Nemzeti Ujság, 1927. szeptember (9. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

MAI CIKKEINK: Lord Rothermere a csehek elevenére ta­pintott legutóbbi cikkével Angliából Kanadába repül egy hercegnő Erdélyi Bélát átkísérték az ügyészség fogházába Szomorú élet Torockón Amikor a vádlóból vádlott lesz Elfogták a fővárosi templomperselyek fosztogatóját Miért nem lesz olcsóbb a hús? Egyre izzóbb gyűlölet robban ki az ame­rikaiak ellen Franciaországban A népszövetségi tanács holnap kezdi meg tanácskozásait Elítélték a cigánygyilkos csendőrőrmes­tert A bolognai úszóversenyek megkezdődtek A külföldi ipar versenye miatt csökken a fizetésképtelenségek száma Koós Mihály, a Mezőgazdasági Kamara igazgatója a drágaságról Kilián Zoltán: A Tabán királya (novella) Citerus: Az élet napszámosai Szabados Béla: Vámvédelmet a magyar művészetnek Spectator: Az interparlamentáris konfe­renciát nem érdekelték a száraz előadások wpuMmwmmmm*" A gazda megmunkálja a földjét, beleadja tudásét, lelkesedését, testének erejét abba a mun­kába, amelynek gyümölcse mindenkié, keserve, aggódása, eredménytelensége csak a gazdáé. Ha rossz a termés, a gazda bánja. Mi történik azonban ak­kor, ha jó termést ad az Istent Nyilván a gazda látja hasznát, hiszen természetes és szük­séges, hogy az, aki a kockázatot viseli, el­sősorban részesedjék a nyereségben is. Mindenütt a világon így volna, Magyarr­or­szágon azonban nem ez történik. Az idei termés sokkal jobb minőségű, mint az ed­digi átlagtermések voltak, de ebből a ja­­mdlásból, a tőzsdetanács mai viselkedése szerint, mindenkinek haszna lesz, csak éppen a gazdának nem. Értszük meg jól, Magyarországon történik ez, ahol mind­untalan hangoztatják, hogy agrárállam vagyunk, hogy a gazdák diktálnak, hogy minden a gazdák érdekében történik. Min­denki szeme láttára, a hatóságok tudtával hiabzsolják el a gazdától az őt megillető jogos hasznot, keserves munkája ellen­értékét, hogy felosszák azok között, akik n­em ismerik a rettegést, amikor a sar­jadó vetés fölött elborul az ég, vagy tik­­kadt szomjúságában megreped a föld. A leghatározottabban tiltakozunk a tőzsde­­tanács mai viselkedése ellen és követel­jük a gyors hatósági intézkedést, amely az ilyen igazságtalanságot egyszers min­­denkorra lehetetlenné teszi. Bebizonyoso­dott, hogy a tőzsdetanács reformjára ha­ladéktalanul szükség van, mert a gazdák érdekeit nem lehet odadobni olyan testü­letnek, amelyben a gazdák nem foglalnak helyet s amely, ha érdekellentétről van szó, természetesen mindig a maga javára dönt. Az agrárérdekek képviseletét senki­­sem várja a tőzsdetanácstól, de az agrár­­ellenes irányzatot, amely ilyen fontos kérdésben ilyen leplezetlenül nyilatkozik meg, nem tűrhetik a hatóságok és nem tűrheti az elfogulatlan közvélemény se, amely ebben a vitában határozottan a gazdák pártjára áll. Rothermere lord hozzájárulásával, diplomáciai okokból, el­maradt a magyarság üdvözlő aláírásainak átadása. Később fogják átadni, nem Pá­riában, — ahol talán tüntetésnek vették volna — annak a millió magyarnak alá­írását tartalmazó könyvtárt, amelynek minden oldalán, minden sorában és min­den betűjében megörökít­ődik a magyarok tisztelete és hálája. Újra tapintatosak, előzékenyek és figyelmesek vagyunk a franciák iránt. Nem akarjuk, hogy elle­nük irányadó tüntetésnek tekintsék Ro­thermere lord ünneplését, épen Parisban, a trianoni