Nemzeti Ujság, 1929. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

A Teljes heti vii’agratjio^nitgor a 17—24. oldalon «fällt W \ Sjg*3 SäjHS? rtJ mm fMH m HM m m H S MHf w mmá 11 nifl I i IJJCjtwJÍ t*rí.T*i«íoa<sii-12 fül. JStUS, ** •«•»int. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦»*»« munkatársi TÚRI BÉLA XI. évfolyam 27. szám ♦ Péntek ♦ Budapest, 1929 február 1. MAI CIKKEINK Vass József frontba szólította a katolikus írókat és hírlapírókat A miniszterelnök nagyszabású beszédé­ben megvédte a közigazgatási re­formot Versenyképes borokat kell termelnünk Az Ügyvédi Kamara választása hat na­pig tart Erdélyi Béla esküdözve hangoztatta ár­tatlanságát Harmincmillió font sterlingbe kerül a La Mancche-alagút Megállapították az új taxik forgalomba állításának feltételeit Lókivitelünk előmozdítására széleskörű külföldi propagandára van szükség Súlyosodik a téli válsághullám Óriási útlevél-panama Cyprus-szigetén Rövidzárlat okozta a berlini Tietz-áruház •­­ égését A világ legzseniálisabb betörői rabolták ki a berlini Disconto Bank páncél­termét Közel 259 Influenzás­ beteg fekszik a kór­­­­házakban Bibó Lajos: „Professzor úr, stuccolja meg a hajamat“ ús vármegye tisztviselői uj helyzet előtt állnak majd a közigaz­­gatás­ reformja után. Ug­neresen megvál­tozik az adminisztráció, de nem szabad, hogy a tisztviselők rosszabb helyzetbe ke­rüljenek Uj hatáskörük, uj illetékességi és felebbviteli eljárás, uj szervezet lesz a közigazgatásban s egészen bizonyos, hogy refom­intézl­edései a tisztviselőktől fokozottabb teljesítményt, szélesebb munkakört követelnek. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az uj helyzetben ne le­gyen rosszabb dolga a tisztviselőnek, az uj status ne vesse vissza a tisztviselőt s enyésszenek el azok a hátrányok és sé­relmek, amelyek eddig az autonómia tisztviselőinek rovására, az állam tisztvi­selőivel szemben mutatkoztak. A vár­megye tisztviselőjének lenni már régen nem nobile officium. Az az idő régen el­múlt, amikor a patriarkális közigazgatás valamely hivatalát viselni ingyen telje­sítendő köztisztesség volt. A négylovas, a kurták ambitusáról közigazgató vár­megye romantikus emlékei még ma is feljárnak a múlt idők sírjából s a hagyo­mány még ma is hat. Ez helyes is, mert az a közigazgatás szép, jó, becsületes és tiszteletreméltóan önzetlen volt. A hagyo­mányt tehát tisztelni kell, de meg kell érteni, hogy a vármegye ma már nem a régi földbirtokos nemesség uraival, ha­nem szegény hivatalnokokkal dolgozik, akik tudásban ép olyan magas nívón áll­nak, mint az állami tisztviselők, felelőssé­gük ép olyan nagy, munkakörük ép olyan fontos, tehát épen olyan megbecsülést, fizetést, előmeneteli lehetőségeket kíván­hatnak. A nobile officium elvben fenn­maradhat, hiszen úri kötelesség a munka a nemzet, a társadalom javáért. Mi, akik e helyen soha sem mulasztjuk el hirdetni a tradíciókhoz való ragaszkodást, hir­detni fogjuk mindig, hogy a nobile offi­cium szellemet meg kell őrizni a jövőben is. De hirdetni fogjuk,­hogy a tisztviselő helyzete ma más és munkája, tudása, a közérdek java megköveteli a megélhetés­hez szükséges földi javakat. A várme­gyékről s tisztviselőiről divat volt időn­ként megfeledkezni Most újra aktuális a vármegye s lám, a radikális demagógia, amely a vármegyét bagolyvárnak hir­dette, hangoztatni kezdi a vármegyék s a tisztviselők érdekében megszerkesztett frázisokat. Ezeknek értékével mindenki