Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

vehetjük tudomásul hogy legalább az állami szín­házak a magyar nemzed­­élek otthonai. A munkáskérdés. nem­ érti a szociáldemokraták feljajdulását, akik azt hangoztatják, hogy ez a nemzetgyűlés nem képviseli a munkásságot. Hogy szociáldemokrata képviselők nem ülnek bent a parlamentben, annak magu­k a szociáldemokraták az okai, mert nem éltek választójogukkal. A polgári társadalom fél a szociáldemokrata eszméktől, mert nem felejtette el azt a jogfosztást és üldözést, amiben az ő ural­muk alatt volt része. Be kell látni ennek a párt­nak, hogy a szociáldemokrácia megbukott. A szociáldemokrácia ellen úgy küzdünk a legered­ményesebben, ha sürgősen és radikálisan a szo­ciális reformok útjára lépünk, mert csak így re­mélhetjük, hogy az agitáció lába alól elveszíti a talajt. Szabályozni kell a gyermekmunkát, amire még nincs megfelelő törvény. Ezután a munka­nélküliségről beszél, mely mind veszedelmesebb arányokat ölt. A gyermekvédelem kérdésével fog­lalkozik, melynek sikeres megoldásától a jövő ge­neráció élet- és munkaképessége függ. Jól meg­gondolt és intézményesen felépített gyermekvéde­lemmel kell elejét venni a gyermekhalandóságnak, mely immár 60%-ra rúg. A házasulandókat házas­ságuk előtt orvosi vizsgálatra kell kényszeríteni. A munkásságnak köze van a munkásbiztosító in­tézményéhez, de a munkásság nem azonos a Konti­ utcával és a munkásbiztosító pénztár nem lehet a kommunizmus és a forradalom meleg­ágya. Az amnesztia-kérvények legnagyobb részét elutasították, kéri a­"elutasított kérvények sürgős revízióját. Beszéde végén a földmivelésügyi miniszternek figyelmébe ajánlja a szikügyet. "Az Alföldön egymillió hold a sziklerület. Kéri képvi­selőtársait, ne adjanak rossz példát polgártár­saiknak a pártoskodással. Nem gyűlölhetjük egy­mást jobban, mint ahogy kötelességünk­ szeretni hazánkat. A költségvetést elfogadja. (Taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Haypál István a következő felszólaló. Nem akar a múltak hibáival foglalkozni, de azokból okulnunk kell a jövőre nézve. Az ilyen hibák leg­többje a törvényt helyettesítő rendeletekből állott elő, különösen a közigazgatás terén. Rátér a föld­birtok­reform kérdésére. Más volna Magyarország képe, ha már a régi időben megadták volna a föl­det a magyar földm­­vesnépnek, aki azt megm­­­­veli. A földbirtok törvényt sürgősen meg kell való­sítani, mert ennek elodázása akadálya a konszoli­dációnak. Szünet után Sándor Pál szólal fel. A forradalom a h­áború természetes következménye és nem a zsidók bűne.. (Közbekiáltások: Még dicséretet kapnak­.) Falken­­heim beismeri, hogy a háborút a m­arnei csata el­vesztése döntötte el. Bülow is­ beismeri a háború elvesztését. (Nagy zaj.) Végére akarok egyszer járni annak, hogy mi okozta ezt a forradalmat. Somogyi István: A zsidókat úgy sem lehet fe­hérre mosni! Sándor Pált: Windiselsgraetz Lajos herceg a par­lamentben egy zárt ülésen mondott beszédében már 1916-ban utalt a forradalom bekövetkezésére. Tisza miniszterelnök se volt jól informálva, mert nem tudott a román ántantszerződésről. Hinden­­burg, Bethmnolfin-Hallsvég, Ludendorff már 1916- ban felismerték a helyzetet, amelyet Clemenccou a császári ház két tagjának a kezei közé jutott le­veleiből szintén megismerhetett. A magyar nép buta becsületessége tette áldozattá ezt az országot. Csernus Mihály: A zsidók használták ki. Sándor Pál: Én gyakorlom azt az erényt, amit a képviselő úrnak kellene gyakorolni: a türelmes­­séget. Avarffy Elek: Löw Immánuelt és a zsidó rabbi­kat oktassa ki, ne katolikus papokat. Sándor Pál: Amíg az egyik oldalon az antant femberei izgatnak ellenünk, a másik oldalon a dip­lomaták elárulnak, a szakminiszterek pedig nem tudnak semmiről. Mi odaadtunk mindent, amikor magunknak sem volt. De az osztrákok kihasznál­ták a magyar nép becsületességét, és