Nemzeti Ujság, 1927. november (9. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2 Széchenyi Miklós nagyváradi püspököt sem, akinek szivét a megszállók jogtipró erőszaka idő előtt állította meg s aki egyházmegyéje magyar határain pihenvén, várja az időt, amikor ismét bevonulhat a nagyváradi székesegyházba, püspöki ősei pihenő helyére. Valamennyien őrszemei voltak a magyar ügynek a Vatikán szívében, ma sajnos, nincsenek többé. Egyházi politikánk legsürgősebb érdeke immár csonka országunkban megüresedő püspöki székeinket és főleg az esztergomi érsekséget és primátust Rómával egyetértésben oly férfiakkal betölteni, kik a magyar befolyás száz percentes érvényesülését tudnák biztosítani, kikben a Szentszék politikája teljesen megbízik s kik így képesek lesznek azok befolyását pótolni, akik a végeken az őrhelyet elhagyni kényszerültek. De mit látunk ehelyett! Értelmetlenül és rosszalóan áll a Szentszék ezen elhatározásával szemben nemcsak a vezető körök egy része, de gyakran az intelligens katolikus közönség is, mely a politikában az évek hosszú során tevékeny, kiváló katolikus papjainkat nem kívánta a pasztoráció és egyházi közigazgatás élére állítani, mely nem tekintette a párt partializmusához szokott, a politikában gyakran szükséges kompromisszumokat és a lelkipásztorkodástól elvont és attól elszoktató tevékenységet iskolának a pártok fölött álló, hitünk szent elveit kompromisszum nélkül őrző egyéni életszentséget s a paszrtoráció legbensőségesebb nuance-ait igénylő legfőbb egyházi méltóságok betöltésére. Csak említeni akarom a teljes megnem értést a vezető körök részéről, hogy midőn megüresedő püspöki stallumaink betöltésére a Szentszék ma gyakran nem is az egyház javát célozó, hanem egyéni és hivatalos befolyást és hatalmat igazolni akaró pártfogások özönének elmellőzésével — melyek igaz, hogy igen érdemes egyházi férfiakat akartak püspöki stallumokhoz juttatni, de az egyház isteni tekintélyét sértő formáik között. — olyan férfiakat választott ki, kik a maguk egyházközségének önfeláldozással és sikerrel szentelték életüket, kik püspöki stallumra helyhez kötött hivatásuk szeretete és egyéniségük krisztusi szerénysége folytán azelőtt talán még sohasem gondoltak. Rá kell mutanom arra, hogy egyedüli jól felfogott érdeke a magyar államnak, ha vezetői a nemzet egészének szent érdekeit s az ország területi rekonstrukcióját tartják szem előtt hogy oly férfin kerüljön a magyar püspöki kar élére, aki a Szentszéknél gratissima persona s egyáltalán nem volna kívánatos oly helyzet provokálása, amely nélkülözi a bizalom teljességét és intimitását a Szentszék és legfőbb egyházi méltóságunk között az éppen magyar szempontokból kritikus időben. Ne feledjük, hogy a katolikus egyház Magyarországon éppen hazánk szétdarabolása idején, ellenére általa szenvedett tömérdek veszteségnek anyagiakban és területi egységben, igaz, hogy mérvadó tényezők jóakaró támogatása mellett, de saját belső krisztusi erőiből renaissance-anale kezdetét éli, amely e csonka hazából kiindulva hatását és vonzóerejét az elcsatolt országrészek katolikusaira nagy erővel fogja érvényesíteni s hogy az Egyház belső erőit a maga számára gyümölcsöztetni praedominanter állami feladat marad, mely a Szentszékkel való legteljesebb harmónia nélkül meg nem oldható. Azért, mint szerény harcosa és csendes megfigyelője a magyar ügynek, felhívom mértékadó tényezők figyelmét ezekre az életbevágó fontos kérdésekre, mert tudom, mily lelkes szeretettel karolják fel legszentebb nemzeti törekvéseinket s igy ha szavaim igazát belátnák, el is kerülnék a veszélyeket, melyek e meg nem értésből elsősorban hazánkat fenyegetik. Király-szálloda termében, amelyen legalább a részleges valorizálást követelték. Mi lesz a szelvényivekkel? A valorizációs javaslat azonban azzal, hogy megtagadja a hadikölcsönök valorizálását, még nem intézi el véglegesen a hadikölcsönök problémáját. A javaslat ugyanis nem tartalmaz arra