Nemzeti Ujság, 1924. június (6. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

' /f?9 VI. évfolyam 106. szám. Ára 3000 korona Vasárnap, 1924 fmdas 1. NEMZETI ÚJSÁG IMWHBimrifMim—1^——■—BSM^Bj|ÉÍMaPBWai illWMIMIililBMUH llllll IBII Éli——»HIHI» Hillll IIIH IlilimWIWniB Will—HU— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Y* V\jf viaoni a n Előfizetési ár: Egy hónapra 40.000 korona, Honvéd-n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. POLITIKAI NAPILAP negyedévre 120.000 korona. — Egyes szám­ára 127—49 és J.65.Fiókkiadóhivatal:Rákóczi-út 1. _ »NkJ* 2000 korona. — Hirdetések milliméteres XeL: J. 136—06, Teréz-körút 62. Tel.: 121—41 Bek. : rwtí* szerkesztő: Tóth László dr. díjszabás szerint. — Reklamációk: TeL 10—25. Elfajult parlai­entárisimus Benes újévi beszédében a parlamentárzmus válságát jósolta az 1924-ik esztendőre. Akkor találgatták, hogy mire gondolt a teóriákkal nem sokat bíbelődő cseh külügyminiszter. Arra-e, hogy az új cseh államban lesz szükség még diktatóntusabb kormányzásra­? Avagy a szomszéd Németországból indul meg a német nemzetiek részéről olyan lökés, mely az amúgy is agyaglábakon álló alkotmányokat és ma­gát a parlamentarizmust dönti romba. A par­lamentarizmusnak ilyen formai csődbe nem következett. ha csak nem azokban az új „de­mokratikus” államokban, melyek a régi osztrák-magyar monarchia testéből kiszabva, jóformán abszolutisztikus rendszerrel tudják magát az államot is fenntartani, annál inkább a bekebelezett népeket kormányozni. Paszics uralma, csakúgy mint Bratiaaué, sőt a „koalí­ciós“ cseh kormányzás alig egyéb terrorral fenntartott diktatúránál. Eme nyílt és sz­exnetizóró jelenségeken kí­vül azonban bátran beszélhetünk a parlamen­tarizmus olyan belső válságáról, mely telje­sen meghamisította azt a magasztos ideát, me­lyet a parlamentarizmus a nemzetek állami életében és önmaguk kormányzásában jelen­tett. A parlament áriam is volt a­ képe­n az egyed­­h­alom.Bár, a felülről való szuverén és gyak­ran elnyomó hatalommal szemben a nemzet szabad lélekzése volt. A polgároknak önkor­mányzata — a többségi elv alapján. Az állam­főnek vagy monarchiának hatalmi jogköre az alattvalók kinyilvánított akaratának kor­látozása vagy legalább befolyásolása alá ju­tott. Lényegét a népakarat megnyilatkozása tette, melynek erkölcsi és formai hatalmát nem lehetett többé semmibe venni. A parlamentarizmus a kontinensen való alig egy százados uralma és fejlődése alatt azon­ban eljutott odáig, hogy tisztára hatalmi esz­közzé vált az uralmon levő pártok kezében. De még ez sem volna a parla­ment­arizmus belső csődje­, ha az uralomra kerülő pártok tényleg a nemzeti akarat többségének volnának az eredői. De éppen ez nincs így. A választási harcokban a választást intéző kormányzat erő­szakos­ beavatkozásáról és természetes b­ef­olyá­sáról nem is szólva, maguk a választási rend­szerek hamisítják meg a nemzeti akarat kép­letét. Oda jutottunk, hogy minden kormány­zati és többségi párt a maga érdekében és képére teremt választási rendszert a szűkebb vagy kiterjesztettebb választójog mellett egy­formán. A választás így sokszor egyszerű szemfényvesztés és a hatalmon levő pártokkal szemben alig behozható hátrányban vannak az ellenzéki pártok. Ilyen körülmények között csak igen ritka esetben, jóformán csak akkor, midőn már a közfelháborodás fordul a kor­mányzat ellen, történik meg, hogy a hatalom új többség kezébe jut. A­ belső válságot azonban semmi sem mu­tatja jobban, hogy ilyen esetekben is nem egyszer az történik, hogy a fegyver visszafelé sül el. A saját maga asta vermébe esik a több­ség és megint csaknem a nemzeti akarat igazi megnyilvánulását fejezi ki az új