Nemzeti Ujság, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-01 / 173. szám
tett« rMo I Mn t rafi Mf H4 H H B I B^^^k Hitül mr att.v.Ltr» isss. IJL IJJJjnSj :SSgg| Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ^Ókeresztény politikai napilap ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA ■ ..........*...»■"■■■■■ ............................ X. évfolyam 173. szám ♦ SZ.CPÚCS ®, Budapest, 1928 augusztus 1 MAI CIKKEINK: A jövedéki rendelet mai ankétja nem hozott végleges eredményt Apponyi Albert gróf a német dalosok nyugatmagyarországi látogatásáról A rideg holland üzleti szellem veszélyezteti az olimpiász sima lebonyolítását A szőlősgazdák kitartóan sürgetik a borfogyasztási adó eltörlését Vigyázó gróf vagyonát az Akadémia örökli Kassai "Vidor meghalt _ _ A Margit-körúton összedőlt egy épülő hatemeletes bérház állványzata Kötelezővé kell tenni a cégbejegyzést Visszaállítják a Széchenyi-straml fürdő régi árait Vasárnap üres lesz Budapest fp.): Miért óban porosak az utcák? Vécsey Gábor báró: Huszárokkal a harcmezőn Hekuba: Glosszák a pillangóvirágunkhoz Apponyi nyilatkozott a német dalosok nyugatmagyarországi sétájáról, ahol Leeber elvtárs és más nevezetességek látták jónak öklüket rázni Magyarország felé hetven millió német nevében. Az európai politikának ez a nagy embere az elme és a politikai erkölcs fölényének magaslatáról utasítja rendre Loebet és azokat az osztrákokat, akik a nyugatmagyarországi sétát rendezték. A tudás és a tisztesség óriása amúgy szelíden, bölcsen, diplomatikusan, de találóan porol ki néhány ruhadarabot azokon az elvtársakon, akik a ,,Schulter an Schulter“ jelszavának alkonya után Magyarországból, a szövetségesből kanyarítottak ki egy darabot. Csak ha azt az ellentétet látjuk, amelyet a csonka ország kicsisége és Apponyi világtekintélyének nagysága mutat, s ha azt az 1 Hentelet nézzük, amelyet egyfelől a Nyugatmagyarországot bezsebelő immoralitás és a nagy ember erkölcsi integritása jelent, — értjük meg igazán Apponyi alakjának példátlan monumentalitását s azt a jogot, hogy a törpe jelenben ő képviseli azzal a tekintéllyel, amely személyét övezi, a múltat. A ma élő magyarság fiolái és idősebb generációi meghatódott tisztelettel tekintenek Apponyi felé, akinek szava hatalmas, mint az igazságé s akinek igazsága azért áll közel minden magyar, de minden jogot tisztelő idegén szivéhez is, mert ez az igazság az erkölcs igazsága és a nemzeté. ——— Legteljesebb sajtósiker jutott osztályrészül Berlinben egy magyar szerző darabjának s ez a sajtósiker annál szerencsésebb, mert mindjárt megállapítja, a legteljesebb közönségsikert is. Somogyi Gyulának, a Nemzeti Újság munkatársának néhány nappal ezelőtt bemutatott darabjáról valamennyi berlini lap a legnagyobb elismerés hangján ír. A kritikák pirandellói ötletről írnak a darabbal kapcsolatban, sikerét a Játék a kastélyban sikeréhez hasonlítják, hangsúlyozzák, hogy a közönségnek a legteljesebb mértékben tetszett a darab. És mindezt százszázalékig elhihetjük, hiszen a berlini kritika egyáltalában nem szokott magyar szerzők darabjainak hízelegni. A legnagyobb örömmel regisztráljuk ezt a külföldi magyar sikert s egyben mint igen tanulságos dologra mutatunk rá a magyar színházak szempontjából. Somogyi Gyula esetében ismét megismétlődik az a nálunk nem szokatlan dolog, hogy fiatal magyar szerzőnek külföldre kell mennie, hogy érvényesüljön és talán a külföldi sikereit, vértezetében áttörje a pesti színházak érthetetlen kordonjai is. Harmadik, vagy negyedik olyan szerzőnk már Somogyi, akit a külföld fedez fel számunkra, vagy igazol közönségünk előtt. Somogyinak egy igen érdekes és igen hatásos darabját