Nemzeti Ujság, 1928. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

m­ m&i mimr ww'v tTml/sst 300-65. Fiókkiadó- EfpPea M Kmg TTfr i^fl mai« Sail 1 M «paw • fflg «aw *o 11110,. «B v«. .■tatok‚ vili.ker., |§ Ae®ji§tg SglaSgftg K®® Mm Sasa líra K08 § {£31 TOffk áraik |g§B •‚«‚‚‚ *ra 16 m. Rákócii-ut t. Telj J. B9 & 'tz£& «a tSwwf vj*g£} 'S §1§H bhB HUB R Hm B *■‚$, BjyS Ur, vasárnap 32 S B I ^ ^b­ Miiiiin/ 1­6 Tdofoai ^ ^ *P­ixering ❖❖ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ F­ő na­u­p­a­társ: TÚRI BÉLA X. évfolyam /• szám ♦ VasÚ­rlap # Budapest, v­h január 1 MAI CIKKEINK: Túr­ Béla nyilatkozik római benyomá­sairól Mindnyájunk karácsonyfája ,Ma az újévi malacról van szó“ Az egész országban meg il­lott a havazás Bréljr Imre: Társadalombiztosítás és magánbiztosítás Endrődi Béla: B. n. é. k. Bibó Lajos: Szilveszter (gy. a.) Miért oly későn? Katona Éva dr.: Séta az érdekes kopo­nyák világában IRODALOM, KÖNYV, TUDOMÁNY Herman Melville Gergely István: Harsányi Lajos köny­véről Takács Sándor könyve: A török hódolt­ság korából Kállay Miklós: Johan Boyer új regénye írók világa Bandat Horst dr.: Új sziget az Óceánon! Giuseppe Chiarelli: Mária A jávai komunistákat a bantami véreng­zés színhelyéig ítélték el Elkészült a világ leghatalmasabb pán­célosa SURÁNYI MIKLÓS VASÁRNAPI KRÓNIKÁJA A NEMZETI ÚJSÁG SZALONJA Citill—­ A szalon sarkában Feiks Magda: A Boneó-kutya és a többi ajándékszörny Divat Kozmetika Grafológia A háziasszony A NEMZETI ÚJSÁG REGÉNYTÁRSA Georges G. Toudouze: Vulkánok ébresz­tője Edgar Wallace: A bandita­­ KÖZIGAZDASAG-M­EZOGAZDASAG IPAR A hazai iparpártolás jelentősége k­iske­­­reskedelmi mérlegünk szempontjából Az amerikai lisztgyártással a magyar malmok csak tömörülve vehetik föl a versenyt A mezőgazdaság új éráját jelenti a ver­­senytermelési program megvalósítása Molnár Jenő: A vetőmagkiválasztás a verseny­termelés szolgálatában Stárk Árpád: A mész szerepe a talajban és a m­eszezés Egységes frontot, intézményeket a ma­gyar kézművesiparosságnak Miklós Ferenc dr.: Mi a cél? AUTÓ - MOTOR - REPÜLÉS Az úrvezető Az 1928. évi magyar turáni Diplomáciát szervez magá­nak Károlyi Mihály gróf, ami nem veendő túlságosan komolyan, csak úgy átvitt értelemben, légvárala­pon. Legközelebb — mondotta a saját kü­lön diplomácia szervezője — elutazik a. .demokratizáló Mexikóba Calles elnök meghívására, aki Lenin zsenialitásához hasonlóan, a parasztot akarja megnyerni eszméjének“. Folytassuk-e tovább és jel­lemezzük-e azt a széles látókört, azt a tudást, azt az állam­férfiúi kvalitást, amely Callesben és Leninben zsenit s a mexikói rablók és banditák uralmában „parasztdemokrácia“ lét? Aki ilyet mond, attól önként értetődőnek kell elfogad­nunk azt a kijelentést, hogy, ,límnába és Oroszországba is elmegyek és ha egyszer még haza megyek, nemcsak eredményes összeköttetéseim, de olyan diplomáciám lesz, amelynek minden embere széles ho­rizonton ismerte meg az életet“. Ez a­ jászieszkári frázis nagyon hasonlatos ahhoz a másik frázishoz, amelyet annak­idején Franciaországban kezdett hir­detni, hogy ha ő majd hazajön, a nagy­antant reá fog hallgatni és ő meghozza a békét. A vége ismeretes. Tartunk tőle, hogy a mostani frázis sem alaposabb, mint az első volt, jeléül annak, hogy nem nagyon szélesedett ki az a bizonyos hori­zont. A mexikói, moszkvai, kínai diplo­mácia­­ kommunista diplomáciát jelent. Ez jellemző a diplomácia szervezőjére s éppen ezért van okunk hinni, hogy nem lesz alkalma többé a horizontok kiszéle­sítésével megismételni az egyszer már gyalázatba fulladt kísérletet. 