Nemzeti Ujság, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

Szerz­ege­tőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 66. Fiókki­adóhivatal: IT, Duna­ u. 6. Telefon : 12?—08 és Teréz­ körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI HAPILAP / H*,?! PflDÁSW ' "»2? MOV. Z1 '''{J . ... Ára lO korona ' ’ J.922 november 1. ÍV. év­foly­am 249. szám. NEMZETI ÚJSÁG Előfizetési ár« Egy hónapra 200 kor., negyedéire 660 kor. Egyet szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, Reklamációk: 19—25. Horpadt sírok fölött Akinek otthona van és szíve van, az tudja, hogy a temető olyan bútordarab a családban, mint minden más, amit az ember már nagyon megszeretett és nagyon megszokott, öreg, ösm­­nehagyott fotográfiák a subláb tetején, egy pipatórium, amelyből a dohány örökre elfo­gyott, egy legyező a tunikák korából, egy ka­rosszék, amelyhez nyúlni nem szabad, poha­rak, amelyekből inni szentségtörés, csákó­k a falon, kard a fogasra téve és parányi topán­­kák egy bölcső fölött. Mind-mind az elköltö­zöttek lelkéből eg­y-egy ideát felejtett darab, ezek adják az otthon illatát és melegét, ame­lyet a szobákba szorult téli estéken nem ad meg a kályha, a jólét és a süppedő kényelem­ben való gazdag hivalkodás, ezek azok a kin­csek, amelyek előtt értetlenül, de mély és irigy tisztelettel áll meg az idegen, mert érzi, hogy legfeljebb megvásárolhatja egyiket, vagy mási­kat, de az övé nem lehet soha. Ezek beszélnek hozzánk a virrasztó éjszakákon, ha megroppan az öreg subláb oldala, vagy a pohárszéken halk koccintással fölcseng az üveg, ez az a beszéd, amelyet nem ért más, csak a megszólított csa­ládtagok, akiknek az életéhez, a szomorúságá­hoz, az öröméhez és a kalendáriumához ez a temetői hangulat szorosan hozzátartozik. És nem lenne teljes az év, nem lennének nyugal­masak az ünnepek, ha mindszentek estéjén nem vándorolhatnánk el a sírkertek ködös al­konyába, ahol a kegyelet kigyúlt lángjai fölött lelkünkben felsugárzik az emlékezés és lezárt szemhéjaink káprázatában egy évben egyszer viszontlátjuk az elmosódott arcokat. Ez a bo­rongós őszi este olyan bútor a lelkünk ottho­nában, amit az ember már nagyon megszere­tett és nagyon megszokott és mindszentek estéje nélkül olyan sivár lenne a lelkünk, mint a kihurcolt bútorok után bámuló üres falak. Ha ma este végigrepülne hazáján a szárnyra kapott magyar gondolat és a kigyúrt sírker­­tekben benézne a lelkek ablakán, a szemeken, amelyeket homályosra fogott a könnyek har­matozása, kevés, nagyon kevés bútort találna a lelkek otthonában, talán egyet sem olyat, amely azelőtt a szelíd családi ünnepek oltára volt. De látna magános, lézengő embereket a temetők utain, akik szent irigységgel szemlélik az apró gyertyalángok körül térdelő családo­kat, s akik árvaságuk keserű súlya alatt legör­nyednek egy elhagyott sír elé, a feledés vas­tagra hullatott avarja fölött mécset gyújta­nak és ők is lezárt szemekkel kutatják az el­­költözöttek arcvonásait. A képzelet pedig meg­nyitja előttük a távolságok ködtengerét és a látomások meghasadt kárpitja mögött a ked­vesek arcvonása helyett látják a messze teme­tők kigyult tí­zeit, ahol az avarral behullatott sirok fölött koldus ruhában áll ott az orgona és alatta, a horpadt sir hátán, mécset éget egy szomorú idegen. Ezek azok a mécsek, amelyeket mindszentek estéjén a bozóttal benőtt öreg temető jeltelen sírjain láthatunk, igen, ezek azok a mécsek, amelyek itt egy áldott öreg úr emlékét égetik, aki a Garamvölgy szelid lan­­kásain, vagy az erdélyi hegyek meredek lábá­nál pihen, ott pedig egy másik öreg urét, aki­nek sírját a szomorú idegentől elzárta a határ. És igy ápoljuk mi, szomorú magyarok, az egy­más sírjait. Vájjon meggondolták-e azok, akik a győze­lem parancskiadásakor a fiút eltaszították az apja