jóhiszeműsé­gét. Ezután a német hadsereggel foglalkozik, és fel­olvas egyes fejezeteket, hogy ott­ is uralomra ju­tott a forradalom. Windischgraetz is naponkint kapott jelentéseket a német főhadiszállásról. Win­dischgraetz már tudhatta, hogy milyen a helyzet és csodálkozom, hogy most azt mondja, hogy a hadsereg ingadozott "és nem tudta a rendet fen­­tartani és, azért állott be az összeomlás. Majd a német hűségről beszélt és arról, hogy a németek maguk is elismerték már 1917-ben az önálló cseh államot. Nem a defetisták okozták az összeomlást és azt, hogy a­ katonák széjjelmentek, hanem az összeomlás magától állott be. Majd pedig Tisza és Andrássy gróf harcáról be­szél. Ez a harc az országra nézve végzetessé vált, különösen a háborút illetőleg. (Közbekiáltás: Csa­ládi politika.) Andrássy Gyula gróf: Ez nem igaz! Kikérem magamnak, ez gyanúsítás, e­z ellen tiltakozom, én nem csináltam soha családi politikát. Sándor Pál: Én ezekre a dolgokra csak azért tértem ki... Andrássy Gyula: Mert beléptem a keresztény­­pártba. Huber János: Zsidómosás a cél! Sándor Pál: Minthogy az idő előrehaladott kéri, hogy beszédének további részét a délutáni ülésen mondhassa el. Rakovszky István elnök az ülést délután 4 óráig felfüggesztette. Rakovszky elnök fél 3-kor nyitotta meg újból az ülést. Sándor Pál folytatta beszédét, s a Pestéi' Lloydbeli cikkel foglalkozott. Magyarországot Ausztriából rágalmazták, s nem volt ember, aki az országért, mint öncélért küzdött volna. Az antant tisztában volt azzal, hogy kik kapták a pénzeket. Andrássy nem tudott minderről, de Windisch-Graetz igen, s neki kötelessége lett volna erről jelentést tenni. Krausz generális azt mondta, hogy Tisza bukását nem a választójog idézte elő, hanem az, hogy átvették a testamentu­­mot, azt, hogy Magyarországot részekre bontják. Idéz Gzer­inből, mely szerint nem jöhetett volna olyan konstelláció, amely a magyar aspirációk kifejlődését lehetővé tette volna. Aki ilyen poli­tikai nézetet vall, az a magyarságot elárulta. Ezt a politikát olyanok csinálták, akik nekünk is felelősséggel tartoznak s azért csinálhatták, mert hittünk nekik. Most rátérek — mondta — arra, ami a legkellemetlenebb felszólalásomban. Re­­naude­ szocialistának Károlyi azt az ajánlatot tette, hogy forradalmat idéz elő, ha Franciaország garantálja Magyarország integritását, a francia kormány azonban az orosz események miatt kény­telen volt Károlyival a tárgyalásokat beszüntetni. Az akkori két egymásutáni hadügyminiszter ja­vasolta Károly királynak, hogy fogják el Károlyit. A háborút a csehek gyávasága miatt vesztettük el, s a csehek az ország határán kívül folytatták a propagandát. Pichonnal a tárgyalások azért szakadtak félbe, mert megtudtuk, hogy Károlyi Guilleaux-val tárgyalt Bernben. Andrássy júliusi beszédében azt mondta, hogy a kormány ne csi­náljon mártírokat. Itt a parlamentben óriási tor­zsalkodások voltak a pártok között. Ne haragud­jon mindezért Andrássy ... Andrásdy Gyula gróf: Csak válaszolni fogok. Sándor Pál: Október 23-án a nemzeti tanácsot megalakító gyűlés előtt Károlyi Andrássynál volt vacsorán s e gyűlésen jelentette ki, hogy nemzeti tanácsra van szükség és Andrássyt ajánlja külügy­­­miniszternek. A szocialisták ellenezték, erre Ká­rolyi közölte, hogy a király már kinevezte András­syt Windischgraetz machinációjára, s ha András­sy­val­ sikerült volna a kabinetet megalakítani, el­kerülhettük volna a nemzeti tanács megalakítását. Andrássy maga mondta, hogy Károlyit nem sza­bad magára hagyni, mégis elment a Ballh­aus­­platzra. Andrássy: Én játszottam az életemmel, minden­esetre jobban, mint ön! Sándor Pál: Ha Andrássy itt maradt volna, az ő bölcsességével és­­politikai éleslátásával, nem ju­tottunk volna ide. A forradalom egyes fázisairól olvas fel feljegyzéseket, — ,s megállapítja, hogy nem volt egyetlen erélyes politikus sem, aki