Nemzeti Ujság, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 túlnyomó része már nincs az élők sorá­ban, lassanként elérkezik az ideje an­nak is, hogy a lényegében felesleges akció tárgyilagos történetét meg lehes­sen írni. Bármint üssön ki azonban a történelem ítélete, egy egészen biztos: az, hogy a kérdés a magyar tömegekre nézve teljesen közömbös volt. Ha va­laki az egyházpolitika folyamán ki­ment a vidékre és megkérdezte az em­bereket, hogy miről van szó, a vita lényegéről ritkán volt valamelyes fo­galmuk. Közszükséglet, vagy általános vágy nem szolgált alapjául az egyház­­politikai törvénynek. Doktriner indo­kokból táplálkozó parlamenti folyosó­politika volt és mint ilyen, szimptoma­­tikus a kiegyezés korának parlamenti életére nézve. Ha e korszak politikai életét behatóbban vizsgáljuk és az úgy­nevezett, negyvennyolcas érzelmeket ki­kapcsoljuk, ami ezenfelül marad, az a klub és bulvár politizálás, amely elmé­letileg, szellemileg, formailag magasan áll, azt hiszem magasabban, mint mai politikai életünk. Az emberek jobban ismerték annak a kornak európai, ál­­lami és gazdasági viszonyait, mint ma. Beszédeikre jobban elkészültek és reto­rikailag is formásabban mondották el. A hírlapi cikkekben sok a finom elmeél, de a kapcsolat az országgal teljesen hiányzott. Nem az ország nagy szük­séglete szülte meg a politikai akciókat alulról, hanem az ország készen kapta a politikát felülről. Ilyen, nem a nép géniuszából támadt, hanem felülről, az országba beledobott akció volt az egy­házpolitika is. Később azonban a vita kiélesedett és az emberek is vitatkozni kezdtek, de ez már csak következmény volt. Ebben az atmoszférában vette a köz­­oktatásügyi politika azt az irányt, hogy kezdték a felekezeti iskolákat államosí­tani. Ez volt, nézetem szerint, a kiegye­zés kora kultúrpolitikájának jóformán egyetlen nagy tévedése. Nem gondol­tak arra, hogy a teljes beiskolázás biz­tosítására Nagymagyaroszágon 24­-30 ezer új népiskolai objektumra lett vol­na szükség. Ahelyett, hogy az úr­­ám odament volna a maga iskoláival, a­hol iskolára szükség volt, kezdte elszedni a felekezeti iskolákat, így az állami kul­turális terhek nőttek, anélkül, hogy is­kolai hálózatunk kiépült volna. Ennél tovább a magyar egyházpoli­tikai radikalizmus nem is ment és az erész akció a végén­­ - mint a német m'Ol­dje — szétfolyt a homokban. A védekezés során az egyházpolitika ellen született meg a néppárt és fejlő­dött ki annak sajtóorgánuma, az Alkot­mány. Létrejöttének körülményeiből következik, hogy ellenzékinek kellett lennie, minthogy az egyházpolitikai ak­ció akkor kormányzati politika volt, így a magyar katolicizmus, amely a történelem folyamán mindig guverna­­mentális tényező volt és a nemzet lété­ért küzdő államférfiakat saját kebelé­ből kiállította, vagy támogatta, átme­netileg ellenzékivé vált s igy született meg a kiegyezés korának második felé­ben az a látszat, hogy Szent István bi­rodalma is lassanként majd laikussá válik. Vaszary és Csernoeh hercegprímások­nak örök érdemük marad, hogy bölcs mérsékletükben a nálunk is meglévő ra­dikalizmusnak semmi ürügyet sem adtak arra, hogy az ellentéteket kiélesíthes­­sék. Jórészt az ő bölcsességüknek kö­szönhetjük, hogy az egyházellenes moz­galmak a sok beszéd stádiumából nem jutottak ki és a gyakorlatban, a való életben nagyon kevés történt. Közbe jött a világháború és főleg jöt­tek a forradalmak, amelynek keserves tapasztalatai felrázták a magyar faj­­konzervatív érzéseit. Oroszországban láttuk, hogy a politikai radikalizmus, ha kitombolja magát, a vérnek és a sárnak minő fertőjébe vezethet. Ez ná­lunk, az öregebb generáció teoretikus liberálisait is kiábrándította és általá­nossá tette a vágyat, hogy