Nemzeti Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

V. évfolyam 146. szám. Ára hétköznap 80 K., vatímaiHilOlK . Vasárnap, 1923 julius 1. NEMZETI ÚJSÁG Szerkemőség és kiadóviratal: Budapest,­­\ Houttn-u. 10. Tel.: 127—46, 127 —47, 127 —48, 127—48 és J. 65. Fiókkiadóvi­ratal: IV. Duna-u. 6. Tel.: 123—08 és Teréz-körut 62. Tel.: 121—41. Reklamációk: Telefon 19—25. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP főszerkeszte: Túri Béla. • Adelas­zzerteszt.• Tóth László dr. Előfizetési ár: Egy hónapra 1600 korona, negye­dévre 4800 korona. — Egyes szám ára 80 korona. — Ausztriában hétköznap 1500, vasárnap 2000 osztrák korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. i­ii ii i ■■minii■■ miwm limn iiihpiih!■—mm ii «um n ■iniiniiinw francia fielet a Népszövetség költségeiről írta: Szécsen Miklós gróf. A Népszövetség, melynek feladata volna a bé­két védeni, az államok függetlenségét és jog­egyenlőségét biztosítani, a hatalmas államok túlkapásait meggátolni, a nemzeti kisebbségek jogait megvédeni, ezen magasztos feladatának mindeddig nem igen tudott megfelelni és mind­­gyakrabban hallani a közvéleményben olyan hangokat, melyek a Népszvetség hasznos voltát kétségbe kezdik vonni. Biztosan nem az ott ve­zető férfiak jóakaratán múlt, hogy a Népszövet­ség eddigi tevékenysége meddő maradt, de, ha komolyan és elfogulatlanul vizsgáljuk ezen oly vérmes reményekkel alapított nemzetközi inté­zet tevékenységét, sajnálattal el kell ismerni, hogy számottevő eredményeket eddig nem tu­dott elérni. Hosszú volna e helyen ezen sikerte­len működés okait kutatni, de rá lehet mutatni arra, hogy a világpolitikának három igen fon­tos tényezője: az amerikai Egyesült­ Államok, Németország és Oroszország , nincsenek képvi­selve Genfben, úgy­hogy jelenleg az entente­­államok és azoknak kis satellitái viszik ott a vezető és egyedül számottevő szerepet. Aki a Népszövetség ed­digi tárgyalásait figye­lemmel kísérte, láthatta, hogy elsősorban Fran­ciaország volt az, mely Belgiummal egyetem­ben és támogatva a tőle sok tekintetben függő úgynevezett utódállamok által, a Népszövets­ég keretében a döntő szerepet gyakorolta. Anglia és Olaszország nem mindig és minden kérdés­ben osztották a francia felfogást, de a háborús szövetség kötelékei és emlékei elég erősek vol­tak arra, hogy ezen államokat visszatartsák attól, hogy Franciaországgal direkt ellentétbe kerüljenek és egy esetleges ellentétes állásfog­­lalástól ki is tartsanak. Ha véleménykülönbség tanult­ Franciaország és a londoni vagy római kormány között, úgy többnyire a francia fel­fogás győzött, legjobb esetben egy, senkit ki nem elégítő kompromisszum jött létre, vagy a kérdés eldöntését későbbre halasztották. Min­denképpen és elsősorban el akarták kerülni an­nak quasi hivatalos megállapítását, hogy a Népszövetség képtelen a fölvetett kérdéseket megoldani, hogy a volt szövetségesek közt az egyetértés megszűnt és különösen féltek attól, a világ előtt beismerni, hogy a Népszövetség nem képes és nincsen meg a szükséges tekinté­lye, hogy határozatainak érvényt szerezhessen. Itt igen természetes és emberileg érthető sze­mélyes érdekek is játszhatnak egy bizonyos sze­repet. A Népszövetség egy óriási és igen drága apparátussal dolgozik, nagyszámú és busásan fizetett személyzetet tart fenn. Már­pedig, ha ki­tűnnék, hogy a Népszövetség, legalább jelenlegi formájában, nem képes feladatának eleget tenni, attól lehetne tartani, hogy az egész in­tézmény továbblétezése veszélyeztetve volna, ami azt jelentené, hogy mindazok, akik most Genfben fényes fizetéssel ige® kényelmes állá­sokat foglalnak el, azokat esetleg elveszthetnék. Ha van egy ország, mely a Népszövetség te­vékenységével