Nemzeti Ujság, 1928. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG________________.Z±S£L12»21*LÍ MlflHHHHBi miesetre sem akarom. De ezért a rokonszenvért létünk biztosítását, a keresztény nemzeti irányzatot feláldozni nem vagyok hajlandó. Hát nem látják a mai tapsolók, hogy ma már a Nagy- Magyarország bukását elősegítő infernális erők is a Rothermere-reakció külföldi szimpátia-hangulatának leplébe burkolódzva akarják újból felvenni átkos működésüket? Egyik népbiztos a műselei után jön haza. De nem ebben van a legfőbb baj, hanem minden szeméremérzet nélkül, pezsgős vacsorák keretében jelentik be, hogy újból felveszik előbbi működésüknek elejteni kényszerült fonalát. Háborítás nélkül ülnek előbbi pozícióikba a szerkesztőségek asztala mellé és az én hitében gyermeteg, drága nemzetem még csak mukkanni sem mer, nehogy a külföld szimpátiájának megzavarása szemére legyen vethető. Mit gondolnak az illetékesek: ezek az elvtársak, a béke, megbánás és szeretet jegyében fognak újból dolgozni? Csak vegyék kezükbe a múlt évek bécsi lapjait, amelyek hasábjairól ordít az a feneketlen gyűlölet, amely ezeknek bensejében él és amely gyűlölet csak pusztítani fogja mindazt, ami nekünk szent, becses és a jövendőt biztosító. Soha jobban nem láttam, mint ma, mennyire fontos , hogy a megpróbáltatásoknak ez újabb sorozatában a keresztény Budapest rendületlenül álljon a maga nagy hivatásában. A városok újból erőhöz jutni készülő radikális ellenzéke intésként kiált, hogy a keresztény nemzeti irányzatot a városokban nem gyengíteni, hanem minden törvényes módon és eszközzel erősíteni kell. A hazatért pokoli gyűlölet a városokban fogja éreztetni legelsősorban mérgező hatását, így a városokban kell megszervezni a nemzeti lelkiség fenntartásának biztosítékait. A keresztény Budapest ezt a várost rávezette a szentistváni ezeréves hagyományok útjára. Áthidalta az űrt a vidék és a főváros lelkisége között. És mi annak tudatában dolgozunk szent meggyőződéssel, lángoló hittel városunk közgyűlésének padjain, hogy a keresztény Budapest és a városok keresztény nemzeti irányzata a reálpolitikai eredmények egyedüli biztosítéka. Ha telkemre rá is ül a borongó aggodalom az újév küszöbén, de ha látom a Dunántúl városainak beléletében lángra lobbanó keresztény nemzeti szervezkedés jelenségeit, úgy azt mondom, működik még a tudatalatti létfenntartási a..gWenfi titokorán tapsoló drága véhat látok ” el. Nagymagyarországert ezt az nem.a lelkiség feláldozása, fitomondás erő fogja megvalósítani. lj“karf?,k0,diTMk gyermekeink jó S é?dSenb0,d°gSáffUnk A mai nemzedék által átélt számos sor fordulat következtében divatos problémája a mának a civilizáció fejlődése, népek, nemzetek, országok fejlődésvonalának elemzése. A társadalomtudomány, az ethnographia, a vallásfilozófia, a nyelvészet, a szellemtörténelem egyaránt azon fárad, hogy megállapítsa a civilizáció fejlődésének és hanyatlásának ismérveit. Ahány szempont, annyifélesége a tudományok által megállapított jegyeknek, amelyek népek emelkedését és sülyedését jelzik ez egy bizonyos szaktudománynak mai álláspontja szerint. Ha azonban Steril gondolatköszörülések helyett a való élet viszonylatai közepette biztos szempontból akarjuk elbírálni a népek fejlődésének irányát, minden elfogultség nélkül állíthatom, hogy a biztosítástudományból vett szempont segítségével érhetem el a leggyakorlatibb jelentőségű eredményeket. Megállapítom ugyanis, hogy valamely ország civilisztorikus fejlettségének legkifejezőbb jegye a biztosítás ügyének fejlettsége. A biztosítottak száma, a biztosított tőke, a biztosítás jelentőségének általános elismerése hű kifejezője annak, hogy egy ország lakossága a polgáriaséulás országútion melyik stációhoz ért el. A biztosításügy fejletlensége, a biztosított tőkéik szerény volta, a biztosítottak alacsony száma azt mutatja, hogy a kultúra fejletlensége következtében az emberi