannak, akik ügyeiben eljárnak. A német nagykövet Millerandnál. Páros, szept 30. Dr. Mayer német nagyk­övet átnyújtotta megbízó levelét Millerand köztársasági elnöknek, kijelentvén, hogy a versaillesi­ békeszer­­ződés alapján állva iparkodni fog arra,­­hogy a két állam viszonya kedvezően fejlődjék. MieUpraind elismerését nyilvánítván dr. Mayer előző ügyvitele fölött, sikert kívánt megbízatásához. Szovjet-ügynökök gyilkossági tervei. Newyork, szept. 30. A rendőrség egy Schachman nevű oroszországi zsidó lakásán házkutatást tar­tott, ahol eredeti moszkvai parancsokat találtak, amelyekben az amerikai szovjet­ ügynököket külön­böző gyilkosságokra utasítják. Más okmányok a vasutasok általános sztrájkjának megszervezésére, hívják föl az ügynököket! Schachman, akit letar­tóztattak, Lenin, magántitkára volt NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1920 október 2. (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte.) Kik kaphatnak házhelyeket vagy kisbérletet ? igénylés módja. — Elkészült a törvény végre­­hajtási utasítása. A holnap esti minisztertanácson kerül tárgya­lás alá a házhelyekről és kishaszonbérletekről szóló törvény huszonnyolc szakaszos végrehajtási utasítása, amelyet approbáció után haladéktalanul közzé is tesz a földművelésügyi miniszter. A rendelet szerin­ senki egyéni jogcímen nem kérhet. Legelsősorban igényjogosultak a vitézségi érem­mel kitüntetett nőtt katonák, másodszor a hadi­­rokkantak, harmadszor felnőtt hadiáraik , és hadiözvegyek, negyedszer mezőgazdasági földnél, kuli férfimunkások és háznélküli mezőgazdasági munkások. Kimondja a rendelet, hogy az igény­jogosult megveheti a földet tulajdonjogi átruhá­zással. Úgy a házhelyek, mint a kishaszonbérletek a következőképpen igénylendők: Minden községben tömörülniök kell a vitézségi érmeseknek, illetőleg külön a többi igényjogosul­taknak és testületileg kérvényt kell beadni s­k köz­ségekben a főszolgabíróhoz, városban a polgár­­mesterhez. A főszolgabíró, illetőleg a polgármes­ter, mihelyt ilyen kérvény beérkezik, köteles azon­nal összehívni a földrendező-bizottságot. Ennek a bizottságnak elnökét a­­ királyi Ítélőtábla elnöke nevezi ki a törvényszéki bírák közül. Tagjai pe­dig: a főszolgabíró, illetőleg a polgármester, a kultúrmérnöki és az államépítészeti hivatal egy tagja, a gazdasági felügyelő és két gazdasági szakértő. Ez a bizottság kiszáll a helyszínére és ott, az elöljáróság bevonásával tárgyalásokat kezd az igénylőkkel úgy­­a megváltási árra, mint a bér­letre vonatkozólag. Felebbezési fórum: a földmi­­velésügyi minisztérium. Budapesten is e szerint a módszer szerint tör­ténik az igénylés. A házhelyek terjedelme 4—600 négyszögöl között mozog, a kisbérletek pedig 2—3 és 4 holdig terjednek. Megalló a nemzeti Királyság Pártja. Bartha Ábel irtelmeinek leleplezése. — A Nemzeti Királyság Pártjának újonnan való ,­­ megalakítása. A mai napon délután 5 órakor Kathonay József miniszteri tanácsos elnöklésével népes gyűlést tar­tottak azok, akik az úgynevezett Magyar Nemzeti Királyság Pártjába való belépésüket eddig bejelen­tenék. Ennek a pártnak elnöke gyanánt ugyanis Bart­ha Ábel szerepelt, aki azonban folyó évi szep­tember hó 10-én lemondott. A jelen voltak az elő­készítők által a mai ülés számára készített jelen­tésből konstatálták, hogy az úgynevezett magyar nemzeti királyság pártjának közgyűlését­ Bartha Ábel még sohasem hívta össze, csak ígérte mindig és ezért közgyűlés által elfogadott alapszabályai nincsenek a pártnak. Ebből két körülmény azon­ban önként következik, hogy a magyar nemzeti királyság pártja eddig nem létezett és Bartha Ábel eddigi működése csak olyan előkészítő