Nemzeti Ujság, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2 ------- ~ '/, lapokat, meggyőződhetett...még azok a sajtóorgánumok is, amelyek föltétlen barátai a kisamtaint-alakulás­­nak, nem vonják kétségbe a trianoni béke igazságtalanságait és a lord Rothermere által leszögezett tényeket, hanem csakis a béke fenntartása oká­ból ellenzik a revíziót. Szerintük Európa jelenlegi viszonyai közt oppor­­tunusabb változatlanul hagyni a meg­levő helyzetet, mint hozzányúlni a­ ha­tárok kiigazításához. Így okoskodott a „Times“ is, amelynek a fejtegetését Prága riadó örömmel reprodukálta, de óvatosan kihagyta belőle azokat a so­rokat, amelyek az utódállamokat hi­báikra figyelmeztetik, többek közt arra, hogy Csehszlovákia nem tudta megnyerni a magyar kisebbséget és túlteng nála a militarizmus, mely semmiesetre sem előnyös az állam hitelére. Ha Benest és a cseheket kielégíti az európai közvélemény magatartása, készséggel állapítjuk meg, hogy most az egyszer feltűnően kisigényűek. Mi másképp látjuk lord Rothermere ak­ciójának a hatását. Látjuk, hogy egész Európában fölébredt a figyelem a trianoni szerződés következményei és a nemzeti kisebbségek helyzete iránt. Látjuk az igazságérzés megmozdulá­sát és egyúttal a jövő eshetőségeinek komoly mérlegelését. És mindezek lát­tára megerősödik bennünk a meggyő­ződés, hogy végül az egész európai közvélemény csatlakozni fog nemes angol barátunknak az igazi béke és a nyugalom biztosítása érdekében meg­indított akciójához. Ki is és mennyit keresztett a bécsi fiorrontásokon? Bécs, augusztus 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A vasár­napi bécsi lapok érdekes adatokat közölnek arról, hogy a bécsi véres események idején, kik volta­k azok, akiknek sikerült hasznot húzni az eseményekből. Ezekből az adatokból kiderül, hogy az egyetlen lap, amely az izgal­mas napokban megjelenhetett, a szociáldemo­kraták „Mitteilungsblatt“-ja volt, amely ötször jelent meg, mindannyiszor 500 ezer példányban és mindannyiszor hamarosan elkelt. A kiadó­­hivatal ingyen adta át a lapot a rikkancsok­nak, akik négy garast szedtek a terjesztésért. Bevételük 1CO.OOO schilling volt. Minthogy autót sehol sem lehetett kapni, egy-egy autó, amely vállalkozott arra, hogy magával vigye azokat, akik Bécsből menekülni akartak, óriási árat követelt. A külföldiek, akik július 15-én éjszaka autón menekültek a Semmeringre, a szokásos 200 schilli­g helyett 5000 schillinget fizettek az útért. Pozsonyba az út 60 helyett 200—300 schillingbe került. A véres események szép keresethez juttatták a virágkereskedőket is. Az 57 polgári áldozat temetésén 466, a rend­őrség áldozatainak temetésén 58 koszorút he­lyeztek a sírokra. A virágkereskedők bevétele körülbelül 50.000 schillingre becsülhető. Re­kordbevételük volt a temetést megelőző na­pokban a koporsót készítőknek is, akik körül­belül 25.000 schilling áru koporsót szállítottak. KÍIAdIÉHÍIÍ kötetei a katolikus hit tudományos megalapozását korszerű, könnyen érthető és mégis szakszerű módon ismertetik. Eddig megjelentek : III. Bangha Béla S. J.: Jézus istenségének bizonyítékai Műveit olvasóknak és hitvédőknek való. Ara____1.70 IV. Bangha Béla S. J.: A katolikus egyház krisztusi eredete Megkapón s érdekesen fejtegeti az Egyház krisz­tusi alapításának érveit. Ara fűzve____2.30 Kötve _ _ 2.501 Rendelhető a Központi Sajtóvé­lglatnál. Honvéd-2. 10.8 NEMZETI ÚJSÁG Kezd, 1927. augusztus 1. _ Az utolsó adómentes épít­kezések A főváros magánépítési bizottsága még szombaton délben összeült, hogy az építkezési engedély iránti kérelmeik felett döntsön. A bizottság ezúttal kivételesen szombaton tartotta meg ülését kedd he­lyett. Kedd ugyanis már­ augusztusban van és július 31-én járt le az a terminus, ameddig a kormány harminc évi adó­­mentességet biztosított új építkezésekre. Több mint 300 kérvény várt még elinté­zésre és nem is sikerült mind elintézni. Akiknek a szombati ülésen a bizottság az építési engedélyt megszavazta, azok ideiglenes építési engedélyt az elöljáró­ságokon soron kívül kaptak, hogy az épít­kezést megkezdhessék és így az adóked­vezménytől el ne essenek. A bizottság a szombati ülésen a következő építési en­gedélyeket adta ki: Irányi Lajosnak a Mária Terézia tér 15. szám alatt hatemele­tes házra, a Budapesti Ingatlanforgalmi rt.