előrelátás, az illető közületben oly annyira korlátolt, hogy az emberek tömegei képtelenek értékelni a jövő lehetőségeit. A biztosításügy fejlettsége annak ellenkezőjére vall: erős, öntudatos, tanult közéletre, amelynek tagjai tudatosan korlátozták a mai Szükségletkielégítést, hogy biztosítsaik holnap, vagy később fellépő szükségleteiket. A biztosítás a takarékosság rendszere. Racionalizált önmegtartóztatás, az egyéniségnek öntudatos védelme a jövő kockázataival sezemben. Mentői több tagja a közületnek ismeri el az élet kockátatait, akkor ..is., amikor azok még érvényesülnek a maguk., ben több cél igyekeznetv , a jejmp szükségleteit, akikor, mikor fU ! még módunkban áll, annál kiegyensúlyo, ízottabb, annál nyugodtabb a közület élete , s ennek az életfolyamatnak nyugodt haladása, tovahömpölygése a történelem végtelen síkjain, teszi lehetővé a nyugodt és biztos gazdasági fejlődést, tőkék gyarapodását, anyagi erők akcumulálását, vagyonok felhalmozódását és mindazt, amit nagy fizetési hatalommal elérni lehet A biztosításügy fejlettsége tehát nem szakkérdés, hanem nemzeti politikum. A biztosításügy problémáit, bár helyes, fontos és célszerű a szaktudomány szempontjából vizsgálni, de elengedhetetlenül szükséges, hogy az álladalom irányítói felismerjék a nemzetpoltika és a biztosításpolitika kétségbevonhatatlan kapcsolatait Felette szükségesnek tartottam előrebocsátani a fentebb kifejtett szempontjaimat, mert meggyőződésem, hogy mindig akadnak egyesek, akik a biztosításügynek, jelesül a magánbiztosításnak veszedelmét látják a társadalombiztosítás fejlesztésében. Magánbiztosítás vagy társadalombiztosítás, így vetik sokan fel a kérdést. A kérdésnek ez a megfogalmazása szerintem hamis. A magánbiztosítást a társadalombiztosítással szembeállíttani nem kell és nem is szabad, mert a biztosításügynek e két nagy összefoglaló fogalma nem kizárólagos természetű, hanem egymást kiegészíti. A magánbiztosítás volt az előfutára a társadalombiztosításnak. A magánbiztosítás vetett fényt azokra a tipikus életkockázatokra, amelyek nem egyéni, hanem tömeges jelenségeik. A magánbiztosítás csábította az államférfiakat, elsőnek Bismarckot, utóbb Asquith-t, Lloyd Georgeot, Chamberlaint, Beluzzót, hogy törvényes alapra fektessen egy olyan társadalompolitikai természetű intézményt, amelynek működése pótolja a hiányokat a társadalomnak oly szakaszain, ahol — az anyagi erők fogyatékossága, vagy az emberi előrelátás fejletlen volta kiij*á- ’ a-, v' másratblzA *6« mJ« j nem munkálja ..“a maga üdött eredmé- I nyeit. A két biztosítási ágazatnak mű- Társadalombiztosítás és magánbiztosítás Irta: Dréhr Imre, m. kir. népjóléti államtitkár ködését ebből a szempontból bírálva, azt mondhatnónk, hogy a társadalombiztosítás járulékos természetű, kiegészíti a magánbiztossítás funkcióit. Ez azonban egyoldalú szemlélet, mert a magánbiztosítás állampolitikai szempontból nézve a társadalombiztosításnak kiegészítője. A mai elszegényedett Európában az adott tisztviselő fizetéseik és munkabérek mellett a magánbiztosítás csak a legnagyobb nehézségek közepette tudja szerepét betölteni. Mind számosagban élnek a közületben olyanok, akik anyagi fogyatékosság okán nem is gondolnak arra, hogy rendkívüli korlátolt fizikségtet feleleg atésük mellett, tartalékoljanak a holnap számára. Az egyéni inniciativa hiányát, amelyben cikszar a közösségre is kártékony lehet, az állami kezdetményezésnek kell pótolnia, mert az állam rendjét, a társadalom egyensúlyhelyzetét, az állampolgárok tekintélyes részének jövendő exisztenciáját veszélyezteti, ha a jövő szükségleteinek fedezetiem volta következtében szociális emipeiek, tömegnyomor és tömegeikeseredve fenyegetik a társadalom életét. Mind a közüzemeik, mind a társadalom egységeinek, a nemzet polgárainak érdeke, hogy az állam kényszerítő hatalmával kényszergondoskodást iktassom a hiányzó egyéni emberi, előrelátás