meg lehet elégedve, úgy az min­denesetre Franciaország és azért nagyon érde­kes és jellemző, hogy e napokban a francia sze­nátusban a külügyi költségvetési vita alkalmá­val az előadó, Hubert L. szenátor súlyos panaszt emelt a Népszövetség által okozott kiadások ellen, melynél a különféle hivatalnoki fizetések fantasztikus arányokat érnek el, melyek, úgy látszik, Hubert úr véleménye szerint, nem ál­lanak arányban a Népszövetség által elért ered­ményekkel. Ha egy francia így gondolkozik, mit mond­janak akkor mindazon, hozzá még rosszvalutájú államok, melyek a megállapított kulcs szerint, ezen „fantasztikus“ kiadásokhoz hozzájárulnak, de eddig nem látták semmi hasznát ezen intéz­ménynek! Jellemző, hogy Svájcban is, a nemzeti tanács legutóbbi ülésszakán több szónok amellett fog­lalt állást, hogy Svájc lépjen ki a Népszövet­ségből. Nagy reményekkel üdvözölte az európai köz­vélemény a Népszövetség megalakulását, min­denki bizalmat előlegezett neki; működésének eddigi sikertelensége ezen bizalmat azonban erősen megingatta. Reméljük és óhajtjuk, hogy a kezdet és szervezkedés nehézségein túlesve, a Népszövetség mielőbb oda fog fejlődni, hogy alapítói akaratának megfelelve, az általános béke és nemzetközi igazság és méltányosság szilárd és megbízható támasza lehessen. Más­különben azoknak lesz igazuk, kik kezdettől fogva Wilson úr ezen alkotásától nem vártak semmi jót és azt mondták, hogy kár érte egy fillért is áldozni. mint (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A mai nap politikai eseményei közül kétségkívül legfonto­sabb jelentőségű az, hogy Beli­ska Sándor hon­védelmi miniszter megrendült egészségi álla­potára­ való hivatkozással lemondott állásáról. A kormányzó a lemondást elfogadta és honvé­delmi miniszternek Csáky Károly gróf vezér­őrnagyot, a honvédelmi minisztérium elnöki osztályának vezetőjét, a csendőrség volt főpa­rancsnokát nevezte ki. Az erről szóló kéziratok a hivatalos lap holnapi számában jelennek meg. Beli­ska Sándor távozását az egész ország pártkülönbség nélkül, sajnálattal fogja tudo­másul venni, mert az a hatalmas szervező erő, az a nagy tudás, azok a széleskörű tapasztala­tok és az a parlamenti iskolázottság, amely Beli­ska Sándorban összpontosul, eddig nélkü­lözhetetlenné tették őt a honvédelmi miniszteri székben még az illetékes körök szemében is- Az ő lemondásával a tulajdonképpeni megszerve­zőjét és egyik legnagyobbszerű és legképzet­tebb katonáját veszti el a honvédség és az or­szág. Reméljük, hogy Bolitska Sándor munkás­ságára még számíthatunk a jövőben, mert ő a magyarságnak ma úgyszólván pótolhatatlan értéket jelent. A második eseménye a politikának, amelyet ugyan első helyen kellett volna említenünk, az, hogy az ex lex alapot ma éjjel újra bekö­vetkezett. A nemzetgyűlés megint nem tudja idejében letárgyalni az indemnitást és így az ország újra törvényen kívüli állapo­tba jutott. A kormánypárt előreláthatólag az ellenzék nyakába fogja varrni az ex-lex bekövetkezését, azzal érvelvén, hogy egy miniszter és egy kor­mánypárti szónok sem szólalt eddig fel az in­­demnitás vitájában és így az adott időt kizá­rólag az ellenzéki szónokok töltötték ki. Ez azonban nagyon átlátszó érvelés. Először azért, mert itt van a tisztviselőkérdés és itt vannak más súlyos problémák, amelyeket egy ház alatt ledarálni nem lehet, mert az elhamarko­dott munkának legfeljebb olyan eredményei lehetnek, mint a pénzügyminiszter úr szeren­csétlen rendeletét, másodszor pedig azért, mert a kormánypárt egyáltalában nem sürgette és meg sem szavazta a nyolcórás üléseket. Pedig ha azóta nyolcórás ülésekben tárgyalták volna az indemnitást, talán törvényerőre emelkedett volna a felhatalmazási