békediktátum út ügyében, amely­nek nemcsak a neve, de a keletkezése, a szelleme és védelme is francia. Újra ta­pintatosak vagyunk, de meg kell monda­nunk, hogy téved, aki azt hiszi, hogy most már elmarad a magyarok üdvözlése, mert az megtörtént, megtörténik holnap és meg fog történni mindennap, amíg ma­gyar él ezen a földön, mert nincs sem ha­tárokhoz, sem időhöz, sem helyhez kötve a magyarok hálója és barátsága. A köny­veket majd átadják később, ez csak a for­ma. A lényeg az, hogy nincs benne tünte­tés a franciák ellen, de van mérhetetlen szeretet ama férfiú iránt, aki felvette a harcot a gyűlölet, az igazságtalanság, a bosszú, a t­ennesz,a Thetelenség, a szűk lá­tókör szelleme­­tben. S ez a szeretet él ma, bálnán és holnapután, írásban, szóban , és a megemlékezés hála könnyeiben. ■ ............................................................................................................. A­ népszövetségi tanács h holnap kezdi meg üléseit A Közgyűlést szombaton nyitják meg . A­­Daily Mail a romániai magyar kisebbség helyzetének megvizsgál­ta­tását sürgeti Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Népszövetséghez tartozó államok delegá­cióinak nagyobb része már itt van. Stre­­semann német külügyminiszter és kísé­rete a vonatról Lausanneban kiszállt és gépkocsin este 7 óra után érkezett meg. Chamberlaint, aki tegnap óta Parisban van, csütörtök reggelre várják, Briand csak szombaton érkezik meg. A tanács­ban addig Paul Boncour képviseli Fran­ciaországot. Megérkezett Walkó Lajos külügymi­niszter is, Gajzágó László dr. követ és Tánczos Gábor tábornok kíséretében. Na­pok óta itt időzik és az idegen küldöttsé­gek tagjaival élénk érintkezést tart fenn Titulescu román külügyminiszter. A kis antantállamok külügyminiszterei pénteken délután és szombaton délelőtt megbeszélést fognak tartani. A romániai magyar kisebb­ség helyzetét meg kell vizs­gálni London, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Daily Mail genfi külön tudósítója jelenti, hogy a Népszövetség ülése alkalmat ad a külügyminisztereknek arra, hogy a kü­lönböző békeszerződésekkel összefüggés­ben álló kérdéseket megvitassák. A ma­gyar-román birtokperek ügyének tár­gyalása alkalmat szolgáltathat arra, hogy alaposan megvizsgálják a romániai magyar kis­ebbs­é helyzetét, amely ki­sebbség budapesti jelentések szerint sú­lyos üldözésben részesül. (T.) A béke ügyének tett szolgálatot az interparlamentáris konferencia? Loebe német birodalmi elnök bízik a francia-német megértésben i ' Fírt*. 1­(A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) Az in­terparlamentár­is unió konfe­renciáján részttvett politikusok azzal a be­nyomással oszolhattak szét, hogy a min­denki álltal óhajtott béke és a kölcsönös megértés útjában még nehéz akadályok emelkednek. Az értekezlet első két napján attól lehetett tartani, hogy a francia­­belga-német és a magyar-román ellentét megzavarja a tárgyalások nyugodt me­netét. Ezt a veszedelmet a delegátusok fe­gyelmezettsége és az elnökség tapintatos közbelépése elhárította. A magyar közvé­lemény kétségkívül jobb szerette volna, ha a román delegáció vezetőjének a kije­lentései nem maradnak megfelelő válasz nélkül, de nem a magyar politikusokon múlt, hogy erre sor már nem kerülhetett. Többeket meglep, hogy Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke, aki a német de­legáció feje volt, a