1200 nép hall vértanú­ságot M­exikóban Callos politikáj­a bűnnek tartja a misemondást Newyork, december 31. (A Nemzeti Újság levelezőjétől.) A mexikói keresztény üldözéseik szörnyű borzalmairól 's legutóbbi időben William F. Montovon, az Egyesült Államok volt középeurópai követének összefoglaló je­lentése szerint súlyos és elrettentő adato­kat hozott nyilvánosságra a washingtoni Nemzetközi Katolikus Népjóléti Értekez­let és megállapította, hogy Calles és hó­hérai 1926-ban nem kevesebb, mint 117 katolikus lelkészt mészároltak le, a vér­tanúhalált halt papok száma pedig 1 927- ben meghaladta az 1200-at. A vérszomjas mexikói zsarnok minden emberi fogalmat meghaladó kegyetlenke­dései egyre több áldozatot követelnek a hivatásukat teljesítő lelkiatyák közül. A boldogtalan Lolbrado Arreola mindkét kezét csuklóból levágták, hogy ne mond­hassam több szentmisét, de kérlelhetetle­nül üldözik a szerencsétlen szerzeteseket is, akik titokban tartanak istentisztelete­ket. P. Francisco Alvarezt, aki saját laká­sán mondott szentmisét az ott összegyűlt hívek előtt, puskatussal ütötték le Carlos pribékjei, majd börtönbe vetették őt, ahol a szerencsétlen lelkipásztor példátlan nélkülözések között várja a haditörvény­szék ítéletét, amely „misemondás bűn­tette miatt“ vonja őt felelősségre. Egy másik fiatal szerzetest akit ugyancsak egyházi ténykedése miatt ítélt halálra a mexikói vértörvényezők, drámai körülmé­nyek között vittek a vesztőhelyre, azzal buzdítva az elvetemedett csőcseléket, hogy nézzék végig, miként hal meg egy ember Krisztusért! A kivégzéshez kive­zényelt katonák, akiket mélyen megren­dített a szerzetes méltóságteljes magatar­tása és törhetetlen hite, megtagadták az engedelmességet és nem voltak hajlandók fegyverüket használni. Végül is egy tiszt ölte meg a lánglelkű fiatal papot, aki az utolsó pillanatig imádkozott hóhérainak­ lelki üdvéért. a­z ártatlan áldozatok. Tragikus körülmények között történt Projudrez atya ás három laikus testvér felvégeztetése akiket a free' azTWvTS­­­gon elleni merénylet el­őkét,llétében való részességgel vádolt és hamis tanuk segít­ségével állíttatott a vértörvényszék elé. A szerencsétlen emberek a véletlen foly­tán megtudtak egyes részleteket Calles és társainak egyarányu alkoholcsempé­szeti kísérleteiről s ezért kellett meghal­ni­ok. Projuarez atya Istenbe vetett biza­lommal készült a halálra, tárcáinak, köz­tük saját fivérének is feladta a halotti szentségeket, majd kitárta a karjait és úgy fogadta a halálos lövést. Közvetle­nül a lelkipásztor és társainak hallatlan kegyetlenséggel végrehajtott kivégzése után a polgári törvényszék elrendelte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Késő volt! Calles megsejtette, hogy a közvélemény nyomására intervenció ké­szült az áldozatok érdekében és ezért