munkálko­dásnak tekinthető, amely csak akkor válnék jog­szerűvé, ha a közgyűlés azt utólag jóváhagyná. Te­kintettel azonban a gyűjtött pénzek kezelésében és elszámolásában konstatált szabálytalanságokra, valamint arra, hogy Bartha Ábel működése jövő eredményes akció szempontjából értékesnek nem te­­keinthető, a jelenlevők egyhangúlag kimondták, hogy a Magyar Nemzeti Királyság Pártját, amely­nek" jelszava alatt Bartha Ábel működését kifejtette, megalakítani nem óhajtják és így Bartha Ábel­ ed­digi működésével semmi közösséget nem vállalnak. Kathonay elnök a férfiak megállapítása után bezárta az­ ülést és erre Pekár Gyula államtitkár közóhajra megnyitotta az újonnan alakuló „Nem­zeti Királyság Pártja“ közgyűlését. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az alapszabályokat annak szabályszerű megállapításaival, hogy a­ párt célja a nemzet királyság eszméjének megvalósítása minden személyi bekapcsolás nélkül. Vita­­ csak az elnökség megválasztása körül támadt. A több­ség óhajához képest a tisztikar megválasztását a legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlésen fogják megejteni. Az elnökség ideiglenes vezeté­sével addigra is Pekár Gyula államtitkár bízatott meg. ________ Képzőművészetünk elsekélyitése. *— Karlovszky és Zala György nyilatkozatai. — Művészköreinkben islind általánosabb az elége­detlenség azzal­­a dilettáns szellemű és egyoldalú látókörű vezetéssel.Szemben, mely képzőművészeti életü­nkre, annak összes állami funkcióira, főleg a művészképzésre mindinkább ránehezedik. A ma­gyar képzőművészetek sorsa mindnyájunk legben­­sőbb nemzeti ügye, akárcsak az irodalom. A ma­gyar szellem létjogát a világon legerősebben az irodalma és képzőművészete igazolta, jövőnket is leginkább e kettőtől várjuk. Mostani általános le­romlásunk idején képzőművészetünket amúgy is súlyos csapások érték nagy vezérek kidőltével, an­nál féltékenyebben kell őriznünk megmaradt erőin­ket s a jövő művésznemzedék biztosítását. E fontos kérdés megvilágítására fölkerestük festészetünk­nek és szobrászatuaknak egy-egy feltétlen tekinté­lyét és ők a következő megállapításokkal járultak hozzá az ügy tisztázásához. Karlovszky Bertalan, aki nemcsak az arcképfestésnek, hanem a festőmű­vészet egész területének teljes látókörű mestere, osztja, a művészi körök általános elégületlenségét. Fölöslegesnek tartja a­ kormánybiztosféle kineve­zést, mintha bizony a magyar festőművészetet az eddigi nagy mesterek csődbe juttatták volna. Pénz­­prédálás az egész sokhivatalnoki mentőakció, egy pár jó igazi mester és pár műterem nyújtása iga­zibb cselekedet volna, s fölény­be se kerülne. De ha már vezetőt állítanak az ügyek élére, az csakis al­kotó művész lehetne; vannak rá elismert művé­szeink. Lyka Károly végül is nem alkotó­művész, hanem író, művésznek legföljebb dilettáns s a ma­gyar barbizonizmus doktrínáinak egyoldalú látó­körében mozog. Ez a dilettantizmus érzik már a Szépművészeti Múzeumbeli modern képtárunk ren­dezésén is, amelyet szintén nem alkktóművész vég­zett, holott egyetlen kép fölakasztásához, egy fal­háttér meglátásához, két kép egymásrahatásának megérzéséhez is művésznek a szemszerkezete kell, amit kritikusi­ szem nem pótolhat. Ez a dilettantiz­mus és a kívülről való politika betolakodása veszé­lyezteti a tervezett külföldi képkiállításaink ügyét is: ha belekerül néhány jóbarát­ művész, majd vala­mennyi a maga képeinek bepártfogolását viszi ke­resztül, majd velük áll a külföld elé a nagynevű magyar festészet. Abszolút tekintélynek kellene termésünkből az anyagot kiválogatnia, legjobb lenne külföldi nagyságot fölkérni rá, az tudja, mi imponálhat nekik és elfogulatlan. Legaggasztóbb