üresen tátongó helyébe. Mindannyian jól ismerjük azokat a társas intézményeket, amelyek a társadalom biztosításának fejlesztésére vannak ki- , vallva. Jól tudjuk azokat a tehertételeket, amelyek a magyar termeléssel versenyző külföldi termelésre hárulnak, a társadalombiztosítással kapcsolatban. A magyar gyártás jelenlegi helyzetének meglátása a külföldi termelés viszonyainak mérlegelése következtében tisztában vagyunk azzal, hogy képtelenek vagyunk — nemcsak termeléspolitikai, hanem szociálpolitikai szempontból is — lemondani arról, hogy oly erőteljes, gazdag, nagy horderejű társadalompolitika- intézményt építsünk fel a magyarságnak, amelynek juttatásai, szolgáltatásai, kifizetett nyugdíjai, özvegyi nyugdíján, árvajáradékai lehetővé tennék az azt igénybe vevő egyének exisztenciájárak biztosítását. Tisztában kell legyünk tehát azzal, hogy a magyar társadalombiztosítás új ágazata, az öregség, rokkantság, : özvegy- ■ 1 -kf» £»- Sdr-wmiAsz «serem szaOW biztositás -a jövőben nemnyújthat majd oly szolgáltatásokat, amelyek teljes egészében fedez- x nék a megélhetés költségeit- Mit jelent ez a magánbiztosítás szempontjából? Ez azt jelenti, hogy az a banktisztviselő, az a kereskedelmi alkalmazott, az az utazó, az az ipari munkás, aki látni fogja, hogy a magyar társadalombiztosítás új ágazata révén öreg korában egy alacsony járadékban fog részesülni, ebben a járadékban kereseti magot, jövedelmi alapot fog meglátni, amelyre érdemes lesz szerény takarékossággal, magánbiztosítás révén egy járadéktöbbletet felépíteni. Bizonyára számosan lesznek olyanok, akik úgy vélik hogy ha havi 80 pengő lesz az illető öregségi nyugdíja, akkor érdemes lesz egy magánbiztosításti szerződést kötni, amely havi 40 pengő életjáradékot biztosít, mert 120 pengő, a társadalomisztossitás és a magánbiztosítás járadéka együttvéve, már számba vehető összeget jelent, míg a 40 pengős járadékbiztosítás önmagában véve természetesen jelentéktelen. A társadalombiztosítás igen számos exisztenciát fog nevelni arra, hogy jövőjéről a biztosítás lehetőségeinek kiaknázásával gondoskodjék, hogy szerény járadékisztorítás révén növelje a társadalombiztosításnak jövendő szolgáltatásait. A magánbiztosítás tehát ebben a vonatkozásban újabb szerephez jut, amelyet kitűnően fog betölteni akkor, ha magánbiztosító társaságai teljes erejűikkel reávetik magukat a népbiztosításra Gondoljanak az érdekeltek ceteris-paribus, az angol „Prudential”-ra, amely vagyonokat halmozott fel a kisembereknek népbiztosítása révén. A magyar biztosítás-ügy tehát igen komoly feladatok előtt áll, hozzá kell idomulnia a magyar társadalombiztosításihoz, hogy annak szellemébe beleilleszkedve, kifejleszthesse a magyar népbiztosítást. Biztos vagyok benne, hogy a magyar biztosítás-ügynek európai hírű tekintélyei és irányítói meg fogják találni a módját a magyar népbiztosítás gyors és komoly kiépítésére és ezzel nemcsak az ország biztosításügyének érdekeit fogják szolgálni, hanem — a magyar munkavállalók tömegeinek emberi előrelátását rendszeres, propagandával kifejlesztve — magyar kulturmissziót fognak teljesíteni nemzetünk életében. .............................................................. Legolcsóbban szedheti be követeléseit postai megbízás útján. Tagsági díjak, kisebb járulékok beszedésén legegyszerűbb és legolcsóbb a postai megbízási lap. .......................................... OVOMALTINE-ünket add meg nekünk jó Anyánk, igy esdnket a kis gyermek mert az OVOMALTINE kellemes, tószó, erősítő tápszer. A fejlődésben levő gyermeknek a gyarapodás, növés, a csontosodás, vérképzés elősegítésére kitűnő táplálkozásra, erőt adó tápszerekre van szüksége, hogy ezekből a szerveze felépíthesse, gyarapíthassa a szöveteket. A gyermeki és serdülő korban a szervezetet a rendes táplálkozáson felül többlethez, nagyobb erőforráshoz kell juttatni, hogy a fokozott igények kielégíttessenek. Ilyen erőforrás az OVOMALTINE. Az OVOMALTINE a legnemesebb tápszerek minden tápértékét és vitaminjét koncentráltan tartalmazza. Illemes, jó izű, könnyen emészthető. A rendes táplálkozás mellett a gyomor megterhelése nélkül adható (nem úgy, mint a nyalánkságok amelyek még az étvágyat is elveszik). A betálalt mileg tejbe, vagy kávéba 2—3 kávéskanál OVOMALTINE-t hintve, hatalmas energia-és táperőtüblehez juttatjuk a szervezetet. Ara a doboz nagysága szerint P #•, I* 1.