Nemzeti Ujság, 1927. november (9. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

AlWUTk­TI TTfClHai I pp MWmJLELU LLiiMWis 5:1­ Felelős «Szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ ’£jshpu njpkatársi TURI BÉLA ^ IX. évfolyana 24S. sszám » Kedd ♦ Budapest. t0E7 povemlber 1 TMm',k_—'1 ,MI 11 ■1 ^ammBavHBMBISI 1 T1 ■■■' 1 L MSMHflanBmwÁpmBHBBHHaBU8MOBUfJliMSHI MAI CIKKEINK: Országos mozgalom a numerus clausus fenntartására Károlyi Mihály újból hazaárulást köve­tett el A kultuszminiszter beszéde a magyar ta­nár érdemeiről Az olaszok díszes ünnepséggel búcsúztat­tak tizenöt magyar hősi halottat ötezer ember vett részt az abonyi kato­likus napon Szobrot Tisza Istvánnak! Londonban emléket állítanak Liszt Fe­rencnek Bratianu paktumról tárgyal a paraszt­párttal A vidék legyőzte a főváros futballbüsz­keségét Két halálos ítélet a Táblán Hogy rabolták el a marokkóiak a főkor­mányzó hugát Vissza kell szerezni a költészet jogát a színpadon Elkészült a Duna legnagyobb vontató­gőzöse Newyorkban 40 millió pengő értékű zá­loglevelet helyeznek el A kegyelet ünnepei Pusztító viharok a tengeren Miről is van szó? A francia paraszt a régi magyar térké­pet tanulja Cytinhidrogén és széngáz a dohányfüst­ben Gergely István: Mecénás morzsa­ Endrődi Béla: Aranytrombita Kilián Zoltán: Dávid és Góliát Pásztor József: A gangesi nád Agyagfalvi Hegyi István: Levél az apámhoz (Vers) BalU írnia: November (Vers) Az áruló újra elárulta igazi természetét. Az egész ország fellélegzett, amikor Genfben el­lehetett hárítani, egy nagy magyar államférfiú személyes érdeméből a dön­tést, a román-magyar agrár­perben. A világ fellázadt jogérzete sietett a magyar álláspont segítségére; halvány fények gyűltek a magyar égboltozaton, hogy ta­lán amíg eljön a döntés órája, megvilá­gosodik a Népszövetség tudatában az igazság, tehát van még a magyar állás­pont győzelmének reménye. És ebben a várakozó, aggodalmas időben, az őszi­rózsás forradalom évfordulóján, megszó­lalt az oláh Adevĕrulban és a magyar­ellenes Journal des Débats-ban Károlyi Mihály s durván, gonoszul, hazugul, ko­nok ártani akarással sietett a jogot s az emberséget meggyalázó oláh álláspont se­gítségére. A saját fajtáját gyűlölő ember sötét gonoszságával fecskendezi a hazug­ságok mérgét a tá­jékozatlan, az ingadozó világ lelkébe. Rágalmaz és hazudik. Mág­nások zsarnokságáról beszél, akik akar­ták a háborút s szociális szükségesség­ről nyilatkozik Hogy ő is ezt akarta! Tudjuk, hogy ezt akarta, mert enélkül nem lettek volna rabszolgákká a magya­rok százezrei akik az ő bűnei miatt a világ legembertelenebb pagrimistáinak áldozataivá lettek, vagy a hontalanság gyötrelmeit szenvedik. Ez az ember áru­lásának évfordulóján újra elkövetett egy árulást. Mit szóljunk hozzá? Lehet-e a gonosz mi ostoba emberhez, a konokul megátalkodott árulóhoz méltó szavakat találni, hogy jellemezzük az emberször­nyet, aki, ime újra megismétli szavakkal fel nem mérhető bűneit? Benes is számol már a nemsseillesi fjelyset változásával A cset­ légionáriusok Kongresszusán rezignált beszédet mondott Prága, október 31. A cseh légionáriusok IV. rendes kon­gresszusát Benes külügyminiszter nyi­totta meg. Beszéde, amelyben külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozott, rezignált volt. Érezzük — úgymond — az utunkat álló akadályok nehézségét, midőn állan­dóan arra kényszerülünk, hogy kompro­misszumot keressünk egyéni vélemé­nyünk és az állam egészének közgazda­­sági és szociális érdekei között. Benes miniszter ezután az egybegyűlt légionáriusok soraiból a hozzáintézett kérdésekre válaszolva a Rotherme re­­akcióról is beszélt és a többi között eze­ket jelentette ki: Különösen a szlovákiai légionárius testvérek előtt szeretnék arra utalni, hogy nyugodtak lehetnek. Ily akciók megismétlődhetnek és el kell rájuk ké­szülni. Azzal is számolnunk kell, hogy a nemzetközi politikai konstelláció megvál­tozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a