Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

7? 7/ f /(rt- Á~~; 'Ara: 2 korona. v w.\ j péZ*i-. 1921 ápnu* 22. NEMZETI ÚJSÁG nillSllllllillIlilllI!Iii:ill!llIlliUf3!III!UI!HlljlllfiHiilltHIIIillJll!fllll!||iltiIjlI|(!IH(||lllIll!llllillIlfllil!illl!ililili!iIIIIllillIIIIIIHUIIlIlliUliIlllIllllMl!llliIl!inilillU!li!iülilUllill!illllllllllIiHimilillillllUimi SEerkesrtöség:Gerlóczy-n.ll.Te!ef.:Jóis.65,Józa.őő,5-67, KIT RFC 7 TŰ NY DflIITIYAI N ADU AD Előfizetési árt Egész évro 440 kor., félévre 220 kor« 5-68,5-69. Éjjeli telgf! < 75,88 és 75-31. — Kiadó hivatali fiXIUjöA 1 Lili FULll 1ÄAI HArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Gerlóczy-u. 11. Telefon: 5-67, 5-68. Reklamációs 19-25, Felelős szerkesztőt Túri Béla. 2 korona» — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Jutlak, héber!“­ ­A tritkanekdótában a német diák szörnyű vékony falatokat eszik a közös sajtból, olyan vékonyakat, hogy keresztül tud nézni rajtuk és egyre azt mondja a magyar diáknak: „Lát­lak, magyar!“ A magyar pedig vígan vagdalja a vastag falatokat, s ravaszul úgy tesz, mintha ő is keresztüllátna rajtuk és minden falatnál azzal tréfálja vissza a becsapott germánt: „Lát­lak, német!“ A magyar politikai helyzetben valami efféle dolog történik, a keresztény-ma­gyar — győzelmének külső látszata mögött — igen vékony falatokat nyel, a héber pedig vígan dúskál — elnyomottságának szorgalma­san és hazugul tenyésztett látszata mögött — a földi javakban és hangosan csámcsogja azt az örömet, hogy az utóbbi napokban derűre­­borura összetűznek egymással a derék keresz­tény magyarok, s maholnap a királykérdéssel és egyéb izgalmak közt mintha végkép meg­feledkeznének az egész zsidókérdésről. Nos, e vékonyfalatú magyarság nevében teljes tiszte­letlenséggel mondjuk a hevesen csámcsogóknak és korán örvendezőknek, akik rosszul látnak át kárörömük vastag sajtján. — Látlak ám, héber! Akiben egy szikrányi héberismeret pislákol, kezdettől fogva tudhatta és tudta is, hogy ha ezt az idegen fajtát nem lehet eltávolítani ma­gunk közül, akkor a megfélemedés és a rossz lelkiismeret első és rövid rohama után nyom­ban megkezdi a maga offenzíváját, de persze nem olyan nyílt sisakkal, mint a Károlyi-féle szépfenség és a Kun-féle proletármennyország boldog és vigyázatlanul őszinte napjaiban. A nyílt judaizmus egy szörnyű, rájuk nézve ve­szedelmes újdonságot teremtett meg a magyar lélekben: az okulás, a szenvedés, a szégyen és a harag lelki egységét a földhözvert és terüle­tileg szétszaggatott Magyarországban. Ezt a szokatlan és veszedelmes történelmi új­donságot minél kurtább életűvé kellett tenni, minél átmenetibbé és minél ártalmatlanabbá, hiszen ha ez a lelki egység, a haragnak és meg­ismerésnek szolidaritása megmarad, akkor még visszatérhet a területi egység is s az ép területű Magyarországon a keresztény fajtá­nak az a politikai, gazdasági és társadalmi hegemóniája, amely nem enged többé földet, bankot, üzletet, sajtót, színházat, irodalmat és művészetet politikástól, mindenestől Gács­­ország diadalmas söpredékének kezére. Nosza tehát, magyar lárvát festettek Shylock arcára, háromszinű görögtűzbe mártották szerkesztő­ségeiket, bankjaikat, üzleteiket, és