Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

* IdftJH r Ki • W ". knvTA '*■*■*— -v*-. 2 NEMZETI UJSÁG 'Cdetorico, 1921 ciijus '. a bűnért nem a nagy antantot terheli, hanem mainkat a magyarországi nemzetiségeket Látjuk tehát, hogy a feldarabolást olyan ténynek veszik, amelyért az erkölcsi felelősséget nem akarják vállalni. Hogy a nemzetiségek állásfoglalását mi okozta, elég rámutatnunk arra, hogy az utolsó percben, amikor le voltunk győzve, nemzetiségeink egy része megbízatás nélkül határozott és mondta ki az elszakadást. De, hogy ez így történt, az antant következetes munkájánál volt eredménye. Az elszakadás a legyőzetes hisztériájának következtében történt meg és szította ezt a vágyat az ellenünkfolytatott következetes aknamunka” — Angliában azt kívánják, hogy minél hamarább visszatérjen a régi előzékenység és helyrehozzák azokat az égető igazságtalanságokat, amelyek a békében le vannak fektetve. Hogy az angol közvélemény így gondolkodik, az miránk nézve rendkívül fontos. őszinte örömmel üdvözlöm azt, hogy Anglia felénk kezd fordulni és belátja, hogy milyen igazságtalanságot követett el velünk szemben , és különös örömmel tölt el az a tény, ha végiggondolom, hogy milyen helyesléssel találkozott a magyar külpolitikai cél kitűzése az angol közvéleményben, amely azt támogatni fogja. A külpolitikai célok azok, amelyekért egész energiával küzdeni kell, nem a fegyveres mérkőzéssel; mi békét akarunk, ki vagyunk fáradva, ismerjük a háború borzasztó veszedelmét és következményéül. Tudjuk, hogy az egész világ ránk rohanna, ha újból kirántanánk a kardot, amely a régi harctól még mindig véres. Békés politikát akarunk. Békés politikát akarunk, vannak határozott céljaink, amelyekhez következetesen ragaszkodunk. Ezen célokhoz tartozik, hogy az elszakadt országrészek kisebbségének jogát tiszteletben tartsák és megóvják. A kulturális és érzelmi integritást a magyar fajon belül megóvják; asehorszgban, Romániában, Jugoszláviában élő magyarok nyugodtan vallhassák magukat magyarosak, hazafiságukban ne gátolja őket senki, iskoláikban biztosítva legyen nyelvük fejlődése, használhassák a magyar kultúrintézményeket, szabad érintkezést tarthassanak fenn Magyarországgak A vita során fölhozták a fehérterrort is,amelyet Magyarországon járt angol képviselők megszüntetendőnek tartanak. A Hodgewood beszédében a legkeményebben támadta a fehér terrort, de azt is megállapította, hogy a kisgazdapárt nagyon liberális, szabadságvésető párt és ez a vezérlő párt Magyarországon. Magában a beszédben ellentmondás van, mert ha konstatálja valaki, hogy a vezérlőpárt liberális, szabadságvédő, természetes, hogy komoly fehér terrorról mégsem lehet szó. Hozzáteheti Balfour és Wedgerwood megjegyzéséhez azt, hogy úgy ő, mint pártja mindig azon voltak, hogy a fehér terrort lehetetlenné tegyék és ennek megszüntetését intézményileg biztosítsák. Elismeri, hogy voltak szórványos esetek, ezt nem is lehet tagadni, de akkor is a legkeményebben elítélték és mindent meg fognak tenni, hogy jogosan ne lehessen fehér terrorral vádolni az országot. A szabadforgalom és jóvátétel kérdése. / — Ámbár elsőrangú érdekünk . Szabadorgatom a környező államokkal, ezt ahhoz a feltétehez kell kötni, hogy elszakított testvéreinkkel tízselességesen bánjanak. Amíg erre nézve nem kapunk garanciát, nem mehetünk bele a szabadforgalomba. (Ügy van!) — Az angol parlament a jóvátételi kérdésben is örvendetes álláspontot foglalt el. A külügyi államtitkár kijelentette, hogy nincs ok attól félni, hogy az antantot más szempont vezesse, mint az igazságosság. Kijelentette, hogy szakítani kell azzal a régi frázissal, hogy Magyarországtól, Ausztriától, vagy Törökországtól kártérítést követeljenek. Egy másik képviselő azt mondta, hogy szebb