mi külügyi politikánk is megváltozik. A külügyi politikában mindenesetre a legcélszerűbb, megőrizni a nyugalmat és a hidegvért, mert nyugalom és hidegvér jelentős erőt képvisel. A mostani akció és a jövő hasonló akciói mindig meg fog­nak hiúsulni a felkészültségünkön, mun­kánkon, elszántságunkon és szilárdsá­gunkon. Nem valorizálják a háborúelőtti koronajáradékokat Eredménytelenül végződött a háboruelőtti magyar és osztrák államadósságok rendezésére vonatkozó párisi tárgyalás (A Nemzeti Újság tudósítójától). A há­borúelőtti magyar és osztrák államadós­ságok ügy­ében tárgyalás-1- re dúl Mik Pá­niéban, amelyeken magyar részről a tár­gyalásokon Korányi Frigyes báró párisi magyar követ és Zsigmondy Kálmán pénzügyi tanácsos, a pénzügy­mi­niszté­­rium kiküldöttje vesz részt. Az aranyértékekre szóló külföldi járadék­adósságoknak törlesztéséé adóssággá leendő átváltoztatása ügyében az érdekelt két adósállam képviselői egyhangúan azt az álláspontot foglalták el, hogy az örö­kös arany­járadékoknak hosszabb határ­időin belül való törl­eszthetősége kívána­tos. Céljuk, hogy az adósállamok előbb­­u­tóbb megszabadulhassanak a rendkívül bonyolult nemzetközi kezelés terhétől, de csak abban az esetben, ha a hitelezők igé­nyeik erős mérséklésével lehetővé teszik, hogy az államok kamat- és törlesztési terhei költségvetésükbe beilleszthetők le­gyenek az államok polgárainak érezhető megterhelése nélkül. Az adósállamok képviselői egyébként kijelentették, hogy a hitelezőknek különben is elfogadhatatlan javaslatát nem hajlandók tárgyalási ala­pul sem elfogadni. Az értekezlet folyta­tását november 28-ára tűzték ki. A korona járadékok valorizálásának ügyé­ben a most megtartott plenáris értekezle­ten igen szenvedélyesem támadták az adós államokat, főként a német kötvény­birto­kosok és Hollandia képviselői, míg az an­gol delegátus az angol piac bezárásának lehetőségét említette. A támadásokra Korányi Fr­igyes báró követ válaszolt s kifejtette, hogy a béke­­szerződés eldöntötte, hogy a papírkorona­­tartozások papí­rkoronákban fizetendők, a jóvátételi bizottság pedig 1922-ben hatá­rozatban kimondotta, hogy nem kívánja az engedményes és az utódállamok által megállapított fizetési módozatokat meg­változtatni. A kérdés tehát le van zárva. A valorizálásra törvényes alap nincs. Koránya Frigyes báró követ adatok fel­sorolásával kifejtette, hogy Magyaror­szágra a békeszerződés olyan súlyos gaz­dasági és pénzügyi terheiket rótt, ame­lyek igazságtalansága nyilvánvaló. Nem volt ugyan módja ellenük védekezni, de ezeken túl­menőleg képtelen és nem haj­landó újabb terheket vállalni. Nem haj­landó arra sem, hogy a békeszerződés három-négy reá nézve kedvező szaka­szát sorra hagyja érvényt nenítérni kü­lönböző nyomások alatt.. Az értekezlet erre eredménytelenül feloszlott. Az ál­lamok képviselői és a közös pénztár kö­zött, a technikai kérdésekre nézve simán folynak tovább a tárgyalások. Az értekezlet tárgyának kiszivárgása következtében az értekezletet megelőzően jelentékenyebb spekulatív vásárlások tör­téntek koronája­ra­d­ék k­öt­v­én­y­ek­ben. Az értekezlet eredménye azonban lesújtóan hatott a spekulánsokra. A hadikölcsönök elfogyott szelvényivel és a töfelezerszeresen visszafizetett jelzálog­adósságok Két probléma, amelyet nem dönt el a valorizációs javaslat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A va­lorizációs javaslatnak az az intézkedése, amely a legkategórikusabban megta­gadja az államadóssági kötvényeknek , s így elsősorban a hadikölcsönöknek való rizálását, érthető elkeseredést váltott ki. A hadikölcsönkötvénytulajdonosok, akik a kormány hívó szavára habozás nélkül a szorongatott ország rendelkezésére bo­csátották vagyonukat, most kétségbe­esetten látják, hogy az állam nem haj­landó őket kárpótolni. Azok a hírek, ame­lyek a tervbe vett segélyezés módjáról és mértékéről kiszivárogtak, még fokozzák az elkeseredést, mert úgy látják, hogy az állam csak alamizsnát akar juttatni azoknak, akiknek megfelelő kamatra van jogos igényük. A hadikölcsön tulajdono­sok szervezete ezért újból megkezdte ak­cióját és sorozatos gyűléseken követeli a hadikölcsönök valorizálását. Az első gyű­lést vasárnap este tartották az István Folytatása a masouth oldalon Lapunk mai száma 24 fillér Rónaa-t Tffifflán­ (ontorMilin-Míiifls irta: Széchenyi OniftJpQhw. volt főispán.