Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Ara: hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Szerda, 1920 november 3. — II. évf. 269. fi* NEMZETI ÚJSÁG­­: Bakptil, Smirnin­­ál, Futó 28. Teklea­ József 65 és 66. Éjjeli telefon: 32-99 ét 118-55.­­ Kiadó- Antal, Gerléczy-utca 11. Telefon: 5-87, 5-68 ét 5-69. KERESZTEH POLITIKAI KAPIL Foteles szerkesztői Téri Quintái ér: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor, ^ ^negyedévre 70 kor, egy hónapra 25 kor. Egyes szám korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Akik mégis vannak. Budapest, nov. 2. „Keresztényszocialisták és szakszervezetek nincsenek“, — így hangzott a szociáldemokrata szakszervezetek kongresszusának kijelentése az elmúlt napokban, — és ezen a kongresszuson folyt a hadakozás a vádak bunkójával s a sza­vak kalapácsával azok ellen, akik­­ nincsenek. Nos, ha volt valaki, aki hitelt adott a keresz­­tényszocialistákat letagadó taktikának, ebből a tévedésből ott nyomban kijózanodhatott, mert hiszen ugy­e, aki nincs, az ellen egy kongipsz- 8ZUS szóözönön át harcolni fölösleges buzgóság volna, a szociáldemokratákon pedig egyáltalán nem voltak észlelhetők a fölösleges buzgólko­­dás tünetei. Ám, ha vannak, aminthogy vannak, akkor miért letagadni őket? Ha igaz, amit az elvtársak állítottak, hogy nincsenek, de mégis mindenütt terrorral kényszerítik a keresztény­­szocialisták szakszervezeteikbe a munkásokat, akkor miért vannak tehát ott mindenütt? Ön­magukat vagy párthíveiknek még megmaradt töredékét akarták-e ámítani ama kongresszus szónokai, akik spongyával letörölhetőnek vélik az élet táblájáról azt a mennyiséget, amivel számolniok kell,­ha még oly kényelmetlen is ez a művelet? A keresztényszocialisták bebizonyították teg­nap és pedig nem első ízben, hogy vannak. Be­­■ bizonyították, hogy súlyos szavuk van, hogy van mondani­valójuk s hogy munkáskérdések­ben szervezeteiket illeti meg az irányadó szó joga. Bebizonyították, hogy a munkásbiztosí­­tásról szóló tövényjavaslat valóban a munká­sok követelése, hogy a munkásbiztosító álla­mosítása nem ideálja ugyan a keresztény mun­­kásságnak, de ezzel a kényszerűséggel számolni tudnak a nemzeti és keresztény irányzat biz­tosítása érdekében. Bebizonyították, hogy a munkásbiztosítás leromlott ügyének rende­zését valóban a munkások követelik, amikor a követelés a keresztényszociális szervezetek ve­zetőinek ajkán hangzik el. Bebizonyították, hogy a szociáldemokrata rendszer idején a munkásbiztosító a zsidó faji uralom melegágya volt, melyből a munkás agitátorok herty­e jó­létén kívül csak a kommunista munkásrontás csírázott ki. Bebizonyították, hogy maga az élet, a tanulás, a tényekkel való leszámolás a keresztényszociális munkásszervezkedés serpe­nyője felé dönti el a mérleget és mindezt a bi­zonyítékot megnyugvással kell fogadnunk ép­pen a munkásság érdekében. A korhadt és aggsági tünetek közt a múlt idők emlékein terméketlenül éldegélő szociál­demokrácia nem vett tudomást arról, hogy az idő eljár, hogy a tegnapelőtt ifjúságain s a teg­nap vad erején túlnőtt a ma és rohanva köze­ledik az életképteleneket elsöprő holnap. A szo­ciáldemokrácia letagadta a keresztényszocialis­­tákat, tehát ugyanazokat a hibákat követi el, mint ahogy egykor vele szemben hibáztak azok, akik őt makacs letagadással és könnyelmű sem­mibevevéssel a közelmúlt kártékony nagyhatal­mává növesztették. A túlélt rendszerek­­szenili­tásának beteges tünetei ütnek ki rajta. Csak a régmúlt időkre tud visszaemlékezni, a közel­múltra nem, a jövő iránt pedig nincsen érzéke többé. Nem akar látni. Körülötte születendőben van egy új világ, és semmit sem tud megérezni belőle. Megkövült érzéketlenséggel, a köldöknézők magába roskadt tehetetlenségével ül, mint akinek egész mivolta a tagadás. Tagadja, az újjászületendő világot, mert nem az ő képére és hasonlatosságára születik. Tagadja múltjá­nak meddőségét, jelenjének csődjét, híveinek kiábrándulását és minden reményének szétfosz­­lását. Mindebből semmit sem lát, emlékeiből él, a jelenből nem érinti, a jövőből nem ihleti meg semmi. A keresztényszocialisták, akiket leta­gadott, lesznek, a szociáldemokraták, akiket nem tagad le senki, csak voltak. Az idő részvétlenül rohan