Nemzeti Ujság, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

tett« rMo I Mn t rafi Mf H4 H H B I B^^^k Hitül mr att.v.Ltr» isss. IJL IJJJjnSj :SSgg| Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ^Ókeresztény politikai napilap ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA ■­­ ..........*...­­»■"■■■■■ ............................ X. évfolyam 173. szám ♦ SZ.CPÚCS ®, Budapest, 1928 augusztus 1 MAI CIKKEINK: A jövedéki rendelet mai ankétja nem hozott végleges eredményt Apponyi Albert gróf a német dalosok nyugatmagyarországi látogatásáról A rideg holland üzleti szellem veszélyez­teti az olimpiász sima lebonyolítását A szőlősgazdák kitartóan sürgetik a bor­­fogyasztási adó eltörlését Vigyázó gróf vagyonát az Akadémia örökli Kassai "Vidor meghalt _ _ A Margit-körúton összedőlt egy épülő hatemeletes bérház állványzata Kötelezővé kell tenni a cégbejegyzést Visszaállítják a Szécheny­i-str­a­ml f­ü­rdő régi árait Vasárnap üres lesz Budapest fp.): Miért óban porosak az utcák? Vécsey Gábor báró: Huszárokkal a harc­mezőn Hekuba: Glosszák a pillangóvirágunkhoz Apponyi nyilatkozott a német dalosok nyugat­­ma­gyarors­zági sétájáról, ahol Leeber elv­­társ és más nevezetességek látták jónak öklüket rázni Magyarország felé hetven millió német nevében. Az európai politi­kának ez a nagy embere az elme és a politikai erkölcs fölényének magaslatáról utasítja rendre Loebet és azokat az osz­trákokat, akik a nyugatmagyarországi sétát rendezték. A tudás és a tisztesség óriása amúgy szelíden, bölcsen, diplomati­kusan, de találóan porol ki néhány ruha­darabot azokon az elvtársakon, akik a ,,Schulter an Schulter“ jelszavának al­konya után Magyarországból, a szövetsé­gesből kanyarítottak ki egy darabot. Csak ha azt az ellentétet látjuk, amelyet a csonka ország kicsisége és Apponyi világ­­tekintélyének nagysága mutat, s ha azt az 1 Hente­let nézzük, amelyet egyfelől a Nyugatmagyar­országot bezsebelő immo­ralitá­s és a nagy ember erkölcsi integri­­tása jelent, — értjük meg igazán Apponyi alakjának példátlan monumentalitását s azt a jogot, hogy a törpe jelenben ő kép­viseli azzal a tekintéllyel, amely szemé­lyét övezi, a múltat. A ma­ élő magyarság fiolái és idősebb generációi meghatódott tisztelettel tekintenek Apponyi felé, aki­nek szava hatalmas, mint az igazságé s akinek igazsága azért áll közel minden magyar, de minden jogot tisztelő idegén szivéhez is, mert ez az igazság az erkölcs igazsága és a nemzeté. ——— Legteljesebb sajtósiker jutott osztályrészül Berlinben egy ma­gyar szerző darabjának s ez a sajtósiker annál szerencsésebb, mert mindjárt meg­állapítja, a legteljesebb közönségsikert is. Somogyi Gyulának, a Nemzeti Újság munkatársának néhány nappal ezelőtt be­mutatott darabjáról valamennyi berlini lap a legnagyobb elismerés hangján ír. A kritikák pirandellói ötletről írnak a darabbal kapcsolatban, sikerét a Játék a kastélyban sikeréhez hasonlítják, hang­súlyozzák, hogy a közönségnek a legtel­jesebb mértékben tetszett a darab. És mindezt százszázalékig elhihetjük, hiszen a berlini kritika egyáltalában nem szo­kott magyar szerzők darabjainak híze­legni. A legnagyobb örömmel regisztrál­juk ezt a külföldi magyar sikert s egyben mint igen tanulságos dologra mutatunk rá a magyar színházak szempontjából. Somogyi Gyula esetében ismét megis­métlődik az a nálunk nem szokatlan do­log, hogy fiatal magyar szerzőnek kül­földre kell mennie, hogy érvényesüljön és talán a külföldi sikereit, vértezetében áttörje a pesti színházak érthetetlen kor­donjai is. Harmadik, vagy negyedik olyan szerzőnk már Somogyi, akit a külföld fedez fel számunkra, vagy igazol közön­ségünk előtt. Somogyinak egy igen érde­kes és igen hatásos darabját mutatta be néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Színház, a Karamasov testvéreket, amely Doszto­jevszkij hatalmas regénye alapján ké­szült. Annak idején rámutattunk a darab és a szerző kitűnő kvalitásaira, de azóta Somogyi, akinek több darabja is van ké­szen, hiába kopogtatott a magyar szín­házak kapuin. A mi színházainknak meg­voltak a házi szerzőik és legalább a múlt szezonban sorozatos bukásaik. Somogyi, azonban nem hátrált meg a balsikertől, amely a­ pesti igazgatóknál érte és az a siker, amelyet külföldön szerzett, most őt igazolta. Reméljük, hogy ez a siker nem csak a német közönség elismerését sze­rezte meg számára, hanem a budapesti érvényesülés kapuit is megnyitja az im­már diadalmas szerző előtt. Az „Italia“ hősei megtértek Itáliába ! Egy nemzet örömujjongása fogadta a sarki vándorokat — Behou­ek tanár elfogulatlan nyilatkozata a léghajó ka­­tasztróf­ájának okairól (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A sarkutazók megtértek hazájukba! A vi­lág rokonszenve kísérte őket útjukon s a megmenekülteket nagy lelkesedéssel fo­gadta az­ olasz nép. Az egész világ meleg érdeklődéssel és szorongó aggodalommal figyelte a tudo­mány és kutatás bátor harcosainak vál­lalkozását és­ amikor bekövetkezett a katasztrófa, ez az érdeklődés és rokon Szélit nem csökkent, hanem mély részvét­tel párosult. Nobile tábornokot és társait sok rágalom érte, de ezek a rágalmak egy­más után megdőltek. S most a kutatóul egyik tudós résztvevője igazolja nyilatko­zatában Nobilét s társait. Az a rettenetes sok szenvedés, amit az örök jég birodalmában átéltek, valameny­­nyiüket hősökké és mártírokká emelte azokkal együtt, akik sohasem térhetnek vissza, a sarkvidékről, öt nemzet sietett a vörös sátor lakóinak megmentésére.,, öt nemzet küldött hajókat, szánexpedíciókat és repülőgépeket az eltűntek felkutatá­sára. A világ pedig megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a szikratávíró vi­lággá röpítette, hogy megmentették őket. S most a hazatérő kutatók útja, egyet­len jelentéktelen szocialista tüntetés­próbálkozástól eltekintve, valóságos dia­dalul volt. . . .. .. . A leglelkesebb ünnepléssel és virág eső­vel köszöntötték N­áraiktól kezdve az egész után Nobileiket, akiknek kocsiját elborí­totta a rengeteg virág s a nagy vagon tetején és oldalán mindenütt apró olasz zászlókat és olasz nemzetiszinü szalago­kat lobogtatott a szél. Az Italia menekültjeinek hazatéréséről az alábbi távirataink számolnak be. Münchenben 200 főnyi olasz küldöttség üdvözölte Nobilet München, július 31. Az éjjel tizenkét óra előtt néhány percet érkezett meg .Nobile tábornok a berlini gyorsvonattal. Kíséretében volt bátyján kívül Zappi, Ceccioni, Magi, az Italia rá­­diótávirásza, valamint a Gitta di Milano gyóntatója és a Citta di Milano néhány tisztje. Nobile tábornok és társai a svéd ■államvasutak hálókocsiján utaztak. A kocsi teljesen az ő számukra volt fenn­tartva. Az állomáson több mint kétszáz tagból álló olasz csoport várta Nobileék vonatát és óriási lelkesedéssel üdvözölték az Italia hőseit. Egy órás időzés után tovább in­dult a vonat és Nobileékkel együtt az olasz határ felé robogott. Berlin, július 31. Nobile tábornok és az Italia többi hajó­töröttjének Németországi útja nem ment végbe teljesen simán. Midőn Nobile a nürnbergi vasúti állomáson megjelent a hálókocsi ablakában, a pályaudvaron ösz­­szegyűlt, tömeg lármásan... tüntetni kez­dett. Fütyülök kerültek elő s­ perceken keresztül hangzottak a pfus-kiáltások, Nobile a hallei állomáson ki akart szállni a kocsiból, kísérői azonban visszatartot­ták, minthogy a közönség ellenséges ma­gatartást tanúsított az olaszokkal szem­ben. Lármás kiáltások­­ hangzottak el: „Malmgreen! Malm­green! Hát