Nemzeti Ujság, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

wa/% ^ *' V« évfolyam* 1U/szám. Ára 120 kora»« Szerda, 1926 angusnrnal. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., a..,, Előfizetési ár: Egy hónapra 4000 korona, Honvéd u. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. IKERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 12000 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.65.Fiókkiadóhivatal:IV.,Dona-u.6. 120 korona. — Hirdetések millimétere« . Tel.: 123—08 és Teréz-körút 62. Tel: 121—41. főszerkesztő: Túri Béla. • Felel«» szerkesz« : Tóth László dr. dtjarabd« qwriBt / Reklamációk: Telefon 19-25. díjszabás szerint. / // a birlokreform pénzügyi megoldása írta: Markos Olivér dr. A drágaság napról-napra rohamosan emelkedik, koronánk értéke ijesztő módon zuhan, a közalkalmazottak fizetése csak félig-meddig van elintézve, ugyanekkor pedig a Nemzeti Újság híradása szerint a kormány a mai minisztertanácson a földreformnovellát óhajtja letárgyalni. Hogy ez a lépés nem szolgálhat a közhangulat megnyugtatására, ez alig szorul bővebb magyarázatra. Rámutattunk már arra, hogy a földbirtokreformnak mai formájában való végrehajtása egyrészt nem is szolgálja a földigénylők igazi érdekeit, másfelől pedig semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a többtermelést növelje, ezzel a külföld előtt Magyarország hitelét erősítse. , Bizonyos, hogy a földreform végrehajtásának mai irányzata teljes bizonytalanságban hagyja a birtokosokat, másfelől a földigénylők a részükre juttatott földek okszerű megművelésére ugyancsak nem képesek. Kétségtelen az, hogy az ország földműveléssel foglalkozó érdemes polgárainak meg kell adni a módot, hogy földhöz juthassanak. Kétségtelen az is, hogy ennek a célnak elérésére a földbirtokreform- törvény megváltási eljárása teljesen alkalmatlan. A földigénylők legnagyobb része ugyanis a megélhetés mindennapi gondjaival küzd, nem rendelkezik sem olyan tőkékkel, hogy a megváltás után részére juttatandó földterületek tényleges értékét megtéríteni képes lenn©,de nem rendelkezik az ezer területek megműveléséhez szükséges gazdasági felszereléssel sem. A mai rendszer mellett a megváltási ár kifizetését éppen ezért kénytelenek a végrehajtó hatóságok hosszú időre elhalasztani, úgy hogy a földhöz juttatott fölművelő a részére kijelölt területet már az első pillanattól kezdve súlyos adóssággal megterhelve veszi át, amelynek mértékét a legtöbb esetben nem is ismeri, vagy legalább is nagyságát felismerni nem képes. Ennek a rendszernek előrelátható eredménye csak az lehet, hogy a ma földhöz juttatott igénylők legnagyobb része pár év múlva a reá nehezedő adósságok súlya alatt kénytelen lesz a földreform útján szerzett ingatlanait, melyeket megfelelően művelni amúgy sem képes, elkótyavetyélni. Véleményem szerint a helyes megoldásnak egyedüli módja az ingatlanok vagyonváltságáról szóló törvényben lefektetett elvek kiépítése melletti képzelhető el. Az ingatlanok vagyonváltságáról szóló törvény az 1000 holdon felüli birtokosokat arra kötelezi, hogy a vagyonváltságot természetben (ingatlanban) adják le, viszont az ily módon leadott területek a törvény értelmében földbirtokpolitikai célokra használandók fel. Az ingatlan leadásának ez a módja a birtokos osztály szempontjából sem jelent olyan súlyos terhet, mint a megváltási eljárások fenyegető réme, mert minden földtulajdonos előre kiszámíthatja, hogy vagyonváltság cívén milyen kiterjedésű területet lesz köteles leadni. A hiba ott van, hogy az állam ezeket a vagyonváltság-területeket is a többi ingatlanokkal azonos elvek szerint kezeli és ezeket az ingatlanokat is örökáron adja a földigénylőknek. Azt hiszem, a földigénylők érdekeit sokkal jobban szolgálná az, ha ők a részükre juttatott területet nem tulajdonul