mutatta be néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Színház, a Karamasov testvéreket, amely Dosztojevszkij hatalmas regénye alapján készült. Annak idején rámutattunk a darab és a szerző kitűnő kvalitásaira, de azóta Somogyi, akinek több darabja is van készen, hiába kopogtatott a magyar színházak kapuin. A mi színházainknak megvoltak a házi szerzőik és legalább a múlt szezonban sorozatos bukásaik. Somogyi, azonban nem hátrált meg a balsikertől, amely a pesti igazgatóknál érte és az a siker, amelyet külföldön szerzett, most őt igazolta. Reméljük, hogy ez a siker nem csak a német közönség elismerését szerezte meg számára, hanem a budapesti érvényesülés kapuit is megnyitja az immár diadalmas szerző előtt. Az „Italia“ hősei megtértek Itáliába ! Egy nemzet örömujjongása fogadta a sarki vándorokat — Behouek tanár elfogulatlan nyilatkozata a léghajó katasztrófájának okairól (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A sarkutazók megtértek hazájukba! A világ rokonszenve kísérte őket útjukon s a megmenekülteket nagy lelkesedéssel fogadta az olasz nép. Az egész világ meleg érdeklődéssel és szorongó aggodalommal figyelte a tudomány és kutatás bátor harcosainak vállalkozását és amikor bekövetkezett a katasztrófa, ez az érdeklődés és rokon Szélit nem csökkent, hanem mély részvéttel párosult. Nobile tábornokot és társait sok rágalom érte, de ezek a rágalmak egymás után megdőltek. S most a kutatóul egyik tudós résztvevője igazolja nyilatkozatában Nobilét s társait. Az a rettenetes sok szenvedés, amit az örök jég birodalmában átéltek, valamenynyiüket hősökké és mártírokká emelte azokkal együtt, akik sohasem térhetnek vissza, a sarkvidékről, öt nemzet sietett a vörös sátor lakóinak megmentésére.,, öt nemzet küldött hajókat, szánexpedíciókat és repülőgépeket az eltűntek felkutatására. A világ pedig megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a szikratávíró világgá röpítette, hogy megmentették őket. S most a hazatérő kutatók útja, egyetlen jelentéktelen szocialista tüntetéspróbálkozástól eltekintve, valóságos diadalul volt. . . .. .. . A leglelkesebb ünnepléssel és virág esővel köszöntötték Náraiktól kezdve az egész után Nobileiket, akiknek kocsiját elborította a rengeteg virág s a nagy vagon tetején és oldalán mindenütt apró olasz zászlókat és olasz nemzetiszinü szalagokat lobogtatott a szél. Az Italia menekültjeinek hazatéréséről az alábbi távirataink számolnak be. Münchenben 200 főnyi olasz küldöttség üdvözölte Nobilet München, július 31. Az éjjel tizenkét óra előtt néhány percet érkezett meg .Nobile tábornok a berlini gyorsvonattal. Kíséretében volt bátyján kívül Zappi, Ceccioni, Magi, az Italia rádiótávirásza, valamint a Gitta di Milano gyóntatója és a Citta di Milano néhány tisztje. Nobile tábornok és társai a svéd ■államvasutak hálókocsiján utaztak. A kocsi teljesen az ő számukra volt fenntartva. Az állomáson több mint kétszáz tagból álló olasz csoport várta Nobileék vonatát és óriási lelkesedéssel üdvözölték az Italia hőseit. Egy órás időzés után tovább indult a vonat és Nobileékkel együtt az olasz határ felé robogott. Berlin, július 31. Nobile tábornok és az Italia többi hajótöröttjének Németországi útja nem ment végbe teljesen simán. Midőn Nobile a nürnbergi vasúti állomáson megjelent a hálókocsi ablakában, a pályaudvaron öszszegyűlt, tömeg lármásan... tüntetni kezdett. Fütyülök kerültek elő s perceken keresztül hangzottak a pfus-kiáltások, Nobile a hallei állomáson ki akart szállni a kocsiból, kísérői azonban visszatartották, minthogy a közönség ellenséges magatartást tanúsított az olaszokkal szemben. Lármás kiáltások hangzottak el: „Malmgreen! Malmgreen! Hát