céltudatos maszlagolással nekivágtak a friss, zsenge ma­gyar egység szétroncsolásának. A legszebb jel­szavak nevében, a leghizelgőbb hangon, a leg­ártatlanabb ábrázattal csinálták a viszályhin­tés művét s ma már boldog vigyorral úgy lát­ják, hogy a mafla magyar egymást tépázza királykérdés, kisgazdakérdés, kabinetkérdés s egyéb ilyen ügyek miatt és a marakodástól papot-csapot felett, Károlyi Mihályt, Kun­­Bélát, Szamuely-akasztófákat, destruktiv uj­­ságcsínálást, forradalmi felelősséget, mindent sutbadobott s csak egymást marja mint legi­timista és szabadkirályválasztó, mint protes­táns és kálvinista, mint Frid­drich-párti és illain-párti. Az egyetlen, a nagy, a főbenjáró, s veszedelmes kérdést: a zsidó-kérdést nem látja többé senki... Hát ebben az egyben szá­mítja el magát a füle mögül elővett számoló- Jzlajbásszal a korán boldog Shylock. Mert a magyarság marakodhat ebben vagy abban a kérdésben még olyan dü­hvel: a zsidó­kérdés nem szűnt meg lenni és nem szűnt meg­­figyelmében­ lenni. Éppen a napokban állapí­totta meg hivatalosan is a kormány bemutat­kozó beszéde és e beszéd kíséretében a nemzet­gyűlés. A magyar­ verekedés lehet még olyan ádáz és a harci hév ragadhatja a dühödt ma­gyart olyan kijelentésekre, amelyek kedvesek a szíriai fül­járatoknak, abban az egyben min­den elvkülönbség és minden temperamentum­­árnyalat mögött meg van az egység és szolida­ritás, hogy a zsidókérdés meg­­van, meg van a maga égető forróságával és a maga sürgető »arananaival. Sazan még az sem változtat, hogy a héber faji taktika minden árnyalatot, minden csoportot megkörnyékez a maga csatlakozó zsi­­dóival, hogy egyfelől minden frontszakaszon biztosítsa magát, másfelől minden magyar frontszakaszt diszkreditáljon a másiknak vér­­mesebb és fölületesebb katonája előtt, aki talán egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy a hé­ber minden párton és minden szárnyon ott nyü­zsög és ha egy gondolatot aszerint ítélnek meg, hogy helyesli-e a héber, akkor nincs a világnak elfogadható gondolata, mert a héber (egyfor­mán idegen lévén mindegyiktől) egyformán csatlakozik mindegyikhez a maga egyetlen jahvéi gondolata érdekében. Nem, a mester­kedések és ravaszkodások nem használnak sem­mit, s a héber igen hamisan ítéli meg a maga szerepét, ha a két civakodó mögött diadalma­san vigyorgó harmadiknak szerepében tetsze­leg. Mert nincs többé az a civódás, amelynek hevében végképp megfeledkeznénk a vesze­delmes és­­elintézetlen harmadikról, akinek de­finitív eltávolításáig még harcainkat is mérsé­keljük, akinek összeuszító mesterkedéseit kí­méletlen világossággal látjuk,­­s akinek még olyan tetszetős lárvája alá­ fontoz kemény te­kintetünk, az ő igazi, négy ezeréves bőrét sütö­getve. És ha vannak feledékenyeink, ha vannak is köztünk olyanok, akik a testvérharc köze­pette megfeledkeznek a legfőbb, a közös ellen­ségről: még vannak a kiáltozatuk, szünetlen és fáradhatatlan vészkiáltozóink — személyek és szervezetek egyaránt — akik s amelyek le­folythatatlan hangon süvöltik szakadatlanul a pártos magyarok felé. — Ne feledkezzetek meg a héberről! S ott vannak a megszállt területek szenvedői, akiknek egységbe kancsukázott lelke még tisz­tábban látja