tisztában van. Illő, hogy legyen mindenki tisztában azokkal a kötelességekkel is amelyekkel állam, törvényhozás, társada­lom tartozik a vármegye tisztviselőiné é­s a hangjukban mindig szerény és úri, de igen nehéz helyzetben levő hivatalnokai­nak. A reform nemcsak az aktagyár át­szervezésének kérdése, hanem a tisztvise­lői átszervezés, a tisztviselői helyzet javí­tásának, a jogos igények kielégítésének kérdése is. Megjelentek a társadalombiztosító intézeti kinevezések (Tudósítás a Bük oldalon) Franciaországban szervezték meg a spanyol összeesküvést Guerra volt miniszter­elnököt Valenciában letartóztatták A lázadás katonai vezéreit a had­bíróság halálra ítélte Madrid, január 8.-(A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) A vizsgálat megállapította, hogy mint a tavalyi és 1926-i puccskísérleteket, úgy a mostani összeesküvést is a Francia­­ország területén tartózkodó köztársasági és liberális párti emigránsok szervezték. Az előbbiek részéről Alexandre Leroux és Felix Gamboa­a­ főszereplők, a Liberális emigránsokat Alba irányítja. A tegnap este kiadott hivatalos jelentés hangsú­lyozza, hogy Miguel Unamuno, a szintén Franciaországban élő világhírű író, nem vett részt a mozgalomban. Rendkívül nagy feltűnést kelt Sanchez Guerra volt miniszterelnök letartóztatása, aki 1924-ig a liberális párti Romanonez gróffal együtt leghatalmasabb tényezője volt a spanyol politikai életnek. Primo tábornok hatalomrajutása után Francia­­országba emigrált és onnét intrikált az új kormányzat ellen. Legutóbb a spanyol határhoz közel fekvő Port Vendres-ban tartózkodott a Földközi-tenger partján és a ciudad reali lázadás hírére fia kíséreté­ben nyomban hajóra szállva, átment Vil­lanueva del Grao spanyol kikötőváros­kába, honnét január 29-én este 10 órakor Valenciába érkezett. Itt álnév alatt egy szállóban vett lakást. Másnap reggel auto­mobilon a tüzérkaszárnyába ment, az ud­varon maga köré gyűjtötte a tüzéreket és arra buzdította őket, hogy kövessék Ciudad Reálban fellázadt társaik példá­ját. Az ezredes, akit nyomban értesítet­tek, azonnal intézkedett, hogy Guerrát és vele lévő fiát letartóztassák. Mindkettőjü­ket a város kormányzója elé kísérték, aki­nek utasítására azután a katonai fogház­ban helyezték el őket. Guerránál és fiánál több hamis útleve­let találtak. A ciudad­ reali lázadók a hadbíróság előtt Madrid, január 11. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mi­után a madridi helyőrség három ezrede tegnap reggel megszállotta Ciudad Real várost, a kormánycsapatok parancsnoka, Orgaz tábornok elrendelte a lázadó tüzér­ség tisztjeinek letartóztatását. A lakta­nyájukba visszavonult lázadók nem fej­tettek ki ellenállást és kiadták tisztjeiket, akiket azonnal haditörvényszék elé állí­tottak. A haditörvényszék este már meg is hozta­ ítéletét s a lázadás három vezérét, három magasrangú tüzértisztet, golyó­­általi halálra ítélte. A hadbíróság előtt a halálraítéltek, közül csupán ketten jelen­tek meg, minthogy a harmadiknak sike­rült megszöknie. Orgaz tábornok a késő esti órákban táviratot küldött Alfonz ki­rálynak és felhatalmazást kért az ítélet azonnali végrehajtására. A király válasza éjfélig nem érkezett meg. Igen sok polgári személyt is őrizetbe vettek, akiket azzal vádolnak, hogy támo­gatták a felkelőket és örömujongással üdvözölték a várost megszálló tüzérséget. Hire jár, hogy Aguilera tábornok, egy­kori hadügyminisztert, szintén letartóz­tatták. A kormány