Nemzeti Ujság, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1922 november 1. * r ii ■■ ■' -i i -------— Ha Bécsben megnyilatkozna az az aggodalom, hogy Mussolini kormánya alatt az Ausztria érdekében vállalt kötelezettségek kérdésessé vagy érvénytele­nekké válnának, ennek az aggodalomnak határozot­tan ellent kell mondani. Az olasz parlamentet fel-­­oszlatják ugyan, de a fascisták már tervbe vették a decemberi választásokat és semmiféle ok sincs arra a feltevésre, hogy Olaszország lenne az egyetlen állam, amely a Népszövetségnek tett ígéretét be nem­­váltaná. Alaptalan az a hír is, hogy Mussolini ellensége Ausztriának. Az Ausztriára vonatkozó garanciákat Mussolini minden bizonnyal pártolóan terjeszti az olasz parlament elé. Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójánál: telefonjelentések Béchten át.) A turini Stampa levelezője előtt Musso­lini kifejtette külpolitikai programját, amely a mél­tóság, nyugalom, ingadozás és fenyegetés nélküli szilárdság külpolitikáját ígéri. — Aki dalmát veszedelemről beszél, — mondotta Mussolini — az lázító. A dalmát kérdés számunkra gyakorlatilag már meg van oldva. Jugoszláviával nem is történt semmiféle megállapodás kiürítésre nézve. Ebben a pillanatban elsősorban annak a világos kijelentése szükséges, hogy Olaszország olyan állam, amelyet becsülni­­ kell! Ezt a megbecsülést meg fogjuk neki szerezni, ha le­hetséges, törvényes úton és ha ellenállásra akadunk, gépfegyverekkel! A levelező csodálkozó kérdésére, hogy miként lehet a gépfegyverrel való fenyegetést összeegyeztetni az előbb kifejtett programmal, Mussolini hozzátette: — Természetesen csak akkor, ha mi ellenállásra találunk és azt az állam érdeke szükségessé tenné. Mi már ma megkezdjük programunk véghezvitelét, amely azt mondja: munka, takarékosság és béke. Viszályokat el akarunk kerülni. Azt hisszük, hogy a külföldön is megfelelő támogatásra találunk. Egyebekben Mussolini kijelentette a tudósítónak, hogy egyáltalán nincs a munkástömegek ellen. A munkásvezetők annak idejében még rokonszenvvel fognak viseltetni a fascizmussal szemben. Lemondott a párisi olasz nagykövet Páris, október 31. (­A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Az olasz politikában történt fordu­latra való tekintettel Sforza gróf elhatározta, hogy beadja lemondását a párisi olasz nagykövetségről. A temps kiemeli, hogy Sforzának ez az elhatáro­zása nem vezethető vissza az új olasz kormánynak Franciaország iránt való viszonyában történt vál­tozásra. A lap egyúttal levelet közöl, amelyet Sforza Mussolinihoz intézett és amelyben a nagykövet ro­­konszenvét fejezi ki az új kormány iránt. Azonban szükségesnek tartja, hogy felelős állásokban csak olyanok legyenek, akik minden tekintetben egyetér­tenek az új kormány nézeteivel. Hetvenezer fascista tisztelgett az olasz király előtt Milano, október 31. (A Nemzeti Újság tudósításának telefonjelentése Bécsen át.) A fascisták ma Rómában ünnepi felvo­nulást rendeztek, amelynek folyamán elvonultak a király előtt, aki a Quirinal erkélyén állott. A fascista­ták óriási tömege hömpölygött az utcákon, számukat 60.000—70.000-re becsülik. Fascisták nyomultak be Nitti, valamint két kommunista képviselő lakásába, mialatt azonban Nitti lakását megkímélték, a kom­munisták bútorait darabokra törték.­ A Tribuna szer­kesztőjét az utcán inzultálták. K­ ét kamara feloszlatását várják Milano, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Bécsen át.) A kabinetnek már ismertetett összeállí­tásán kívül a fascisták az egyes alállamtitkárságok­­ban tizenkét párttaggal vannak képviselve, a nacio­nalisták kettővel, a katolikus néppárt néggyel és a demokraták kettővel. A kamarában a kabinetnek tulajdonképpen nincs bázisa és sokfelől azzal számolnak, hogy Mussolini mindjárt a kamara összeillésekor a feloszla­tási dekrétumot fogja előterjeszteni. Amint az újságok a belföldi telefonszolgálat újból való megindítása után közük, az új kormányt az egész országban nagy lelkesedéssel fogadták, mert tőle várják minden bajnak az orvoslását. A kabinet első tettei lesznek egy kormánykijelentés szerint a hadsereg újjászervezése, pénzügyi tárgyalások kez­dése az Egyesült Államokkal és győzelmi ünnep ülése november 1-én. Sodjc nem tekinti már Mu­ssolinit csavargónak Basel, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Bécsen át.) Jellemző tünet, hogy azt a kiutasítási parancsot, amelyet a svájci hatóságok annak idejé­ben Mussolini ellen koldulásért és csavargásért bo­csátottak ki, most a szövetségtanács visszavonta. Valótlan !