Nemzeti Ujság, 1929. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
A Teljes heti vii’agratjio^nitgor a 17—24. oldalon «fällt W \ Sjg*3 SäjHS? rtJ mm fMH m HM m m H S MHf w mmá 11 nifl I i IJJCjtwJÍ t*rí.T*i«íoa<sii-12 fül. JStUS, ** •«•»int. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦»*»« munkatársi TÚRI BÉLA XI. évfolyam 27. szám ♦ Péntek ♦ Budapest, 1929 február 1. MAI CIKKEINK Vass József frontba szólította a katolikus írókat és hírlapírókat A miniszterelnök nagyszabású beszédében megvédte a közigazgatási reformot Versenyképes borokat kell termelnünk Az Ügyvédi Kamara választása hat napig tart Erdélyi Béla esküdözve hangoztatta ártatlanságát Harmincmillió font sterlingbe kerül a La Mancche-alagút Megállapították az új taxik forgalomba állításának feltételeit Lókivitelünk előmozdítására széleskörű külföldi propagandára van szükség Súlyosodik a téli válsághullám Óriási útlevél-panama Cyprus-szigetén Rövidzárlat okozta a berlini Tietz-áruház • égését A világ legzseniálisabb betörői rabolták ki a berlini Disconto Bank páncéltermét Közel 259 Influenzás beteg fekszik a kórházakban Bibó Lajos: „Professzor úr, stuccolja meg a hajamat“ ús vármegye tisztviselői uj helyzet előtt állnak majd a közigazgatás reformja után. Ugneresen megváltozik az adminisztráció, de nem szabad, hogy a tisztviselők rosszabb helyzetbe kerüljenek Uj hatáskörük, uj illetékességi és felebbviteli eljárás, uj szervezet lesz a közigazgatásban s egészen bizonyos, hogy refomintézledései a tisztviselőktől fokozottabb teljesítményt, szélesebb munkakört követelnek. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az uj helyzetben ne legyen rosszabb dolga a tisztviselőnek, az uj status ne vesse vissza a tisztviselőt s enyésszenek el azok a hátrányok és sérelmek, amelyek eddig az autonómia tisztviselőinek rovására, az állam tisztviselőivel szemben mutatkoztak. A vármegye tisztviselőjének lenni már régen nem nobile officium. Az az idő régen elmúlt, amikor a patriarkális közigazgatás valamely hivatalát viselni ingyen teljesítendő köztisztesség volt. A négylovas, a kurták ambitusáról közigazgató vármegye romantikus emlékei még ma is feljárnak a múlt idők sírjából s a hagyomány még ma is hat. Ez helyes is, mert az a közigazgatás szép, jó, becsületes és tiszteletreméltóan önzetlen volt. A hagyományt tehát tisztelni kell, de meg kell érteni, hogy a vármegye ma már nem a régi földbirtokos nemesség uraival, hanem szegény hivatalnokokkal dolgozik, akik tudásban ép olyan magas nívón állnak, mint az állami tisztviselők, felelősségük ép olyan nagy, munkakörük ép olyan fontos, tehát épen olyan megbecsülést, fizetést, előmeneteli lehetőségeket kívánhatnak. A nobile officium elvben fennmaradhat, hiszen úri kötelesség a munka a nemzet, a társadalom javáért. Mi, akik e helyen soha sem mulasztjuk el hirdetni a tradíciókhoz való ragaszkodást, hirdetni fogjuk mindig, hogy a nobile officium szellemet meg kell őrizni a jövőben is. De hirdetni fogjuk,hogy a tisztviselő helyzete ma más és munkája, tudása, a közérdek java megköveteli a megélhetéshez szükséges földi javakat. A vármegyékről s tisztviselőiről divat volt időnként megfeledkezni Most újra aktuális a vármegye s lám, a radikális demagógia, amely a vármegyét bagolyvárnak hirdette, hangoztatni kezdi a vármegyék s a tisztviselők érdekében megszerkesztett frázisokat. Ezeknek értékével mindenki tisztában van. Illő, hogy legyen mindenki tisztában azokkal a kötelességekkel is amelyekkel állam, törvényhozás, társadalom tartozik a vármegye tisztviselőiné és a hangjukban mindig szerény és úri, de igen nehéz helyzetben levő hivatalnokainak. A reform nemcsak az aktagyár átszervezésének kérdése, hanem a tisztviselői átszervezés, a tisztviselői helyzet javításának, a jogos igények kielégítésének kérdése is. Megjelentek a társadalombiztosító intézeti kinevezések (Tudósítás a Bük oldalon) Franciaországban szervezték meg a spanyol összeesküvést Guerra volt miniszterelnököt Valenciában letartóztatták A lázadás katonai vezéreit a hadbíróság halálra ítélte Madrid, január 8.