a Képzőművészeti Főiskolánk sorsa. A magát kiélt nagybányaiságot akarják belenevelni ifjú festő­nemzedékünkbe. Máris elhatalmasodott a sekély felületesség; az egyoldalú tájképfestés oka, hogy ott a komolytalanság is arrogánskodhat; az arckép- és akt­festés bezzeg elhanyatlott; az ifjakat legelő­ször is és végül is minden tekintély és elmélyedő tudás megvetésére szoktatták. A művésznevelés megváltó főelve: elfogulatlan jó mesterek és jól ki­válogatott, lelkiismeretes ifjúság, amely becsülete­sen tanul, tanul, tanul. Zala György teljesen azonosan gondolkozik ezekről az alapelvek­ről. Művészeti életünk vezetésével és a tervezett rengeteg iskolaátszervezéssel ő is veszélyeztetettnek látja képzőművészetünk jövőjét. Mégis csak képte­lenség, mondja, hogy gyökeres átszervezéseket akarnak csinálni, emberek és irányok közt válo­gatnak olyan előkelő idegenek, akik közismerten egy magát túlélt irány, egy időközi divat dilettán­sai és a magyar képzőművészeti élet mai súlyos válságaiban, a jövő megalapozásában viszont egyetlen alkotóművészt meg nem­ kérdeznek. Van­nak neves, külföldön is elfogulatlanul elismert te­kintélyeink,­­ és semmi beleszólásuk a magyar művészet sorsába. A megoldás lehetetlen másképp, minthogy­an­kétre hívják meg a­ magyar képzőművészet elismert nagyjait, a­ különböző képzőművészeti társulások, iskolák, irányok vezetőit és hallgassák meg sza­vukat. A változó korm­ányokat, divatokat ám ve­gyék művelésbe és tanítsák a magániskolák, de az állami iskolánk csak a magyar nemzet maradandó nagy értékeit örökölheti, nagy értékeit örököltetheti. A monumentalitás, a nemzet általános és­ örök művészeti értékeinek beszéde, lám feledésbe megy, a mai amatőrök és dilettánsok kezén, a mesterség­­részt minden kezdő rajztanárral is lenézetik és el­­harapódzik a „művészkedés.“ A magyar képzőmű­vészet nagyságáról, a nemzeti tárgyú és átfogó ér­zésű nemzeti művészetről van szó, ezt kell meg­mentenünk. Ezt látom veszélyeztetve a mostani és most tervezkedő vezetéssel, erre a megmentésre csak a magyarság alkotó művészei lehetnek hi­vatva. Simkó József a rajztanárképzőről. E legelfogulatlanabb hitelű és legelőkelőbb nyi­latkozatokkal egybehangzó számos hozzászólás kö­zül célszerűnek találjuk még megemlíteni Simkó József tanár nyilatkozatát, aki mint az iskolának volt növendéke szólal meg e kiváló és elismert in­tézményünk védelmére. Rámutat, hogy a magyar Rajztanárképző Főiskola három nagy művészünk alkotása: ádámosi Székely Bertalan, Schulek Fri­gyes és Rauscher Lajos rakták le alapköveit. Első igazgatója Kelety Gusztáv alkotóművész volt és az őt követő Székely Bertalan és Szinyei-Merse Pál is azok voltak. Ferenczy, Zemplényi, Szinyei-Merse és Benczúr elhalálozása után a most foglalkozó tan­erők: Deák-Ébner Lajos, Révész Imre, Balla Ede, Tardos (Krenner) Viktor, Bosznay István, Neogrády Antal, Edvi-Illés Aladár, Pilch Dezső, Raksányi Lajos festőművészek, Stróbl, Rad­nai és Bory szob­rászművészek, Kovács Géza és Erdősi Béla, Bottka Lajos, mint az elméleti tárgyak előadói és Andretti, az építészet és iparművészet tanára: Íme, ez az ér­demes tanári kar, melyet Lyka Károly megbízott igazgató „dresszúra-nevelés“-sel vádol meg és amelytől az iskola lehanyatlását félve várja. A kez­dő nagyok elhalálozása után ez a tanári kar tartja kezében a kormányrudat, ezek működési ideje alatt vívta ki a nemzetközi rajztanárkongresszusokon és számos kiállításon az elismerést, a párisi, londoni, berni, drezdai, milánói világversenyen ezek műkö­dését helyezte a világkultúra kritk­ája első helyre, utánzandó például az összes nemzeteknek. Dr. Ja­mes Parton Haney, a new-yorki Art Heigh Schools

Next