kapnák, hanem örökbérlet formájában. Ez esetben nem fenyegetné őket az a veszély, hogy a részükre juttatott területek árát egyszer majd a valódi értéknek megfelelően mégis csak meg kell fizetniük, de másfelől biztosítva volnának afelől, hogy az örökbérletként részükre juttatott területeken családjuk megélhetése örök időkön át biztosítva lenne. Ezen megoldási mód mellett az állam ellenőrzési joga is és ezzel a többtermelés fokozása is jobban megvalósítható lenne. E rendszer mellett az állam a vagyonváltságföldek tulajdonjoga révén egy olyan nagyértékű funciált és valorizált vagyonhoz jutna, amelyik esetleges külföldi kölcsönök jelzálogbiztosítékául is alkalmas lenne és Magyarország hitelképességét és a magyar korona értékét a külföld előtt jelentékeny módon növelhetné, másfelől az ezen örökbérletként kiadott váltságterületek évi bére révén egy olyan állandó és ugyancsak valorizált jövedelemhez jutna, amely az állam költségvetési deficitjének csökkentésére és az államháztartás folyószülségleteinek fedezésére igen alkalmas módon szolgálhatna. A földreform ilyen megoldása mellett a következő lépés az lehetne, hogy a vagyonváltságnak az ingatlan vagyonváltság-törvényben csupán az 1000 holdon felüli birtokokra nézve kötelezőleg előírt természetben való leadása bizonyos progresszív kulcs alkalmazása mellett kiterjesztessék az összes 100 holdon felüli ingatlanokra. Ezen megoldási mód keretében módot lehetne még arra is találni, hogy például a tipikusan hadi nyereségből szerzett ingatlanok, valamint a korlátolt forgalmú ingatlanok természetben leadandó vagyonváltsága a normálisnál magasabb, de előre meghatározott kulcs szerint állapíttassák meg. Az itt csak vázolt, ezen megoldási terv megvilágítására szolgáljanak az alábbi adatok: A földbirtokreform-törvény indokolása szerint Csonka-Magyarországon az 1000 holdon felüli nagybirtokok szántóterülete 1,617.757 kát. hold, 100 holdon felüli középbirtokok szántóterülete 864,141 kát. hold. Ezeknek a birtokoknak együttes legelőterülete cea 1,100.000 kát. hold. Tervünk szerint tehát Csonka-Magyarország földbirtokpolitikai célokra alkalmas területe összesen cea 3 és félmillió kát. holdat tenne ki. Ha tehát a fentebb számított terület természetben leadandó vagyonváltságát csupán 15 százalékos átlagkulcs alkalmazásával állapítjuk meg, úgy ez 535.000 kát. hold területet jelentene. Ha tehát a földbirtokpolitikai célokra örökbérletként kiadandó 535.000 kát. hold terület kataszteri tiszta jövedelmét holdanként csupán 10 koronájával számítjuk, úgy ezen területek évi bérérték© 535.000 g. búzának felelne meg, míg ugyanezen földek eladási értéke 10.700.000 g. búzát jelentene. Mai 70.000 koronás búzaértéket véve tehát alapul, az állam a fenti megoldási terv elfogadása esetében 749 milliárd korona értékű valorizált vagyonhoz és ezen területek örökbérletbe adása esetében évi 37 és félmilliárd korona ugyancsak valorizált állandó jövedelemhez jutna. Hogy ez az államháztartás szempontjából mit jelentene, elég rámutatni, hogy a jegyintézetnek összes tartozása az állam jegyforgalmat is beleértve, összesen 212 és fél milliárd korona volt. Ha szükség van tehát földreformnovellára, úgy az ország mai nehéz helyzetében csak olyan törvénymódosításra lehet szükség, amely az ország érdekeit szolgálja és gazdasági konszolidációját végre valóban lehetővé teszi. A zürichi esti forgalomban javult a magyar korona A jelek szerint véget ért a bécsi koronakontremin Zürichben a korona az esti forgalomban, mivel ma a többi külföldi pénzpiacon kedvezőbben ítélték meg a magyar korona helyzetét, újból 0,03-ra emelkedett. Bécsben az olcsóbb zürichi koronajegyzés ellenére a magyar korona javult, ami a jelek szerint annak a következménye, hogy e bécsi koronakontremin, úgy látszik, már elérkezettnek látja az időt, hogy