intézkedésthogy a hadikölcsönök kamatait ezután egyáltalában nem fizetik. Ez a kamat tehát feltétlenül jár, még ha olyan értékben is, amelyet pengőben alig lehet kifejezni, hiszen 100.000 aranykorona befizetéséért kapott hadikölcsön után 18 fillér a nem valorizált kamatjárandóság. Ennek a kamatnak kifizetése azonban most már abba a nehézségbe ütközik, hogy az első kibocsátású hadikölcsönök kamatszelvényei a múlt évbeli elfogytak és most már rövidesen az összes hadikölcsönökhöz új szelvényiveket kell kiadni. Ezeket a szelvényiveket semmiesetre sem lehet a kötvénytulajdonosoktól megtagadni, tehát ezeket a szelvényiveket újra ki kell nyomatni. Egy száz korona névértékű hadikölcsönnek 6 papírkorona az évi kamata, ami pengőértékben a fillérnek egy huszad része. Miután pedig a kibocsátott hadikölcsönök legnagyobb része ilyen százkoronás címletből áll, a szelvényivek kinyomatásának költségei sokezerszeresen nagyobbak annál a kamatnál, amelyet ezekre a szelvényekre kifizetnek. Felmerült tehát az a kérdés, hogy vájjon nem volna-e célszerűbb ezt az összeget a kötvények valorizálására fordítani, avagy pedig az állam egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy megtagadja az új szelvényivek kiszolgáltatását. Erre az eshetőségre már előkészületeket tesznek, hogy próbapert indítanak az állam ellen, hogy a bíróság állapítsa meg, váljon idr-e a kötvénytulajdonosoknak új szelvényig? Próbapörök a kifizetett jelzálogadósságok miatt Nem kevésbbé érdekes bonyodalmakat rejt magában a valorizációs törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely a záloglevelek valorizálását apadja meg. A bankok ugyanis, amikor a jelzálogos adósok tartozásaikat visszafizették az infláció idejében, igen szigorúan ragaszkodtak a szabályszerű féléves felmondáshoz és akkor is az esetleges valorizálásra való tekintettel csak feltételesen fogadták el az adósságok visszafizetését. Ha azonban az adósok sürgősen akarták tartozásaikat visszafizetni és a jelzálogos bekebelezést töröltetni, a bankok kényszerhelyzetet teremtettek és a fennálló kölcsönösszeg névértékének előbb több százszorosát, majd több ezerszeresét követelték a törlési engedély megadásáért. Most, hogy a valorizációs javaslat kizárja úgy a záloglevelek, mint a jelzálogos adósságoknak a valorizálását, azok az adósok, akik tartozásaikat ilyen nagy mértékben túlfizették, ezt a többletet visszakövetelik a bankoktól. Ebben az irányban is folynak már az előkészületek arra, hogy a bankok ellen is pert indítsanak az érdekeltek, hogy ilyen módon a bíróságnak legyen alkalma megállapítani, jogosan követelték-e a bankok a kölcsönösszeg több ezerszeresét a törlési engedélyért. Úgy jogi, mint közgazdasági körökben igen élénk érdeklődéssel várják ennek a két problémának megoldását. (Folytfuna az első oldalról) SZENT MARGITSZIGETE SZANATÓRIUM Kitűnő őszi - téli kúrák. Tökéletes diétás konyha. Kénes és szénsavas forrásfürdők a lakásokban Szobák ötszöri étkezéssel és fürdőkkel 200P-től. SZENT MARGITSZIGETI NAGYSZÁLLODA Kényelmes, csendes tartózkodás. Központi fűtés, olcsó szobaárak. Étterem saját kezelésben. Napi pensió 7*20 P. Közvetlen autóbuszközlekedés az Erzsébet-tér és Sas-utca sarkától. .. M e n e t d ij 40 fillér... NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1. november 1. Az olaszok díszes ünnepségei búcsúztattak tizenöt magyar hősi halottat Katonai disipompa, U kilövésért, zásilók és Koszorún az udínei búcsúztatón Tidine, októ1er 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az olasz kormány, hatóságok és maga az olasz nép ismételten tanúbizonyságát kívánták adni a magyar nemzet iránt érzett mély r.okonszén■vüknek, amikor impozáns ünnepség keretében indították útnak azt a tizenöt magyar hősi halottat, akik a háború folyamán hősi halált haltak az olasz földön és akiknek holttestét most visszaküldték a magyar anyjaföldnek. A különböző katonai olasz temetőkből exhumált tizenöt magyar kébihalott