Nemzeti Ujság, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

2­1 tovább! Hit és hazaszeretet, vallásos­ság és önzetlen honfini kötelességtelje­­sítés legyen Ír jelszó; ez fontosabb gazdasági problémáknál, diplomáciá­nál, politikánál, mert minden egészsé­ges közéleti tevékenységnek alapja. Szülők, a két nagy eszme szeretetére neveljétek gyermekeiteket; tanítók, ne­­velők, papok, írók és tudósok, e két szent célpontra irányozzátok a rátok bízottak fő figyelmét! Államférfiak, felsőbbségek, felelős tényezők, ezt a két palládiumot őrizzétek híven min­den fölött. Prohászka nem mondott újat, mikor ezt a két vezérgondolatot s annak szer­ves kapcsolatát ezer cikkben, száz meg száz szónoklatban variálta. A legna­­gyob igazságok nem eredetiek, a mara­dandó becsű dolgok nem igazodnak múló divatokhoz. Prohászkánál is csak a terminológia volt itt, a burok, a sza­vak, a színek, a tartalom ősrégi veretű dogma volt, konzervatív, s ha tetszik: maradi. Maradi, de maradó. Az ő nagy­sága épen az volt, hogy nem merő ala­nyit, egyénit s igy egyénhez is kötöttet nyújtott, hanem tárgyit, reálist, adot­tat, meglevőt, de uj nyelvre fordítva a régi tanokat s uj színbe öltöztetve fa­kult, ódon kincseket. Nem rendszer­költő filozófus volt, nem pók, amely önmagából húzza ki a háló fonalát, nem köldöknéző, önmagát analizáló, befelé okoskodó szóbűvész. A katekizmust magyarázta, az Isten- és emberszeretet parancsait, azokat a szent és örökigaz tanokat, amelyek minden keresztény civilizáció összefogó pontjai, minden rend, összhang, erkölcs és erő alapjai. Az a filozófia, amelyet Prohászka hir­detett, látszólag az égre mutat­ó Isten országának törvényeit fejtegeti, de ugyanakkor a földi jólét, béke és kul­túra legbiztosabb őre. A paradoxon, hogy akkor műveljük legjobban e vi­lági boldogulásunkat is, amikor alá­rendeljük azt az éginek, százados ta­pasztalati valósággá olvad fel ebben a filozófiában. Az emberi szenvedések, egyéni, családi, társadalmi, nemzeti és nemzetközi tragédiák talán kilenctized­­részben nem elháríthatatlan fizikai ha­tások eredője, nem kozmikus adottsá­gok, nem olyanok, mint a halál vagy a földrengés, hogy hiába erőlködnénk, nem tudjuk megszüntetni, hanem a magunk hibáinak okozatai, az emberi bűnök, tévedések, elvakultságok és szenvedélyek függvényei. Tartsátok meg az evangéliumi törvényt s a tengernyi faj, amely ma az életet elviselhetet­lenné teszi, kilenctizedrészben megszű­nik. Nem lesz többé kapzsiság és elnyo­más, háború és gyűlölet, hűtlenség és jellemtelenség, szexuális nyomorúság, terheltség és téboly, életuntság és ön­­gyilkosság. Az evangélium eszméi nem rideg, aszketikus parancsok csupán, hanem sebek gyógyítói, bajok meg­előzői, holtak életrekeltői, nemzetek bol­dogítói. Azért aki a hitet terjeszti, em­berszeretet gyakorol, aki a vallásossá­got növeli a népben, a hazát segíti fel-virágoztatok „Nincs más kódex, csak az evangélium!“ — mondotta Pro­hászka utolsó öntudatos perceiben; való­ban nincs más kódexe a hazaszeretet­nek sem. Ezen a ponton ölelkezik s válik eggyé Prohászka örökségében a hit és hazaszeretet. Elmondhatjuk-e, hogy Prohászkának ezt a nagy tanát megértettük s valóra váltottuk? Részben bizonnyal, de hol vagyunk még attól, hogy ez a megértés és valóraváltás általános és teljes le­gyen? Hányan követik még azt a má­sik evangéliumot, amely keresztény idealizmusról, hitről, önfegyelmezésről tudni nem akar, amely a pillanatnak él s az ösztönök