kormányzat. Csattanóé példa erre, hogy a két utolsó an­gol választásra ne is utaljunk, a legutóbbi francia választás. Az uralmon levő nemzeti blokk olyan választási rendszer mellett, akart magának többséget biztosítani, hogy amely választási kerületiben a szavazatoknak leg­alább a felét megnyerte valamelyik lista, ott a többi listára esett szavazatok már nem jöttek számításba. De éppen ez bosszulta meg magát a n osfani választáson, melyen némely kerület­ben a baloldali blokk tudta megszerezni igen kis szótöbbséggel a szavazatok felét s igy a nemzeti blokk jelöltjei buktak ki valameny­­nyien. Hogy mily mértékben érvényesült ez az aránylag kevés szótöbbség, mutatja az, hogy a nemzeti blokk a mostani választáson alig vesz­tette el szavazatainak 1 százalékát és mégis el­vesztette mandátumainak mintegy 30 százalé­kát. Viszont a baloldali szavazatok alig 3 szá­zalékkal emelkedtek és mégis 109 új mandá­tumra tett szert a baloldal. Úgy, hogy 60 szá­zalékkal emelkedett a mandátumainak száma. A győztes baloldal mögött tehát jóformán alig áll nagyobb tábor, mint állt, sőt a nemzeti blokkra még így is több szavazat esett. íme, ennyire nem képviselik a parlamenti formális többetnek az igazi nemzeti akaratot. És mennyi kortézáába, mennyi demagógiába s a lelkek mekkora megtévesztésébe és félreve­zetésébe kerül az így kialakult hamis ered­mény is. Nem csoda tehát, ha a népek kor­mányzásának kérdése újra probléma, lett, ha a parlamentarizmus csődjéről beszélnek a komo­lyan gondolkodók. A gyakorlati államférfiak pedig legtöbbször éppen akkor érzik az így elfajult parlamentarizmus hátrányait, amikor a nemzet nagy érdekeit — mely végelemzésé­­ben mindig összeesik a polgárok érdekeivel — a nemzet közönye vagy a nép alsóbb ösztöneire támaszkodó politika ellenében akarnák és tud­nák is szolgálni. És amennyivel alábbszállí­totta a háború a né­pek erkölcsét és kultúráját, annyival mélyebb lett a parlamentarizmus e­sebe, mely előbb-utóbb operációra szorul. (tb.) "3 A kormány jelentése a létszámcsökkentésről Tizenötezer állami tisztviselőt bocsátanak el 1926 június 30-ig A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar kor­mány erélyesen hozzálátott a rekonstrukciós terve­zetnek az állami tisztviselők elbocsátására vonatkozó intézkedései gyors végrehajtásához. A tervezet értel­mében június 30-ig 13.090 állami tisztviselő kerül elbocsátásra. A­ budapesti államrendőrség személyzetét ez évi július 1-ig 2300 fővel fogják leszállítani. Az elbocsá­­­tandóak nagy része már el is hagyta az állami szol­gálatot. A közelgépv­ezési minisztérium felszámolás alatt áll, személyzete — kivéve azokat a tisztviselőket, akik más minisztériumból ideiglenesen nyertek ott beosz­tást — az állami szolgálatból ez évi augusztus 31-ig fog kiválni. Ez intézkedés folytán 240 tisztviselőt bocsátanak el. A menekültügyi hivatal, a szénkormánybiztosság, az Árvizsgáló Bizottság és több kisebb­­h­ivatal fel­számolása folytán az elbocsátott tisztviselők száma további 270 fővel emelkedik. A létszámredukcióra irányuló további intézkedések már előkészítés alatt állnak. Az eddig megtörtént, illetőleg tervezett intézkedések eredménye igen biz­tató, amennyiben a még csak ez évi április havában megkezdett leépítési program értelmében elbocsá­tandó tisztviselőknek 15 százaléka már ez évi június 30-ig végleg ki fog válni­­ állami szolgálatból. A kormánynak fenti félhivatalos közlése most már nyíltan bevallja a létszámcsökken­tésnek azt, a nagy mérvét, amelyről a Nemzeti Újság értesülése alapján már előre tájékoz­tatta a magyar közvéleményt s a tisztviselői kart, de amelyet eddig hivatalos helyeker mindig szigorúan cáfoltak. Az az önérzetes és megelégedett