-80, P 1-50 Kapható eyegyszertárakban, diocériákban, tilszeres csemetekereskedésekben. .varryaror-zafron gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a dr. Wander gyógyszer- és tápitergyár r.-t., Budapest, 100. postadók. X., Keresztenot 3. MIÉRT OLY KÉSŐN? Budapest, december 8. (gy. a.) A villamosvasút ma igen értékes ajándékkal lepi meg a főváros közönségét, illetve a főváros környékének lakosságát, amennyiben a mai napon, Szilveszter éjszakáján hódítja meg az első sinautóbusz-járatokat. Akik a közeli községekből, amelyek tulajdonképpen már régen Nagy-Budapesti integráns részei, a fővárosban éjjel keresik kenyerüket és eddig hajnalig a korcsmákban voltak kénytelenek ténferegni, míg az első villamosra felkapaszkodhattak, ezentúl munkájuk befejeztével még éjjel hazajuthatunk a családjukhoz, nem kénytelenek éjjeli lebujokban költeni a pénzüket, hanem órákkal hamarabb hajthatják pihenőre munkájukban elfáradt testüiket. A főváros közönsége s a Nemzeti Újstág is már régtől fogva követelte ezeknek a finautóbuszoknak a megindítását, amelyek már hónapok óta elkészültek, már-már rozsdásodni is kezdtek a raktárban, mert a hatóságok hónapokon keresztül rágódtak azon, hogy mil képen, hogyan, mikor és milyen körülmények között adják ki a járatok megindítására az engedélyt. Miért kellett ennek az engedélynek a kiadásával oly sokáig késlekedni? Ha már hozzájárult minden hivatalos fórum ezeknek a sinautóbuszjáratoknak a megindításához és ha már a kocsik is készen voltak, miért kellett oly soká késlekedni az engedélyeztéssel? Vagy azért késlekedtek talán, mert valóban újévi ajándéknak szánták? Hát miért nem szánták legalább karácsonyi ajándéknak, vagy miért kellett egyáltalán ajándék-jelleget adni ennek az engedélyezésnek, amely a főváros közlekedésének egy régi hiányosságát van hivatva pótolni? Örömmel értesülünk me arról is, hogy a főváros közlekedési bizottsága, amelyben eddig oly sok és meddő személyi harc áúlt, a mostani törvényhatósági bizottság létének harmadik évében végre napirendre fogja tűzni a főváros közlekedési problémáit és foglalkozni fog az autó taxival, a helyiérdekű vasút s a gyorsvasút, problémáival és a villamosvasúti kocsik szaporításának ügyével. Miért oly későn? Három éve ül együtt ez a törvényhatósági bizottság, három éve számtalan ülést tartott a közlekedési bizottság és még mindig nem jutott el a nagy közlekedési problémák tárgyalásáig! Most a Nemzeti Újság egyik legutóbbi vezércikke nyomán végre bizonyos nyüzsgés támad, mert Burányi Miklós tollával felcsiklandozta az allvó kedélyeket, mire most mindent egyszerre meg akarnak majd oldani. Mi a magunk részéről is, de a főváros közönsége nevében is mindenesetre köszönjük az újévi meglepetést, amelyek közül az egyik immár kézzelfogható ajándék, a másik pedig egyelőre csak ígéret. Reméljük, mivel ezt az ígéretet ajándékba adták, be is fogják váltani, realizálják ezt az ígéretet, amelyet már eddig is több formában hallottunk illetékesek részéről. És ennek a közlekedési bajokkal gyötrődő fővárosi lakosságnak nem is kívánhatunk jobbat, mint azt, hogy az újévben végre valóra váltsák az ígéreteket, ne hónapok és évek múlva, hanem egy kissé frissebb ütemben és gyorsabb elhatározásokkal váltsák valóra a közönség óhajait, mert ez a fővárosi közönség már nemcsak a sok küzdelembe fáradt bele, de ha egy-egy ígéretet beváltanak, már azt is csak fársultan kérdi: jó, miért oly későn?