sírhalma mellől, hogy mit jelentenek a családban és a nemzetben a meggyalázott ün­nepek? Vájjon meggondolták-e az elevenek és holtak felett ítélkező nagy urak, hogy a te­metők ereje minden élők hatalmánál nagyobb? Mert ma este kijön velem a temetőbe a kisfiam és látni fogja az apját az öreg temető egyik behorpadt sírhalma fölött, amint­ összeszámí­tott fogakkal néz az elveszett égtáj felé, látni fogja az apját sírni egy idegen ember porló csontjai fölött, akiről csak annyit tud, hogy magyar földben pihen, és látni fogja az apja szemében a gyűlölet fellobogását, amely a sze­líd őszi ünnep szentségtörése lesz. Látni fogja és az támad a lelkében, amelyet hiába tapo­gat a nyiladozó értelme, még nem ért. Csak annyit tud és annyit érez, hogy valaki az apját megbántotta nagyon, mert mogorva és szo­morú vagyok. És ha megkérdi, hogy „mért sírsz, apám“, mit feleljek neki? Beojtsam a zsenge lelkébe azt a rettentő mérget, amelynek nincs jó imádsága, nincs jó ünnepe, csak min­denre elszánt akarata és égető szomjúsága van megtorolni a temetőinkben esett gyaláza­tot?! Avagy itt, az álmok és a pihenések közt­ jében adjam át neki a tőrt, amellyel egykor gyilkolni fog?! ... Nem felelek neki. Érezze meg, mert meg kell éreznie, hogy lelkében az ünnepek helyén szakított űrt betöltik a sö­tét várakozású hétköznapok, s hogy nyiladozó lelkén a kegyelet virága egy szent bosszú és kötelező megtorlás gyümölcsébe érik. Meg kell éreznie, mert a fiam. És megérzi minden ma­gyar apának a gyermeke, aki mindszentek szo­lid estéjén az apját egy idegen, behorpadt sír fölött sírni és lázadni látja. Apák! Vigyétek a temetőbe a fiaitokat! v.*V ' / tv /­ jy A népszövetségi bizottság változtatást óhajt az osztrák pénzügyi programban Újabb tárgyalásokra van szükség Bécs, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Hainisch szövetségi elnök tegnap fogadta a Népszö­vetség megbízottait A fogadáson résztvevő politi­kai vezérek úgy nyilatkoznak, hogy a népszövetségi megbízottak az osztrák kor­mány pénzügyi programjában változtatásokat kívánnak. Ily értelemben már tárgyalások folynak az osztrák bizottsággal is, melynek tanácskozásai előrelátha­tóan pénteken végződnek. Szombaton a kormány a megváltoztatott pénzügyi pro­gramot a népszövetségi gyűlés külön össze­hívandó ülésén terjeszti elő. Az ülésen a kancellár és a pénzügyminiszter mond bevezető beszédet. Mérsékelt külpolitikát és belső munkát Mrchel Mussolini Az iti hormány eskütétele­­­t­eszeneltek a felvonult fascisti­ csapatok Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon je­lentése Pécsen át.) Tegnap éjjel 11. órakor a fascisták elrendelték az általános mozgósítás leszerelését. Ezt az intézkedést a következő fel­hívásban hozták nyilvánosságra: Olaszország faseiatái! Mozgalmunkat győzelem koronázta. Pártunk vezére úgy kifelé, mint befelé birja a politikai hatalmat. Míg az új kormány dia­dalunkat azoknak nevével avatja fel, akik vizen és szárazon a fascista­ mozgalom úttörői voltak, a nemzeti kibékülés létrejöttéhez összegyűjti az össz­es pártoknak a haza iránt készséges polgárait Az olaszországi fascismus sokkal okosabb, semhogy győzelmét túlhajtaná. Fascisták! A legfelsőbb ve­zérlő bizottság visszaadja megbízatását a pártveze­tőségnek és köszönetet mond bátorságtok és fegyel­­mezettségtek csodálatos bizonyságáért A haza jö­vője érdekében nagy érdemeket szereztetek. Szerel­jetek most le ugyanabban a tökéletes rendben, amelyben összegyűltetek, hogy az olasz történelem egy új korszakát előkészítsétek. Térjetek vissza a rendes munkához. Olaszországnak tevékeny munká­sokra van szüksége, hogy boldogabb sorsa felvirul­jon. Amit az utóbbi napokban a hatalmas szenve­Róma, október 31. Mussolini és minisztertársai ma letették az esküt a király kezébe és ezáltal hivatalosan