a nemzet sorsát kezébe vette volna. A forradalmat végleg tisztázni kell. Újságcikkeket olvas fel, ame­lyek a forradalomban a nemzeti lélek lüktetését és a demokráciát dicsérik. Dánér Béla: Mla is demokrácia van. Sándor Pál ezután külpolitikánkkal foglalkozik, s hangsúlyozza, hogy barátokat kellene szereznünk, ehelyett pedig egyetlen barátunkat, Olaszországét is elidegenítettük magunktól. Gazdasági és jogi tudás határoz a diplomáciában, nem a lakkcipő. Az osztály- és protekciórendszer szűnjék meg a diplomáciai kiküldetéseknél. Legnagyobb veszede­lem a korridor-kérdés, ami után Magyarország teljes felosztása következik, ez ellen csak erélyes, odavaló férfiakkal lehet védekezni. Beszéde végén Apponyit és Rákosi Jenőt aposztróféla, akik a magyarság egységes táborba tömörülését sürgetik. A bud­getet nem fogadja el. (Nagy zaj.) Andrássy válaszol. Ezután Andrássy Gyula gróf emelkedett szólásra. — Sohasem tapasztaltán­, — mondotta — hogy ennyi elismerés, bókolás, dicséret között töreked­tünk volna valakinek a szive tájába mérgezett tő­röket bedöfni, mint ahó£­ ezt most hallottuk. A házszabályok megakadályoznak abban, hogy a beszéd minden részletére kiterjedjek, s így nem­ mutathatok rá arra sem, mennyire ártott Sándor Pál éppen annak a fajnak, amelnek előharcosa vél lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aggresz­­szivitással nem ér el semmit.) Én az ország érdekében levőnek láttam, hogy annak a fajnak bizonyos térfoglalását korlátozzuk, s a­ keresztény öntudatot erősítsük. A túlzásoktól visszatartok mindenkit,­de ne tegyék nehezebbé a munkámat azzal, hogy rámondják mindenkire a forradalmi felelősséget csak azért, hogy a saját fajukat fehérre mossák. (Nagy taps.) A forrada­lom felidézéséhez a zsidóság egy részének tempe­ramentuma és, sajnos, hazafiatlansága is hozzá­járult Sándor Pál háborús adatai részben igazak, azonban a tény az, hogy­ Németország a leglojáli­­sabban küzdött oldalunkon. A hiba az volt, hogy ellenségeink számát, szaporítottuk, bár a túlerő úgyis letört volna bennünket a forradalmak nélkül is. A defetista forradalmi banda azonban meg­akadályozta, hogy tűrhető békét kössünk. Andrássy Tiszáról Andrássy ezután a személye ellen irányított tá­madás részleteire tért át, s adatszerűen bizonyí­totta, hogy ő előre látta a forradalom bekövetke­zését s ez volt külügyminiszteri vállalkozásának kiinduló pontja is. A leggyorsabb és legerélyesebb akciót sürgette, de a vesztett háború folytatását ellenezte, s a forradalmárok ellen a gyors béke­kötés után fel akart lépni. Ezért utazott Bécsbe is. Károlyit sohasem akarta megmenteni a letartóz­tatástól, senkinél ilyen irányban el nem járt. Nem is tudott a mai napig sem arról, hogy Királyi" le­tartóztatását elhatározták volna. Vázsonyi politi­kája ellen azzal argumentált akkoriban, hogy kellő bizonyítékok nélkül ne csináljanak mártírt Káro­lyiból, mert ez csak politikai tőke lenne számára. Ezt maga Károlyi mondta neki. A vádak sürgős megvizsgálását azonban mindig kérte. A Tisza el­leni harc nem családi harc volt, sőt ellentke­zőleg: a politikai ellentétből eredt a családi feszültség is. Ezután ,,A diplomácia és a világháború" cím­ű munkájából olvas fel részleteket, amelyek tanúsága szerint ő mindig sürgette a gyökeres rendszervál­tozást, mert veszedelmesnek látta, hogy Tisza Kál­mán óta mindig egy párt volt uralmon. Tisza Ist­ván egyéniségét mindig tisztelte, de politikáját kár­­osnak tartotta, s innen erednek a heves összeüt­közések, amelyek úgy látszik sértették Sándor Pál finom idegzetét. Remélem — mondotta — az élet­ben nem fogom nagyon gyakran megsérteni Sá­dor Pál finom modorát magaviseletemmel. (Na derültség és éljenzés.) Andrássy békemunká­i A külön magyar külügyminiszterség és­ nemzeti tanács létrejöttének kérdésében is tét Sándor Pál, mert amikor engem felszólított hogy lépjek be a