konferencia befejezése után több párisi lapban igen optimiszti­­kusan nyilatkozott a francia-német köze­ledésről. Szerinte a kongresszus nagy­ szolgálatot tett a béke ügyének, mert kö­zelebb hozta egymáshoz az egyes államok politikusait, s bizonyítékát nyújtóba an­nak, hogy Franciaország és Németország képesek barátságos eszmecserét folytatni életbevágó kérdésekről. Tagadhatatlan, hogy a németek épp úgy békés útón óhajtják elérni keleti határaik revízióját, mint mi a trianoni szerződését, de az is nyilvánvaló lett ezen a konferen­ciám, hogy a franciák és Miantamtbeli szövetségeseik ezidőszerint hallani sem akarnak a revízióról. Még jónéhány kongresszus fog lezajlani, míg a megin­dult és immár föl­dban tartóztatható re­víziós mozgalom mindenkit meggyőz ar­ról, hogy csupán gazddsági egyezmények­kel nem lehet a nyugalmat megteremteni. Apponyi és Berzeviczy az interparlamentáris unió tanácsában Pak­s, aug. 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az interparlamentáris unió ismét Adelswaerd bárót választotta meg elnökének. Új ta­né­­st ágaknak megválasztották Magyar­­ország részéről Apponyi Albert grófot és Berzeviczy Albertet. Bouisson francia de­legátus beszédében örömét fejezte ki afö­lött, hogy a kiküldöttek együttes akarat­tal kávámnak a béke érdekében dolgozni és indítványozta, hogy állítsák fel a parla­mentáris együttműködés intézetét. Ezzel az értekezlet véget ért. Az Egységespárt üdvözlete a magyar csoporthoz Az Egységespárt nevében Almásy László pártelnök Berzeviczy Albertnek a következő táviratot küldte Pak­sba: Az Interparlamentáris Unió i­agyar csoport­jának magas színvonalú szereplése s az egy­séges nagy magyar nemzeti célt szolgáló mű­ködése a nemzet elismerésére méltó és érdemes. Csoportunk szónokainak a világ összes nemze­teinek képviselete előtt tett nyilatkozatai hazánk évezredes történelmi múltjával szen­tesített jogos érdekeit szolgálták, ez alkalomból az Egységes párt nevében üdvözlöm a magyar csoportot és annak irányító bölcs vezetőjét, Almásy László. Erre a sürgönyre Berzeviczy Málnából az alábbi választ küldte Almásy Lászlónak: A magyar csoport nevében is hálás köszö­­netéimet tolmácsolom, elismerő és megtisztelő táviratodért. Felelősséggel teljes munkánknak egyformán osztályosa volt a magyar csoport minden tagja és biztosítalak, jól esik tudnom, hogy nem éppen könnyű helyzetünkben egye­temes segítségtekre számíthatunk. Berzeviczy Albert. Puccsal akadályozták meg Berzeviczy válaszát Páris, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Interparlamentáris Unió magyar cso­portja ma este búcsúösszejövetelt tartott a Lutetia -tszá­lóban. Berzeviczy Albert a legmelegebb köszönetét fejezte ki azér­t az összetartó támogatásért, amely lehetővé ette, hogy a magyar csoport az unió ülé­sén megnyilvánult nehéz helyzetben he­lyét­ megállhatta. Megemlítette, hogy a plenáris ülésen megtévesztés jellegével bíró, puccsszerű taktikával megakadályoz­ták őt abban, hogy válaszolhasson a ro­mán képviselőnek legutolsó támadó be­szédére. Ezen az­ eljáráson nem csodálko­zik, mert hasonló eset történt Apponyi Albert gróffal is a kopén­hágai konferen­cián, amikor lehetetlenné tették neki, hogy a cseh és román támadásra válaszolhas­son. Utána­ Kállay Tibor szólalt fel, aki ká-Folytatása a második oldalon / Lapunk mai száma 16 fillér í^LJUtmSL á vt ) p TM IVi j^íh TF1 í