névsora a következő: Alámássi Menyhért százados, Lustig János hadnagy, Bognár Béla dr. hadnagy, Kovács Lajos dr. hadnagy, Zolnay Kálmán hadnagy, Katona Endre hadnagy, Dömény Aladár tiszthelyettes, Fleischacker Gusztáv tiszthelyettes, Tsirch Béla kadét, Kring Dezső kadét, Khoor József káplár, Bárdos László káplár, Wahl András káplár, László Lajos és Béres Sándor közkatonák. Az adinei ülászünnepség Az Udinéban rendezett gyászünnepségen megjelent a város polgármestere, a fascistapárt helyi főtitkára, a helyőrség egész tisztikara és a hazafias társadalmi egyesületek küldöttségei zászlójuk alatt. Képviselve volt a kormány, azndinei prefectura, a hadirokkantak és hadiözvegyek egyesülete, úgyszintén minden számottevőkulturális és gazdasági intézmény. Az állomás előtti téren felállított katonai csapatok fegyveres tisztelgéssel fogadták a magyar hősök koporsóit. A város határában felállított tizenöt tüzérségi battéria a hősöket megillető üdvlövéseket adott le. Az ágyutalparcra helyezett koporsók a magyar nemzeti színekkel voltak befedve és mindegyiken a koszorúk és virágok egész tömege díszlett. Az olasz hatóságok kiküldöttei a pályaudvar előtti téren rövid ünnepi beszéd kíséretében búcsúzott a magyar hősöktől. Ezután Kovács Árpád, a magyar kormány megbízottja köszönte meg az olasz nemzet megható együttérzését és rokonszenvét Magyarország iránt és ugyanakkor mély háláját nyilvánította az olasz kormánynak a magyar hősi halottak ilyen páratlan megbecsüléséért. Végül Bullo főtisztelendő, udínei plébános szentelte be a hazájukba távozó hősi halottakat. A koporsókat ezután a kivonult csapatok tisztelgése közben vonatra rakták és Udine város vezetősége hatalmas, a város és az olasz nemzet színeivel díszített virágos koszorút adott át a magyar hősi halottakat kísérő megbízottnak azzal, hogy azt a magyar hősök emlékoszlopánál helyezze el, Corrado Rossi . Diutapésten senki sem foüadia a ftösi liaiottatiat Amennyire megimdató és lélekemelő a magyar hősi halottaknak a volt ellenség részéről történt megbecsülése és a nekik nyújtott impozáns tiszteletadás, annyira fájdalmas és elszomorító az a tény, hogy az idegen földből hazaérkező magyar hősök koporsóit az ország fővárosában senki sem fogadta. A hősi halottakat hozó vonat első ,magyarországi megállóján, kagyaróvár ott díszes fogadtatás volt és Latter János polgármester vezetésével megjelent a pályaudvaron a magyaróvári és a mosoni hivatalok, a katonaság, a különböző egyesületek és iskolák nagyszámú küldöttsége. A polgármester rövid gyászbeszéd után koszorút helyezett el a város nevében a hősök koporsójára. A vonat ezután tovább folytatta útját Budapest felé, itt azonban — mint az Új Nemzedék mai száma írja — csupán a hazatérő kedvesüket váró hozzátartozók szomorú Ids csapata fogadta a hős magyar halottakat. A koporsóikat kísérő magyar megbízott maga is zavartan nézett körül, amikor a kocsiból kilépett s mivel csak a hozzátartozókat találta, ott, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: — Önöknek adom át hősi halottaikat. A magyar nemzethez igazán nem méltó az ilyen kegyelet nélküli, megdöbbentően részvétlen magatartás azok iránt, akik életüket áldozták a hazáért. Nem tudjuk, kinek vagy kiknek a hibájából maradt el a hősi halottakat megillető szeretetteljes ünnepi fogadtatás, de mindenesetre elvárjuk, hogy úgy a honvédelmi miniszter, mint a polgármester vizsgálatot indtanak a felelősség kérdésének tisztázására s legalább a jövőre nézve elejét veszik erélyes közbelépésükkel, hogy a mostanihoz hasonló szégyenteljes eset ne fordulhasson többé elő. Elkészült a Duna lesnasyolst vontató-főzöse Az új hajó megdönt minden eddigi dunai rekordot (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az őszi nap ragyogó aranycsíkokat vet a Dunán, fent apálos olaszkék boltozza az eget, de a parti fákról langyos fuvallat szárnyán már broom-őrös levelek perdülnek a vizibe. Déli 12 órát üt a budai bencések