volna nagylelkű mozdulattal lemondani arról, amit Magyarország úgy sem tud megfizetni. Remélem, hogy az angol kormány és még inkább az angol közvélemény arra is befolyást fog gyakorolni, hogy a jóvátételi bizottság, ha idejön, gyorsan végezze munkáját, nehogy az itt időzése többe kerüljön, mint amennyi hasznot várnak a jóvátételi bizottság munkájától. Megértésre számíthatunk a határkiigazítás kérdésében is. Látjuk ezekből az ígéretekből, hogy óriási hiba történt, amikor Magyarországot darabokra tépték. Mentsünk most erőt abból, hogy békésebb, de törhetetlen energiával dolgozzunk azon, hogy testvéreinket megmentsük, hogy a velük való közös kulturális életet folytassuk. Tartsunk ki ezeknél az alapelveknél, mert minél többet beszélünk fegyveres megtorlásról, minél lármásabb a kardcsörtetés, annál később lesz meg az elszakadt területek viszszacsatolása, ami pedig — meg vagyok győződve — ilyen békés munka mellett önként fog az ölünkbe hullani. Hallottam már, hogy Anglia felé, meg azt, hogy Franciaország felé kell orientálódnunk. Az én véleményem az, hogy a világ közvélemények felé kell orientálódni, mis legyünk készen politikailag is azon állam felé orientálódni, amely legelőször érzi át a mi igazságunkat és amely legelsőnek támogat bennünket az elszakadt területeink visszaszerzésében anélkül, hogy ezzel Keleteurópát ismét káoszba döntenék és egész Európa békéjét veszélyeztetné. A költségvetést elfogadom. (Taps és éljenzés. Andrássyt minden oldalról üdvözlik.) A kristálypohár. Irta : Kállay Miklós. 1. A Bende nemzetség lelke kristálmmnárban lakott. Az üveges almáriumban ékeskedett a kristálypohár régi családi emlékei karbutkulusköves csattok, türkizes boglárok, alátlmhtszó skoliumhímek között és szent áhítatta ésfaámutta meg a ■Bende-kurja minden vendége. A kistálypohár olyan vén volt, akár a Bendenemzetség. A Himalája jéggé dermedt szivének szilánkja lehetett. Imádságos kézit mivés metszette remekbe és a Sors nevét véste rá bűbájos igének napkeleti betűk kacskaringós fonatával. A temesi pasa háreméből rafzolta el Bende. Bálint vitéz a pasa kedves rableányával egy hindosztáni almával, akinek elefántcsont kezében olyan volt a kristálybillikom, mint szikrázó gyémántkupola alabástrom oszlopok tetején. Mert akkor szikrázva záporozta, szivárványpermeteggé porlasztotta még szét a fényt a kristálypohár, amelynek fala tisztább, áttetsző ib volt a hegyi patak vizénél, de lassan kint sápadni, homályosodni, sorvadozni kezdett. Mintha láz emésztette volna éjszakánkint. Nehéz álmok lidércnyomása bújt volna meg az öble mélyén, s a hagymázos álmok másnapra is ott feledkeztek fakó gőzükkel. Mintha nehéz, múlásba mulasztó kórság mérge csöppent volna be a kristálypohárba s a falára vésett bűbájos ige titkosan bogorodott volna egybe a Bende-nemzetség sorsával. Nehéz csoma pecsétje bélyegződön erre a sorsra is. A Bende-nemzetség is sápadozott, fakult, fogyatkozott, mint a kristály pohár. Pedig féktelen erő, szertelen mohóság, szilaj akarat lakozott ebben a nemzetségben. Ázsia titokzatos forróságát fojtotta a vér az erei Feszülő csatornáiba. Azélet bölcsőjének ősi életvágya izzott ebben a keményszövésű fajtában, de a fajta egyetlen sarjának sem adatott meg, hogy mélyen merítsen és nagyot igyék az élet édes italából. Egy kortynál csak megsápadt, megcsendült a kristály pohár és a tors kéllelhetetlent végzette belelt. A Bende-családban nem volt öreg ember, csak az asszonyok tétováztak még nyolcvan-kilencvenesztendős korukban is a halál pitvarában. És erőszakos halállal végezte valamennyi Bende. Addig hajszolta valamennyit a szilajsága, szertelen kalandozásokba, míg az irigy sors leroppantotta alatta az égbe ívelő hidat. Ila más nem volt, a véletlen kötött bele a kemény Benedekbe, ha ugyan