az egyház­politika által előidézett zavarok leküz­dése után térjünk vissza a hagyomá­nyos magyar egyházpolitika útjára, amely szorosabb kapcsolatot akar lét­rehozni egyfelől a valláserkölcsi, más­felől a nemzetpolitikai gondolat között. Kultúrpolitikánk is ilyen irányt vett. Az állami és felkezeti iskola nem ver­senytárs többé, hanem munkatárs és az állam odanyújtja kezét a tőlünk el­csatolt területekről visszaözönlő szerze­tesrendek és menekülő püspökségek felé. Mindenesetre nemes cselekedet az, hogy a szent királyok által létesített egyházkormányzati szervezet megcson­kít­­ása és súlyos anyagi veszteségei kö­zepette a magyar nemzeti államhata­lomban nyeri fő támasztékát. Ebben a teljesen megváltozott egy­házpolitikai atmoszférában fejlődtek ki 10 évvel ezelőtt a Központi Sajtóválla­­orgánumai. Nem folytathatták az lány egész más atmoszférában tett ellenzéki politikáját, hi­­ticizmus, mint az igazságos­folytathat­óart pour l’art ellenzéki politikát. A Központi Sajtó­vállalat orgánumai az új szellemi miliő­ben már pártokon felüli álláspontra helyezkedtek és mindig szem elől tar­tották az isteni alapítónak azt az indi­kációját, hogy meg kell adni a császár­nak, ami a császáré. A jóakaratú ál­lamhatalommal szemben politikai mel­léktekintetekből mindenáron ellenzé­­kieskedni nem lehet. A lefolyt tíz esztendő alatt valóban éppen egyházpolitkai téren tett a Nem­zeti Újság legjótékonyabb szolgálatot. Mert nem volt elég az orosz forradalom nagy fényéből levonni az egyházpoliti­kai alaptanulságokat, nem volt elég, hogy a magyar nemzet sorsáért felelő államférfiak felvették a hagyományos magyar egyházpolitika fonalát és az egyházpolitika átmeneti elhidegülése után ismét szorosabbra igyekeztek fűz­ni azokat a szentistváni kötelékeket, amelyek az egyházat a magyar nem­zeti állammal összefűzik, hanem ennek a politikai fordulatnak át kellett men­nie a köztudatba is.­­Olyan atmoszférának kellett előáll­nia, hogy az újonan megkötött frigy­nek örülni tudjunk, hogy egymást ne csak meg tudjuk érteni, hanem öröm­mel és kedvvel haladni is tudjunk­ pár­huzamosan. Hogy az új egyházpolitikai irány konszolidálódik a lelkekben, ab­ban nagy része van a Nemzeti Újság objektív, becsületes magyar munkájá­nak és én, mint ennek az országnak vallásügyi minisztere, örömmel­­ állapí­tom meg a lefolyt tíz esztendő alatt elért eredményeket és kívánok az új évtizedekre jó szerencsét a Nemzeti Újság hivatásszerű munkájához. Becsületes magyar munka ez! NEMZETI ÚJSÁG Kedd, Itt* jxmdtr ! f­olytatás az első old­alnól és a tárgyalásokat igyekezett különböző fiktív nehézségek támasztása által húzni­­halasztani. Mindaddig tárgyalni akart a magyarokkal, amíg a cseh katonaság meg nem szállja a Felvidéket. Végre azután megérkezett Budapestre Foch távirati jegyzéke, amely felhívta a magyar kor­mányt a Felvidék kiürítésére. A jegyzék azonban ismét bajokat okozott, mert úgy szólt, hogy a magyar kormány evakuálni köteles a tót területet, már­pedig közjogi értelemben semmiféle tót terület nem volt, aminthogy a magyar kormány rög­tön erre az álláspontra is helyezkedett a jegyzékkel szemben. Tovább kellett hát húzni az időt, amíg Párisból nem közlik Budapesttel a demarkációs vonalat. E vonalra nézve Vix javaslatot is tett Pá­­risban a Hodzsdval való megbeszélése után, amelyen ők ketten egy a Duna— Losonc—Csap között elterülő demark­áció­­ban állapodtak meg. December 6-án aztán aláírták Bartháival a demarkációs meg­állapodást, amelynek alapján a magyar csapatok kénytelenek voltak visszahú­zódni Pozsony északi határába és Érsek­újvárig. Százezer magyar katona Hodzsa büszkén állapítja meg, hogy amit ki lehetett szorítani a magyarokból, azt kiszorította, mert a magyarok akkor