hagytátok Malmgreent?! A Az Italia hajótörötteinek diadalútja Milánó, július 31. Az Italia­ hajótöröttjeinek útja Olasz­országon keresztül valóságos diadalme­net volt. Már a bremneri határállomáson, ahová Nobileék hálókocsija hajnali négy órakor érkezett meg a müncheni gyors­sal, a kiváncsiak százai várták Nobilet és társait, akiket lelkes éljenzésben ré­szesítettek. Nobile hálókocsiját virágesővel borí­tották el. Az ünnepi fogadtatás ezután minden állomáson megismétlődött, ahol a vonat megállott. Bozenben a katonai és polgári hatóságok képviselői üdvözöl­ték az Italia megmenekült utasait. A bo­zeni pályaudvaron ezrekre menő tömegek gyűltek össze, akiknek lelkese­dése nem,ismert határt. A legviharosabb ünneplésben­ a friesítt pályaudvaron ré­szesítették a hajótörötteket. A vonat reg­gel 9 órakor futott be az állomásra, ahol oly nagy volt a tömeg, hogy carabinie­­riknek kellett kordont vonni. Nobileék hálókocsiját­ valósággal megrohanta a tömeg és mindenki látni akarta Nobilet és társait. A lelkes tüü­ntetések Veroná­ban is megismétlődtek. Viglierit óriási lelkesedéssel fogadták Milánóban Milánó, július 31. Viglieri Veronában elvált társaitól s Milánón keresztül a liguriai parton fekvő szülővárosába, Borghetto-Santospiritoba utazott. A milánói pályaudvaron óriási lelkesedéssel fogadták. Megjelentek a vá­rosi hatóságok képviselői is és hatalmas embertömeg éljenezte a fiatal tengerész­hadnagyot. Viglieri rövid időre kiszál­lott a kocsiból, mire a tömeg vállára vette és a vörös sátor hőseként ünne­pelte. Mussolini testvéröccse, Arnaldo Mus­solini, a Popolo d‘Italia mai számában vezércikkben üdvözli a visszaérkezett hajótörötteket s többek közt a követke­zőket írja: — Olaszország részvéttel és anyai sze­retettel fogadja fiait, a szerencsétlen ki­menetelű hősi vállalkozás áldozatait, s egyúttal hálás köszönetét nyilvánítja a hajótöröttek megmentőinek, a Kraszin embereinek, Amundsennek, Guilbaud ka­■ Hánynak,­az orosz, svéd és finn pilótákk­al­._ Lelkesen öleljük magunkhoz a visz­­szatérőket és részvéttel gondolunk a ha­lottakra és eltűntekre. Behounek professzor igazolta Nobilet Prága, július 31. Behounek dr. professzor menyasszonya és nővére társaságában ma délelőtt eluta­zott Berlinből. A pályauvaron­ az olasz követségnek küldöttsége búcsúztatta őt. A csehországi állomásokon mindenütt számosan gyűltek össze, hogy a kutatót szívből üdvözöljék. Prágában Behom­eket az olasz követ­ség, valamint a különböző hatóságok kép­viselői üdvözölték. Az első üdvözlő be­szédet az olasz követség képviselője tar­totta. Ezután megindult a virágokkal dí­szített automobil a városba. Az útvona­lon süni embertöm­eg lelkesen ünnepelte őt és számosan kísérték őt el lakásáig, mindvégig nagy ovációkat rendezve. Az autó a nagy embertömeg miatt csak ne­hezen haladhatott előre és csak rendőri segédlettel tudott továbbhaladni. Este a megmentett tanár tiszteletére bankettet rendeztek. Behounek menyasz­­szonyának egy szép keresztet hozott, amelyet Behounek Gianfrancesci pápai nunciustól kapott, aki mint ismeretes, az északsarki expedícióban részt akart ven­ni, de Kingsdayban maradt. A kereszt miniatűrje annak a keresztnek, amelyet az Itáliáról az olasz zászlóval együtt az Északi Sarkon ledobtak. Behounek az újságírók előtt tett nyilat­kozataiban mindenképpen igazolta Nobi­let, akit bátor és tehetséges férfinak ne­vezett. Szerinte az utóbbi hónapokban új­ságokban megjelent táviratoknak legna­gyobb része misztifikáció. Nobile soha nem küldött olyan segélykérést, hogy a mentési munkálatokat a hajótöröttek nagy lelki és fizikai szenvedései miatt gyorsítsák. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a Cotta di Milano a hajótö­rötteket felszólította volna, hogy azok gumicsónakon meneküljenek. A hajótö­röttek sorsukat barátsággal egymás (Folytatása a 2-fft oldalon} Lapunk mai száma 16 fillér Nesze semmi, fogd meg jól! Washingtonból azt jelentik, hogy Kellogg, az Egyesült Államok külügyi államtitkára, mégsem utazik Párisba s igy nem fogja személyesen aláírni azt a paktumot, amelynek gondolata és terve tőle ered. Nyilvánvaló, hogy Kellogg el­határozása mögött az amerikai belpoliti­kának várható fordulata rejtőzik. Alig pár hónap múltán elnököt választanak az Egyesült Államokban. Hoover vagy Smith: ez a kérdés. Ha Smith győzedel­meskednék, akkor a demokraták politi­kája nyil­vánvalólag egészen más ala­pokra helyezkednék, mint, amilyent Coolidge kormánya hangoztatott. Ha Hoover lesz az elnök, akkor előrelátható­lag­­Borah szenátor veszi át az Egyesült Államok külügyi, politikájának irányítá­sát. Bizonyos, hogy Hoover és Borah praktikusabb és reálisabb szellemek, mint Coolidge és Kellogg. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy maga Kellogg sem te­kintheti túlságos nagy eredménynek azt a békepaktumot, amely most aláírásra vár és amelyhez Briand után most már Chamberlain is csatlakozott abban a jegyzékében, amelyet éppen most küldött el Washingtonba. Kellogg nemzetközi szerződéseket óhajt az államok között a bábom ellen. Mit feltételezne az ilyen nemzetközi szerző­dés? Feltétlenül azt, hogy a világ beren­dezkedése ma olyan, hogy ennél jobbat már el sem lehetne képzelni, ennélfogva­­stabilizálni kell. Ám feltételezi ezenkívül azt is, hogy az egyes nemzetek és orszá­gok között nem igen alakulhatnak ki olyan ellentétek, amelyeket békés után nemzetközi bíráskodással, vagy pedig közvetítéssel el ne lehetne igazítani. Vájjon hiszi-e valaki, hogy mi világ éppen most, nyolc esztendővel a párisi békék után és majdnem tíz esztendővel a világháború után elérkezik ehhez az ál­lomásához? Várjon hiszi-e ezt valaki elsősorban az Egyesült Államokban, ame­lyek még mindig nem léptek be a Nép­szövetségbe, holott a Népszövetség gon­dolata éppen Wilsontól ered, aki szintén hitt a világbékében, mint ahogy Kellogg látszólag hisz abban, de aki a világbéke helyett csak elkeseredést, új ellentéteket és tépő­sebeket hozott az emberiség szá­mára? Vájjon hiszi-e ezt valaki Angliá­ban, Franciaországban, Olaszországban, vagy Japánban? Vájjon éppen most, amikor az Egyesült Álamok elismerte a kínai kormányt és ezzel szemközt helyez­kedett Japán keletázsiai politikájával, elgondolható-e, hogy Japán ezt a státus­­qyót tartja a leghelyesebbnek a világon? Vájjon nem ég és nem tüzel-e a világ testében Oroszország? Vájjon hogyan te­remthető meg a béke, amíg egy nagy or­szág kormánya valóságos propagandát csinál az egész világon a többi államok és az emberiség ellen? Világbéke? Gondolnak-e vájjon azok, akik szívből, lélekből hívei a pacifizmus­nak, arra, hogy mióta a világon nemzetek vannak, amelyeknek testét letépték, tag­jait levagdosták, vájjon gondoltak-e arra, hogy határok vannak, amelyek apát vá­lasztják el a fiútól, anyát a gyermekétől? Vájjon gondolnak-e arra, hogy vannak országok, amelyeket kizsákmányolttá tett az a világrend, amelyet megteremtettek? Vájjon gondoltak-e arra, hogy vannak egészen életképtelen és torz államalaku­latok, amelyekben nem érzi jól magát a lakosság jórésze és amelyben elnyomás alatt tartanak milliókat? Világbéke . . . Valóban meg lehet ezt a kérdést oldani háború nélkül nemzetközi bíráskodással. De várjon, hogyan képzel­hető el ez a bíráskodás? Mindenki úgy tudja látni a dolgokat, ahogy maga érzi. Vájjon az a tapasztalat, amelyet az egész világ tett most a Népszövetség köntör­falazásában és halogatásában a magyar­­román optánskérdés elintézése körül. 1)

Next