befejezze a magyar koronának a piacra való dobását. Javult az effektív korona is, mert ma Bécsben egy magyar koronáért 2,75 osztrák koronát adtak. Bécs—zürichi átszámítás szerint ma 2,11 centime-ot ért a magyar korona. Prágában a magyar korona árfolyama és a tegnapi jegyzéséhez képest 3 ponttal emelkedett. Berlinben változatlanul megtartotta tegnapi 45-ösjegyzését. A jugoszláv pénzpiacokon, úgy látszik, még mindig jelentékeny a kínálat, mivel ott a magyar korona árában még mindig nem történt megállapodás, sőt az árfolyamában napról-napra visszaesés mutatkozik. A nemes valutájú pénzpiacok közül Amsterdamban és Newyorkban nem változott a magyar korona,ezzel szemben Londonban ismét olcsóbbodott, mégpedig 10.000 koronával többet kellett fizetni egy angol fontért, mint tegnap. A bécsi és a prágai pénzpiacon megnyilvánult koronajavulás azonban arra enged következtetni, hogy a magyar korona értékében rövidesen javulás következik be. A közalkalmazottba! nem elégül ki a fizetésrendezés Hebay illnoil leszmzluft a tegnapi minisztertanácson — A jövö széten neterjesztik a fölöretort RHO vel Sál — Csak aHáborús szerzeményeit és a vágijonváltságt Bfödestfeit alathatdh a járadékhirsokol — Haller István holnap tiltakozni fog a Nemzeti Hitelintézetnek! idegen kezesbe játszása ellen — felzúdulás az adóvatorizáció ellen rali tárgyal a holnapi minisztertanács ? - A politika hírei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A politikai élet homlokterében ma jóformán a közalkalmazottak fizetésrendezésének kérdése állott, amelynek szántó váratlan fordulatáról legrészletesebben a Nemzeti Újság számolt be. A kora délelőtti órákban már mindenfelé érdeklődéssel tárgyalták a közalkalmazottak köreiben az új fizetéseket, amelyeknek egyes fokozatairól a Nemzeti Újság táblázatai adtak szemléltető képet. Meg kell állapítani, hogy úgy a közalkalmazottak körében, mint azokban a politikai körökben, amelyek a közalkalmazottak ügyét szívükön viselik és annak érdekében politikai akciót folytattak, a megoldásnak az a módozata, amelyet a kormány választott, nem keltett teljes és általános megnyugvást. Főképpen azért nem, mert a döntés megint tíz utolsó pillanatban történt és semmi sem garantálja azt, hogy a tisztviselőkés a többi állami alkalmazott rövidesen meg is kapják a felemelt illetményeket. Pedig, ha valamikor, ma csakugyan áll a régi Latin mondás: Kétszer ad, ki gyorsan ad. Az elégedetlenségnek egy másik forrása, amely különösen az alsóbb tisztviselő és közalkalmazott fokozatokban nyilvánult meg, az, hogy a minisztertanács által megállapított újabb emelést igazságtalannak tartják abból a szempontból, hogy egyforma mértékkel mér minden kategóriára és így nem felel meg a szociális igazságosság szellemének, az emelés az alsóbb fokozatokban ugyanis még mindig nem biztosítja a létminimumot, habár senki sem mondja, hogy a felsőbb fokozatokban túltengő jólétet hozna létre. Mindenesetre lehetett volna azonban olyan kiegyenlítést létesíteni, amely biztosította volna az alsóbb kategóriák emberi megélhetését és némi kényelmet a magasabb és felelősségteljesebb állásokban. Ezenkívül a kormány nem vette tekintetbe egyes különleges kategóriáknak, így különösen a vasutasoknak és postásoknak kívánságait, amelyeknek teljesítését pedig sok társadalmi és állami érdek kívánta volna. Értesülésünk szerint ezeknél a kategóriáknál éppen ezért olyan elégedetlenség mutatkozik, amely esetleg nem kívánatos eseményekhez vezet és olyan szélsőséges izgatásnak adnak tápot, amelynek feléledése senkinek sem érdeke, leg-kevésbbé pedig a kormányzatnak, amely mindenkor a konszolidáiót hirdeti. A közalkalmazottak köreiben élénk érdeklődéssel várják most a KANSz elnöki tanácsának holnapi ülését, amelyben állást foglalnak a felemelt fizetésekkel összefüggő kérdésekben.