ön­hatalmúan végrehajtatta a jogtalan íté­letet. A mexikói Nero politikai terveire egyébként éles fényt vet az a rendkívül érdekes iratok által igazolt körülmény, hogy a nicaraguai véres forradalom ér­­telmiszerzője­­és előkészítő­je nem más, mint Calles. Az iratokból ugyanis kide­rült az a tény, hogy a mexikói zsarnok rendeletére kerek 50000 dollárt utaltak ki a mexikói államkincstárból a nicaraguai forradalmi bizottság számlára. Az óriási összeg segítségével azután sikerült meg­szervezni a nicaraguai hadsereget, amely­nek feladata a mérsékelt konzervatív kor­mány megbuktatása lett volna. Érdekes körülmény továbbá, hogy Calles ugyan­ekkor 100.000 dollárt utalt­­ a kommu­nista propaganda céljaira. Köztudomású hogy a kommunista agitátorok legna­gyobb ellenségüket a katolikus Anya­­szen­tegy házban látják és minden igye­kezetük odairányul, hogy az orosz min­tára Mexikóban is kiirtsák a lelkészeket. Az orosz példán okulva tehát valósággal középkori kegyetlenséggel üldözik a p»p­­*g**P~& heveket állnia­£OG xyhpkai DVnfcSay^V­­­a.lií|jy^ őket a trTvén­ysízék elé. politikai tínin-1 tények" majdnem kivétel nélkül aba állnak, hogy a hívek és lelkipás­ztoroi­ eleget tesznek vallási k­ötelezettségeknek, de igen sok esetben Calles és cinkostár­sai rövid uton kitalálnak egy körmön­font bűntettet és hamis váddal hurcolják a megvesztegetett bírák elé áldozataikat. A katolikusokat vádolják a legaljasabb gono6®tettek elkövetésével és ez elég ok arra, hogy bizonyítékok nélkül vérpadra állítsanak ártatlan híveket. A washingtoni katolikus hírszolgálat legutóbbi jelentései szerint Calles egyéb­ként egy példátlan ravaszsággal előkészí­tett, látszólagos merényletet intéztetett Ovigh Morrow, az Egyesült Államok me­xikói konzulja ellen, amelynek megszer­vezésével a katolik­usok­at vádolta. A me­xikói hóhér azt remélte, hogy az aljas merénylet nemcsak alkalmat ad a kato­likusok további üldözésére, hanem egyút­tal felbőszíti az Egyesült Államok kato­likus lakosságát is a mexikói katolikusok ellen. Sajnálatos és érthetetlen körülmény hogy az Egyesült Államok évről-évre a legnagyobb közönnyel, ölhetett kezeiken szemlélik a mexikói kultúrharc szörnyű borzalmait s a legelső világhatalmai egyike még mindig nem látja elérkezett­nek az időt arra, hogy hatalmi szóval vé­get vessen a közvetlen közelében dühöngő , pogány irtóhadjáratnak, amelynek áldo­zatai vallási meggyőződésüknek élő ár­tatlan emberek. Annál szomorúbb e, mert a nyáron két anarchista gonosztevő Sacco és Vanzetti méltó elítélésekor úgy­­­szólván az egész világ fellázadt a bolh­ás­­ ellen,­­ csak a mexikói katolikusok érde­kében nem emeli fel senki a szavát. Sz. A. dr. Lapunk mai száma 32 Iu­SSz Újévi vind­ok Irka s Wekff Károly Itt állok ab­lakottén el ,és nézem a zajló jégtáblákat a kofályt*'föl yam­ há­tán. Pest szürkés ködfátyolba burkolta magát. Mintha takarni akarná belsejét a vizsgáló kandi szemek elől. Itt Bu­dán több az érintetlen fehér szín, bár a kémények füstje itt is belerajzolja fekete karmait a lehullott szűzi lepelbe. Csak a környék és a vidék érintetlen fehérsége lopja lelkembe a tél tiszta bájos hangulatát. Az égen szürkés sárgás gomolyogok viaskodnak