-nak a Margit-körúton hatemeletes házra, a Horthy telepnek a Böszörményi­­utón társasházra Kari Bélánénak a Tátrai utcában négyemeletes házra, Budai Goldberger Leónak a Vörösmiarty­ tér 4. szám alatt hatemeletes házra, Sebő Si­monnak a Fillér­ utcában emeletes bér­­villára és még több földszintes családi házra, ráépítésre és átalakításra. A le nem tárgyalt kérvények ügyében úgy döntött a bizottság, hogy ezeknek a kérvényeknek későbbi tárgyalása után is, ha a bizottság az építési engedélyt ki­adja, július 30-iki dátummal fogják kel­tezni az engedélyt. A háború óta felére csökkent Budapest tejfogyasztásának fejadagja Írta: Dréhl Imre népjóléti államtitkár A drágaság elleni akció, illetve az ezzel kapcsolatos vizsgálódások során egy szomorú bizonyságra vagyunk kény­telenek szert tenni: arra a tapasztalásra, hogy a háború óta Magyarországon a tömegek táplálkozása úgy minőség, mint főképpen mennyiség tekintetében alaposan leromlott és ezen a téren még ma sem helyezkedtünk vissza a korábbi keretek közé. A fogyasztóképess­ég csök­kenését mi sem mutatja jobban, mint az egyik igen fontos cikk, a tej fogyasztá­sának hanyatlása, holott az orvostudo­mány modern irányzata egyre nagyobb teret óhajtana juttatni a tej és tejtermé­kek fogyasztásának, főképpen azok gaz­dag vitamin-tartalma miatt. Verzár professzor szerint „az alföldi nagy gyer­mekhalandóság, a sok angolkóros meg­betegedés, a feltűnően csúnya, rossz nö­vésű, görbelábú ember alkalmasint az­zal függ össze, hogy az Alföldön sem az anya nem kap bőven vitaminokat, sem a gyermek a csecsemőkor után tejet. A társadalompolitikai értekezlet, me­lyet Vass József népjóléti miniszter úr az elmúlt év őszén összehívott, a tej­kér­dést éppen az én elnöklésemmel tár­gyalta és ekkor bőven volt alkalmunk, hogy az idevágó, meggondolásra kész­tető adatokat a legkiválóbb szakembe­rek előadásában megismerjük. Megtud­tuk, hogy bár orvosi szaktekintélyek általában megegyeznek abban, hogy gyermekeknek napi egy liter, felnőttek­nek körülbelül félliter tejet kellene fo­gyasztaniuk, ez időszerint Magyarorszá­gon csupán 0,2 liter esik egy főre na­ponként, alig fele a háború előtti fo­gyasztásnak, Budapesten pedig csak va­lamivel több. Ennek a csökkenésnek nyilván ugyanaz az oka, mint általában a fogyasztás mi­nőségi és mennyiségben hanyatlásának: a jövedelmek csökkenése semmiesetre sem az, hogy a tejtermékek feldolgozói elvonják a tejet. Ennek semmi értelme nem volna, mert hiszen sokkal célsze­rűbb és kifizetődőbb a tejet eladni, mint a tejtermékeket. Semmi kétség, hogy tej­fölös mennyiségben kerül a piacra és áll egyébként is rendelkezésre, nagyobb mennyiségben, mint amennyit a közön­ség fölvenni képes, sőt a Fővárosi Tej­hivatal adatai szerint a tejfelhozatal nemcsak eléri, hanem meghaladja a háború előttit. Ezzel szemben, mint mon­dottam, a tejfogyasztás fejenkénti át­lagban a fele annak, ami a háború előtt volt. Egészen kétségtelennek látszik ezek után, hogy a tejfogyasztás a kívánatos mértékben azért nem emelkedik, mert most az emberek nagyobb tömege nem tudja megfizetni a tej árát. Amilyen mértékben olcsóbbá válnék a tej, olyan mértékben növekednék a fogyasztás, a tejkérdés ezen a ponton kapcsolódik bele a drágaság ellen most folyó kormány­­akcióba, amely éppen most érkezett el ennek a kérdésnek a megvitatásához is.Az akció egész folyamán többször kel­lett azzal a szervezetlenséggel talál­kozni, mely egyes cikkek piacát jellemzi