Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
tó raL;í# IV. évfolyam 140. szám. Áfa S kOrona -01 - Péntek, 1922 Junius 23» NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, T. terület. Honvéd-utca 10 Telefon : 127—46» 127—47» 127—48» 127—49 és József 65. Fiók Kiadóhivatal: IT, Duna u.6. Telefon: 123—08 és Teréz-körut 62. Telefon: 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre 280 kor., félévre 560 kon, egész évre 1100 kor. Egyes szón 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Reklamációk: 19—25 és 121—41. Damokles-kard "A Damokles-kard, amely negyvenezer B) osztályú tisztviselő feje fölött lebegett, készül lecsapni s egy heroikus vágással kettészelni ezernyi életpályát és karriert. A kard, — úgy tudjuk — mégsem negyvenezer embert sújt le, mert a B) osztályba sorozott s az elbocsátásra kiszemelt tisztviselőknek több mint 50 százaléka időközben elhelyezkedett, vagy az állami adminisztráció más munkakörében: a határrendőrségnél, az államosított vidéki rendőrségnél, a vámhivataloknál kapott exisztenciát. A vasútnál ötödfélezer ember várja, hogy talpára kössék az útilaput, s várja ugyanezt nyolc-tízezer egyéb állami tisztviselő és alkalmazott. A negyvenezernyi létszám tehát időközben jelentékenyen leapadt, de súlyos aggodalommal kell gondolnunk mégis erre a sok ezer tisztviselőre, akiről még nem történt gondoskodás. Ezekkel mi lesz? Olvasunk megnyugtatásra szánt nyilatkozatokat, hogy az állam jelentékeny nyugdíjakat és végkielégítéseket ad. Ez helyes, de a mai drágaságban a foglalkozás- és keresetnélküli emberek ezreinek pénze el fog olvadni, mint a hó a hirtelen kisütött nap fénye alatt. Új életpályát kell keresniük, amelyre a magyar intelligenciát a múlt könnyelműen rövidlátó rendszerei nem nevelték rá. Szabad pályán kell megélniük, amelyen nincs tapasztalatuk, amelyről lekéstek, amit nem tanultak, amelyen az ezer hájjal megkent, rászületett és ránevelt emberek kíméletlen versenyével találják szemben magukat. Hiszen mi tudjuk, hogy az élet nehéz és igazi küzdelmeibe kidobott emberek — akik előtt nem kínálkozik majd a protekció és a státusba beosztott előléptetés kényelmes szamárlétrája, — hozzáedződnek valamikor a létért való küzdelem kegyetlen kényszeréhez. De a magyar állam rozoga szerkezete s az ingadozó társadalmi rend — félünk — ezer és ezer hirtelen utcára dobott exisztencia minden destrukcióra hajlamosított elkeseredését nem bírja el. Meg kell állapítanunk, hogy maga a kiselejtezés, a roppant arányú bürokrácia fölösleges munkaerőitől való szabadulás nem kifogásolható gondolat. Az államháztartás a lecsonkított és életképtelenné tett maradékországon a történelmi magyar állam adminisztrációs gépezetének fentartását nem vállalhatja a konszolidáció veszedelme nélkül. Európa egyik legkisebb és legszegényebb országa lettünk, amelynek nincs és nem lehet pénze egy nagyhatalom apparátusára. Franciaország, melynek területe Európában és a gyarmatokban növekedett, tisztviselőinek 40 százalékát bocsátotta el. Magyarországnak sincs más módja az adott keretek közt való elhelyezkedésre, mint egyszerűbbé tenni az adminisztrációt s ezt kevesebb, de jobban fizetett tisztviselővel európai színvonalon tartani. Bethlen István gróf miniszterelnök a tisztviselői kérdés megoldásának ezzel a gondolatával jött a kormányügyek élére első kabinetalakításának idején s ezt a