törvényjavaslat, hiszan a nyolcórás ülések tudvalevőleg még minden parlamenti harcot belefullasztottak az una­lomba. De hát a kormánynak és a kormány­pártnak úgy látszik, egyáltalában nem fontos az, hogy törvényesen vagy pedig törvénytele­nül szedik be a horribilis adókat és hogy tör­vényesen vagy törvénytelenül adnak-e ki újabb intézkedéseket és rendeleket. Az ex-lex békében, amikor minden törvényes alapokon nyugodott, szörnyű nagy dolog volt, ma pedig, amikor egyebet sem hallunk, mint jogrendet, konszolidációt, törvényességet és ehhez hason­lókat, a tisztelt kormány és a tisztelt nemzet­gyűlés úgy jár elöl jó példával, hogy önmaga szegi meg sorozatosan a törvényeket. Mert ha jól emlékszünk, az első nemzetgyűlés óta talán még egy indemnitást és egy költségvetést sem fogadtak el, úgy­, hogy az ex-lex állapot be nem következett volna. Éppen ezért a közvélemény nevében fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat ezen a két nemzetgyűlés ideje alatt valósággal elharapódzott alkotmányjogi atrocitás ellen, mert valóban kíváncsiak volnánk arra, hogy mit szólna ahhoz a pénzügyminiszter­­,tz ha az újonnan kivetett adókat az ex-lex tartama alatt egész jogosan nem fizetnék be? Ennek az állapotnak egyszer s mindenkorra már véget kell vetni. Nem azért vannak tételes törvé­nyeink, hogy azokat éppen azok ne tartsák be, akiknek az volna a hivatásuk, hogy a törvé­nyek fölött őrködjenek. A kormányzó kéziratai A M. T. I. jelenti: A kormányzó a következő kéz­iratot adta ki: Kedves Belitska altábornagy! Sajnálattal értesültem, hogy megrendült egész­ségi állapota miatt miniszteri állásától megválni kénytelen. Amidőn önt ennélfogva a magyar kir. miniszterelnök előterjesztésére a magyar királyi honvédelmi miniszteri állásától saját kérelmére ezennel fölmentem, fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített kiváló szolgálataiért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Kelt Gödöllő, 1923 junius hó 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. Kedves Csáky gróf tábornok! A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére önt magyar királyi honvédelmi miniszterré ki­nevezem. Kelt Gödöllő, 1923 június 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. • Csáky Károly gróf Csáky Albin gróf volt kultusz­miniszter fia. A csapatszolgálat nagyrészét a csend­­őrségnél töltötte el. Itt szerezte meg az ezredesi ran­got és e minőségben a forradalmak után a csend­­őrség főparancsnoka volt és abban, hogy a csendőr­­ség régi hitéhez méltó lett, neki nagy része van. Leg­utóbb a honvédelmi minisztériumban az elnöki osz­tály vezetője és Belitska miniszter legkiválóbb mun­katársa volt. úgy politikai, mint katonai körökben nagy várakozással tekintenek működése elé. Jövő héten nyolcórás ülések ? A nemzetgyűlés hétfőn folytatja az indemnitási vitát. Az ellenzéki szónokok egész sora iratkozott fel, mégis azt hiszik, hogy a vita július közepére véget ér és ez esetben a Ház megkezdheti nyári szünetét. Valószínű, hogy a jövő héten a kormány­párt részéről indítványt nyújtanak be a nyolcórás ülésekre vonatkozóan. A kormánypárt hétfőn délután hat órakor a par- A honvédelmi miniszter lemondott A kormányzó elfogadta Beli­ska Sándor lemondását és Csáki­ Bárom girói vezér­őrnagyot nevezte ki honvédelmi miniszternek . Július közepétől nyári szünet na éttel újra beállott az es­lex Még nem döntöttek az ujj ellenőrző bizottságról Páris, június 30. (M. T. I.) A jóvátételi bizottság folytatja a Magyarországra küldendő vizsgálóbizottság programjának megvitatását. Tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak delegátusainak eddig nem sikerült a közös alapon megállapodniuk, a megbeszélés még folyik.

Next