Nemzeti Ujság, 1923. december (5. évfolyam, 272-293. szám)

1923-12-01 / 272. szám

V. iyktham 272, stím. Ál1! 500 kOTOHS , -■ i. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., , Előfizetési ár: Egy hónapra 10.000 korona, Honvéd­ u. 10. Tel.: 127—46, 127-47, 127-48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 30.000 korona. — Egyes szám ára Tel.4? ui*600 korona. — Hirdetések milliméteres f ixj­­ főszerkesztő: Túri Béla. . MeV. »«tkintő:Tóth László dr. díjszabás szeml - Reklamációk: TeL 19-25. kei szempont Bethlen István nem panaszkodhatik, hogy a kölcsön megszerzését megnehezítették volna a politikai pártok. Az ország közhangulata és a politikai faktorok magatartása régóta volt oly fegyelmezett, mint mióta sikerült Bethlennek a kölcsön útját előkészíteni. Ez mindenesetre jó benyomással lehetett a külföldön és Bethlen munkáján kívül nagyban elősegítette az ered­ményt, melyről ma londoni jelentés számol be. A Népszövetség pénzügyi bizottsága esze­rint olyan javaslatot terjeszt a Népszövetség tanácsa, illetve a Jóvátételi Bizottság elé, hogy Magyarország két és fél évre 250 millió arany­korona kölcsönt kapjon, melynek hovafordítá­­sát a Népszövetség illetékes főbiztosa fogja ellenőrizni. Magyarország is megkapja tehát a maga Zimmermannját. Ezt megelőzőleg pe­­­dig a kiküldendő bizottság meg fogja állapí­tani két és fél évre Magyarország költségve­tési tervét és azt a programot, melyet a parla­mentnek le kell tárgyalnia, illetve el kell fo­gadnia. Nemzetgazdasági függetlenségünk ezzel meg­lehetősen elveszett. Államháztartásunk irányí­tása is idegen befolyás alá került. De elvégre ezzel előre tisztába lehettünk. A mások támo­gatására és kegyére szoruló ország, ha elfo­gadja, sőt kéri a segétkezet, bizony kénytelen elviselni a kéz beavatkozását is. A kérdés csak az, hogy mily­ mérvű legyen vagy lehet ez. Két szempont jöhet e kérdésnél tekintetbe. Egyik, hogy tőlünk idegen uralom alá akkor sem hajthatjuk fejünket, ha az Magyarország „talpraállításának“ jelszavával jó. Mert Ma­gyarország talpraállításáról a szó komoly ér­telmében mindaddig nem lehet szó, m­íg a tria­noni békediktátum béklyói meg nem lazul­nak. A második szempont, hogy olyan kor­mányzati diktatúrát se óhajthatunk és fogad­hatunk el, mely itthon megbénítson minden politikai életet és teljesen a kormány gazda­sági programjának vagy még inkább pro­­gramnélküliségének szolgáltassa ki az or­szágot. Bethlen Istvánt e pontban bizonyos orisigo is köti. Mentül inkább megkívánta és elvár­hatta, hogy a politika ne nehezítse meg a köl­csön megszerzésére irányuló munkáját, annál inkább terheli a kötelesség, hogy a kölcsön okos felhasználásában meghallgasson és kon­­szideráció tárgyává tegyen minden álláspon­tot, mely komoly és objektív oldalról hangzik. A magyar kormányzati politikában pedig, saj­nos, ez nincs túlságosan szokásban. Megvan­­a többségi párt, megvan a hatalom fundamen­tuma és feltétele s ezzel el is van intézve min­den. Minden más szó, mely már nem száz per­­centig egyez a kormányéval, okv­etétlenkedő kritika számba megy. Eszmékkel, tervekkel meggazdagítani, megtermékenyíteni nálunk alig lehet a kormányzatot, ha az egyszer már a nyeregben ü­l. A londoni tudósítás ugyan olyanfélekép hangzik, mintha többé két, és fél évig szavunk se lenne nemzetgazdasági életünk irányításá­ban. De hisszük, hogy ez nincs így. A szavak keményebben hangzanak, mint ami mögöttük rejlik. A költségvetési terv megállapítása mégsem jelentheti azt, hogy egész közgazda­­sági életünk irányítása