Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-25 / 138. szám

ué7í>a- m flrifcJ i 1921* JUN­ Ars: 2-lidronii M^tTT rr_T*Mr' • ***évf-l:iS*sx: NEMZETI ÚJSÁG HUIIlilllllHmHUHHllHIIIULIIHHIIHHUIHHittllilllllllllllHIIIHIIII!llllimMIIIIIH!i!IHMHII!H­HNII!Hl ltmilllllllHI»lll lllllllllU!immilllllHIHmtl!ll!li!IHll!IIIIIIIIHIIIIIiimillimilli!imi!IHIHIimiHI|l!IH Szerkesztőség:Honvéd­ u. 10.Tersf.:Józs.65,Józs.66,5­57, Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd­ utca 10. Telefon: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25, 2 korona.­­ Hirdetések milliméteres díjszabás szerint: 5-68, 5-69. Éjjeli telef.n: 75-88 és 75-31.­­ Kiadóhivatal: KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám IHIIHHilliIli!!illl!lit!llllliliillilllllll!lll!llIHIMI!lllllllllHIII!!(il!llll!lll!lltl!l{l!IlillllIllll!!ii!ll||!ll|IIIIlilf!lll!ll||!lilillll!IIHlll!illlI!llillllllHII!illilIi!ll!!!IIlill!flI!lilIHIilliliIIIIIll!ll!lllIUtIII!!II!IIIIU!lIl]IUi A Mos pénzügyi politikám. A főváros ezévi költségvetése, amelyet ma tár­gyalt először a pénzügyi bizottság, két szem­pontból jelentős határkő Budapest történeté­ben. Először azért, mert a háborús évek meg­próbáltatásai és a­ forradalmak pénzügyi za­varai után ez a költségvetés van hivatva, hogy átmenetet képezzen a szeker állapotokhoz, ame­lyet a főváros vezetőségének fokozott munkát és célkitűzést jelentenek. A másik nem kevésbé­ fontos szempont a költségvetés megítélésé­nél, hogy ez az első költségvetés, amelyet a ke­resztény Budapest keresztény vezetősége készí­­tett. Tehát az első, amelyben a közgyűlés több­ségi pártja megkísérelte megvalósítani azokat a nagy gondolatokat, amelyeknek életrehozata­lára Budapest törvényhatósági bizottságába küldötték őket. Tudjuk és magunk jelentjük ki, hogy a ma beterjesztett költségvetés egyik szempontból­ sem tökéletes. A költségvetés, melyért a há­borút már nem lehet felelőssé tenni, de amely viszont a béke áldásait még nem terjeszti maga körül, átmeneti, a szónak labilitást jelentő és elnézést kérő értelmében. A Keresztény Községi Párt céljai sem jutnak teljes mértékben kifeje­zésre a költségvetés­­rejtelmes számoszlopaiban, bizonyságául annak, hogy a keresztény rene-­­szánsz a budapesti városházán még ma sem élő valóság és még nem termékenyítette­­ meg" e fővárosi közigazgatást, melynek alsóbb régiói­ban változatlanul romboló hatással működik a régi métely. Ebből a szempontból is csak át­menetinek mondható tehát a főváros ez évi költ­ségvetése, mely azonban a legjobb utat­ mu­tatja arra, hogy a régi demokrata-liberális po­­­ litikával szemben, hogyan lehet úrrá a száz­ezrek akarata, a keresztény és nemzeti gon­dolat Pénzügyi szempontból az új költségvetés je­lentős megterheléseket hoz az állami terhek alatt am­úgyis görnyedező fővárosi közönség számára. Hogy a költségvetés deficit­mentes maradhasson, egész sor községi közszolgálta­tásra van szükség, amely nem fogja kellemesen érinteni az adózó közönséget. Ezek a terhek azonban nem olyan nagyok, hogy elviselhetet­lenek lennének, másrészről meg­alkotásukban érvényesül a szociális gondolat, melyet annyira nélkülözött a klikk érdekeltségektől fűtött de­mokrata várospolitika. Az új költségvetés egyetlen pozitív jelentősége, túl a fővárosi háztartás általános továbbvitelén, hogy alap­jait rakja le annak az új községi adórendszer­nek, amely homlokegyenest ellentéte a Bárczy- Bródy-féle pénzügyi politikának és amely a dolgozó százezrek lehető mentesítésével éppen azokra a társadalmi osztályokra akarja meg­felelő progresszivitással rakni a város terheit, amelyek eddig összetartásukkal és a városi po­litika iránti érdeklődésükkel osztályuralmat tudtak biztosítani a maguk számára a buda­pesti városházán. Ez az osztályuralom elsősor­ban és a közönség zsebét érdeklően pénzügyi politikájukban nyert kifejezést: abban a pénz­ügyi politkában, mely az összesség , terhére ol­csó ingatlant, olcsó közszolgáltatást,, jövedel­mező szállításokat, és vállalkozásokat juttatott azok részére, akiket összeköttetésük, vagy ro­konságuk a városi húsos fazekak közé sodort. A pénzügyi politika erősen szociális tenden­ciája az a gondolat, mely jelentőségre