a Felvidék nagyobb részéből már eltűn­tek. Akkor a cseheknek körülbelül 5000 emberük volt a Felvidéken, míg a magya­rok — így mondja Hodzsa — egymásután küldözgették a zászlóaljakat és ezredeket a Felvidékre és Budapesten 100.000 katona alig várta, hogy betörhessen a Felvidékre. Hodzsa itt utalt egy cseh katonai szak­munka ama kitételére, amely a cseheknek Zsolnára való bevonulásáról úgy emlék­szik meg, hogy „sikerült szerencsésen el­foglalni Zsolnát”. Hodzsa kijelenti, hogy Zsolnát nem foglalták el, vagy ha igen, G. Hodzsa, foglalta el azáltal, hogy a ma­gyar kormányt a katonaságnak Zsolná­ról való visszahívására rábírta. E meghátrálás nélkül — mondotta vé­gül Hodzsa — a Felvidék úgy járhatott volna, mint Nyugatmagyar­ország. Pesthy Pál fogja vezetni ^r'^kikidfiA m Trayl le­bonyolításai ■■■iw A f­öldbirtokreform Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövet­kezet ügyvezető elnökévé választja -4- Lemond tárcájáról, de mandátumát megtartja — Az alapszabályok értelmében külön javadalmazást nem kap — A svédek január 5-én folyó­sítják az első 12 millió dollárt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A hivatalos lap vasárnapi számában négy kormányrende­let jelent meg a földreform befejezéséről szóló törvény végrehajtási utasításaként. Ezek a rendeletek a törvényt január elsejével léptetik életbe és szabályozzák a földbirtokreform finanszírozásának kérdését is. A törvény tud­valévően a négy altruista intézetet, tehát a Magyar Földhitelintézetet, a Kisbirtokosok Or­szágos Földhitelintézetét, a Magyar Földhitel­intézetek Országos Szövetségét és az Országos Központi Hitelszövetkezetet bízta meg a pénz­ügyi lebonyolítással és erre a célra használ­ják fel azt a 20 millió dolláros kölcsönt, ame­lyet a svéd gyufatröszt folyósít. A megbízott altruista pénzintézetek a fel­adat megoldására külön szervet állítanak fel, amely — mint a Nemzeti Újság már megírta — ,a 4 Földbirtokreform Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet“ cége alatt fogja működé­sét kifejteni. Ez a szövetkezet január 1-én, pén­teken tartja alakuló ülését. Az alaptőkéje tud­valevőleg egymillió pengő lesz, amelyet a négy alapító intézet egyenlő arányban jegyez le és az Igazgatóságba is egyformán küldenek ki három-három delegáltat. A tizenkét tagú igaz­gatóság a saját kebeléből választja meg a szö­vetkezet ügyvezető­ elnökét és erre a tisztségre Pesthy Pál igazságügyminisztert kérték fel az érdekeltek. Erről a meghívásról Pesthy Pál A hírneves Szent István : •iiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiisr amely bármely külföldi sör minőségét felülmúlja, az alábbi he­teken van állandóan friss csapolásban:­­ Bandi József, IV., Carlton-szálló. Pados József, II., Krisztina-körút 8—10.­­ Biró Dénes, IV., Vámház-körút 16. Pelzmann Gyula, I. Szent Gellért-tér 3 . Baranyay József, VII., Károly-király-út Posch-étterem, VIII., József-körút 3.­­ 13. szám. Posch Károly, Virágbokor-vendéglő, V. , Belvárosi söröző, VIII., Rákóczi-út 1. József-tér 1.­­ Debrecen-át­terem, VII., Rákóczi-út 88. Stefánia-étterem, VI., Teréz-körút 15.­­ Élő József, VII., Thöököly-út 4. Sturm Ferenc, V., Berlini-tér 4. 1 Erdélyi borozó, VI., Dalszinház-utca 8. Szent István-étterem, II., Alagút-utca 5.­­ Langmahr János, VII., Dohány-utca 20 Szigethy Ede, VHI, Népszínház-utca 30 . Mayer József, VII., Thököly-út 44. Varga József, I., Tárnok-utca 20.