lSllJCt"ljyL/At Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KEgSZTOí^jOLnTKA^lAWLAI^^^ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA, IX. évfolyam 197. szám : ♦ CsÜtörtÖK : Budapest, 1927 szeptember 1 Iskola és újság írta: Körösi Henrik Az élet számtalan problémát vet föl. Az új kor lelkileg és kultúráikig moz­galmas élete kitágította a problémák körét minden vonatkozásban. Embe­reik, intézmények hatalmas fejlődést értek el és e fejlődéshez mérten kell foglalkozni mindennel, mely régi fel­fogásban megmaradhatott a szokott keretek között. Elsősorban az iskola az, mely a mo­dern kor igényeivel kapcsolatban — úgy nevelési, mint oktatási téren — a problémák egész tömegét veti föl. Nem is kell keresni azokat, mert maguktól jelentkeznek, ahogy azt a megváltozott körülmények szükségessé teszik. Német tanügyi körök foglalkoznak a legbehatóbban és legalaposabban mind­azzal, ami alkalmas az állandó fejlő­dés előmozdítására és az iskola új szel­lemének kirobbantására. Az új eszmék termékeny talajra találnak a német pedagógusok között és széltében-hosz­­szában vitatnak meg minden felmerülő új gondolatot, mely a világ közművelő­désének haladását szolgálja. Az új gondolatok közé tartozik a sajtónak, főleg a napisajtónak az isko­lai­ oktatásba való bekapcsolása. Az, a­ki e gondolatot felvetette, csak éppen az eszmét hordozta meg, anélkül, hogy, e mélyen szántó ügy részleteibe mé­­lyedt volna. A német pedagógiai vi­lág feladata, hogy hozzá méltó alapos­sággal foglalkozzék e kérdéssel, mely­nek helyes megoldása a nevelés és ok­tatás ügyét mértföldes lépésekkel vin­né előre. Bennünket, akik a magyar nevelés és oktatás fejlődésének ügyét — hivatott vezérünk oldala mellett — lelkesedéssel szolgáljuk, ez a kérdés annál jobban érdekel, mert hisz a ma­gyar sajtóhoz amúgy is szoros lelki és szellemi kapcsolatok fűznek bennün­ket .A magyar sajtó, mely a legmaga­sabb színvonalú újságírást jelenti és a legkomolyabban, a leghazafiasabban fogja fel hivatását, a magyar iskola törekvései iránt a legteljesebb megér­téssel viseltetik és bátran mondhatjuk, kiegészítője a tanítói munkának. A Kemény Zsigmond báró, Deák Ferenc, Kossuth Lajos sajtója, azok a hírlapok, melyek a nemzeti öntudatot nevelték, hazafiságunkat ébrentartották, belekap­csoltak bennünket a Nyugat nagy szel­lemi áramlataiba, a tanügyi világ fel­tétlen rokonszenvére méltók. Ezért érint közelről bennünket az új és érde­kes probléma. Kétségtelen a napisajtó rendkívüli jelentősén, hogy szoros kapcsolatot tart fenn az élettel, melynek forró le­heletét érzi. Ez adja meg közvetlensé­gét, de határozza meg értékét is. Ha­,­tása rendkívüli, de múló is egyúttal. Az újságban minden benne foglaltatik, amit tudni kell, csak meg kell tanulni — az olvasást. Mert a kritika nélküli olvasás veszedelme az ifjúságnak és veszedelem mindazok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő műveltség­­beli alappal a szellemi anyag befoga­dására. . Az újság, amint ezt egy német peda­gógus helyesen állapítja meg, nem vál­hatok taneszközzé, de annál pompá­­sabb­ tananyagnak. Miután az iskola munkáját más eszközökkel, más alak­ban és más hatással tovább folytatja, az ifjúságnak meg kell ismernie lénye­gét és szellemét. Tudnia kell, hogyan szövi viszonyát a napi élettel, miként illeszkedik bele a társadalom törekvé­seibe, hogyan szegődik politikai és mit.

Next