és drágítja az élelmiszereket anélkül, hogy ebből akár a termelőnek is haszna volna. A legfeltűnőbb az a távolság, mely a termelőt, a közvetítőt és a fo­gyasztót egymástól elválasztja és ezzel megnehezíti az árak egyszerű és termé­szetes kialakulását. A drágító okok között szerepel első­sorban az a körülmény, hogy maga, a tejtermelés mennyiségileg meglehetősen nagy ingadozásoknak van alávetve. Nyá­ron gyakran erős túltermelés mutatko­zik, télen nem egyszer lényeges vissza­esés. Egy előterjesztett javaslat szerint ezeket az ingadozásokat, illetve azok­nak hatását csupán a tejtermelő gazda­ságoknak országos szervezésével lehetne ellensúlyozni, amint hogy a tej értékesí­tésében mutatkozó aránytalanságok és szélsőségek is csupán a szervezetlen­ségre vezethetők vissza. Azok a módok, ahogyan a gazdáknak a szempontjából sem megfelelő és megfosztja őket attól, hogy áraik megszabásánál szilárd bázi­son mozogjanak, akár ha évi kötésre adják el termékeiket, akár ha a buda­pesti vásárcsarnok árjegyzéseit veszik alapul, vagy ha egész évi tejtermelésü­­ket úgynevezett árverésen értékesítik. Még helytelenebb az a rendszer, amely szerint a termelőknek fizetendő tejárat a Budapsten eladott értékesítési árának egy bizonyos hányadában állapítják meg. .­ . Ugyanez a szervezetlenség mutatkozik bizonyos tekintetben az értékesítés te­kintetében is. Mihelyt valamivel keve­sebb tejet hoznak Budapestre, a piac máris rendkívüli érzékenységgel reagál erre és az árak felszöknek, mihelyt pe­dig némi árufelesleg mutatkozik, a gyengébb kezek mértéktelen árleszállí­tása teszi a helyzetet bizonytalanná és ingadozóvá. Károsan hat Budapesten főképpen a tej eladásával foglalkozó vállalkozások nemcsak szervezetlensége, hanem kiéle­sedett versenyei is, holott általában azt hihetnők, hogy az éles konkurencia csak olcsóbbodást idézhet föl. A való­ságban a tejüzem viszontelárusítójának magasabb eladási jutalékot fizet, mint amennyi rendes körülmények közt indo­kolt volna. Versenyeznek abban, hogy viszontelárusítóiknak kamatmentes kész­­pénzkölcsönöket folyósítanak, bolt-, ház­­bémegtérítéseket adnak stb. Csupa olyan ok, mely közrejátszik a tejárak kialakulásánál, holott, mint mondottuk, igazán mindent el kellene követnünk, hogy főképpen a tejet minél nagyobb tömegek számára tegyük minél nagyobb mennyiségben történő fogyasz­tásra hozzáférhetővé. Kezdenek kibontakozni egy olyan el­gondolásnak a körvonalai, amely fő­képpen úgy a termelőknél, mint a­uda­­pesti kereskedelemben és a kettőnek egymáshoz való viszonyában mutatkozó szervezetlenséget volna hivatott kikü­szöbölni és ezzel együtt ennek az árak alakulására gyakorolt hátrányos befo­­lyását. Bennünket a tejtermelés és érté­kesítése csupán a drágaság problémájá­nak szempontjából érdekelhet és ebből a szempontból óhajtanánk mindent el­követni, hogy a mai, gyászos 0,2 liter napi tejátlag a jövőben vigasztalóbb eredménynek adjon helyet. Csak azok a levelek vesznek el, me­lyekre feladó saját címét nem irta fel és így azokat a posta mint kézbesit­­hetetleneket vissza nem adhatta. — Ajánlott levelét felbélyegezve levél­­szekrénybe is bedobhatja. Feladóve­vényt utólag díjtalanul kaphat annál a postahivatalnál, mely a levélszek­rényt kiüríti. Egy ember, akinek jó orra volt... Nem cyranói értelemben, hanem úgy, hogy előre megérzett bizonyos bekövetkezendő ese­ményeket és ennek megfelelően cselekedett. H. J. magasrangu postafőtisztviselő még a háború előtt kiházasítási biztosítást kötött új­szülött leánykája javára. A díjakat minden­kor a legpontosabban befizette a háború alatt, sőt a forradalmi időkben is, amikor pedig na­gyon sokan a „most már úgyis minden mind­egy“ álláspontra helyezkedve, ilyen természetű kötelezettségeiket elhanyagolták. H. J. azonban teljes mértékben méltányolta a biztosítás óriási jelentőségét és szeretett leánykájának sorsát minden eshetőségre