­­jT A katolikus Magyarország sohasem felejtheti el az áldozatok sorozatát, az atyai gondoskodás folytonos láncola­tát, mellyel a római pápák nemzetün­ket történelmünk egész folyamán, de kivált azokban a korszakokban hal­moztak el, amikor a Gondviselés súlyos csapásokkal sújtotta nemzetünket. Ma, amikor történelmében a mohá­csi tragédia ismétlődött meg, de még sokszorta súlyosabb formájában, hálá­val regisztráljuk ,hogy a Szentszék tel­jes kilenc esztendőn keresztül­, hazánk egyházi épségét változatlanul fenntar­totta.­­Hogy mit jelent ez a kilenc esztendő a megszállott területek egyházi kör- . A igazgatásában és vallási életében, azt­­ im, csak úgy tudjuk métányolni, ha elkép- s­­ teljük, mily óriási jelentősége lett 1 . volna hazánk jövő fejlődésére, ha az ú­j államnak sikerült volna elérnie, hogy a megszállott területeken az egész ma­gyar közigazgatás állásban maradjon, az egész ősi vármegyei szervezet épp­­ségben tartásával egészen a mai napig. Hogy állana ma a magyar ügy, ha a magyar állam is ilyen, vagya ehhez ha­sonló sikert tudna regisztrálni. Mégis, némely látszatok után induló hazánkfia elégedetlenkedve kíséri a vatikáni politika lépteit. Legújabban a román concordatum miatt támadják a Szentszéket. Ez a concordatum még nem jogerős, hiteles szövege sem is­­meretes s így alapos vizsgálat tárgyá­vá tenni még nem is lehet. A kiszivárgott hitek megítél­és­én­él nem szabad szem elől tévesztenünk Egyházunk isteni hivatását, mely a lelkek megmentését munkálja minden országban, intenzív pasztorálás és a vallás szabad gyakorlatának biztosí­tása által. Az egyházi politika, isteni rendeltetésének szemmel tartásával, adott helyzetekkel számol. Nem kétséges, hogy a megszállott területeken intenzív pasztoráció foly­tatása Magyarország jövőjére nagyobb jótétemény, mint amilyen kárt jelent­hetnek azok az intézkedések, melyeket a román concordatum tartalmaz. A katolicizmus természeténél fogva kon­zervatív, erőszaknak és forradalomnak elvi ellensége, jogok respektálása és harmonikus fejlődés alapján áll, még a román imperium jelenlegi terüle­tén is, hogyha, mint reméljük, nem lé­­ny­eges kérdésekben a mi tényleges ér­dekeinket, vagy talán csak magyar ér­zékenységünket érintené is a román concordatum, s hogyha az volna az érzésünk, hogy a katolikus egyház né­pek felett álló egyetemes" nag­" érde­keinek sérelme nélkül, a­melyek meg­sértése hasznot számunkra amúgy sem jelenthet, — lehetséges lett volna ma­gyar szempontok nagyobb figyelembe vétele, vegyük mégis bonckés alá — nem a Szentszék politikáját, mely­nek teljes jóakaratáról meg vagyunk győződve — ,hanem vegyük szemügyre egyházunk helyzetének változását a meg­szállott területeken és főleg csonka ha­zánk egy’házi politikádban, melyek a­­ Szentszéket elhatározásában befolyá-­­ solják s igyekezzünk­ ezeket ugy alaki-.,­tani, hogy érdekeink kellő aktiv kép- ** viselete mindenkor meglegyen. Aktiv képviseletünk mérlegét Ró­m­­áb­an nagyban befolyásolta in p­ar­ti­­bus infidelium több magyar püspö­künk elhunyta. Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy lerójjam a kegyelet és hála adóját a régi magyar püspöki kar ezen kiváló tagjai iránt, különösen pedig a múlt időknek talán egyik leg­nagyobb püspöke, tudósa és diploma­tája, Fischer-Colbrie Ágoston dr. kas­sai m­egyéspüspök iránt, akinek élet­­szentsége, nagy tudása és lángoló ha­­zafisága csodálatos harmonikus egysé­get alkotott, aki hit kitartással lelke­sen szolgálva a magyar ügyet, nemzete és a felvidék örök háláját érdemelte ki. N­gm­ hagyhatom említetlenül gróf

Next