Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

IV. évfolyam 141. szánt. Ára £2 korona Szombat, 1922 junius 24. NEMZETI ÚJSÁG Ilii i Mii III lilllll III Ilii il 111 III 111111 ill . HTIH IIIIII dl . . .......................... .....— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IT* Duna­ u.6. Telefon: 128—98 és Teréz­ körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉRT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre 280 kor., félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Tanulságok II. Intézmények és nemzeti erkölcs Irta: Ferdinandy Gejza. Amikor még fennállott a nagy Magyaror­szág, akkor is a kis nemzetek közé tartoz­tunk, mert az egész ország összes lakossága alig volt valamivel több huszmilliónál s eb­ből az államnak nemzeti karakterét megadó magyarság csak tízmillió volt. És így a szinte minden oldalról ellenséges érzelmű népekkel körülvett magyarságnak, hogy ál­lami létét föntarthassa, erkölcsileg és kultu­rális szempontból is kiválóbbnak kellett len­nie, mint az őt környező népeknek. A ma­gyar nemzeti politikának arra kellett volna tehát irányulnia, hogy népünkben az erköl­csi és értelmi erőt minden eszközzel fokozza, a magyar nemzeti érzést a lehetőségig fej­lessze s ezzel a magyarságot nemcsak az itt élő idegen ajkú népekkel, hanem a szomszéd országok népeivel szemben is a tökély legna­gyobb fokúra emelje. Ha ez a követelmény fennállt a nagy Magyarországra nézve, an­nál inkább fennáll ez ma, a Csonka-Magyar­­országon, mert az itt élő nemzet egész lét­száma csak nyolcmillió , mert a magyarság­nak jelentékeny része, három és félmillió, az elszakított részekre esik. De ha vizsgáljuk, hogy mi történt a nagy Magyarországon a nemzet erkölcsi nevelése terén 1867-től egészen a háború kitöréséig, különösen a nemzet- és államfentartó eré­nyek fejlesztése körül, bizony szomorú képet kell látnunk magunk előtt. Mert ebben az or­szágban oly politika uralkodott, mely nem tisztázta, hanem megzavarta a nép fogalmait a hazafiságról, mert hiányzott a nemzeti élet teljessé is. Az Ausztriával fennállott közjogi kapcso­lat és az a körülmény, hogy királyi házunk politikája nem ismerte föl azt a helyzetet, hogy a birodalom fennállásának az alapja az erős és erősen nemzeti független Magyaror­szág, a magyar függetlenséget szembeállí­totta a birodalmi egység gondolatával és en­nek következtében nemzeti aspirációink is szembe kerültek a királyi háznak már 1848 előtt megrögzött és a szabadságharc követ­keztében még inkább megrögzített törekvé­seivel. A dinasztia irány­adó emberei 1867 után is abban a tévedésben éltek, hogy ha Magyar­­országon megerősödik a magyarság és a ma­gyar nemzeti egység s kidomborodik a füg­getlen államiság, Magyarország elszakad Ausztriától s ezzel a dinasztiától. Arra töre­kedett tehát, hogy a magyarságnak domi­náló erejét, amennyire lehet, korlátozza ter­mészetes fejlődésében s útját vágja minden függetlenségi törekvésnek. Ez a bizalmatlan­ság a kiegyezéskor minden hátsó gondolat nélkül kibékült nemzetben szintén bizalmat­lanságot szült s azt eredményezte, hogy a nemzeti társadalomban nemcsak az Ausz­triához való kapcsolat vált alkalmatlan te­herré, hanem, a dinasztiához való ragaszko­dás is kezdett megingani. Sokan nem látták­­át, hogy nekünk szükségünk van arra a di­nasztiára, amely legalább nyugat felől biz­tosítja határainkat; mint ahogy a dinasztia vezető emberei sem akarták belátni, hogy a birodalom együttmaradása és a dinasztia hatalmi állása a nemzeti érzés szempontjából teljesen kielégített s állami létében teljesen független erős Magyarország nélkül sem az osztrák népek széthúzó törekvéseivel, sem­ pedig a délre és keletre fekvő szomszédálla­mok terjeszkedési vágyával szemben sincsen biztosítva. A kiegyezéstől egészen a nemzeti ellenállá­sig szereplő kormányok pedig ahelyett, hogy a kiegyezés keretében még az osztrák ellen­kezéssel szemben is intranzigens magyar nemzeti politikát követeltek volna: nemcsak azt tűrték el, hogy Ausztria lecsússzék a hatvanhetes alapgondolatról (mely odaát a németség hegemóniájára volt építve) és Taffe, de különösen Badeni óta az osztrák népek önálló nemzetiségi törekvéseinek ked­vezzen s a föderatív államszervezet irányá­ban fejlődjék, hanem Magyarországon is el­nyomni igyekeztek minden oly nemzeti tö­rekvést, mely kidomborítani törekedett az állami­ függetlenség eszméjét. Pedig hát nyil­vánvaló volt, hogy ha Ausztria tovább fej­lődik a föderalizmus felé s Magyarország nem bír tágítani azokon a szoros kapcsokon, melyek Ausztriához nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is kötötték: egy erősebb európai rázkódás, mely Ausztriát elemeire bonthatja, Magyarországot is széttépheti, mint ahogy­ ez a háború végén be is követ­kezett. A mi kormányaink idebent (Horvátország­tól eltekintve) a magyarosítást hirdették ugyan, de egyidejűleg mégis meghiúsították a nemzeti eggyéolvadást, mely minden erő­szak nélkül lefolyhatott volna, ha