a zsidókérdést és odahelyezte a fölszabadulás szent napjainak föladatai közé. A politikai felületek látszhatnak néha még olyan zavarosaknak, boldogtalanoknak, a szí­riai számára reményteljeseknek, s a mélysé­gekben elementáris változás ment végbe, ame­lyet visszacsinálni többé nem lehet. Nem lehet azért sem, mert minden mozdulatunk, minden problémánk, minden szenvedésünk,, nyomorunk és reménységünk úgy bele van gubancolva a zsidókérdésbe, hogy onnan semmiféle bűvészet­­tel nem lehet kikóklerkedni. Megváltozott a magyar s még legádázabb test­vér harcaiból is kisüvölt az az őrkiáltás: — Látlak­ héber! (vn.) lisism@ifsFdiivos kérte fel HM f­a ültetől­egien. Németország jegyzéke az Egyesült Államok elnökéhez. — Feltétlenül aláveti magát'narding' elnök döntésének. — A szövetségesek előkészületei a szankciók életbeléptetésére. — Egy német politikus nyilatkozata a németországi helyzetről a Nemzeti Újság számára.­­­ Berlin, április 21. (A Nemzeti Újság tudósítójá­nak telefonjelentése.) A német kormány Amerika berlini képviselője útján a következő jegyzéket in­tézte Holding elnökhöz. A német birodalmi kor­mány és alulírottak a német nép nevében azzal a javaslattal fordulnak az Egyesült Államok elnöké­hez, hogy a jóvátétel kérdésében vállalja magára a közvetítést és állapítsa meg annak az összegnek a nagyságát, amelyet Németországnak a szövetséges hatalmak részére fizetnie kell. Egyidejűleg azt a sürgős kérésüket is előterjesztik, hogy szerezze meg a szövetségesek beleegyezését ehhez a köz­vetítéshez. Ezzel kapcsolatban ünnepélyesen kije­lentik, hogy a német kormány minden fentarítás nélkül hajlandó a szövetséges hatalmaknak jóvaté­­teül éppen azt az összeget megfizetni, amelyet az Egyesült Államok elnöke alapos vizsgálat után jo­gosnak és méltányosnak talál. Kifejezetten kötele­zik magukat arra,"hogy döntő bírói ítéletének betű­­szerinti pontossággal s az ítélet szellemének meg­felelően fogják kötelezettségeiket teljesíteni. A né­met nép alkotmányos kormánya ezt az indítványt abban a biztos reményben terjeszti az Egyesült Ál­lamok elnöke elé, hogy ilyen útán sikerül biztosí­tani a végleges döntést és ezzel minden civilizált ember kívánságának megfelelően sikerül elhárítani a beláthatatlan­­következményekkel járó k­ényszer­­intézkedéseket p­es igy hozzájárul a világ békéjének a helyreállít­sáh­oz. Fehrenbach és Simons dr. Amerika nem vállalja a közvetítést. Berlin, ápr. 21. Megérkezett az amerikai kor­mány válasza a német jegyzékre, mely az Egyesült Államok közvetítését kérte. A jegyzék kijelenti, hogy elvben egyetért Németország ama tervével, hogy részben magára vállalja a , ,szövetségesek adósságait Amerikával szemben, a­ Közvetítő szere- ak­i azonban nem vállalhatja, sőt a német javas­latot nem­ tartja kielégítőnek.