­­ Patz Antal, VI, Hajós-utca 31. Winkler István, II, Margit-körút 2 egyenruhán és polgári Öltönyök részlet­e! Hogy Kálmán é­s Kossuth bsjos­szeéi templomául mmbss Ferenciek »tere k. teiene-et. Nagy választók angol szövetekben ! igazságügyminiszter a következőképpen nyilat­kozott: — Nálam jártak a földreform finanszí­rozására alakult intézet vezetői és fel­kértek arra, hogy vállaljam el az inté­zet vezetését. Én elvileg hozzájárultam ehhez, azonban kikötéseim voltak és van­nak. Elsősorban az, hogy ne legyen ez a szervezet nagy és minél kevesebb költ­séggel vigyük keresztül a finanszírozást. Arra kívánok törekedni, hogy a rendel­­kezésre álló összegből semmi se vonas­sák el a földhözjuttatottak terheinek könnyítése érdekében. Most folynak tu­lajdonképpen ezek a tanácskozások, vég­leges döntés azonban még nincs. Úgy hiszem, hogy ez a jövő hét közepén meg­történik , azután természetesen elválik majd a további alakulás dolga is. Ami­kor ezek a kérdések mind rendezést nyer­tek, akkor kerül sor a személyi kérdések elintézésére. Pesthy Pált a szövetkezet igazgatóságába a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete fogja delegálni és ezért január 2-án, szerdán rend­kívüli közgyűlést tart, amelyen egyrészt ki­­mondják, hogy az intézet részt vess a földbir­tokreform finanszírozásában, másrészt pedig az igazgatóságba beválasztják Pesthy Pált. Az igazságügyminiszter csak miniszteri tárcájá­ról mond le, de képviselői mandátumát meg­tartja, amint az altruista pénzintézetek igaz­gatóságában számos képviselő foglal helyet. A finanszírozó szövetkezet alapszabályait délután a pénzügyminiszternél tartott érteke»­­letén állapították meg véglegesen. Az alapszabályok értelmében as ilggMocetto elnök fizetést nem kap.­t­­át Pesthy Pét, ha a Szövetkezet elnöke lett­, mér­t külön tavadal­­mazási nem fog kaput. A szövetcsenset « *"■ állapított tervek szerint kész tisztviseli, kezdi meg működését, mert ezeket az intézetek fogják a szövetkezetnek *­. viselői állományukból átengedni összesen körülbelül hatezer földbirtokost­ lett-e igénye a kártalanításra, mivel azonban december 20-ig, a pénzügyminiszter által meg­állapított határidőig, azonban a sok alaki ne­hézségek miatt csak 583 földtulajdonos jelent­kezett, úgy hogy a pénzügyminiszter a jelent­kezés határidejét január 15-ig meghosszab­bította. A Földbirtokreform Pénzügyi Lebonyolítá­sára Alakult Szövetkezet január 5-én már megkezdi működését és pedig azzal, hogy a svéd kölcsön folyósítását lehetővé teszi. A svédek ugyanis bejelentették a kormánynál, hogy az első 12 millió dolláros részletet január 5-én kívánják folyósítani és a szövetkezet azért alakul meg január 4-én, hogy a következő napon már az igazgatóság aláírhassa azt az kötvényt, amelynek ellenében a svédek a köl­csönt folyósítják. Az igénybe vett földek tulajdonosai katasz­­trális holdanként átlag 6100 pengő kártalaní­tásban fognak részesülni oly módon, hogy ebből három éven át évi 133 pengőt, összesen tehát 100­­pengőt készpénzben kapnak­, 200 pengő névértékben pedig 1931-ben 5 százalékkal kam­­­atozó kötvényeket fognak nekik kiszolgál­­tatni Álhírek Sitovszky házelnökségéről Egyes lapok különböző kormányre­­konstrukciós híreket hoztak és ezzel kap­csolatban azt a hírt is közölték, hogy Scitovszky Béla belügym­iniszter tárcá­ját házelnökséggel cseréli fe. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint ezek a hírek minden alapot nélkülöznek. Sci­tovszky Béla belügyminiszte egy év óta dolgozik a közigazgatási reform megval­­ósításán és a reformjavaslat most ke­rül a képviselőház előtt tárgyalásra. Már ez a körülmény is mutatja, hogy meny­nyire alaptalanok azok a híresztelések, amelyek Scitovszky Béla távozásáról szólnak. Természetesen ezzel együtt el­esik az a kombináció is, amelyet Dará­nyi Kálmán miniszterelnökségi államtit­kár közeli belügyminisz­terségéhez fül­nek. Északamerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Mexikóba ,Italó Rádió­­vagy „Transradió" jelzéssel olcsó díj mellett rádiólevelek küldhetők.

Next