Károlyi-kabinetbe, akkor én­­ láttam­, hogy a forradalom küszöbön van, s én akkor nem tárgyaltam, amikor már kineveztek közös külügyminiszterré. Én azt mondtam, szíve­kén szóba állok elenségeinkkel, ha mindnyájan le­tesszük a fegyvert, de naiv politikának mondtam azt, ha csak mi szerelünk le, mert ez hazaárulás Magyar külügyminiszter nem akartam lenni, mer ez világosan törvénybe ütközött. Én szembeszáll­tam­ Károlyi politikájával, s egész politikáját érd­­einek mondotta­m­. Ha rajtam függött volna, Ke­relyit és lakni pár urát, akik itt is ülnek, bezárat­tam volna. (Nagy derültség.) Sajnos, nem rajta­ múlt. (Nagy mozgás.) Bécsbe és Svájcba azt mentem­, mert azt hittem, kedvezőbb békét fogna kaphatni. Károlyival azonban nem akartam be­szonnégy órán át sem a felelősséget m­égőrzte, s le is mondtam volna, ha őfelsége e kísérletre újra nem kér fel. Jött azonban a pesti forradalom és elsöpörte ezt a lehetőséget. Az én lelkiismere­tem abszolút tiszta, s merem állítani, alig volt em­ber Magyarországon, aki annyira kitette volna az­ életét a veszélynek, mint akkor én. Engem egyéni ambíció sohasem vezetett, s ha feladtam volna katonai követeléseket, bármikor minis­zterelnök lehettem volna. Ezek tehát unalmas ráfogá­sok, amelyekkel nem érdemes foglalkozni. Nem azért mentem Svájcba, mert féltem, hanem hogy érint­kezhessen­ az angolokkal és franciákkal, amikor, pedig kiírták a választásokat, vissza is­­akartam jönni. Ezek alapján leszámoltam e­ támadásokkal amelyeket nem akarok érinteni, hogy m­iért in­tézte ellenem Sándor Pál. Szabó József: Az az ok, hogy a kereszténypárt elnöke. Andrássy Gyula gróf: Ez nem fog visszatartani attól, hogy továbbra is a keresztény nemzeti par­tika irányában dolgozzam, s e politikát a mérséklet útján vezessem. (Élénk éljenzés és taps.) Sándor Pál félrem­agya­rázott szavainak helyre­­igazítása címén szólalt fel, s polemizál Andrássy­­val. Folytonos zaj és közbeszólás közben magya­rázgatja állításait, s elismeri azokat a ténybeli megállapításokat, amelyeket Andrássy előadott. Tisztelettel hajtja meg zászlóját, Andrássy előtt, de őt úgy támadja, mint a szembenálló párt­ve­zérek Bleyer beszéde. Ezután Bleyer Jakab szólott a költségvetéshez. A keresztény eszme és a germánság köteléte tette lehetővé, hogy Magyarroszág ezer esztendeig fenn­állhatott. Szent István birodalmát külső kereteiben és belső kultúrájában vissza kell állítani de ez nem jelent kardcsörtetést, sem átszéli antiszemi­tizmust. Ezután a keresztény kurzussal és a kül­politikai orientáció kérdésével foglalkozik a nem­­zetiségi kisebbséggel kapcsolatban. Ő már a kom­mün alatt, kereszténységet, tehát megértést és sze­retetet hirdetett.­­Minden zsidónak be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább, hogy az ország lakosságának egy kis töredéke egy egész ország felett uralkodjék. Nekünk nem liberális jogrend, hanem keresztény jogrend kell. Nekünk nincs és nem is lehet más barátunk, mint Németoro­o­iz. Csak a jó nemzetiségi politika adja meg a bázi­­st, hogy elszakított testvéreink számára ugyanok­gy elbá­nást követeljünk. (Élénk éljenzés és taps.) Az ülés 18 órakor ért véget A legközelebbi ülít holnap, szerdán lesz, amikor is folytatják a költ­ségvetés vitáját és­­interpellációkat tárgyalnak le A délutáni ülés. ­ájött is«% Ü? Ü? ‘ - «* fé, i 2 NEMZETI ÚJSÁG ’T­W* mm, mi mmu.* i A Daily Heraadot a bécsi „emigránsok“ Hitették Erü­htettük, hogy a londoni Daily Herald, az an­gol kommunistáknak és az orosz bolsevistáknak a szócsöve, egy ultimátum-mesével keltett feltűnést amelyet a párisi Temps azonnal megcáfol Most az angol újság beismeri, hogy a hírt nem Lon­donban szerezte, hanem bécsi tudósítójától. Tehát beigazolódott a gyanúnk, hogy ezt­ a hazugságot is, mint minden Magyarországellenes közleményt, az osztrák fővárosban meghúzódott magyaror­szági kommunáták röpítették világgá.

Next