­­A­ javaslatot a német kormány szombaton egyenesen a párosi jóvátételt bizottsághoz juttatja el. Előkészítések az újabb megszállásra. Páris, áprizs. A haditanács megállapította, hogy az­­antant a Ruhr-vidék kétharmad részét fogja megszállni, beleértve Eb­erfeldet és Barment is. A megszállás végrehajtására százezer katonát fognak mozgósítani. A haditanács foglalkozott a gazdasági kérdésekkel is, nevezetesen a megszállandó terüle­tek ellátásának ügyével. Briand szombaton utazik Folkestownon át a Hythe mellett levő Lympnc-be, hol a zsidó sír Philipp Sassoon villájában lesz az értekezlet. Magával viszi a katonai és gazdasági szempontokból kész terveket, a megszállás után életbelépő vám- és gazdasági látogatás részleteiről. Az értekezleten Felső-Szilézia­ felosztásáról is ta­nácskozni fognak. A németeknek maradó részt zá­log gyanánt a szövetségesek ellenőrzés alatt óhajt­­ják tartani. jr A német kormány új fejtőzései az arany­­készletek ügyében. Berlin, ápr. ,21. (.A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentéde.) A kormány egyik tagja kijelen­tette, hogy az antanthoz intézendő jegyzéket a né­met birodalmi bank aranykészletének megszállóit területre való átszállítása tárgyában ma készítik el. Egyébként a politikai helyzet teljesen bizonyta­­lan. Szó van a birodalmi kormányválság lehetősé­géről, vagy legalább is Simons dr. külügyminisz­ter visszalépéséről abban az esetben, ha a jóvá­tétel kérdésében a kormány részéről tett lépések eredménytelennek bizonyulnak. Már a külügymi­niszter utódjáról is vannak kombinációk forga­lomban. A kormányhoz közel álló körökben ezzel szemben a leghatározottabban cáfolják a válság­ról és a Simons dr. visszalépéséről szóló hí­reszte­­léseket. Németország új javaslatai az antantnak. München, ápiv®- (A Nemzeti Újság levelező- Sétáiul Simonr német külügyi m­iniszternek egy francia újsárm­ó előtt tett nyilatkozata után alkalmam­­ volt hosszasabban beszélgetni egy cli­ncelöves befolyásos német politikussal, aki Naa*rország helyzetéről a következőket volt szí­ves a Nemzeti Újság számára elmondani. A bajor Einwohner wehr­ ferdeiben a bajor kor­mány szilárdan ragaszkodik eredeti álláspontjához, amely szer­int addig, míg a kommunista veszedelem végképp, el nem múlik és míg a középnémetorszá­giakhoz hasonló események előfordulhatnak, a polgárőrséget nem fegyverzi le. Ettől az áláspont­­jától akkor sem fog eltérni, ha büntető-, rendszabá­lyokat léptetnének­ életbe. Az a fölfog , mintha az antant a­ Ruhrvidéket a bajor makacásodás miatt szállná meg, teljesen téves, mert ha Németország a jóvátételi követeléseknek nem fog elege­ tenni, ez a megszállás úgyis bekövetkezik, míg elleneseiben, JLWM sa­g jóvátételt illetőleg Siegílflagonus jeans létre, az Einwohnerwehr-kérdés szóba sem ke­­rülne. A jóvátétel kérdésénél csak egy körülmény jön tekintetbe: Franciaország pénzügyi helyzete. A francia pénzügyi előadó legutóbb kijelentette a kamarában, hogy Franciaország 32 milliárd bevét­­elével szemben 60 milliárd frank a kiadás. Azon­kívül nyomasztóan nehezednek Franciaországra az Egyesült Államokban fölvett kölcsönök kamattar­tozásai, amelyekre ez ideig fizetést nem eszközöl­tek. Franciaországnak pénzre van tehát szüksége. Ehhez kétféle­­módon juthat és pedig úgy, hogy­ Németország önként fizet, vagy pedig kényszerin­tézkedések által próbálja követeléseit behajtani Az, 50 százalékos kényszerleadás a német áruld után az eddigi jelek szerint nem fog eredményre­ vezetni. Angliában és hszak,fran­ciaországban a ke­­resködők maguk vonak­odnak a törvényt teljesíteni. Az u­gyanezett szövetséges államok, mint fisára*

Next