Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

mm I girts (^10fc,% m­m­mm / 1 /K évfolyam 274, szárny / Ára 10 korona Péntek, 1922 december 1 NEMZETI újság­szerfeesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telefon 127—46, 127—47- 127—48, 127—48 és József 65. Pickkiadóhivatal: IV. Duna-u.C. Telefon : 12P—08 ég Teréz­ körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÍRY POLITIKAI KAPILAP ElőfizetéSI RT: egy hónapra 200 kor., negyedévre 660 kor. Egyen szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19-25. JAz olasz példa A fascisták forradalmi fellépéséről — a par­lamentarizmus szempontjából eleget hallunk és tudunk. Mussolini lausannei magatartása és a képviselőházban tartott bemutatkozó be­széde megmutatta a fascisták külpolitikájá­nak irányát és methodusát is. De nem ke­­vésbbé fontos a fascista pénzügyi és államház­tartási politika, melyet Tangorra kincstári miniszter fejtett ki. Ez hasonlóképp merész és új szempontokat tartalmaz. Szürke elmélet helyett a nemzeti élet vitalitásán alapszik, mint maga az egész fascizmus. Mussolini ugyan kihirdette, hogy a fascizmus nem pro­gramot ad, nem szavakat beszél, de cselekedni fog, tehát így voltaképp meg kell várnunk, hogy Tangorra is mit és mennyit fog megvaló­sítani abból, amit irányelveiben kijelölt. Meg sem fog ártani, ha mi is kinyitjuk füleinket és meghallunk egyet-mást Tangorrának az olasz képviselőházban mondott beszédéből. Elvileg Tangorra se mondott egyebet, mint amit ma a pénzügyminiszterek szoktak mon­dani a bemutatkozáskor. Az államháztartási egyensúly megteremtése és a takarékosság szigorú keresztülvitele: ez a két szempont irányadó a fascista pénzügyi politikában. De gyakorlatilag másképp fest ez a politika. Az államháztartási egyensúlyt nem adópolitiká­val, nem pénzügyi mechanikával akarja a fas­­cizmus elérni, hanem az államszocializmus minden jelenségének, mely Olaszországban na­gyon kifejlődött, megszüntetésével. Nevezhet­nék ezt az állam gazdasági élete és funkciója leépítésének is, egybekapcsolva az állami büro­kratizmus csökkentésével. Az állam lehetőleg tartózkodjék minden gazdasági funkciótól és organizálja magát az egyszerűbb adminisztrá­cióra: ez a két törekvés apaszthatja le az ál­lam budgetjét. Az új olasz állam tehát szaba­dulni kíván minden olyan üzemtől, melyet ma­gánvállalkozás elvégezhet. A telefon átadásáról máris megkezdődtek a tárgyalások egy privát­társasággal. A produkció fokozása a nemzeti életben csak a magánvállalkozások által remélhető. Már­pedig a produkcióval arányban fog emelkedni az állam bevétele is. Ezért ellensége a fascista pénzügyi politika olyan vagyonadónak és ál­talában minden oly adónak, mely gyöngíti az adóalanyt és így csökkenti a produktivitást. Az adóreformban az elve: nem nagyobb, de igazságosabb adót. A mindenekfelett való elv pedig, hogy a nemzeti vagyon gyara­podjon, mert ezen az úton fog a természetes gyógyulás beállani. Minden egyéb módszer mesterséges és nem vezet célhoz. Csak az ál­lamháztartásban a legszigorúbb takarékosság és a magánvállalkozás által a nemzeti vagyon­­ erősbödése segítheti fel a terhek alatt roska­dozó államot. A takarékosság terén máris a következő rendelkezéseket helyezte Tangorra kilátásba: a hadinyugdíjak, segélyek revízió­ját, a háborús kártérítések megszüntetését­­ vagy más rendszerét, a vállalkozások egész sor­­­rozatának beszüntetését, melyekben az állam érdekelve volt, minden hitel revideálását stb.