Nemzeti Ujság, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

megtalálni. A tiszta választások levegője a legkevésbbé forradalmi bacillus-termelő. A bizottsági tárgyalás folyamán fog ki­tűnni, hogy a legnagyobb kormányzópárt, a Kisgazdapárt, mely a jelzett belépésekkel többségi párttá lesz, mennyire tud felemel­kedni az alkotmányos élet igazi szelleméhez, melyről a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja tanúságot tett.. Ettől függ, hogy az egyes részletekben komoly érveléssel és a politikai erkölcs nevében mennyit és mit le­het javítani a javaslaton. A történelmi fele­lősség súlya ezzel a többségi pártra hárul. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy új alkotmányos életünk alapja a demokra­tikus, alkotmányos és erkölcsös politikának megfeleljen. Voltaképp ezt kell szem előtt tartania a parlamenti ellenzéknek is. Itt iga­zán nincs helye semmi mellékcélnak. Aki pedig azt hinné, hogy a nemzeti kínlódás és szenvedés korában, mikor annyi belső sebet kell gyógyítani, a nemzet hangulatát ob­­strukciós vitákkal lehet emelni, az nagyon rossz taktikus. Az veszélyezteti még azt a célt is, melyért az ellenzék fegyverrel akar küzdeni. Túri Béla. Mezőgazdasági­­munkásbiztosítás írta: Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő Az ipartörvény módosításáról szóló javaslat­nak törvényerőre való emelkedése után a nem­zetgyűlés a mezőgazdasági munkásbiztosításról szóló módosító javaslatot tárgyalja. Hazánkban évtizedeken keresztül a kormány­zat a mezőgazdasági népesség szociális biztosí­tását teljesen elhanyagolta. Az ipari munkás­ság betegség és baleset elleni biztosítását elfo­gadhatóan oldották meg, csodálatos azonban, hogy ebben az agrárországban teljesen figyel­men kívül hagyták a nagy tömegű mezőgazda­­sági munkások szociális szükségletét. Míg a törvényhozás módot talált, hogy az ipari mun­kásságnak szociális biztosítására milliókat ál­dozzon, amit nagyon helyesen tett, addig­­ a mezőgazdasági munkásság szükséglete a teljes elhanyagoltság képét mutatja. A jelenlegi parlament nagy többsége az ag­rár­érdekek védelmét tűzte ki céljául, sajnálat­tal kell azonban konstatálnom, hogy a hirde­tett elveknek megfelelőleg­­ nem váltotta va­lóra az agrárszociális követeléseket. A mező­­gazdasági munkáskérdés megoldási útjában alig történt a forradalmi felfordulások után följegyezni való. A mezőgazdasági munkásság és az általa el­tartott népesség teszi egész lakosságunk legna­gyobb kompakt részét. Miután a százalék­nyi magassága is olyan nagy hazánkban, ér­demes különös figyelmet fordítani a mezőgaz­dasági cselédekre és munkásokra. A szociális törvényhozás az egész világon a munkáskérdést a betegsegélyezésnél és baleset elleni biztosításnál kezdte. Az állam­szocializ­mus, évről-évre egyre nagyobb tömegét a la­kosságnak vonta bele a különböző kötelező munkásbiztosító intézkedések keretébe. Míg azonban Németországban a lakosság 135%-a van biztosítva betegség és baleset ellen, addig Svájcban 21%-a, Ausztriában 18%-a, hazánkban azonban csak a lakosság 4%-a. Más államok a mezőgazdaságban akár cselédképpen, akár bér­munkásképpen foglalkoztatott egyéneket már régebben bevonta a szociális biztosítás kere­tébe. Aránylag azért vannak olyan kevesen ha­zánkban szociális téren biztosítva, mert a me­zőgazdasági munkásságunkat kihagyták a min­denkori ilyen irányú törvényalkotásoknál. Szerveztek ugyan több mint két évtizede az 1900. évi XVI. t.