nem a ravasz sors farsangoskodott a véletlen álorcájában. Bende Sámuelt is eltévedt golyó sebezte halálra egy vadászaton és soha nem táncolt többé a szépséges Rapson Klárával, akinek mestercéllövő hírében állt az ura. Mikor Sámuel urat véres mellel hazahozták és lefektették a faragott tölgyfa nyoszolyára, réveteg tekintete a kristálypohárra tévedt. A pohár fala olyan zavaros volt, mint a részeg ember szeme. A fakó esti fény játéka sápatag, kis lángot táncoltatott kelyhében, mintha csak halotti mécses pisladozott volna az üveges almáriumban. Sámuel úr viaszábrázata pedig hirtelen viola színbe borult, megrázta az öklét a kristálypohár felé és kiáltani akart valamit, parancsoló, vagy esdeklő szóval, ki tudja? A szó nem fért már ki a halál zavarán, amely örök némaságot pecsételt Sámuel úr sziveket hervasztó, forró szájára. II. Bende Tamás, az utolsó Bende-sarjadék Parist járta akkor. De a lángoló örömöknek ezt a zsibongó pályaudvarát csak első állomásnak akarta tekinteni. Az ázsiai nomádok nyugtalan vére békétlenkedett benne s a Bendék szertelensége a féktelen vadászszenvedélyben csúcsosodott ki benne. De nem az erdőket bújta Bende Tamás. Sokkal egyetemesebb, sokkal világolrögöbb volt a hajtómániája. Mit érdekelte őt: hitvány nyúl, nyomorúságos róka, egy felrebbenő fogoly csapul, sokkal nemesebb vadat űzött. Az egész élet szeszélyes, kísérteties, vadonat erdőség volt számára, amelyben ziháló mellel, az egész emberlét egyetlen kockára feldobott roppant lázában hajszolt minden örömet, minden szépséget, minden fényt, az örökké új formák egyre izgató változatosságát, mámoros órák boldog káprázatát, a pillanatot, amelynek égő viharában gyönyörűséges teljesedés színes lángjává lobog fel minden vagy fojtott parazsa. Ennek a hajtókedvnek vad végzete űzte hajdanán a végtelen emberfolyók árját napkeletről napkelet felé. A sors utján hömpölyögtek és ez a sors csókolta bele az ő vérébe is egyre új sorsok titkának mézéért tikkadó szomjúságát. Párosban titokzatos asszonyok csókját, rejtelmes szerelmek kisértetligetét kereste. Kaland kalandba kábult, lihegő iramban lelkendezett a gyönyörű hajsza és Tamás a szenvedélyes játék lázában megfeledkezett az élet mély, rejtett értelméről, a hazai kúriáról, mely a sors nevével bélyegzett kristálypohárról is. Fruzsinkéra pedig egyáltalában nem gondolt. A szegény kis ábrándos szemű, mélabús lelkű rokonlány, a forró fogadkozások, a titkos csókok a lugasok rejtekén egy gyönyörű nyár égő széleimé, mind-mind elmosódtak már a lelkében. A féle pillangókergetés volt ez a csöndes falusi idill a nagy hajtóvadászatok közt tartott pihenő idején. De Fruzsinka várt és reménykedett. Neki az élete, a levegője, az étele, itala volt ez a szerelem, nem tudta, nem hihette, hogy Tamásnak csak a percek indító bora. A fogadkozásoknak az eskü végzetes szentségét tulajdonította és hitt a férfi szó másíthatatlanságában. De a levelek egyre gyérültek és egészen elmaradtak. Neki már semmit sem hozott Parisból a posta, csak a nagyasszony borongó homlokáról olvasta le, hogy Tamás nagy bolondságokat követhet el az örök Karnevál szerelmes városában. Egy este egészen kikelt magából a nagyaszszony. Az a hír érkezett Parisból, hogy Tamás belebolondul egy indus táncoslányba és a komédiáslány hálóba kerítette a hires vadászt Hozná is haza már Tamás az ősi kúriába megcsúfolni a Bencie-asszonyok hitvesi fökötőjét, de a lány kedvese, Valami párisi bandita nem akar beleegyezni. A nagyasszony sírva fakadt és tekintete a könnyek között a kristálypohárra esett. A kömények tették-e, de a kristálypohár még homályosabb volt ma este s egész elefántcsontba hajló fakósága úgy meredt ki az üvegtábla mögül, mint valami halotti maszk. A politika hírei. Beniczky mentelmi ügyének hullámai. nincs