-(A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) A vizsgálat megállapította, hogy mint a tavalyi és 1926-i puccskísérleteket, úgy a mostani összeesküvést is a Franciaország területén tartózkodó köztársasági és liberális párti emigránsok szervezték. Az előbbiek részéről Alexandre Leroux és Felix Gamboaa főszereplők, a Liberális emigránsokat Alba irányítja. A tegnap este kiadott hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy Miguel Unamuno, a szintén Franciaországban élő világhírű író, nem vett részt a mozgalomban. Rendkívül nagy feltűnést kelt Sanchez Guerra volt miniszterelnök letartóztatása, aki 1924-ig a liberális párti Romanonez gróffal együtt leghatalmasabb tényezője volt a spanyol politikai életnek. Primo tábornok hatalomrajutása után Franciaországba emigrált és onnét intrikált az új kormányzat ellen. Legutóbb a spanyol határhoz közel fekvő Port Vendres-ban tartózkodott a Földközi-tenger partján és a ciudad reali lázadás hírére fia kíséretében nyomban hajóra szállva, átment Villanueva del Grao spanyol kikötővároskába, honnét január 29-én este 10 órakor Valenciába érkezett. Itt álnév alatt egy szállóban vett lakást. Másnap reggel automobilon a tüzérkaszárnyába ment, az udvaron maga köré gyűjtötte a tüzéreket és arra buzdította őket, hogy kövessék Ciudad Reálban fellázadt társaik példáját. Az ezredes, akit nyomban értesítettek, azonnal intézkedett, hogy Guerrát és vele lévő fiát letartóztassák. Mindkettőjüket a város kormányzója elé kísérték, akinek utasítására azután a katonai fogházban helyezték el őket. Guerránál és fiánál több hamis útlevelet találtak. A ciudad reali lázadók a hadbíróság előtt Madrid, január 11. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Miután a madridi helyőrség három ezrede tegnap reggel megszállotta Ciudad Real várost, a kormánycsapatok parancsnoka, Orgaz tábornok elrendelte a lázadó tüzérség tisztjeinek letartóztatását. A laktanyájukba visszavonult lázadók nem fejtettek ki ellenállást és kiadták tisztjeiket, akiket azonnal haditörvényszék elé állítottak. A haditörvényszék este már meg is hozta ítéletét s a lázadás három vezérét, három magasrangú tüzértisztet, golyóáltali halálra ítélte. A hadbíróság előtt a halálraítéltek, közül csupán ketten jelentek meg, minthogy a harmadiknak sikerült megszöknie. Orgaz tábornok a késő esti órákban táviratot küldött Alfonz királynak és felhatalmazást kért az ítélet azonnali végrehajtására. A király válasza éjfélig nem érkezett meg. Igen sok polgári személyt is őrizetbe vettek, akiket azzal vádolnak, hogy támogatták a felkelőket és örömujongással üdvözölték a várost megszálló tüzérséget. Hire jár, hogy Aguilera tábornok, egykori hadügyminisztert, szintén letartóztatták. A kormány cenzúrát léptetett életbe és a határokat gondosan ellenőrzik. A nemzetgyűlés lelkesen tüntetett Primo de Rivera mellett Madrid, január 31. (Havas.) Amikor Primo de Rivera a kormány tagjaitól követve tegnap a nemzetgyűlés ülésének megnyitása után elfoglalta helyét a kormány padján, a nemzetgyűlés tagjai lelkes tapsban törtek ki. A miniszterelnök a következő kijelentést tette: — Azt hiszem, a közvélemény elegendő tájékoztatást nyert az eseményekről. Az önök meleg üdvözlése azonban arra késztet, hogy köszönetet mondjak