-cikk alakjában gazdasági munkáspénztárt, amelynek azonban laza szer­vezeténél, a hozzájárulás alacsony voltánál, továbbá ennek következtében a biztosítottak részére járó alacsony segítségek folytán a gya­korlatban különösen most nincs jelentősége. A jelenben érvényben levő díjak fentartásának tarthatatlanságát a legfényesebben bizonyítja, hogy egy teljesen rokkant, balesetet szenvedett, aki elvesztette munkaképességét, évi 240 ko­rona rokkantsági díjat kap. Ez az összeg az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez pedig túlsá­gosan kevés. Valóban elkerülhetetlen volt már, hogy a gazdasági munkáspénztár díjait a jelenlegi pénzügyi viszonyoknak megfelelően rendezzék. Mezőgazdasági munkásságunk a jövőben a termelésben sokkal nagyobb szerepet fog ját­szani, mint eddig. A Csonka-Magyarországon összezsúfolt lakosság megélhetése mezőgazda­ságunk intenzitására fog vezetni. Mezőgazda­ságunk létérdeke tehát, hogy értékes agrár­­munkásságunkat védjük, egészségét óvjuk és a mezőgazdaságnak munkaerővel való bőséges ellátását biztosítsuk. Ebben az irányban, igaz, hogy nagyon sze­rény eszköz, de mégis a cél felé haladó az a javaslat, amely a nemzetgyűlés előtt fekszik. Sokkal többnek kell azonban ezen a téren tör­ténnie, hogy, az eredmény kielégítő legyen. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1922 február 1. Hat új törvényjavaslat a ne­­zetigyűlés előtt Ai ipartörvény részletes vitája széles mederben folyik (A Nemzeti Újság tudás­ít­ójától.) A nemzet­­gyűlés mai ülésén az ipartörvény részletes vi­táját folytatták, de a szónokok legnagyobb része túlságosan széles mederben beszélt, úgy hogy az elnöknek több ízben kellett félbeszakí­tania a szónokokat. Szterényi József báró hosszabb beszédet mondott és bár élesen kriti­zálta a javaslat egyes rendelkezéseit, sőt több­­izben személyes kérdéseket is belevegyített be­szédébe, végül is elfogadta a javaslatot. A többi szónok leginkább kortesbeszédet mondott a javaslattal kapcsolatban, de valamennyi meg­hajtotta az elismerés zászlaját a kereskedelmi miniszter alapos szaktudásra valló ipartörvé­nye előtt. Az ipartörvény részletes vitája bele­­nyúlhatik még a jövő hétbe is, bár a kormány több, sürgősen megszavazandó javaslatot ter­jesztett ma a Ház elé, amelyekkel még a vá­lasztójogi javaslat tárgyalása előtt foglalkozni kell a Háznak. Az ülés végén Bródy Ernő interpellált a la­ká­skérdésben. Erről és Bernolák Nándor nép­jóléti miniszter válaszáról külön cikkben szá­molunk be. fiz­etés A nemzetgyűlés mai ülését negyedtizenegy után 8—10 képviselő jelenlétében nyitotta meg Gaál Gasz­­ton elnök. Az elnöki előterjesztések során bejelen­tette, hogy Bródy Ernőnek sürgős interpellációra adott engedélyt. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter beter­jesztette a foszforral való gyufagyártás eltiltásáról szóló javaslatot. Az ipartörvény vitája Ezután napirend szerint áttértek az ipartörvény részletes vitájának folytatására. Az első szakasznál Szterényi József báró szólalt fel. A kisipar ma erős tényezője a kultúrának és a nemzeti fejlődés­nek. Rövid visszapillantást vet az iparnak magyar­­országi történetére, majd megállapítja, hogy erélyes iparfejlesztési akció megindítására föltétlenül szükség van. Tiltakozik az ellen, mintha a liberális irányzat nem akarta volna törvénybe iktatni a kisipar támo­gatását. Ezután a szövetkezetekről beszél, majd a Magyar Szövetkezés című lap egyik cikkét említi fel. Ez a lap az Országos Központi Hitelszövetkezet hi­vatalos közlönye és egyik cikkében azt írja, hogy „a törvényhozás a nagytőke érdekeit tartotta szem előtt és most ezeknek az érdekeltségeknek a törvény­hozó testületben ü­lő tagjai részéről indultak ki a tá­madások azért, hogy néhány morzsát juttatott a kor­mányzat a szövetkezeteknek is“. Követeli az Orszá­gos Központi Hitelszövetkezet vezetőségétől, hogy a támadásért adjon elégtételt. A javaslatra térve, kifo­gásolja, hogy túl sok­ benne a