messze kimagaslik az évről-évre ismétlődő fővárosi költségvetések szürke számtengeréből és ma­gára vonja Csonka-Magyarország összes váro­sainak figyelmét. A szociális gondolatnak a vá­rosok pénzügyeiben mindenek felett való érvé­nyesítése közelebbről érinti a­ keresztény száz­ezreket, mint a csillogó, de valóra soh­a nem váló frázisok tömege. Ez a pénzügyi politika az, mely legyen bármilyen is, az eljövendő köz­ségi választójog, a közönség legszélesebb réte­geinek állandó érdeklődését fogja biztosítani a városi közügyek iránt. Ez az állandó érdeklő­dés pedig a legbiztosabb sírásója a visszatérni akaró régi rendszernek, amikor Budapest tör­vényhatósági bizottságának fele azok sorából került ki, akik a város lakosságában csak huszonhárom százalék erejéig­­vannak képvi­selve. A keresztény Budapest záloga a keresz­tény pénzügyi politika, a százezrek pénzügyi politikája, mely egyben a legigazabb útjelző­­tábla arra, hogy a helyes adópolitika esetén úgy a fővárosban, mint a vidéken a keresztény százezrek érdeklődése kíséri figyelemmel a kö­zös ügyeket. Ebben az esetben pedig a keresz­tény uralom megtartása és a győzelem biztosí­tása a városi politikában egyszerű kivonási műveletté zsugorodik össze. Doby ,Andor. A topázgyűrü. Ir­a: Illy János. A nap fáradtan csúszott le az öreghegy mögé. Bibork­endejérek csücskét ott felejtette a hegy kúpján. A szél nekiszilajodva táncolt végig a hűt­lenül itthagyott mezőn. Útjában megölelte a szá­raz őszi fákat. Most, hogy elbújt a kandi arany­­mosolyú szép asszony a hegy mögé, még jobban nekimerészkedet az életnek. Feketehajú kedve­sét, az éjszakát várta. Balázs kisurrant a házból. A tornácon megtorpant a lába. A tekintete mere­ven tapadt a belső szoba ablakára. Még a szíve verése is elcsendesült. A beteg nehéz nyögése ki­botorkált hozzá. Ráfeküdt a szívére, fojtogatta, szétáradt a mellében, mint egy keserű orvosság. Vissza kellene menni! Ma este talán nem illenék forgatni a?, ördög bibliáját! ... Az anyja sápadt­­virrasztón ott görnyed a beteg fölött. Olyan ez az asszony, mint a jóság, alázatos, meghajolt szobra, amelyet az élet, az örök szobrász faragott az apja ágyai fölé. Nem lehet ezt a képet csak úgy ifi­hagyni! Egyetlen fájó, magátmardosás nélkül! Hadd tépje, rázza azt a bitang, hitvány szivét ott a mellében, úgy jó az annak!.. . . Lebotorkál az udvarra. Csak egy kis sétára’ifi­!', dúl, azután visszajön. Az udvar közepén kétfelé­ nyílik árut. Mehet az ember, amerre tetszik. Néni, tartóztatja fel senki, ha csak nem a lelke titkos szavai Az egyik út a becsületes, nyílt fő­utca felé, a másik a sunyi kertek alá. Háttal fordul dúl a nagy, őszinte kapunak és a kertek felé suttyog. A lépéseit megcsöndesíti, hogy odabenn meg ne hallják valahogy’. A kis patak lármázva fut, él medrében, mint egy csacsogó gyerek. Sze­­.?St£P ■ VÉgigvágni rajta egy letépett fűzággal: Hallgass te! A kertek aljáról felkerül az Ostoros­utcába. Egy pár alacsony, békés ház közé ékelve, ott terpeszkedik vörös szemével az eszébe moré­don, nagy rangosan az úri kaszinó. Balázsnak a szivére dobbati ez a ház, mintha harangot ütnének meg tűzre lá­ngolón. Jaj, hogy zúg ennek az ülés­nek a hangja a szivében, szinte belésiketül. Nem hallja már a beteg nehéz nyögését, csak a festett ördögbiblia lapjai csattognak csalogatón. Csak egy partira, no! Többet nem játszom! Nehéz, bódult füstszag kavarog a levegőben ál­mosan, Balázs leül a kerek zöld asztalhoz. Mo­hón terül rá a kártyára. A zsebébe kikészített pirulák egymásután hagyogatják el hűtlenül. Mind odavándorol a partnerhez, egy idegen város ide­gen emberéhez. Sohasem­ látta, most játszik vele először. Úgy kerülgeti ma este a szerencse, mintha összeesküdött volna azzal a titokzatos mo­solya idegen embernek itt vele szemben. Annak büszke szivar piroslik a szájában. Olyan a tüze, mint egy kis kerek ablak, amelyen az ördög nevet ki rá gúnyos röhögéssel. Az ő arca sápadt-baráz­­dás. éi homlokán izzadt gyötrelem gyöngyözik. Megint új osztás! Zakatoló iramban futnak a kártyák. Mintha szekérre ült volna­ maga Belze­bub és egyetlen lónak őt fogta volna be, az idegen ,pedig a"halálra hajszoló" kocsis!.­.. Nincs itt­­"megállás.