­itti letartóztatásának híre Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonje-­lentése Bécsen át.) Salerno prefektusa közli, hogy az a hír, mely szerint Nitti volt minisz­terelnököt a fascisták elfogták volna, valótlan. 50 halottja volt a munkások és f­ascisták összeütközésének Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése Bécsen át.) Mussolini hivatalos kijelentésében sajnálatát fejezte ki a római munkásnegye­dekben és Látium több részén történt zavar­gások felett, amelyeknek majdnem ötven halott esett áldozatul. Egyúttal utasította a rendőrhatóságokat, hogy zár­ják el a munkásnegyedeket és kövessenek el mindent, hogy újabb össze­ütközéseket a munkások és fascisták között megakadályozzanak. A fascistáknak megtiltják a behatolást a munkás­­negyedekbe. Feloszlik az ol­asz kommunista várt Milano, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon je­lentése Bécsen át.) Miután a milanói munkás­­szervezetek visszautasították a kommunisták­nak azt a felhívását, hogy általános sztrájkba lépjenek, most az általános szakszervezeti szövetség is figyelmezteti az olasz munkásokat, hogy ne engedelmeskedjenek a kommunista szakszer­vezeti bizottságok felhívásának, hanem maradjanak nyugodtan és bízzanak a jövőben. A „Nazione“ szerint a kommunista párt tagjai értesítést kaptak, mel­y szerint Olaszország kommunista pártja hétfőtől kezdve feloszlottnak tekinti magát és tagjainak cselekvési szabadságát vissza­adja. KfW. . November közepén ül össze a nemzetgyűlés Az elsti "'■vazlat az új indemnitás lesz (A Nemzeti Újság tudósítása.) A­ nemzetgyű­lés szünete vége felé jár. Bár még nincsen ha­tározottan megállapítva a nemzetgyűlés össze­hívásának időpontja, beavatott helyen tudni vélik, hogy a nemzetgyűlés november hó köze­pén ül össze. A munkarendet illetően nincs kész terve a kormánynak. Annyi bizonyos csupán, hogy a nemzetgyűlés első törvénye az új in­­demnitási javaslat lesz. December 15-ére ugyan­is megszűnik a kormány számára a nemzetgyű­lés összeülésekor adott pénzügyi felhatalmazás. Nehogy az állam­háztartásmenetében fennaka­dás álljon elő, a kormány újból indemnitás for­májában kéri a maga számára a pénzügyi gaz­dálkodásra a törvényes jogot. A kormány ere­detileg költségvetést szándékozott beterjesz­teni, de a budget reális összeállítása a korona mai árfolyama mellett nem volna lehetséges. S miután a kormány bízik abban, hogy tavaszra a korona árfolyama magasabb és szilárdabb lesz és redukált összegeket szerepeltethet a költségvetésben, a költségvetés beterjesztését tavaszra halasztották. A politikai közvéle­ményt a kormány elhatározása nem érintette váratlanul. A pártok egyelőre még nem foglal­koztak a kérdéssel és állásfoglalásuk csak a nemzetgyűlés összeülésekor várható. A délelőtt folyamán Bethlen István gróf mi­niszterelnököt a betegségéből felépült Klebels­­berg Kuno gróf közoktatásügyi miniszter ke­reste fel, később pedig Rakovszky Iván belügy­miniszter tett látogatást a miniszterelnöknél és referált azokról a törvényjavaslatokról, a­melyeket a nemzetgyűlés megnyitása után szándékozik benyújtani. A belügyminiszter re­ferált a vármegyei közigazgatás reformjának egyes részleteiről, amelyeket mint külön tör­vényeket kíván benyújtani, bemutatta ezenkí­vül a kivételes hatalom megszűnése folytán szükségessé váló új törvényjavaslatokat is. Ez utóbbiak legnagyobbrészt a belrend és a köz­­biztonság megszilárdítására vonatkoznak. A magyar iparművészetet csak az export mentheti meg A műkereskedők kihasználják az iparművészek nyomorát . Kiviteli akció indult meg a magyar iparművészek és művészet megmentése érdekében (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar­ság évről-évre mind nagyobb reményekre jogosító művészgenerációt ad a világnak s a tehetségek egész sora indul neki az álmokkal, virággal és nyomorral behintett útnak. A faji rátermettség legjobb bizonyítéka az utóbbi években kifejlődött iparművészeti kultusz, mely máról holnapra a középosztály