el a népek új vágyait megérteni képtelen szociáldemokrácia mellett és magával ragadja azokat, akik tudnak, akik akarnak és akik méltók is élni. * HF 3 ­óla választották meg a­z Egyesü­lt Államok újj elnökét. Harding győzelme biztos. — A wilsoni politika bukása. Az amerikai alkotmány értelmében ma, novem­ber e­lső­­keddi napján ismétlődik meg az elnökvá­lasztás négyévenként visszatérő aktusa. Két jelölt áll egymással szemben: a republikánus Harding, ohiói szenátor és Cox szenátor, a Wilson-féle demo­krata­ párt képviselője. Alig van kétség, hogy a váltógazdaság elvének az amerikai elnökválasztá­sokban megszokott érvényesülésével a demokrata Wilson elnököt a köztársasági Harding váltja fel. Az előzetes választáson, vagyis a választó férfiak megválasztásán Harding hívei jutottak többségre. De ennél is majdnem biztosabb jel Harding győzel­mére nézve az a változás, amely az amerikai nép lelkületében a népszövetség kérdése körül jelentke­zik A népszövetség kérdése volt Harding és Cox bosszú s heves választói küzdelmének legfőbb üt­­közőpontja. A wilsoni politika, melynek Cox meg­­győződéses harcosa, abban a hitben ringatta­­az Egyesült Államok népét, hogy az amerikai polgár­ságnak a­z európai világháborúba való beavatkozásá­val új Európa-politikájában azok a nemes, doktri­­nér-elvek valósulnak meg, amelyeket Wyson az is­meretes tizennégy pontban fogalmazott meg. Ebben a várakozásában hajlandó lett volna abba is bele­nyugodni, hogy a Monroc­ elvel ellentétesen Ame­rika sorsa hozzákapcsolódjék Európa sorsához. A versaillesi békeszerződés óta azonban Amerika népe tisztán látja, hogy a várakozásából nem lett semmi, a versaillesi béke az igazságtalanságokat nem szün­tette meg, az ideális amerikai jelszavak kudarcot vallottak, ellenben fenyegető súllyal nehezedtek az amerikai politikai és gazdasági életre azok a terhek, melyeket a népszövetségben való részvétel Ameri­kára kiróni ígért. Ezért van, hogy Harding ma­kacsul ellenzi Amerikának a népszövetségbe való belépését és vissza akarja vonni az amerikai csa­patokat a megszállt európai területről; a Németor­szággal való háborút is egyszerűen befejezettnek kívánja nyilvánítani. Cox ezzel szemben ratifikálni akarja a versaillesi békeszerződést. Harding nem akar európai kérdésekbe avatkozni, Cox viszont ezeket a népszövetségbe akarja vinni. Harding az­merikai kereskedelmi imperializmus zászlótérí­tója, helyesli a magas védővámokat s a Panama­­csatornában kedvezményes vámokat kiván biztosí­tani az amerikai hajóknak. Cox álláspontja épp az ellenkező. Az ellentétek a mai nap folyamán előreláthatóan Harding javára dőlnek el s ezzel a wilsoni politika az amerikai történelem múltjába sülyed. Az új amerikai politika jellemvonása az Európától való teljes függetlenség, az erős nacionalizmus, a hang­súlyozott amerikai­ önérzet lesz. Jelenti egyúttal a versaillesi békeszerződéssel való energikus ellen­mondást s indirekte a békeszerződés revízióiának sürgetését. Miután, mi, nyomorúságra ítélt magya­rok is csak a békeszerződés revíziójától várhatjuk sorsunk javulását, ennyiben Harding szenátor gy­ő­­zelme csak örvendetes eseményt jelenthet Harding kilátásai. Hága, nov. 2. Washingtonból jelentik. A ma végbe­menő amerikai elnökválasztás előreláthatólag Harding győzelmével fog végződni, de nem olyan túlnyomó nagy többséggel, semmint eredetileg hitték. Az utóbbi időben pártvezetőségének balfogásai egymást érték és helyzetét lényegesen megrosszabbították. Ehhez já­rni, hogy a női választójog behozatala új szavazótöme­geket bocsát az urnához. Hozzávetőleges számítások -xop 007 [QZQI nojijtpa jgc 9puEizsEi§A§am­e panzs párti, 800-nál valamivel több Harding-párti lesz és a hátralévők a többi 2 jelölt között oszlanak majd meg. Wilson a választói harcban. Berlin, nov. 2. Newyorkból jelentik. Ismét a nép­­szövetség kérdése áll a választási harc ütköző­pontján. Wilson kijelentései szembetűnően németellenes jelle­gűek. Wilson egyik beszédében nyomatékosan rámuta­tott, hogy a népszövetség a német veszély ellen irányult, amely 1914-ben jelentkezett. Ezután hangoztatta, hogy az imperializmus nemcsak Németországban, hanem az egész világon megtalálható és az ellen küzdeni­e kell. Jellemző a választási