a ködfátyolos Pest felett. És telkemre ráfekszik az aggodalom borúja. Pestet nézem, szeretném szétha­sítani a jövő misztikus ködfátyolát és úgy nézni bele nemzetem jövőjébe. Sárgás, szürkés felhőgomolyagok a téli égen és­­ ime ezt látom politikai és társadalmi életünkben is. Az én drága nemzetem gyermetegül naiv hite ott csillog a ma történetében, is. Rothermere-akció. És ő feledve min- , h­uent, tapsol a túl vérmes reménynek. / r~\ Mindenütt hangoztatják a balra ka-­­­a­nyarodás nagy külpolitikai jelentősé­gét, akár Párisból, akár Londonból jöj -­en ! szemlélődő honfitársain! Anglia, Franciaország, Németország példáját emlegetik. Latifundiumod gyökere­s reformját sürgetik. Holot még máig sem emésztettük meg ugy pénzügyileg, mint gazdaságilag az ed­­digi reformot sem. Csak úgy elöljáróba® megjegyzem hogy a latifundiumok reformjánál ne gondoljon senki az egyházi vagyonra Mert ez vészes bonyodalmakat idézne elő és felborítaná a nemzeti egységet A balrakanyarodást egyesek érzé­kenységére való tekintettel még szaba­tosabban is helyesbíthetem . •' v^—TTTm, kanyarodást mondanak, nevezett nyugati dem­oki * adagolását. v«zínnyT t lényegi­­■viznaushoz^ánazt jelenti. W bég ífíg’atják, figyelik a megnyilvánu­lásokat és szinte kritika nélkül teljesí­tenék is igen sokan. Már­pedig igenis ki merem mondani: szent naivitás, ha­ azt hiszik, hogy akár a legtúlzóbb ra­dikális irányzattal keltett szimpátia egymagában elegendő lenne bármilyen külpolitikai reális eredmény biztosítá­sára. Anglia­ Franciaország nélkül nem fog helyeselni semmiféle akciót. Franciaország pedig változatlan csökö­nyösséggel kapcsolja be politikájába a kisantant érdekeinek­­merev szolgá­latát. Várni mindenképpen kell és a gyors siker reménye délibáb hajhászása csu­pán. A fordulat elengedhetetlen előfel­tétele az erőviszonyok változása, pedig időt, az idő viszont kitartást, hi­test, lelkiséget igényel. Egy radikális baloldali irányzat megrendítené a nem­zeti gondolat erőkifejtését . És ha az Osztrák - Magyar monarchia a maga teljes fegyverzetével nem tudta meg­akadályozni Csonkamagyarország lét­rejöttét, egy megbontott lelkiségű, nem­zeti és keresztény irányzatában le­gyengített csonka Magyarország nem tudná megtartani s bármilyen szeren­csés véletlen folytán is visszakapott Nagymagyarországot. Ki meri állítani, hogy a nemzetisé­gek államalkotó öntudatának időleges felkeltése és az ennek nyomában náluk is kétségtelenül felébredt nemzeti erő nem fog működni az idők minden vál­­­­tozata mellett is. Románia, Csehország,­­ Szerbia nemzeti öntudatának ide befelé , leendő állandó kisugárzása ellenében keresztény nemzeti lelkiségében meg­rendített, így egységében szükségszer 5 hű­en megbontott, a baloldali radikaliz­­­­mus állandó szélsőségével ellentállásá­­ban korlátozott magyarság leh­et-e olyan energia kisugárzója, amely a kí­­­­vülről állandóan szított széthúzás le­­l­­küzdésével Nagymagyarország nemzeti államát tartósan biztosítani fogja. Ezért állítom szüntelen, hogy nekünk­­ nem a nyugati demokrácia majmolása, , hanem ezeréves hagyományaink követ­kezetes ápolása biztosíthatja csak ál­maink megvalósulását. Én a rokonszenvét lekicsinyíteni sem-

Next