­­ A újfél felé egyetten bankó sem lapul meg már a zsebében. Már adósságra játszik. Éhes-epekedőn -egy kis nyereség után. Feláll. A hangja rekedten mozdul fel száraz, tikkadt melléből: , . — Nincs több pénz nálam! Megyek, hozok! Itt vagyok mingyán! Az idegen alőág hideg úított g­ajjáv­a !"■ Bódult rohanással lódul hazafele. A szél utána sivit valamit. Talán szidja. Nem hallgat rá. A­ kis kertajtó nyikorogva csikordul meg a ke­zében. Csak a szél járkál a kertben. Tizenkét órát­ kongat a becsületes öreg templom órája. A hold most­ jegyzi el a szelet feketehajú kedve­sével, az éjszakával. Nekik ajándékozza minden ezüstjét. Balázs hosszú, fekete árnyéka ,végigsurlan a kerti után, mint egy halott. Egy pár kavics­­néz­ősorral a lába alatt, mintha korholná. Bemegyek az anyámhoz pénzt kérni! . . . A tornácon földbe cövekel a lába. Az anyja még mindig az ágy mellett. Balázsnak fájó reme­gés iramodik át a szívén. Most be kellene menni, leborulni az elé a szomorú beteg elé, rátapadni a csókjával sápadt, aszott kezére, új életet fogadón és könnyebben megtisztultan nézni bele egy eljö­­­­vendő munkás életbe! . . . De nem lehet! Adósa valakinek. Ezt a hitvány adósságot előbb le kell róni! Adósa egy ember­nek, akinek piros szivar van a szájában és ott várja ő­t a kaszinóban eddig nyúló, szentség­telen nevetéssel. A pénz! Hát bemehet , most ide ehhez a fájdalomba csuklótt két öreghez pénzért?! Nem­. Hátha másképp lehetne segíteni!­­Valami, érték­tárgy csak akad itt hamarjában addig, amíg pénzt kerit! ' • " Az ap­ja íróasztalán kemény­ dacos merev tárgy akad a kezébe.VGyi­r... Lopott öröm ujjong fel a mellében. ..De azon­mód visszakotrodik az öröm a szive aljára, mikor megérzi a nagy négy­szögletes büszke követ. Az apám topázgyűrűje. .. A keze remegve tétovázik vissza az asztalra. Joe a partner nevetése rácsap a tétovázására, mint egy követelő zsarnok, aki minden fájdalmát, becsüle­­tét megváltotta most egy pár, festett lappal!... Nyugat-Mattarorszis átadását elhalasztva. A nagykövetek tanácsa nem hozott végleges határozatot. — Egy francia szenátor a magyar béke kiáltó igazságtalanságairól. Páris, június 24. A Magyar Távirati Iroda párisi tudósítója beavatott forrásból arról értesül, hogy a nagykövetek értekezlete legutóbbi ülésén a trianoni békeszerződés végrehaj­tásának ügyével is foglalkozott, még­pedig elsősorban Nyu­gatmagyarország ügyét tárgyalta. A tanácskozás során többen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy jobb volna a kér­déses területnek Ausztria birtokába való átadását elhalasztani. Az értekezlet többségének az volt az álláspontja, hogy előbb tisztázni kell, mi a szándéka Ausztriának a Németországhoz való csatlakozás ügyében. A kérdésben a nagykövetek nem hoztak végleges határozatot. Az értekezlet foglalkozott továbbá ama katonai bizottság megalakításának, kérdésével is, amely a határok megállapítására lesz hivatva. Beható eszmecsere­ után­ a kérdés folytatólagos tár­gyalását a legközelebbi ülésre halasztották. Párisi lapok szerint a­ francia szenátus talán már a jövő héten végez a ratifikációs javaslattal. Ebben a testületben többen vannak, akik nem értenek egyet a trianoni határozatokkal, miként "Francois Albert szenátornak a Bonsoir-ban megjelent cikke bizo­nyítja Francais szerint a szerződés halva szüle­tett államokat teremtett Közép-Európában, melyek­nek jellemző tulajdonságuk, hogy nincs kijárásuk a tengerhez. Noha Magyarország részben felelős a háború kitöréséért, ez még nem elég indok ilyen sú­lyos megbüntetésre. Magyarországot megfosztották a vastól és sótól és a büszke Magyarságot olyan in­ségre kárhoztatták, amely állandósítja vereségé­nek megalázó érzését. A szerződésben a nemzeti­ségi elv nevében rengeteg esztelenséget követtek el és mindenütt az irredentizmus magvát hintették el. A­­ múltban a diplomácia hibájából történt az, hogy mindig visszautasítottuk a régi osztrák-ma­gyar monarchia mindenféle közeledési kísérletét. A háborít alatt épp ilyen elutasító álláspontra he­lyezkedtünk Károly király békekísérleteivel szem­ben. A szenátor arra a következtetésre jut, hogy Középeurópa békéje érdekében a trianoni szerző­dést módosítani kell.

Next