dédelgetésében látja az élet célját, hazaszeretetben pedig csak sallangos szólamokat, faji önimá­datot s beteges nemzeti öntúlbecsülést ért. Helyénvaló tehát, hogy akik ma lélekben odasereglünk ismét a nagy püspök szószéke alá s emlékezetünkbe idézzük a varázsos órákat, amikor bol­dog odaadással ittuk tanításának cso­dálatos korát, tegyünk fogadást az el­távozott Prohászka nagy és szent em­lékének, hogy eszméit, hitét, intelmeit sem enyészetbe veszni, sem elhalkulni nem engedjük soha! A nők egyik legnagyobb gondja: a szépség fen­­tartása. Ha ugyanannyi időt fordítanának egész­ségük ápolására, akkor egyúttal szépségüket is megóvnák, biztosítanák. Az egészség az, amely üde arcszint, rózsapirt varázsol az arcokra. Az egészségnek és ezzel együtt a szépségnek a titka a jó alvás, jó levegő, jó táplálkozás. Az első kettőről mindenki maga gondoskodhat!!­, a jó táp­lálkozásnak pedig segítségére siet az OVOMALTINE, amely arra van rivatva, hogy a betegnek, gyen­gének, sápadtunk, véznának erőt adjon, fokozza életenergiáját és tartalékerőhöz juttassa a rá­szorulót. Az OVOMALTINE­ a legértékesebb tápanyagok minden táperejét és vitaminjét kis terjedelemben, kellemes, jóízű­, könnyen emészthető formában jut­tatja a szervezetnek. Minthogy az OVOMALTINE rendszeres hasz­nálata rózsát varázsol a sápadt arcra, nemcsak egészséget, hanem szépséget is ad. Ara a doboz nagysága szerint P 5*—, 2 P 80 fill., 1 P 50 fill. Magyarországon gyártja, mintát, ismertetőt ingyen küild a Ju­rr Wander gyógyszer- és tápszergyár rtc., Budapest, top. ! A lithium és bórsavas nátrium tartalmú vasmentes SALVATOR FORRÁS A VESS* ÉS tI@lY&GSE¥EG`EGE!4 iiBLONlEGES ÁSVÁNYVIZE! 1 RHEUMAS FÁJDALMAKAT PiEOSZflNÍET! Kellemes üdítő ital. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1928 április 1." A békerevízió gondolata az angol politika világnézetiből fakad Előadás a Magyar Jogászegyletben (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Jogászegylet és az International Law Assotia­­tion magyarországi csoportja szombaton este Fodor Ármin kúriai bíró elnöklete alatt együt­tes ülést tartott, amelyen Mengele Ferenc dr. bukaresti követségi titkár rendkívül érdekes és világosan felépített előadást tartott „A nemzetközi jog magyar problémáiról“ címen. Az előadó három részre osztotta előadását, amelyben tüzetesen tárgyalta a döntőbíróság gondolatát, a kisebbségi jogot és a revízió kér­dését. Mengele Ferenc dr. abból indult ki, hogy a mai vajúdó nemzetközi jogban két nagy gon­dolat küzd egymással. Ez a két nagy gondolat az angol és a francia lélekből fakad. Az arbi­­tráció gondolatát ma elsősorban a francia eszmevilág propagálja. A francia politika ki­zárólagos célja az államok feletti szankció és a bíráskodási kényszer kiterjesztése által az, hogy a békeszerződések által keletkezett sta­tus quot állandósítsa s jogilag véglegesítse. Éppen a mai status quo roppant igazságtalan­ságaiból következik az, hogy nekünk magya­roknak óvatosan kell fogadnunk a francia nemzetközi gondolkozás felfogását és sokkal helyesebb, ha a nemzetközi jog magyar mű­velői a fejlődőképesebb angol gondolatvilágba kapcsolódnak bele. A kisebbség védelme és a békerevízió gondolata ugyanis az angol poli­tika világnézetéből fakad, amely politikailag az individualizmus feltétlen elismeréséből fa­kad. Az individualizmus gondolatában gyöke­redzik a kisebbségek önrendelkezési joga is. A kisebbségi jog jelenlegi szabályozásának lé­nyege a kisebbségek