önöknek és kijelentsem, hogy ebben annak a bizalomnak és hitnek jelét látom, amellyel az ország és az állam megrendült alapzatainak megszilárdítására alakult mostani kormány és kormányzat iránt viseltetnek. Ez a ragaszkodás, amely megnyilvánult, új erőt kölcsönöz a kormánynak. A miniszterelnök nyilatkozatát a nemzetgyűlés nagy tetszéssel fogadta. (..) Sanchez Guerra beismerte bűnösségét Madrid, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Sanchez Guerra letartóztatásával kapcsolatban ma közült, hogy a volt miniszterelnök Valenciában önként jelentkezett a hatóságnál és a következő szavakkal kérte letartóztatását: „Tartóztassanak le, mert egyedül én vagyok felelős a kudarcot vallott államcsínyért.“ Lapunk mai száma 16 fillér Szociális védelem írta: Zichy János gróf Azoknak a nagy nemzeti problémáknak megoldása, amelyekkel egyedül lehet Magyarország szebb jövőjét biztosítani, túlnyomórészben a most felserdülő magyar ifjúság történelmi hivatása lesz. Ezek a nagy nemzeti feladatok részben a belső társadalmi problémák, részben a külső, politikai feladatok körében helyezkednek el. Utóbbiak megoldása a jövőben is elsősorban a nemzet vezető rétegeinek lesz elsőrendű feladata, a szociális kérdések megoldása már sokkal kevésbé képzelheti el a széles néptömegek tevékeny és megértő közreműködése nélkül. Ezért van különös jelentősége annak, ha a most felnövő ifjúság lelkét alkalmassá tesszük a megoldandó nagy szociális feladatok helyes felfogására és intézményesen gondoskodunk arról, hogy figyelmét és érdeklődését megfelelő mértékben foglalkoztassák azok a szociális és népjóléti intézmények, amelyek a jelenben is, a jövőben is alkalmasak lesznek a szociális helyzet javítására s ezzel a nagy társadalmi ellentétek kiegyenlítésére. Különösen az ipari élet, a gyáripar egyre terjedő jelentősége veti fel igen nagy bőségben ezeket a problémákat , így elsősorban erre a területre koncentrálódott kezdettől fogva s erre fog elhelyezkedni a jövőben is a védett csoportok és osztályok szociális gondo- zásának súlypontja. Ezen a téren érint legnagyobb ifjúsági tömegket is a szociális, nevelés kérdése, hiszen az ország összes iparos- és kereskedőtanonciskoláiban közel százezer tanoncifjú tanul és készül jövendő hivatására. Ennek a hatalmas ifjú seregnek túlnyomó része a kis- és középipar műhelyeiben nő fel s a legtöbbjükből kézműves, kisiparos, középiparos lesz idővel, részben mint munkaadó s mint munkavállaló munkás. Beláthatatlan fontossága van annak, hogy ez az iparostanoncifjúság még önállósulása előtt megszokja azt a gondolatot, hogy őt is a nemzeti közösség értékes tagjának tartja és becsüli az egész magyar társadalom s hogy az ő szociális helyzetével való törődés benne él a vezető társadalom gondolatvilágában. Ezt a meggyőződést kell beoltanunk, ezt kell kitörölhetetlenül belevésnünk némocifjúság lelkébe, még mielőtt ezzel ellenkező tapasztalatok alapján elidegenedhetne, a polgári társadalom lelki közösségétől. Sokkal könnyebb kora ifjúságán kezdve kezünkben tartani a felserdülő iparosifjúság lelkének formálását, mint visszaszerezni később a lelkük feletti uralmat, amikor az ellenkező irányú törekvések már súlyos befolyással vannak gondolkozásmódjuk kialakulására. Ha megnézzük ma, hol történik valami intézményes gondoskodás a serdült tanoncifjúság testi-lelki gondozásáról, a nagy állami intézmények, a tanoncoktatás, a leventeképzés mellett csak nagyon hézagos és fogyatékos intézkedéseket s hasonló eredményeket látunk. A magyar tanoncifjúság ma általában minden tervszerű és átfogó nevelési rendszert, szociális védelmet és pártolást nélkülözve úgy nő fel százezres tömegekben, hogy egész ifjusága-