­­ Az erős kéz politikája ez sok olyan intézke­déssel is, melyek fájók, de amelyeket az állam érdeke követel. Maga Giolitti jóformán azért nyugodott bele a fascisták forradalmi politiká­jának sikerébe, mert azt vallja, hogy Olaszor­szág pénzügyi és gazdasági helyzetén csak ők tudnak segíteni. Ezt hirdette akkor is, midőn Mussolini kemény öklével a képviselőház sze­­­­mébe csapott. És a bizalmat szavazók közé állt. Ha egy úgynevezett győztes államban a pénz­ügyi és államháztartási politikában egyrészt a leépítésnek, másrészt az új lendületnek ilyen szükségessége áll fenn, mit kell akkor tenni a harmadára csonkított Magyarországnak! Ter­mészetesen két ország helyzete sohasem azo­nos. Hiszen még egyforma két levél sincs a természetben. Továbbá a magyar nemzeti tár­sadalomban a nemzeti érdek és szempont sok oly tekintetet parancsol, ami szerencsésebb ösz­­szetételű és fajilag meg nem támadt országok­ban nem merül fel. Már csak a nemzeti vagyon gyarapodásánál is vigyázni kell,­hogy a keresztény magyarság ne váljon még jobban idegen vagyonok gazdasági és szellemi rab­szolgájává. De azért Olaszország ébredése és a fascizmusban gazdasági téren is jelentkező nemzeti vitalitás sok okulással szolgálhat. Nem a fascizmus utánzását óhajtjuk, de azt az akadályoktól meg nem riadó nemzeti aka­rást és törhetetlen energiát, mely kicsendül a fascizmus gazdasági politikájából. Mely mer új utat vágni, mely mer nagyot akarni és bát­ran cselekedni, ahol különben a tespedés és le­züllés tehet tönkre egy nemzetet. A szocialista áramlat, mely Európán végig futott és egy ideig világfejlődési iránynak látszott, nagyon hozzájárult, hogy mindenütt nagyon megbé­nult a nemzeti élet, még gazdasági téren is, Németországban is érzik ezt. És most próbálnak kibontakozni a szocialista tanok fojtogató kar­jaiból. Az olasz fascizmus már kiragadta Olasz­országot e bénultságból és tehetetlenségből. , Ebből mindenesetre tanulhatunk. (tb.) A keleti konferenciát siettetik a jóvátételi kérdés előnyomulása miatt Londonban készítik elő a brüsszeli konferenciát . A napokban kezdődik az antant-miniszterelnökök tanácskozása Pária, november 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon je­lentése Berlinen át.) Benes a lausannei delegá­ciók körében azon fáradozik, hogy a brüsszeli konferencia akadálytalan megkez­dése céljából minél előbb fejezzék be a keleti konferenciát. Németország összeomlása ugyanis mind na­gyobb veszedelemmel fenyeget és természetesen magával ránthatja a pusztulásba szomszé­dait is. Páris, november 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) A francia kormány közölte az angol kor­mánnyal, hogy Poincaré a jövő hét végén hajlandó Londonba "utazni, mire az angol" kormány válaszában tudatta, hogy a konferenciára azonnal meg fogja hívni az olasz és a belga miniszterelnököt is. Belga lapjelentések szerint Jaspar miniszter december 9-én vagy 10-én utazik Londonba. Római jelentések hírül adják, hogy Mussolini a mai minisztertanácson be­jelentette, hogy vasárnap este Londonba utazik, hogy a jóvátételi értekezleten részt vegyen. A „Petit Pa­risien“ jelentése szerint Bonar Law felvetette azt a gondolatot, hogy a miniszterelnökök tanácskozása előtt a szakértők tartsanak értekezletet, Poincaré azonban kijelentette, hogy mindenekelőtt a miniszterelnököknek kell az alapelvekben megegyezniük, s csak akkor ke­rülhet a sor arra, hogy a szakértők is meg­állapodjanak a brüsszeli konferencia előkészí­tésére vonatkozólag. A miniszerelnökök összejövetele ilyenformán bizto­sítottnak látszik. A brüsszeli konferencia időpontjára nézve még nem történt megállapodás. Egyes lapok szerint december lé-én, a legtöbb vélemény