asszo­nyaiból ha nem is művészeket, de olyan ama­tőröket nevelt, akik megállják helyüket konti­nentális viszonylatban is. A hivatásos művé­szek nagy száma, a tehetségek elszaporodása azonban nem hozta meg a magyar iparművé­szet renaissanceát, mert elszigetelt, egymástól független érvényesülni akarásukhoz nincs, meg­felelő tőkéjük és a művelt középosztály nyo­mora miatt nincs piacuk. Száz és száz tehetség a kenyérért folytatott harcban elvesztette akaraterejét s most vagy más pályán tengő­dik, vagy megalkudott a helyzettel s a dilet­tánsokkal együtt tömegcikkeket készít. A gaz­dasági eltolódás miatt a szofjet­a-szépénz­­tárgyak elvesztették vásárló közönségüket s azok a művészek, akik még nem merültek el a nagy küzdelemben és a főváros nyomorában, most szépet a praktikusban próbálnak alkotni. Ez a törekvés azonban már­is csőddel fenye­get, mert a művészietlen gyakorlati tárgyak, minthogy a legtöbb esetben kevesebb munka­idő kell az elkészítésükhöz, jóval olcsóbbak. Haldoklik az idealizmus A fiatalabb iparművész generáció egyik legtehetségesebb tagja a következőket mon­dotta: — Azok, akik meg tudtak alkudni a helyzettel, akik a művészetet másodrangu kérdésnek tekintik, elég jó körülmények között élnek, mint munkások. Mi, akik művészit akarunk teremteni, mi csak má­ról holnapra élünk s épp úgy fillérekért dolgozunk, mint az ügyes dilettánsok, akik csinos babákat és ízléses kézimunkákat készítenek a közvetítő keres­kedelemnek. Ha nem akarunk éhen halni, kényte­lenek vagyunk a kereskedők által meghatározott minimális összegért dolgozni. Százszor és ezerszer elhatároztam már, hogy nem hagyom aprópénzre váltani tudásomat, de kénytelen vagyok tovább húzni az igát, mert előre kapok valami kis pénzt az elkészítendő dolgokért s ezzel az összeggel állan­dóan adós vagyok, amit csak munkával tudok ki­fizetni, hogy újabb és újabb adósságot csináljak, önállósítani nem tudjuk magunkat, mert nincs pén­zünk rá s ez a máról holnapra való tengődés kiöl belőlünk minden ambíciót. Ma már csak haldoklik bennünk az a szép idealizmus, amellyel erre a pá­lyára léptünk. Az export menti meg az iparmű­vészetet Széchen Ferenc, a Magyar Iparművészeti Társulat titkára, a magyar iparművészet és ezáltal az iparművészek megmentéséről­ így nyilatkozott: " Talán egy népben sincs annyi rátermettség az iparművészetek kultuszára, mint a magyarban. Erős, komoly tehetségek kénytelenek feladni a küz­delmet s más foglalkozás után nézni, mert ez nem nyújt biztos megélhetést. Hogy a magyar művé­szeket a jövő érdekében megmentsük, piacot kell biztosítani számukra s ki kell szabadítani őket a tisztességtelen kereskedelem karmai közül. Ez úgy volna elérhető, ha elsősorban itt a fővárosban léte­sítenének egy olyan elárusító és kiállító helyet, hova minden komoly művész dolgozhatna s nem kellene munkáikat majdnem ingyen elvesztegetni. A kül­földi piac biztosítása szintén a legfontosabb felada­tok egyike s tudomásom van arról, hogy folyamat­ban is van egy ilyen akció. A kiviteli mozgalom Leier Károly dr., az Iparművészeti Múzeum igazgató-őre, aki az iparművészeti cikkek kivitelének ügyeit intézi, a magyar export­ról a következőket mondotta: — Mielőtt iparművészeti tárgyra kiviteli enge­délyt adnánk, megvizsgáljuk, hogy művészi szem­pontból megfelel-e a követelményeknek s aszerint minősítjük, hogy művészi, vagy csak ipari termék-e az, amit ki akarnak szállítani. A devizarendelet óta a kivitel nagyon megcsappant, mert a művészek nem tudják a tárgyak értékét nemes valutában le­fizetni a Devizaközpontnál. Remélhető azonban, hogy egy mostanában megindult akció révén sok iparművésznek sikerül Amerikába szállítani termé­két. Talán lesz valam­i eredménye ennek a mozga­lomnak, mely nem csak művészi, hanem háziipari tárgyak exportálását is tervezi. A kivitelre szánt tárgyak, azt lehet mondani, mind magyaros motívu­mnak, hogy meglássa a külföld az önálló magyar ízlést. A műkereskedők által kihasznált magyar iparművészek és ezáltal a művészet jövőjének megmentése érdekében megindult akció talán erőt és kitartást önt a csüggedőkbe és a szépet-a­ szépért dolgozók ismét újabb lendü­lettel fognak munkához, hogy megmutassák a magyar művészi ízlés fejlettségét az egész műveit világnak Péterfia Gyula.

Next