kollektív jogalanyiságá­nak elismerése és nemzetközi garancia alá való helyezése. A népszövetség revíziós szabályozása a min­denkori pozitív jognak az eszmei követelmé­nyekkel való összeegyeztetését célozza és ennek alkalmazása sehol sem oly indokolt, mint a magyar békeszerződések esetében, amelyek leg­inkább nélkülözik az igazság eszméjével való összhangot. Végeredményében a nemzetközi jog és politika terén egyaránt két nagy áramlat, statikai és dinamikai eszme, a statusquo és a haladás szelleme küzd egymással. A magyar­ság, melynek ezeréves történetén az európai eszmék minden szívverése végig lüktetett, a felszabadulását ma is csak a haladás szellemé­től várhatja. Mengele Ferenc dr. a hercegprímás jelmon­datával fejezte be előadását: Justitia et Pax! Ennek kell érvényesülnie a nemzetközi jogban is, mert mindaddig, míg a jogi intézmények nem fedik az immanens igazságot, addig nem lehet a jog alapján biztosítani a nemzetek kö­zötti békét. MEGINT AZ UTOLSÓ PILLANATBAN? Budapest, március 31. (—re­­s.) Tetszik emlékezni a „majd elfelejtettem“ című plakátra? Egy bácsi, rémült arccal rohan az utcán, izzadva és lihegve viszi, futólépésben, tekintélyes pocakocskáját, hogy meg­vegyen valamit­ az utolsó pillanatban. Ez volt az igazi budapesti plakát: nép­szerű, közderültséget keltő és jellemző, mert a budapesti ember találva érezte magát. Budapest a „majd elfelejtet­tem“ emberek városa. Itt látható az órahosszat, sőt naphosszat kávéházban andalgók serege, amely az utolsó pil­lanatban lélek­vesztetten akar rohanni valahová, ahová kényelmesen elsétálni is ráért volna és most türelmetlen iz­galommal zörög a pengővel, hogy el­hasad a pohár. Itt látható, a „majd el­felejtettem“ ember, a záróra utolsó per­ceiben, a borbélyműhelyben, a kereske­désben, a mozi- és a színház pénztárá­nál. Korábban is ráért volna, de az időmilliomos budapesti ember az utolsó pillanatban rohan, topog, tolong, kö­nyököl és izgul; az utolsó pillanatban fizeti az adót, adja fel a levelet, érke­zik a gyűlésre, ugrik a villamosra, ro­han a pályaudvarra és vásárolja meg az ajándékát. Következik húsvét ünnepe. A kira­katok­­ csábító tojásokkal, virágokkal, sonkákkal, dísztárgyakkal, ünnepi le­velezőlapokkal, könyvekkel, minden­féle ajándéktárgyakkal vannak tele. A kereskedő várja a vásárlót, a közön­ség tudja hogy vásárolni fog. De csak az utolsó pillanatban, amikor „majd elfelejtettem“ kiáltással szalad lélek­­vesztetten, hogy megvegye azt, amit korábban kényelmesen, válogatva, oko­san, körültekintően is megvehetett volna. S mert mindent az utolsó pilla­natra hagy, rosszul jár azzal, ha „majd elfelejtette.“ Miért megint az utolsó pillanatban! Miért nem előre megfontolva, mérle­gelve, beosztva? Miért nincs tekintettel arra a szörnyű túlterhelésre, amely az alkalmazottakat, a kiszolgáló személy­zetet végkimerülésig igénybe veszi az utolsó pillanatok izgalmának mindent elsodró forgószelével! Jobban járna a közönség, amely megkímélné magát a tülekedésektől, a „majd elfelejtettem“ maratoni futások izgalmaitól, jobban járna az iparos, a kereskedő, akinek fontos érdeke a közönség jó kiszolgá­lása és jobban járna az utolsó pilla­natok lázas és fárasztó, antiszociális és kíméletlen megrohanásától felmen­tett kiszolgáló személyzet serege. Hát ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. A kis- és nagy gyerekek, akik már várják a húsvéti Ünnepet s vele a piros tojást, a virágot, az aján­dékot, a hagyományos kedves öntö­zést, megérdemlik, hogy ne az utolsó pillanatban emlékezzék rájuk Buda­pest „majd elfelejtettem“ embere. Min­dent idejében. Szebb, bölcsebb, okosabb és hasznosabb annak, aki vesz és an­nak, aki kap s emberségesebb annak, aki kiszolgál, ha idején számolnak és ha törődnek vele. Stel­ét! ajándék! [ I „Kéve“ cipő. . . . P 19.