szerint azonban csak januárban ül össze a konferencia. London, november 30. (Wolff.) A Times ezt írja: 1ia az angol kormány helyesen fogja fel a helyzetet és megvan a bátor­sága, hogy azzal szembeszálljon, akkor késznek fog nyilatkozni arra, hogy azokat a kölcsönöket, ame­lyeket a szövetségesek Angliától felvettek, legna­­gyobbrészt­ elengedi és azokat a jóvátételeket, ame­lyekkel Németország Angliának tartozik, teljesen, vagy legnagyobbrészt törli, feltéve, hogy az ilyen politika előmozdítja az európai viszonyok rendezését. A kölcsönök pénzügyi szempontból úgyszólván ér­téktelenek és Angolország részesedése a jóvátételek­ben Angliára nézve hasonlíthatatlanul kevesebbet ér, mint az a haszon, amely Európa politikai és gazda­sági stabilitásának helyreállításából reá háramlik.­­ . A kormány inkább lemond, de nem fizet jóvátételt A nemzetgyűlésnek egységesen kell állást foglalnia a teljesíthetetlen követe­lések ellen . A jóvátétel kérdése az egységes párt mai értekezletén (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egységes párt ma esti értekezletén — a párt által kiadott félhivatalos jelentés szerint — Eckhardt Tibor dr. megpendítette azt az eszmét, nem volna-e célszerű arra való tekintettel, hogy az antant most tárgyalja a jóvátételi kérdést, ha a magyar parla­ment is állást foglalna ebben a kérdésben. A párt elhatározta, hogy ez ügyben érintkezésbe lép a többi párttal. Ez a felszólalás s a pártnak ez a határozata, amely a késő esti órákban jutott szélesebb politikai körök tudomására, mindenütt érthető föltűnést és izgalmat keltett. Általában megállapították azt, hogy az Egységes Párt értekezletén történt mai események a jóvátétel kérdését a közeljövőben a magyar nemzetgyűlés napirendjére fogják hozni, mert kétségtelen, hogy amennyiben a kormányhoz közelálló körök ezt az ügyet nyilvános tárgyalásra megérettnek tartják és a többi pártokkal is érintkezést keresnek ebben a tárgyban, a jóvátétel kérdése hamarosan aktuálissá kell,­ hogy váljék. Mindenesetre csak helyeselni lehet, ha az Egységes Párt ebben az egész nemzetet érintő nagy kérdésben valamennyi parlamenti párttal egyetértően akar el­járni, hiszen a jóvátétel ügye valóban olyan kérdése az országnak, amelyben nincsenek és nem lehetnek ellentétek a különböző pártok, a kormány és az el­lenzék között. A jóvátétel visszautasításában annyira egységes az egész magyar nemzet, hogy erre vonatkozóan amennyiben az a nemzetgyűlésen szóba kerül — bi­zonyára pártkülönbség nélkül egybeforrva fog állást foglalni az egész magyar törvényhozás. A jóvátétel ügyében nincsen különbség magyar ember és magyar ember között és ebben valóban igaza van Bethlen István gróf miniszterelnöknek, aki minapi beszédé­ben már kijelentette, hogy az a kormány, amelyik az antant jóvátételi követelését elfogadná, romlásba vinné az országot. Ilyen kormány azonban­ Magyarországon nem is fog akadni, mert azt a közvélemény felháborodása azonnal elsöpörné a helyéről. Az antant döntése ma még nem köztudomású, de amint feltétlenül megbíz­ható forrásból értesülünk, a kormányban meg­van az az elhatározás, hogy amennyiben az antant a jó­vátétel kérdésében nem engedne a magyar álláspont­­nak, ebből a kormány le fogja vonni a konzekvenciát és inkább lemond, semhogy a teljesíthetetlen és kép­telen követelésekkel az ország tönkretételéhez segéd­kezet nyújtson. A budapesti antant ■diplomáciai körökben azonban egyébként nem tartják valószínűnek, hogy az antant a magyar jóvátétel ügyében végleges döntést hozzon, amíg a német jóvátétel dolga rendezve nincs.

Next