azt, amit az iskola és a gazdasági élet fölépített, a kö­zös hadsereg germanizáló iránya le nem rontja. Amikor az állam polgárainak azt kellett látniok, hogy még a szinmagyar ez­­redek is telve vannak osztrák-német tiszte­k- Né­met-Ausztria havi ötvenezer hektoliter magyar bort enged be vámmentesen A nagy osztrák készletek miatt nem remélnek nálunk jelentősebb export-üzleteket (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A most folyó magyar-osztrák gazdasági tárgyalások során tegnap nagyfontosságú megállapodás jött létre, amely ismét utat teremt a magyar bornak Német-Ausztria piacaira. Az osztrák kormány hosszas huzavona után, végre hozzá­járult, hogy havonta ötvenezer hektoliter bort vihessünk ki Német-Ausztriába. Az osztrák kormány elengedte a vámot, is, amely 900 ko­ronát tesz ki és így a magyar bor versenyké­pessége jobban fog érvényesülni. Szakkörök­ben azonban azt hiszik, hogy még így is nehe­zen lehet kivinni a magyar bort Német-Ausz­­triába, mert ott a spekuláció roppant m­on­­mennyiségű bort vásárolt össze és a szabad­­raktárak tele vannak külföldi borkészlettel. Al­italac: Német-Auszt­ria iiért két hónapra el van látva borral, úgy hogy borászati kö­rökben egyelőre nagyobb exportra nem szá­mítanak. n Kállay pénzügyminiszter a fedezetlen bankjegykibocsátás veszedelméről Ez az egyik oka a korona árhullámzásának . Meg kell javítani kereske­delmi mérlegünket (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pénzügyi és ke­reskedelmi világban igen nagy izgalmat váltott ki a korona szertelen árhullámzása. Az elmúlt héten tudvalévően 0.60-ról 0.60-re esett le a magyar korona Zűriekben, amely tehát elvesztette öt-hat nap alatt árfolyamértékének egy­hatodát. Ezen idő alatt Bu­dapesten nagy drágulási hullám indult meg, amely hirtelen egy katasztrofális áresésbe csapott át ked­den, mert"ekkor a korona ismét javulni kezdett és azóta elérte Zürichben a 0,54-es árfolyamot is. Az Új Nemzedék mai számában mutat rá azokra a milliárdos károkra, amelyeket az ország gazdasági élete a korona áringadozásából kifolyóan újból el­szenvedett. Hegedűs pénzügyminisztersége idején sem voltak ilyen kilengések, mint most tíz napon be­lül és a vagyonoknak ilyen pusztulását az állam nem nézheti tétlenül, mert ez még nagyobb tőkeszegény­ségre és leromlásra vezethet. De megakasztja a nor­mális termelési munkát is a labilis koronaárfolyam, mert ilyen viszonyok mellett sem gyártani, sem ex­portálni nem lehet. A mai viszonyok mellett, a legfon­tosabb és a legsürgősebb teendő, mint a fentebbi kö­rülményekből is adódik, a korona árfolyamának sta­bilizálása,­­ illetőleg megjavítása. E nagyfontosságú kérdésről alkalmunk volt ma beszélni Kállay Tibor pénzügyminiszterrel, aki többek között a következő érdekes kijelentéseket tette a Nemzeti Újság szá­mára: — A korona folytonos árhullámzásának megakadályozására az első és legfontosabb feltétel az államháztartás rendbehozatala. Ez a stabilizálás, illetőleg az árfolyamja­­vítás elemi feltétele, mert e téren addig nem lehet semmit sem csinálni, amíg ál­lamháztartásunk nincsen rendben. Éppen ez a kérdés képezi a most összeült nemzet­gyűlés legelső feladatát, hogy az államház­háztartás rendbehozatala, tekintetében gon­doskodjék a törvényes lehetőségekről. Mi­helyt rendezett államháztartással fogunk szemben állani, akkor a korona kurzusa te­kintetében­ is más lesz a helyzet, mert ek­­kor nem kell folytonosan újabb tömegű fe­dezetlen bankjegykibocsátással szaporítani az állam jegy készletet. Véleményenk sze­rint a korona árfolyamesés meggátlásának ez a legelső és legfontosabb feltétele.­­ A másik fő dolog a kereskedelmi és pénzügyi mérleg alakutása, mert eddig ke­reskedelmi mérlegünk, sajnos, állandóan passzíve zárult, már­pedig Magyarország­nak, mint agrárállamnak nem szabad, passzív kereskedelmi mérleggel bírtnsa. A kabinetet állandóan foglalkoztatja a ko­rona stabilizálásának, illetőleg árfolyam ja­­vításának kérdése, a most megalakult bizottságban is minden e körül forog, én magam is a parlamentben, amely előtt szintén napirenden lesz a kérdés, expozém során nyilatkozni fogok erről a kérdés­ről is. Mi csak helyesléssel vehetjük tudomásul a pénz­ügyminiszter kijelentését, amelyről kiderül, hogy a kormány is gondol e nagyfontosságú kérdése, megol­dására, melytől az egész gazdasági élet vérkeringése függ. A kérdés azonban most már tovább nem szen­vedhet halasztást, mert a magánjavak nem bírják ki a további kockázatot és az állam maga alatt vágja a­ fát, mert a legjobb adóalanyai pusztulnak el a korona ideges kilengései következtében. Mi a gazdasági élet biztonsága és folytonossága érdekében nyilvántart­juk Kállay pénzügyminiszter ígéretét és ellenőrizni fogjuk, hogy a Bethlen-kormány beváltja-e adott szavát, és lesz-e annyi ereje, hogy végre stabilizálja, — amennyire lehet — a magyar koronát Zürichben. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 970, márka 297, szokol 18,85, osztrák korona 5,6­1

Next