hagytátok Malmgreent?! A Az Italia hajótörötteinek diadalútja Milánó, július 31. Az Italia hajótöröttjeinek útja Olaszországon keresztül valóságos diadalmenet volt. Már a bremneri határállomáson, ahová Nobileék hálókocsija hajnali négy órakor érkezett meg a müncheni gyorssal, a kiváncsiak százai várták Nobilet és társait, akiket lelkes éljenzésben részesítettek. Nobile hálókocsiját virágesővel borították el. Az ünnepi fogadtatás ezután minden állomáson megismétlődött, ahol a vonat megállott. Bozenben a katonai és polgári hatóságok képviselői üdvözölték az Italia megmenekült utasait. A bozeni pályaudvaron ezrekre menő tömegek gyűltek össze, akiknek lelkesedése nem,ismert határt. A legviharosabb ünneplésben a friesítt pályaudvaron részesítették a hajótörötteket. A vonat reggel 9 órakor futott be az állomásra, ahol oly nagy volt a tömeg, hogy carabinieriknek kellett kordont vonni. Nobileék hálókocsiját valósággal megrohanta a tömeg és mindenki látni akarta Nobilet és társait. A lelkes tüüntetések Veronában is megismétlődtek. Viglierit óriási lelkesedéssel fogadták Milánóban Milánó, július 31. Viglieri Veronában elvált társaitól s Milánón keresztül a liguriai parton fekvő szülővárosába, Borghetto-Santospiritoba utazott. A milánói pályaudvaron óriási lelkesedéssel fogadták. Megjelentek a városi hatóságok képviselői is és hatalmas embertömeg éljenezte a fiatal tengerészhadnagyot. Viglieri rövid időre kiszállott a kocsiból, mire a tömeg vállára vette és a vörös sátor hőseként ünnepelte. Mussolini testvéröccse, Arnaldo Mussolini, a Popolo d‘Italia mai számában vezércikkben üdvözli a visszaérkezett hajótörötteket s többek közt a következőket írja: — Olaszország részvéttel és anyai szeretettel fogadja fiait, a szerencsétlen kimenetelű hősi vállalkozás áldozatait, s egyúttal hálás köszönetét nyilvánítja a hajótöröttek megmentőinek, a Kraszin embereinek, Amundsennek, Guilbaud ka■ Hánynak,az orosz, svéd és finn pilótákkal._ Lelkesen öleljük magunkhoz a viszszatérőket és részvéttel gondolunk a halottakra és eltűntekre. Behounek professzor igazolta Nobilet Prága, július 31. Behounek dr. professzor menyasszonya és nővére társaságában ma délelőtt elutazott Berlinből. A pályauvaron az olasz követségnek küldöttsége búcsúztatta őt. A csehországi állomásokon mindenütt számosan gyűltek össze, hogy a kutatót szívből üdvözöljék. Prágában Behomeket az olasz követség, valamint a különböző hatóságok képviselői üdvözölték. Az első üdvözlő beszédet az olasz követség képviselője tartotta. Ezután megindult a virágokkal díszített automobil a városba. Az útvonalon süni embertömeg lelkesen ünnepelte őt és számosan kísérték őt el lakásáig, mindvégig nagy ovációkat rendezve. Az autó a nagy embertömeg miatt csak nehezen haladhatott előre és csak rendőri segédlettel tudott továbbhaladni. Este a megmentett tanár tiszteletére bankettet rendeztek. Behounek menyaszszonyának egy szép keresztet hozott, amelyet Behounek Gianfrancesci pápai nunciustól kapott, aki mint ismeretes, az északsarki expedícióban részt akart venni, de Kingsdayban maradt. A kereszt miniatűrje annak a keresztnek, amelyet az Itáliáról az olasz zászlóval együtt az Északi Sarkon ledobtak. Behounek az újságírók előtt tett nyilatkozataiban mindenképpen igazolta Nobilet, akit bátor és tehetséges férfinak nevezett. Szerinte az utóbbi hónapokban újságokban megjelent táviratoknak legnagyobb része misztifikáció. Nobile soha nem küldött olyan segélykérést, hogy a mentési munkálatokat a hajótöröttek nagy lelki és fizikai szenvedései miatt gyorsítsák. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a Cotta di Milano a hajótörötteket felszólította volna, hogy azok gumicsónakon meneküljenek. A hajótöröttek sorsukat barátsággal egymás (Folytatása a 2-fft oldalon} Lapunk mai száma 16 fillér Nesze semmi, fogd meg jól! Washingtonból azt jelentik, hogy Kellogg, az Egyesült Államok külügyi államtitkára, mégsem utazik Párisba s igy nem fogja személyesen aláírni azt a paktumot, amelynek gondolata és terve tőle ered. Nyilvánvaló, hogy Kellogg elhatározása mögött az amerikai belpolitikának várható fordulata rejtőzik. Alig pár hónap múltán elnököt választanak az Egyesült Államokban. Hoover vagy Smith: ez a kérdés. Ha Smith győzedelmeskednék, akkor a demokraták politikája nyilvánvalólag egészen más alapokra helyezkednék, mint, amilyent Coolidge kormánya hangoztatott. Ha Hoover lesz az elnök, akkor előreláthatólagBorah szenátor veszi át az Egyesült Államok külügyi, politikájának irányítását. Bizonyos, hogy Hoover és Borah praktikusabb és reálisabb szellemek, mint Coolidge és Kellogg. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy maga Kellogg sem tekintheti túlságos nagy eredménynek azt a békepaktumot, amely most aláírásra vár és amelyhez Briand után most már Chamberlain is csatlakozott abban a jegyzékében, amelyet éppen most küldött el Washingtonba. Kellogg nemzetközi szerződéseket óhajt az államok között a bábom ellen. Mit feltételezne az ilyen nemzetközi szerződés? Feltétlenül azt, hogy a világ berendezkedése ma olyan, hogy ennél jobbat már el sem lehetne képzelni, ennélfogvastabilizálni kell. Ám feltételezi ezenkívül azt is, hogy az egyes nemzetek és országok között nem igen alakulhatnak ki olyan ellentétek, amelyeket békés után nemzetközi bíráskodással, vagy pedig közvetítéssel el ne lehetne igazítani. Vájjon hiszi-e valaki, hogy mi világ éppen most, nyolc esztendővel a párisi békék után és majdnem tíz esztendővel a világháború után elérkezik ehhez az állomásához? Várjon hiszi-e ezt valaki elsősorban az Egyesült Államokban, amelyek még mindig nem léptek be a Népszövetségbe, holott a Népszövetség gondolata éppen Wilsontól ered, aki szintén hitt a világbékében, mint ahogy Kellogg látszólag hisz abban, de aki a világbéke helyett csak elkeseredést, új ellentéteket és tépősebeket hozott az emberiség számára? Vájjon hiszi-e ezt valaki Angliában, Franciaországban, Olaszországban, vagy Japánban? Vájjon éppen most, amikor az Egyesült Álamok elismerte a kínai kormányt és ezzel szemközt helyezkedett Japán keletázsiai politikájával, elgondolható-e, hogy Japán ezt a státusqyót tartja a leghelyesebbnek a világon? Vájjon nem ég és nem tüzel-e a világ testében Oroszország? Vájjon hogyan teremthető meg a béke, amíg egy nagy ország kormánya valóságos propagandát csinál az egész világon a többi államok és az emberiség ellen? Világbéke? Gondolnak-e vájjon azok, akik szívből, lélekből hívei a pacifizmusnak, arra, hogy mióta a világon nemzetek vannak, amelyeknek testét letépték, tagjait levagdosták, vájjon gondoltak-e arra, hogy határok vannak, amelyek apát választják el a fiútól, anyát a gyermekétől? Vájjon gondolnak-e arra, hogy vannak országok, amelyeket kizsákmányolttá tett az a világrend, amelyet megteremtettek? Vájjon gondoltak-e arra, hogy vannak egészen életképtelen és torz államalakulatok, amelyekben nem érzi jól magát a lakosság jórésze és amelyben elnyomás alatt tartanak milliókat? Világbéke . . . Valóban meg lehet ezt a kérdést oldani háború nélkül nemzetközi bíráskodással. De várjon, hogyan képzelhető el ez a bíráskodás? Mindenki úgy tudja látni a dolgokat, ahogy maga érzi. Vájjon az a tapasztalat, amelyet az egész világ tett most a Népszövetség köntörfalazásában és halogatásában a magyarromán optánskérdés elintézése körül. 1)