bizto­sítani kívánta. Mikor hazajött a harctérről és látta az itthoni felfordult állapotokat, rosszat sejtett. Attól tartott — és amint a következ­mények megmutatták, teljes joggal — hogy a lábrakapott és a minden józan álláspontot kí­méletlenül letaposó demagóg politika erősen, meg fogja rázkódtatni a magyar gazdasági életet is. Látta, hogy a drágaság napról-napra emelkedik, a pénz vásárló ereje pedig csökken. Félt, hogy a leánya javára kötött biztosítás értéke devalválódik és így a kitűzött cél — leánya jövőjének biztosítása — nem lesz meg­valósítható, dacára annak, hogy a befizetések nagy része még teljes értékű aranykoronában történt. Nem habozott tehát, hanem nyomban felkereste a Gazdák Biztosító Szövetkezetét (IX., Üllői­ út 1.) és tanácsot kért. Az intézetnél azt javasolták, hogy amennyiben aggályai vannak a magyar valuta sorsát illetőleg, vál­toztassa át a koronában megkötött ügyletet dollár biztosításra. A főtisztviselő szót foga­dott és ettől az időtől kezdve ennek megfele­lően fizette a díjakat is, amelyek egyébként csak egészen lényegtelenül tértek el a koráb­ban fizetett díjtól. Rossz sejtelmei — amint tudjuk — valóra váltak, mert a korona értéke irtózatos mély­ségbe zuhant. Nem tudott eléggé örvendezni azon, hogy okos előrelátással sikerült ideje­korán elhárítania családjáról a leselkedő ve­szedelmet. Az öröm annál nagyobb volt, mert leánya ebben az időben már menyasszony volt, egy kiváló fiatal orvos márkája és az intézet által kifizetett dollár-biztosításból futotta bő­ven lakásra, kelengyére, berendezésre. Ki tudja, hogy a rendkívül nehéz gazdasági vi­szonyok között meddig kellett volna várnia a fiataloknak, vagy egyáltalában lett volna-e valami a házasságból, ha a főtisztviselő úgy, mint a legtöbben ebben az időben, elhanya­golja leánya­ biztosítási ügyét. Bekövetkezett a szörnyű devalváció és ezzel kapcsolatban az életbiztosítások elértéktelenedése, ami olyan sok családnak szerzett és szerez keserű perce­ket, de amely épannyi gondot és kellemetlensé­get okozott és okoz a biztosítási vállalatoknak is, mert az egész ügy ódiumát elsősorban be­leik kell viselniük, holott nyilvánvaló, hogy époly szenvedő alanyai a nagy gazdasági de­­bacle-nak, mint a magánfelek, hiszen tőkéik­nek jelentékeny részét kénytelenek voltak hadikölcsönbe fektetni. Németországban a biz­tosított felek nem elégedtek meg azzal, hogy vagyonuk roncsain keseregtek és a valorizá­ciót sürgették, amire természetesen szükség van, hanem a márka stabilizálásával egyidejű­leg biztosított tőkéiket a tényleges helyzetnek megfelelően felemelték. Mussolini ellenzi az osztrák „Abschluss ”-t és a dunai konföderációt Róma, augusztus 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mus­solini a minisztertanács mai ülésén hosz­­szabb nyilatkozatban vázolta a hivatalos olasz álláspontot a legutóbbi bécsi forra­dalmi eseményekkel szemben. Többek közt ezeket mondotta: — A bécsi forradalom ismét aktuálissá tette azt a kérdést, vájjon Ausztriának tényleg meg van-e a létjogosultsága ahhoz, hogy független állam legyen. Ez a kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Ismét felvetődtek a rég­óta ismert javaslatok, a dunai konföde­ráció, valamint a csatlakozás terve.. Ké­zenfekvő, hogy a két megoldás közül egyik sem egyeztethető össze a fennálló szerződések tiszteletben tartásával s egé­szen világos, hogy Ausztriának Németor­szághoz való csatlakozása Európa tér­képét óriási mértékben megváltoztatná s lerombolná a versaillesi és a st. germaini békeszerződésekben kijelölt politikai ha­tárokat. Olaszország mindezekkel a té­nyekkel szemben egy jottányit sem vál­toztat eddigi álláspontján. (1.) Éj Strandra megy ! Hs használja a valódi világhírű Dr. Morisson raja szőrteRenStőt ! mely kiirtja a kellemetlen és felesleges haj- M ípg szálait 1 ^ Ara P 2.40 Kapható patikában, drogériában IBS

Next