helye bűnvádi eljárás megindításán Az esti lapok élénken foglalkoznak Simiczky Ödön nemzetgyűlési képviselőnc ételmi ügyével és többek közt olyan nyilatkozatt adnak arényként kihallgatott Gömbös Gyula szájába, melyek szerint állítólag maga Albrecht főhéryleg tett volna előtte olyan kijelentéseket, hogy Beniitzky és Szmrecsányt azért akarták Szombathelyre utazni, hogy megakadályozzák a királynak az ordasigból való távozását Egyúttal arra is rá akarták bírni Őfelségét, hogy térjen vissza Budapestre. Ezenkívül Beniczky egy"előkelő közjogi állású személyiséget meglehetősen súlyos sértő kifejezésekkel illetett, úgy hogy vele szemben helye volna a bűnvádi eljárás megindításának. Irányadó politikai körök véleménye szerint az esti lapok közleményei a Beniczky képviselő mentelmi ügyének tárgyalásában tett vallomásokat tendenciózusan állították be és az ezzel kapcsolatos nyilvánvalóan sugalmazott hírek semmi hitelt nem érdemelnek. A mentelmi bizottság tárgyalásai tudvalevőleg titkosak, ennélfogva az esti lapok Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő vallomására vonatkozó közleményei hiteles forrás hiányában teljesen alaptalan kombinációkon épülnek fel. Minden alapot nélkülöznek tehát a bűnvádi eljárás megindításáról szóló közlemények, mert hiszen a mentelmi bizottság ülésében lefolytatott, kihallgatások során egyetlen egy tanúvallomás sem merült fel, amelynek alapján a lázadás bűncselekményét meg lehetne állapítani. Bírósági ítélettel tehát aligha lehetne ezt az ügyet eldönteni. Aminthogy kétségtelen is, hogy a kérdés tisztázása kizárólag a mentelmi bizottságnak és a nemzetgyűlésnek hatáskörébe tartozik. Beszámolók. A karffi sitok csütörtökön délután porakor tartja beszámolóját a Máv-kolónia vaídt dísztermében Golgota utca 3. szám alatt. —er János kínénezési miniszter holnap beszámolót tart Hevesen.— Ugyancsak holnap tart beszámolót Rubinek István dr. Pilisen. ,, Elmaradt a pénzügyi bizottság ülése. A pénzügyi bizottság ma délutáni illése Hegedős Lóránt pénzügyminiszter miünri elfoglaltsága miatt elmaradt. A pénzügyiittség legközelebbi ülése május 11-én, szerdán délután 6 órakor lesz, amelyen ez államadósságokról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. » Bernolák írminiszter a munkásbiztosító reformjáról — Nyilatkozik tervéről, (A Nemzeti Újság tudósítójától.)Mióta az új kormány visszavonta fe Benárd-fél« javaslatot a munkásbiztosító reformjáról. dácsák azért, hogy bizonyos módosítások« eszközüljön rajta, újra nagyobb nyugtalanság tapasztalíató e kérdés körül minden oldalról. Lap Aídragíimnapi számában egy szakember kifejtette ama nézetét és aggodalmát, hogy a munkásbiztosító tisztviselőinek államosítása nélkül az egész reform elhibázott volna. De természetesen ez nem jelenthetné a maunkásbiztos kisügyből a munkásság kizárását, mert fontos szociális érdek követeli, hogy a munkásság maga is befolyhasson saját ügyeibe. A keresztényszocialista munkásság is, mely a reformot óhajtja, nem mondott le ebbeli jogáról. Épp ezen nyugtalanságot tapasztalva, munkatársunk ma felkereste Bernolást Nándor népjóléti minisztert, hogy szíveskedjél a kérdésben nyilatkozni. — Olvastam a Nemzeti Újság ujámásbiztoosító cikkét — mondotta a miniszter — és arra eddig azért nem reflektáltam, mert semmi irányban sem kívánom befolyásolni a bírálat szabadságát. Azt hiszem akkor várhatjuk a legjobb alkotásokat, ha a tervek felől minden vonatkozásban szabadon érvényesül akár a legkíméletlenebb kritika. A dolog érdemében csak ismételhetem azt, amit már sokszor mondottam. Én a nemzeti gondolat, keresztény világfelfogás és társadalmi igazságosság elvi alapján állok és kormányzati működésemben a nemzeti érdeket összhangba kívánom, hozni a szociális haladás követelményeivel.