templomtornya s a Margithidról egy percre minden szem a Pálffy-tér felé fordul, amikor elbődül annak a hatalmas vontatógőzösiek a kürtje, amely most indul első próbaútjára a Dunán. — A Dunagőzhajózási Társaság óbudai hajógyárában teljes 1 évig dolgoztak a modern hajépítésnek és képtechnikának e remekén, amely a legnagyobb revior köre az egész Dunának. Az árbocon a magyar és az osztrák színekéit lengeti a szél, a fedélzetein hivatalos urak csoportja várja az elindulást. A Vasúti és Hajózási Főfelügyelőséget Jordán Dezső főfelügyelő, a hajózási osztály vezetője és Heller Benné felügyelő képviselik. A DGT. részéről Dormándy Géza igazgató, Schulze Frigyes hajógyári igazgató, Horváth Nándor és Brecht Sándor főfelügyelők, valamint Tanos Ferenc felügyelő vizsgálják fölül az uj hajót. —■ A parancsnoki hídon .1/ 1 halovit s Demeter kapitány irányítja tisztjeivel a manővert. — Sípol, sziszeg a gőz a gépházban, lomhán mozdulnak a sok mázsás acélkarok s a gőzös egyszerre ott veri a méteres hullámokat az újpesti sziget mellett. Vizsgázik a hajó A bizottság tagjai mérnökök vezetésével végigjárják a hajókolosszust, amely méreteivel és teljesítőképességével lever minden eddigi rekordot. — Hossza 70 m., szélessége a középen 21,5 m., merülése a szén rakománnyal 80 tonna, vizkiszorulása 250 tonna. — A gépháziban 4 db egyenkint 160 négyzetméteres kazán fejleszti a gőzt és új rendszerű mesterséges légvonat biztosítja a tüzelőanyag teljes elégését. A hajókerekek átmérője csak 46 m„ ellentétben a régi typneu vontatók 7 m-es kerekeivel, ezzel szemben fordulatszámuk aránylag gyors, percenteint 35—16 fordulattal, mert a hajó elsősorban az onsovai zuhartagokcra van szánva és az ottani rohanó vízzel másként nem boldogulna. — A kormányrendszer is tökéletes. — Itt már nyoma sincs a nehezein mozgó láncos kormánynak, helyette tengelyvezetékes kardánkapcsolóval működik a gőzkormány. A hajó méreteire nézve jellemző, hogy a kormánylapát súlya 25 méter mázsa. — A gőzös berendezése a legmodernebb, a tisztek és a legénység részére külön-külön kényelmes fürdőkabinok állnak rendelkezésre. — Tiszti szalon, hálófülkék, legénységi és gépészlakosztály a személygőzösök kényelmével vetekszik. Mindenütt villanyvilágítás és gőzfűtés. Uszály sillyedés a Dunán Észre sem vesszük, hogy a vizsgálat közben Vácig futott velünk a hajó. A víz közepéről csónakosok integetnek felénk: lassan haladjunk, mert uszály silyedt el s a hullámverés szétnyomhatná az ócska alkotmányt. Az uszály szemeink előtt sülyed a mélybe s mire elhagyjuk, már csak faragott orra áll ki a vízből. A csónakosok röviden tudtunkra adják, hogy a helyi csavargőzös ütközött az uszályba, amely vontató nélkül ereszkedett le a Dunán. Lesz dolga a búvárnak, aming a benne lévő 30.000 téglát felhordja. Kevéssel feljebb horgonyvetés, manővert végez a hajó. A 8 mázsás vasmacskát karvastagságú láncán játszi könnyedséggel emeli fel a gőzgép, amelyet egy matróz kezel. A ragyogó őszi délutánt ekkor már elűzte a csipős dunai szél és a vastagon ereszkedő köd. Most jó szolgálatot tesz a parancsnoki híd két oldalán lévő s egyenként 2.000 gyertya,fényű reflektor. Fénykérőjük kilométereken át végigsöpri a hamuszürke vizet s a parti fák nappali világosságban bólogatnak falánk. A bizottság tagjai kikötés előtt még megvizsgálják a gép teljesítőképességét. A műszerek 2200 lóerőt mutatnak, ami később 100—200 lőerővel növekedni fog. Ilyen teljesítményt, vontatógőzös még nem produkált a Dunán. Az eddigi maximum 1.000—1.200 lóerő volt. Az ,,Österreich“ — ez az új gőzös neve — a szakértők véleménye szerint biztosan leveri a vaskapus rekordot. A kataraktákon ugyanis óriási a vízsebesség és itt 108 vagontehernél többet még egyetlen hajó sem húzott. Az „Österreich“ 130—110 Vagonterhet is át fog majd húzni a szoroson. A dunai teherhajózás nagy értékkel szaporodott ezzel a modern vontatógőzössel, amely magyar tervezők és magyar munkáskezek újabb diadalát jelenti.