programot egyetemes helyeslés fogadta, mert ígérte és vállalta az elbocsátások minden előfeltételét. Ha az előfeltételek teljesültek volna, akkor ma nem kellene aggodalommal gondolnunk ezrek sorsára, a kiselejtezetteknek a társadalmi rendre visszaható elproletarizálódására. Pedig ez a veszedelem egész fenyegető nagyságában jelentkezik, mihelyt tünetek mutatják, hogy az A) és B) osztályozás nemvolt pártatlan, elfogulatlan, és protekciómentes. Elképesztő gondolat, hogy értékes adminisztratív erőket lök az osztályozás, a párt- és szabadkirályválasztó szempont a megsemmisülésbe, míg értéktelen embereket tart meg a státusban, fölösleges állásokban a protekció, a hivatalfőnökök önkénye. Egyenes útja ez a társadalmi rendre veszedelmes, az adminisztráció színvonalára visszaható elégedetlenség felkeltésének. A panaszok, a tiltakozások, a néha szerény és elfojtott, máskor hangos segélykiáltásban kitörő megdöbbenés ezerféle jelei mutatják, hogy a B) osztályú tisztviselők elbocsátásának előfeltételei figyelmen kívül maradtak s a megnyugtatás egyetlen megközelítő módja, az előkészítés nem mindenben és nem kifogástalanul történt meg. A pártatlan osztályozás, az államháztartás érdeke által diktált szükségesség mértéke, a más pályákra való rávezetés és nem rákényszerítés lett volna egyfelől az elbocsátásnak, s az alkalmasság, az érdem, a várható szolgálatok értéke, a státus méretei közt való eltérés lett volna másfelől a szolgálatban való megtartás legelemibb feltétele. Ehelyett fölöslegesen tartanak fenn hivatali állásokat protekcióban tehetséges urak részére, akiknek összeköttetést, elvet, világnézetet beszerezni és átfesteni sikerült. Ez pedig nem az előkészítésnek, nem a megnyugtatásnak, hanem a közigazgatás teljes balkanizálásának egyenes útja, amely a régi Szerbia — általunk él vajmi sokszor és fölényesen, de valljuk be, vajmi igazságtalanul — lesajnált színvonalához, az intelligencia vezető szerepének tökéletes csődjéhez, a magyar középosztály és a kultúra derékbatöréséhez, a státusban és a státuson kívül az életképtelen exisztenciák veszedelmes arányokban való gyarapításához vezet. Nem, ezt a rendszert nem lehet aggodalom nélkül, minden konzekvenciával levezetni az egész vonalon. Végre kell hajtani a pártatlan revíziót, mert a kiselejtezés gondolata jó, de katasztrofálisan veszedelmessé tennne, ha könnyedén napirendre térne a kormány és a törvényhozás ennek a roppant horderejű problémának rossz megoldása után várható következményei felett. A Népszövetség tanácsa megvizsgálja a határmegállapító bizottság javaslatait A Románia és Jugoszlávia felé eső magyar határra vonatkozó javaslatok kerülnek először sorra Berlin, jan. 22. A nagykövetek tanácsa megkereste a Népszövetség tanácsát, hogy legközelebbi ülésén a Románia és Jugoszlávia felé eső magyar határ ügyében kiküldött határm megalapító bizottság javaslatait vizsgálja meg. Ezek a javaslatok a trianoni szerződésben felállított határok helyesbítését követelik abban az értelemben, amint azt a szerződéshez csatolt 1920. május 6-i kísérőlevél a Népszövetség tanácsának közreműködésével kilátásba helyezi. Agyonlőtték Wilson tábornagyot, az angol hadsereg vezérkari főnökét A merénylet a tábornagy villájának kapujában történt — A sinnjeinek voltak a gyilkosok — Három rendőrt is lelőttek — Az angol alsóház a gyász jeléül elnapolta magát Berlin, jún. 22. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Londonból azt jelenti a táviró, hogy tegnap délután Sir Henry Wilson angol tábornagyot, az angol hadsereg vezérkari főnökét, London melletti villája előtt, az utcán agyonlőtték A szűkszavú távirat teljes homályban hagyja a gyilkosság hátterét- Két ember revolvert fogott a kiváló katonára s több lövéssel agyonlőtte. Wilson tábornagyot abban a pillanatban, amikor egy autótaxin lakása elé érkezett, hét férfi revolverlövésekkel megtámadta. A tábornagy a fejét hirtelen lehajtotta s igy sikerült a golyókat elkerülnie, majd gyorsan a ház lépcsőjére ugrott, de épp amint a ház kapuját ki akarta nyitni, egy golyótól fején találva, visszazuhant az utcára. A gyilkosok három rendőr életét is kioltották. Hogy ezek a rendőrök a tábornagy lakásán vagy annak közelében tartózkodtak-e, nem világos- A két tettest elfogták. Az alsóházban, a gyilkosságot Chamberlain Austin miniszter jelentette be s szavai nagy megdöbbenést keltettek. A ház elhatározta, hogy gyásza jeléül elnapolja magát. Wilson tábornagy egyik legkitűnőbb tagja volt az angol tábornoki karnak. Eleitől kezdve részt vett a világháborúban s mint a flandriai angol haderő vezérkari főnöke, dicsőségben és népszerűségben az angol generalisszimusszal, lord Haiggal vetekedett. Ő volt az angol hadsereg legfiatalabb tábornagya. A világháború után Lloyd George egy időre az írországi angol haderő főparancsnokságával bízta meg s Írországban Wilson nagy eréllyel járt el. Valószínű, hogy a gyilkosság oka is Wilson írországi szereplésének idejére nyúlik vissza. Ír túlzók lehettek a merénylők. London, június 22. A lapok ellentmondó tudósításokat közölnek Sir Henry Wilson tábornagy meggyilkolásáról, amely órisi feltűnést keltett. Chamberlain kijelentéseivel ellentétben azt jelentik, hogy a gyilkosságot a tábornagy lakása előtt követték el. A két elfogott tettes neve: Connelly és O‘Brien. Az „Evening News“ jelenti, hogy a gyilkosok, mint sinnjeinek ismeretesek. A gyilkosok üldözése az utcákon át drámai lefolyást* volt A gyilkosok a tett elkövetése után autótasijukba ugrottak és elhajtattak. A riasztó lövések folytán összegyűlt néptömeg, amely kétszáz főre szaporodott, a rendőrök vezetésével üldözőbe vette a tetteseket. Mivel az autó valamely okból, valószínűleg azért, mert a vezető vonakodott továbbhajtani, meggállott, a gyilkosok kiszállottak. A feldühödött tömeg rájuk vetette magát és elfogta őket. Üldözés közben egy rendőr és egy gyermek megsebesült. Más jelentés szerint az egyik tettes a fegyvert maga ellen fordította és sebesülten a kórházba szállították. A „Pali Mall and Globe“ írja: Az a tény, hogy az ulsteri kormány Sir Henry Wilsont a sinnjeinek támadása esetére Ulster védelmének vezetőjévé nevezte ki, okot szolgáltat arra a feltevésre, hogy a gyilkosságot sinnjeinek követték el. A lap továbbá azt jelenti, hogy a tettesek hármai voltak, akik közül kettőt a rendőrök lövései megsebesítettek. Egy másik lap jelentése szerint a londoni rendőrség két másik embert is keres, akiknek a merényletben részük volt A Reuter-iroda jelenti: Wilson tábornagy irakiegyenruhában a liverpooli pályaudvar előtt felállított hadiemlék leleplezéséről autótaxin tért vissza. Mikor a kocsiból kiszállott, két fiatalember rásütötte Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 976, márka 301, szokos 18,95 osztrák korona 6,45. .