is átvették Olaszország kormányzását. Úgy Mussolini, mint összes minisztertársai hosszú szalonkabátban, fényes cilinderekben jelentek meg, ami által felkeltették annak az emlékét, amikor még Turáti és Biasciati szocialista politikusok jelentek meg a király előtt. Az ellentét annál élesebb volt, mert az utóbbi két szocialista közönséges útval ru­hában és puha kalappal járult a király elébe. A király minden egyes minisztert szívélyesen üd­vözölt és mindegyiknek szerencsét kívánt ahhoz a nehéz munkához, amelyre vállalkoztak. Egyúttal ki­jelentette azt is, hogy szerencsét kíván az országnak ahhoz, hogy ilyen miniszterei vannak. (MTI.) Róma, október 31. A Mussolini-kormány eskütétele a következő formaságok szerint történt. A király elolvasta az eskümintát, mely így hangzik: Esküszöm, hogy hű leszek királyomhoz és törvényes le­származottjaihoz. Esküszöm, hogy hű leszek az alkotmányhoz és az állam alaptörvényeihez, melyek elválaszthatatlanok királyom és annak törvényes leszármazottjai érdekeitől, valamint hazám boldogságától. Mussolini, aki a miniszterekkel együtt a ki­rály körül állva hallgatta az esküminta felolva­sását, erre előlépett és karjait fölemelve, han­gosan mondta: Felséges uram, mindezekre es­küszöm! A király annyira meg volt hatva, hogy megölelt® ,és megcsókolta Mussolinit. Mély és a lélek felséges nagysága megalkotott, annak sikerét kicsinyesség ne zavarja meg. Az esetleges összeütközések kikerülésére Mussolini egy napiparancsban szigorúan meg­­tiltotta, hogy a leszerelő fascista csapatok a ka­szárnyákból fegyver és töltényt vigeznek ma­gukkal. Mussolini idővel a mérsékelt szocialistákat is le akarja vonni Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonje­lentése.) Mussolini a Corriere della Sera római tudósítójának a következő kijelentést tette: lemérje be, hogy a világtörténelemben egye­dül álló forradalmat hajtottunk végre. Megcsi­náltuk forradalmunkat s az üzemek nem szün­tették be működésüket, a kereskedelmet nem zavartuk meg, a földmivelőket mezei munká­jukban nem hátráltattuk s a munkásokat a gyárakból nem űztük ki. Ez a modern forra­dalom. Most koalíciós kabinetet alakítok s re­mélem, hogy a helyzet tisztultával még a mér­sékelt szocialisták is részt vesznek kormányom­ban. Mussolini után a többi miniszterek ugyanezen formaságok szerint tették le az esküt. Az eskütétel után a király néhány percig be­hatóan beszélgetett Mussolinivel, aki később visszahajtott hivatalába, a belügyminiszté­riumba, miközben a fascista testőrségnek ne­héz munkát adott a tömeg rend­bentartása, mely vállain akarta Mussolinit hivatalába vinni. (MTI.) Milyen irányba halad az új olasz billpotitb­a ? Bécs, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Illetékes olasz forrásból a Nemzeti Újság tudósítójá­val Olaszország új külpolitikai helyzetére vonatkozó­lag a következőket köztik: A Havas-ügynökség részéről közölt állítólagos új olasz kormányprogramm alig tarthat számot hiteles­ségre. Igaz az, hogy a fascisták a rapallói szerződés ellen állást foglaltak s egyéb kérdésekben is, így a fiumei és a dalmáciai problémában, független olasz politikát követelnek. Azonban egyáltalában nem tehető fel, hogy Mussolini ezeknek a kérdéseknek felgöngyölítésével épp most veszélyes helyzetet teremtsen. Ha a fascisták vezérének politikája harcias politi­kának bizonyulna, népszerűsége nyomban súlyos megrázkódtatást szenvedne. Ugyancsak­ sok nehézség támadna azoknak a tárgyalásoknak során, amelyek, a washingtoni megegyezésnek és a Versailles­,a béké­­szensődés határozatainak megváltoztatását céloznák, ami az előfeltétele a Mussolini-kormány állítólagos ama óhajtásának, ho­gy a jóvátételi összegekből Olaszország számára nagyobb részt kíván biztosítani. A Mussolini-kormány letette az esküt a király előtt

Next