— K P „Kéve“ női ing . . P 2.30 M | „Kéve“ eső- és 2 | napernyő. . . . P 9.60 2 p „Kéve“ férfiing 3 I 2 gallérral. . . P 6.90 2 | „Kéve“ férfi zokni P 2.90 2 I „Kéve“ nyakkendő P 1.90 2 | „Kéve“ csokor- M nyakkendő . . . P —.60 2 I -neve- SSfif I­IJ IV., Kossuth Lajos­ utca 20 Húszezer levente vesz részt a Balatoni Kult­úrnap­on Különvonatok állnak a közönség rendelkezésére Országos jelentőségűvé válik immár a Balatoni Kultúrnap, amelynek tulajdon­képpeni célja, hogy társadalmi úton se­gítse elő a kormánynak azt a törekvését, hogy a Balatont és vidékét népszerűsítse, természeti szépségeire, gyógyhatásaira felhívja a külföld, az ország lakosságá­nak figyelmét. Ennek elérésére augusz­tus 5-én a Királyi Magyar Yacht Klub és a Balatoni Yacht Klub valamennyi társadalmi és kulturális egyesület bevo­násával nagyszabású, káprázatos ünnep­ségeket rendez a Balaton fürdőtelepein és a partmenti községekben. Az ünnepségek előkészítése céljából Vass József népjóléti miniszter, — aki lelkesedéssel állt ennek a hazafias és kul­turális és gazdasági szempontból nagy­jelentőségű akció élére, — értekezletet hívott egybe. Az értekezleten a minisz­ternek más irányú elfoglaltságára való tekintettel Scholtz Kornél államtitkár elnökölt. Ilovszky János, a rendezőbizott­­ság agilis elnöke, ismertette a részletes programot, amelynek során bejelentette, hogy a Balatonalmádi és Balatonföldvár két-kétezer, Tihany pedig nyolcszáz pen­gővel járul hozzá az ünnepség költsé­geihez. Ezután a közlekedési kérdések meg­vitatására került sor. Samarja­y Lajos, a Mávi­­ elnökigazgatója hangoztatta, hogy az óriási érdeklődésre való tekin­tettel, sok­ gondot fog okozni a közleke­dés kérdésének megoldása. De külön­vonatok beállításával az esetleges nehéz­ségek elháríthatók lesznek. Az elnök­igazgató a legnagyobb előzékenységet ígérte meg. Hasonló szellemben szólalt fel Pogány Sándor kormány­főtané­csos, a Déli vasút vezérigazgatója. Bánó Dezső vezérigazgató kijelentette, hogy Balaton­füredit teljes­ apparátusával az ünnepség cereldálatéba állítja. Siófok csatlakozását Káli Nagy Dezső és Zsendery Gyula dr. biztosították. Szrindelli Cézár vitéz Pá­vai­ Mátyás és Kalándi Imre tábornokok megbízásából a leventeegyesületeket kép­viselte az értekezleten és kijelentette, hogy a balatonmenti ünnepségen 20 000 levente közreműködésére is számíthat a rendezőbizottság. Ez a bejelentés nagy lelkesedést keltett, mert ezáltal az ünnep­ség­ rendje és fegyelme, ami nem kis jelen­tőségű dolog, biztosítottnak látszik. A főbizottság értekezlete után a végre­hajtó bizottság tartott ülést, amely elha­tározta, hogy díszes katalógust ad ki a Balatoni Kultúrnap emlékére, amely a programon kívül magában foglalja a Ba­laton és környékének históriai és etno­gráfiai ismertetését is. A katalógus szer­kesztésével Walikovszky Károly szer­kesztőt bízták meg. Menő ok­ a leszállított árak! Érvényesek április 12-ig l­üft- és fin­ruhák, kabátok a 66 év óta fennálló gyermek­ruha áruháza IV* Kamermayer Károly­ utca 10. szám Ingván kap utódán vevő, ha eszes? hirdetést felmutatja, egy fény­képet 23X17 nagyságban

Next