kiesnék a kormány ke­zéből. A londoni értesítés homálya és hézagai különben nem is engedik meg, hogy végleges ítéletet mondhassunk a kölcsön feltételeiről. E tekintetben, kell, hogy bevárjuk a dolog hiteles és részletes ismeretét Feltűnő azonban, hogy a londoni távirat szerint a magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megálla­podás jön-e létre a jóvátételi terhek és egyéb magyar kötelezettségek tekintetében. Továbbá, hogy a Magyarország és szomszédai közt való kielégítő­­politikai egyezmény létesülését köve­teli. Ez is olyan kérdőjel még, melyre vá­laszt, kell kapnia, az országnak is. Tudjuk, hogy Bethlenre nehéz feladat vár. A mostoha viszo­nyok, a kényszerűség parancsa mellett csupa babérokat n­em is tűzhet homlokára. De ne fe­ledjük, hogy a kölcsönt nem idegen államok szavatosságára kapjuk, hanem a magyar föld­ben, illetve magyar értékekben levő biztosíté­kokra. Ez több függetlenségre jogosit. Ha kol­ fa­dussorsra jutottunk is, nemcsak a mi érdé- •) ■ künk, hanem Európáé, a győzőké is, hogy fel- 'j emelkedjünk onnan. Nem its büneink vagy te- *•' kötetlenségünk, hanem kegyetlenségük jutta­tott e sorsra. Bethlen a még rá váró munkában és harcban számíthat az országra, de csak ak­kor, ha ő is számol a nemzet követelményei­vel, a két fő szemponttal. (tb.) A kölcsön: 250 millió aranykorona A Népszövetség pénzügyi bizottsága két és fél évre tervezi a talpraállást Biztosítékul a vám-, a dohányegyedáruság­ és a cukoradóból befolyó jöve­delmek szolgálnának — A kölcsön perfektuálása előtt jegybankot kell felállí­tani — A „magyar Zimmermann" (hatásköre ) Mit határoztak Londonban ? London, november 30. Hivatalosan jelentik: A Népszövetség pénzügyi bizottsága befe­jezte tárgyalásait és megszerkesztette a Nép­­szövetség tanácsa elé terjesztendő jelentését. A tanács valószínűleg Parisban fog összeülni. Jelentésének elkészítése előtt a pénzügyi bi­zottság meghallgatta a magyar kormány ki­küldötteit és megfontolás tárgyává tette mind­azokat az adatokat, amelyeket a kiküldöttek Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzeté­ről felhoztak. A jelentés, amelyet most a Népszövetség ta­nácsának kell megvitatnia és elfogadnia, úgy véli, hogy két évre és hat hónapra van szükség a költ­ségvetés egyensúlyba hozáséhoz és hogy az átmeneti időszak alatt 250 millió aranyko­rona szükséges a költségvetés hiányának fedezésére. Úgy tervezik, hogy ha majd a Népszövetség tanácsa meghozta határozatát és állást foglalt a jóvátételi bizottság is, amelynek hozzájáru­lására szintén szükség van. bizottságot külde­nek Budapestre; ennek az lesz a feladata, hogy állapítsa meg a­ költségvetés tervét az említett két évre és hat hónapra. Ausztria esetéhez hasonlóan, a Népszövetség pénzügyi bizottsága szükségesnek véli, hogy magyar nemzeti jegybank létesüljön a legrö­videbb idő alatt. Az ország törekedjék költség­­vetési hiányát saját forrásaiból fedezni, mi­előtt még midőn szükséges előzetes lépés meg­történnék és mielőtt még a külföldi kölcsönt fel lehetne venni, ilyen előzetes lépés a jegybank felállítása és a tanács által megállapítandó és a jóvátételi bizottság által jóváhagyandó program par­lamenti letár­gyalása. A külföldi kölcsön felvétele 1921 tavaszán történhetnék meg, amikorra már a jegyző­könyveket mind aláírták, az említett testüle­tek hozzájárulásukat megadták és a parlament idejében elfogadta a kormány felhatalmazásá­ról szóló törvényjavaslatot. (MTI.) A Re­­uter-iroda magyarázata London, november 30. A magyar kölcsönügyben kiadott