rendeleti uton való intézkedés. Kifogásolja az engedélyhez kötött képe­sítést. Az egész javaslaton a numerus clausus elve vonul végig. Breki Károly: Minden zsidó megtanulhatja a ko­vácsmesterséget és senki sem akadályozza meg. Szterényi József báró: Amennyire felenzi a képesí­tési rendszer túlhajtásait, annyira, teljes elismeréssel van a tanoncoktatásra vonatkozó rész iránt. Általá­ban a javaslatban egyéni jogfosztás nincs és bár álláspontjának nem felel meg a javaslat, azt elfo­gadja. (Helyeslés.) Új törvényjavaslatok Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter beter­jeszti a honvédségről szóló törvény egyes rendelke­zéseinek kiegészítéséről és módosításáról szóló tör­vényjavaslatot. Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjeszti a köz­­szolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosításáról szóló törvényjavaslatot. , Mayer János földmivelésügyi miniszter beterjeszti az állami erdőőrzési szolgálatban alkalmazottak lét­számáról és szolgálati feltételeiről szóló törvény­­javaslatot. Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter beterjeszti a magyar királyi államrendőrség és csendőrség lét­­számkiegészítési módjának és felfegyverzésének meg­állapításáról szóló javaslatot. A javaslatokat a sürgősség kimondása mellett kiad­ták a bizottságoknak. Az elnök ezután szünetet ren­delt el. Folytatják az ipartörvény? tárgyalását Szünet után Ereki Károly szólal fel. Azt fejtegeti, hogy a javaslat helyesen jár el, amikor az iparűzést képesítéshez köti. A magyar politikának nagy hibája volt, hogy ugrásszerűen tért át a szabadiparra. A kisipar érdekében újabban sem történt semmi, amíg a bankok érdekében egymásután adtak be törvényja­vaslatokat. Szterényi József báró a pénzügyminiszteri szék felé mutat. Ereki Károly: Igenis, éppen emiatt buktattam meg Korányit! Ha agy zaj. Felkiáltások: Nem ön buktatta meg, hanem a nemzetgyűlés! A zaj lecsendesültével Ereki folytatja beszédét.) A monopóliumokat a há­ború teremtette meg a kivételes hatalom alapján. Ezt a gazdasági épületet lebontani egyik napról a má­sikra nem lehet. Semmi köze a keresztény irányzat­nak a monopóliumokhoz. Szterényi képviselő úr ne támadjon engem, mert tudhatná, hogy én a támadá­sokra mindig élesebben szoktam visszavágni. Szte­rényi mindig azzal dicsekszik, hogy mit tett ő az iparért. Mennyit jövedelmezett neki az az ipar, me­lyet ő így támogatott? « .Szterényi József báró szentfícea kérdésben­­vála­szol Erekinek. Mindenekelőtt helyreigazítom Ereki utolsó megjegyzését, mert nem én támadtam őt, ha­nem én védekeztem az ő közbeszólásai ellen. Ereki Károly: Én a princípiumot támadtam, nem Szterényit a saját személyében. Szterényi József báró: Az igazság teljes tudatában védekezem az ellen, hogy én alapítottam volna a központokat. Ereki Károly: A kormány volt gyenge letörni a monopóliumokat. Budavári László szólt ezután az első szakaszhoz és két határozati javaslatot terjeszt be. Az elsőt a zárórarendeletről, a másikat az iparosok anyagbe­szerzéséről. Gaál Gaszton figyelmezteti, hogy ezeket a határo­zati javaslatokat nem csatolhatja a szakaszhoz, mert ezt az általános vita folyamán kellett volna beter­jesztenie. Budavári László erre a javaslatot elfogadja. Mahunka Imre: 30 év óta küzd az iparosság az ipar­törvényért. Helyesnek tartja, ha a magyar közép­­osztály minél nagyobb számban helyezkedik el az iparos pályán. Az elnök a szónokot figyelmezteti, hogy nem álta­lános vitáról van szó. Mahunka Imre ezután a tanonckérdésről szólott, majd bejelentette, hogy a javaslatot elfogadja. Giesswein Sándor: Örömmel üdvözli a törvényja­vaslatot és nagyon tévednek az iparosok, ha azt­ hi­szik, hogy ez a törvényjavaslat már maga javítani fog az iparosság helyzetén. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter: Senki sem gondol erre. Giesswein Sándor: Kívánja, hogy ezen az úton ha­ladjon tovább is a törvényhozás. Csatlakozik Grieger Miklós indítványához, melyet a kereskedelemügyi miniszter is magáévá tett, amely az ipartestületeknek önállóságát adja meg. A vita folyamán többször el­lentétbe helyezték a liberális és a keresztény gondo­latot. Tényleg sok hiba történt a liberális gondolat­nak gyakorlati alkalmazásában. A gazdasági libera­lizmus tényleg arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazi liberalizmusnak apródonként kell a keresz­tény szeretetnek és a szociális törekvéseknek érvényt szerezni a­ gazdasági életben.­­ Az elnök kéri a szónokot, hogy lehetőleg az első szakasz keretén belül tartsa a beszédét. Giesswein Sándor: Szociális irányú törvényeknek meghozatalát sürgeti a munkáskérdésben. Rendkívül fontos kérdés a gyermekmunka is. Pótlást ajánl az első szakaszhoz, veszélyes ipari ágak dolgában. Nevelőintézetekről szóló módosító javaslat Vass József kultuszminiszter törvényjavaslatot ter­jeszt be a katonatisztek árváinak neveltetéséről szóló törvény kiegészítése tárgyában. Mózer Ernő, a véderő-bizottság előadója, a honvéd­ségi törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatról beterjeszti a bizottsági jelentést. Műhely Kálmán az ipartörvény következő szónoka: Az ipartörvényt összetévesztik az iparfejlesztési tör­vénnyel és olyan követelményeket állítanak fel, ame­lyek ebbe a törvénybe nem vehetők bele. Éppen ezért nem helyes, hogy a javaslattal gyorsan akarnak vé­gezni. Remélhetőleg a törvény az iparosság többsé­gének kívánalmait igyekszik kielégíteni A mai tár­sadalom nézete az, hogy vizsga és képesítés kell­ az iparűzéshez. A képesítés kérdését, a papirosbizonyít­­vány kérdését a gyakorlatban megnyugtatóan meg­valósítani lehetetlen. Pártpolitikai szempontból meg­szavazná a javaslatot, hogy minél gyorsabban életbe lépjen, lehetőleg még a választások előtt és ilyen módon érezzék az iparosok és kereskedők, hogy miképp lesznek kiszolgáltatva a helyi hatóságoknak. Sérelmet lát abban, hogy a közhatóságok állapítják meg: gyár-e vagy kézműüzem-e az illető ipartelep. Miután általánosságban a nemzetgyűlés már elfogadta a javaslatot, ő is hozzájárul, és az első paragrafust elfogadja. Rupert Rezső kéri, hogy beszédét holnap mond­hassa el. A nemzetgyűlés ehhez hozzájárult. Napirend Az elnök napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés február 1-én lesz, amelyen az indítvány- és interpellációs könyv felolvasásán kívül szerepel az ipartörvény módosításáról, a gazdasági munkásbiz­tosító pénztár segélyezésének szabályozásáról és a honvédségi törvény módosításáról szló javaslat. A varsói vezérkar több hivatalnokát letartóztatták Bécs, .jan. 31. A Neue Freie Presse jelenti Varsóból. Az egyik itteni lap jelentése szerint a lengyel államrendőrség tegnapra virradó éj­jel a varsói vezérkar több hivatalnokát igen komoly, a részletek tekintetében azonban még felvilágosításra szoruló cselekedetek miatt le­tartóztatta. Négy havi börtönre ítélték Braumnschweig volt miniszterelnökét Braunschweig, január 31. (A Nemzeti Újság tudó­sítói­tól.) Ma hirdette ki, az ítéletet a bíróság Sepp Örter és a Berlinben Otto Otto néven ismert Schlesin­ger Ottó hipnotizőr bimiperében. Örter volt minisz­terelnököt bebizonyított megvesztegethetőség miatt négyhónapi börtönre, Schlesinger Ottót pedig két­­hónapi börtönre ítélték. A tárgyalás folyamán bebi­zonyítást nyert, hogy Schlesinger Ottó a volt kom­munista elnököt 10.000 márkával megvesztegette, hoogy­ a professzor cím birtokába jussfin* - - «•*»

Next