hang azonban, amely ebből a kommünikéból felcsendül, csak akkor­ volna in­dokolt, ha ez elbocsátással egyidejűleg az el­küldött köztisztviselőknek a magángazdaság­ban való megfelelő elhelyezéséről is kellő gon­doskodás történt volna, így azonban, hogy az elbocsátottak nagy­ része még nem is tudja, mi­hez kezdjen, kissé korai a létszámcsökkentés­nek ezt a végrehajtását sikerként elkönyvelni főleg akkor, amidőn a hivatalban maradtak­nak megfelelő­­ fizetésrendezése tárgyában még nincs végleges kedvező és mindenkit, kielégítő döntés. Miért ragaszkodik a kormány a 22-es kerületi beosztási­«» ? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottságában tegnap általános meg­lepetést keltett, hogy a kormányt a fővárosi ja­­­vaslat kérdésében másodszor is leszavazták. Ezzel kapcsolatban beavatott kormánypárti helyről az alábbiakban okolták meg előttünk a miniszterelnök­nek és a belügyminiszternek tegnapi magatartását és azokat az intenciókat, amelyek a kormányt a 22-es kerületi beosztás megalkotására vezették. A nyilatkozatot a teljes tárgyilagosság okából közöljük, hogy az egyik oldalnak már több ízben ismertetett állásfoglalásával szemben a másik ol­dal felfogását is megismertessük olvasóinkkal, megjegyezvén, hogy mi teljesen osztjuk a Keresz­tény Gazdasági Párt álláspontját. .. A tizes kerületi beosztás, azaz a közigaz­gatási kerületenkén­t való szavazóé — mondta tudósítónk — régebben egyedül a keresztény községi párt követelése vett, most azonban ezt a javaslatot, több módosítással ugyan, a szo­cialista párt is magáévá tette. Az utóbbi az oka annak, hogy a kormány föltétlenül ra­gaszkodik a 22-es kerületi beosztáshoz, mert a statisztikai adatok tanúsága szerint, a fővárosi törvényhatósági bizottság polgári többségét más után nem, látja biztosítottnak. A belügy­minisztérium alapul véve a legutolsó nemzet­gyűlési képviselőválasztásokat, alapos statisz­tikai számításokat végeztetett és ennek alap­ján világosan megállapítható, hogy a 10-es kerületi beosztá­s nem alkalmas a polgári ura­lom biztosítására. Hogy mást ne mondjak, itt van például a X ik és III-ik kerület, az úgy­nevezett munkáskerületek. Ezek az úgynevez­zétk -nagy kerületek közé tartosnak, ahol az elsőnél 18065, a másodiknál pedig 17170 főnek van szavazati joga. Ezekben a munkáskerüle­­tekben a 10-es kerületi beosztás alapján 1­,3, illetve ii,3 százalék szavazat esne a szociál­demokrata pártra. A polgárság ezzel szemben csak­ a kis kerületekben tudna megfelelő­­kép­viselethez jutni. Olyan kerületekben, ahol a szavazók száma az úgynevezett munkáss­erüle­­tek­hez képest­­elenyészően csekély. E tekintet­ben meg a tegnap benyújtott, Csillery-féle ja­vaslat sem használna semmit, mert ebben az esetben — ugyancsak a statisztikai adatok tanúsága szerint — a X-ik kerületben még mindig 8182 q­ 2 5115 ellen, a III-ik kerületben pedig 7613 s 1972 ellen volna, az arány a szo­cialisták javára. Nyilvánvaló tehát, hogy a 10-es kerületi beosztás különösen, a munkás­­kerületekben a polgári elemek hátrányára va­lóságos katasztrófán­g következményekkel járna. Aránytalanság a szavazók számában­ ­ Ettől eltekintve, lehetetlen megtartani a 10-es kerületi beosztást már a szavazók számá­nak aránytalan­sága miatt sem. A VII. kerü­letben például 68.667 szavazó lakik, a IV ke­rületben ellenben mindössze 11.815. Ilyen ki­rívó ellentétet még többet is találhatunk, ha végignézünk a közigazgatási kerületeken. A „I-es kerületi beosztás ezzel szemben, ha nem, is eU. Le­ teljesen az ideális célt, a szavazó­­kerületek arányosságát, azonban ez hasonlítha­tatlanul nagyobb mértékben közelíti meg mint, a masik tervezet. ..........»VTWW? wvvTTTVfM'mVfT'TV?

Next