harc teljesen kusza állapotára, hogy Wilson beszédét a republikánus delegátusokhoz intézte, akik nincsenek megelégedve avval, hogy Har­ding a népszövetséggel szemben teljesen elutasító ál­láspontra helyezkedett. Egyébként Wilson, aki beszé­dét helyenként alig érthető hangon olvasta fel, hallga­tóira teljesen megtört ember benyomását tette. Az elnökválasztás és az ír kérdés. Bécs, nov. 2. Az amerikai elnökválasztás költségei mérhetetlenek. Úgy az agitációs költségek előterem­tésére, mint magára az agitációra mindkét párt a legnagyobb erővel készült fel. A demokraták Cox mellett kihasználták a corki polgármester halálát és Cox számos népgyűlésen kijelentette, hogy Har­­dinggal ellentétben az ír kérdést angol ügynek te­­kinti és Amerika egész végrehajtó hatalmát Íror­szág szolgálatába fogja állítani, ha az ír kérdés a jövő év első felében nem talál megoldást. Abban a meggyőződésben van, hogy a népszövetség, amelybe belépni Amerika kötelezve van, az ír kérdésben tel­jesen az írbarát Amerika mellé fog állani. A re­publikánusok az Írország és a népszövetség jelsza­vakkal szemben a szabad kéz politikáját és a tartóz­kodást hirdetik az Európa ügyeibe való beavatko­zástól. Ennek ellenére kétségtelen, hogy Harding győzni fog és Conlidge lesz az alelnök. A fogadások Hardingra így állanak: 10:1. A földbirtokreform a parlament előtt. A békeszerződés előadó nélkül. — Az uj termésbeszolgáltatás és a kormányzópárt A nemzetgyűlés külügyi bizottsága ma dél­után ülést tartott, mely letárgyalta a béke­javaslatot A bizottság Apponyi, Andrássy Ernszt Sándor és Bethlen István gróf hozzászó­lása után elfogadta Beniczky egy módosításá­val a javaslatot. Beniczky pótlása utal Mille­­rand kísérőlevelére, mely a békefeltételek eny­hítését helyezi kilátásba. A bizottság jelen volt tagjai közül nem vállalta senki az előadói sze­repet, úgy, hogy ez lesz az első törvényjavas­lat a magyar törvényhozsában, melynek nem lesz előadója. A pénzügyi és közgazdasági bi­zottságok a napokban tárgyalják a törvény­­javaslatot. Ha előadó nem vállalkozik, úgy erről és a bizottság határozatáról Andrássy, mint a bizottság elnöke, bejelentést tesz a nem­zetgyűlésnek. A nemzetgyűlés holnapi ülésén intéződik el a Korányi—Ereky-affér, még­pedig elnöki de­klarációval és a miniszterelnök hozzászólásá­val. A nemzetgyűlés nem fog bizottságot kikül­deni, mert Korányi válaszának tudomásul vé­telével elintézettnek tekinti a kérdést. A föld­birtokreformot szintén a nemzetgyűlés elé ter­jesztik, amely minden módosítással együtt né­hány nap alatt tető­ alá is viszi. A földbirtokreform és a békeszerződés elin­tézése után a törvényhatósági választójogról és a munkásbiztosítás államosításáról szóló tör­vényjavaslat kerül tárgyalásra. A nemzetgyűlés munkarendje. Holnap kezdődik meg ismét a nemzetgyűlés ta­nácskozása és ezzel a folyamatos a politikai élet. In­dítványok és interpellációk adják a magját ennek a holnapi ülésnek. A Korányi—Ereky-ügyben el­hangzó elnöki nyilatkozat után a Ház napirend­jére tűzik az összes bizottságok által letárgyalt és előkészített földbirtokreformot. A földbirtokja­­vaslatot 8 órás ülésekben fogják letárgyalni, — va­lószínűleg 8—10 nap alatt, — a 8 órás ülésekre vo­natkozó indítvány holnapu­tánra­ kerül a Ház elé és pénteken döntenek fölötte. A reformjavaslat elfo­­gadása kétségtelen, legfeljebb módosítások történ­hetnek még rajta a vita során ,a föld nélküliek ja­vára. A reform elfogadása után ratifikálni fogják még nov. 15-ig a békeszerződést, ez alig pár nap dolga lesz, mert úgy számítanak, hogy a pártközi megállapodásokkal csak reprezentatív felszólalások fognak elhangzani a szomorú javaslathoz a Házban. Még novemberben szeretné a kormány elintézni a nemzetgyűlésen a költségvetést, a törvényhatóságok reformjáról és a munkásbiztosi,a törvény reformjá­ról szóló javaslatokat. A törvényhatóságok feloszla­tása és a tisztújítások eszeri­nt a jövő év elején fog­nak országszerte megtörténni. Nagy érdeklődével tekintenek a politikai körök a kormányzópárt holnap esti értekezletére, amely, mint ismertettük, a termésrendelet tervbe vett meg­változatását vitatja meg. A közölt tervezet mellett ismertetni fogják Szijj Bálint és 39 kormánypárti

Next