hivata­los kommünikéhez a Reuter-irod­a követ­kező magyarázatot fűzi: A Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország talpraállításáról tervet dolgozott ki, amelyet a nép­szövetségi tanács küszöbön álló ülésezése elé terjesz­tenek. Ezzel kapcsolatosan a Reuter-iroda arról ér­tesül, hogy a Magyarországnak nyújtandó nemzetközi kölcsön, tekintettel Magyarország jó mező­gazdasági forrásaira és egyéb kedvező körül­ményeire, nem kívánja meg idegen kormá­nyok szavatosságát. A nemzetközi kölcsön összefoglaló tervezetnek lesz része, amelynek értelmében az állam­háztartását 1926 derekáig egyensúlyba hozzák, a magyar koronát stabilizálják, független jegybankot állítanak föl és a Népszövetségnek felelős főbiztost küldenek ki, aki általános­­ságban hasonló működést fog kifejteni, mint Zimmermann Bécsben. A Magyarország talpraállításáh­oz szükséges összeg 250 millió aranykorona körül mozog. Biztosítékul elő­­sorban a vámokból, a dohány- és az egyedi áruságból, valamint a cukoradóból befolyó jövedelmek szolgálnak, amelyeken kívül, szükség esetén, további biztosítékul egyéb jövedelmeket is kijelölnének. Úgy gondolják, hogy e program alapján a magyar koronát stabili­zálhatják és két és fél év múlva Magyarország a maga gazdag természeti forrásainak és saját szük­ségletére elegendő élelmének birtokában abban a helyzetben tesz, hogy saját erejéből fenntarthassa magát. A magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi ter­hekre és egyebekre vonatkozó magyar kötelezettsé­gek tekintetében és kielégítő politikai egyezmények létesüljenek Magyarország és szomszédai között. (MTI.) Felfüggesztik a zálogjogokat Páris, november 30. A Havas-iroda a magyar kölcsöntervről a Reuter­­iroda jelentésével egybehangzó értesüléseket közöl és még hozzáfűzi, hogy a biztosítékul megjelölt jöve­delmeket, valamint a többi jövedelmet fel fogják szabadítani minden elsőbbségi vagy egyenjogú teher alól, úgy hogy Magyarország első zálogot adhasson minden jövedelemre, amelyet esetleg a kölcsön biz­tosítékául kívánnának. Illetékes helyre részletes jelentés nem érkezett A költsénhatározattal és az ahhoz fűzött Reuter­­magyarázattal érdemben lapunk vezető helyén fog­lalkozunk. A jelentés maga meglehetősen szűkszavú s csak annyi tény látszik belőle, hogy a londoni dön­tés jóval kevesebb összeggel és jóval kisebb idő alatt akarja Magyarország pénzügyi reorganizációját vég­rehajtani, mint ahogy azt a magyar kormány ter­vezte. Önként adódik tehát a kérdés, elegendőnek tartja-e a kormány ezt a lényegesen kisebb összeget a pénzügyi helyzet szanálására. A Nemzeti Újság munkatársa ezért illetékes helyre fordult, ahol azon­ban konkrét feleletet erre nem kapott. A kormány — mondották illetékes helyen — a londoni magyar delegációtól eddig még semmiféle részletes jelentést nem kapott és a szűkszavú hivatalos jelentés anyaga nem elegendő ahhoz, hogy az ügyről érdemben nyi­latkozni tehessen. A minisztertanács be fogja várni Kállay Tibor pénzügyminisztert, aki hétfőn érkezik meg Pák­son át Budapestre és csak akkor közli vég­leges állásfoglalását. Érdekes és föltűnő még a Reuter-jelentésnek az a pontja, amelyik a kölcsön perfektuálását többek kö­zött a szomszéd államokkal való megegyezéstől is függővé teszi. Erre a különös értelmű pontra vonat­kozólag jól informált helyről azt a megnyugtató magyarázatot kaptuk, hogy ez az úgynevezett „meg­egyezés" csak azokra a jogi és gazdaságpolitikai tárgyalásokra vonatkozik, melyek az utódállamok­kal jelenleg is folyamatban vannak, de a mag

Next