cenzúrát léptetett életbe és a határokat gondosan ellenőrzik. A nemzetgyűlés lelkesen tüntetett Primo de River­a mellett Madrid, január 31. (Havas.) Amikor Primo de Rivera a kormány tagjaitól követve tegnap a nem­zetgyűlés ülésének megnyitása után el­foglalta helyét a kormány padján, a nem­zetgyűlés tagjai lelkes tapsban törtek ki. A miniszterelnök a következő kijelentést tette: — Azt hiszem, a közvélemény elegendő tájékoztatást nyert az eseményekről. Az önök meleg üdvözlése azonban arra kész­tet, hogy köszönetet mondjak önöknek és kijelentsem, hogy ebben annak a bizalom­nak és hitnek jelét látom, amellyel az ország és az állam megrendült alapzatai­nak megszilárdítására alakult mostani kormány és kormányzat iránt viseltetnek. Ez a ragaszkodás, amely megnyilvánult, új erőt kölcsönöz a kormánynak. A miniszterelnök nyilatkozatát a nem­zetgyűlés nagy tetszéssel fogadta. (..) Sanchez Guerra beismerte bűnösségét Madrid, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) Sanchez Guerra letartóztatásával kapcsolatban ma közült, hogy a volt mi­niszterelnök Valenciában önként jelent­kezett a hatóságnál és a következő sza­vakkal kérte letartóztatását: „Tartóztas­sanak le, mert egyedül én­ vagyok felelős a kudarcot vallott államcsínyért.“ Lapunk mai száma 16 fillér Szociális védelem írta: Zichy János gróf Azoknak a nagy nemzeti problémák­nak megoldása, amelyekkel egyedül lehet Magyarország szebb jövőjét biz­tosítani, túlnyomórészben a most fel­­serdülő magyar ifjúság történelmi hi­vatása lesz. Ezek a nagy nemzeti feladatok rész­ben a belső társadalmi problémák, rész­ben a külső, politikai feladatok köré­ben helyezkednek el. Utóbbiak meg­oldása a jövőben is elsősorban a nem­zet vezető rétegeinek lesz elsőrendű feladata, a szociális kérdések meg­­­oldása már sokkal kevésbé képzelhe­ti el a széles néptömegek tevékeny és megértő közreműködése nélkül. Ezé­rt­­ van különös jelentősége annak, ha a­­ most felnövő ifjúság lelkét alkalmassá­­ tesszük a megoldandó nagy szociális feladatok helyes felfogására és intéz­ményesen gondoskodunk arról, hogy figyelmét és érdeklődését megfelelő mértékben foglalkoztassák azok a szo­ciális és népjóléti intézmények, ame­lyek a jelenben is, a jövőben is alkal­masak lesznek a szociális helyzet javí­tására s ezzel a nagy társadalmi ellen­tétek kiegyenlítésére. Különösen az ipari élet, a gyáripar egyre terjedő jelentősége veti fel igen nagy bőségben ezeket a problémákat , így elsősorban erre a területre koncen­trálódott kezdettől fogva s erre fog elhelyezkedni a jövőben is a védett­ csoportok és osztályok szociális gondo-­ zásának súlypontja. Ezen a téren érint legnagyobb ifjúsági tömegket­ is a szo­ciális, nevelés kérdése, hiszen az ország összes iparos- és kereskedőtanoncisko­láiban közel százezer tanoncifjú tanul és készül jövendő hivatására. Ennek a hatalmas ifjú seregnek túl­nyomó része a kis- és középipar műhe­lyeiben nő fel s a legtöbbjükből kéz­műves, kisiparos, középiparos lesz idő­vel, részben mint munkaadó s mint munkavállaló munkás. Beláthatatlan fontossága van annak, hogy ez az ipa­­rostanoncif­júság még önállósulása előtt megszokja azt a gondolatot, hogy őt is a nemzeti közösség értékes tagjának tartja és becsüli az egész magyar tár­sadalom s hogy az ő szociális helyze­tével való törődés benne él a vezető társadalom gondolatvilágában. Ezt a meggyőződést kell beoltanunk, ezt kell kitörölhetetlenül­­ belevésnünk n­émocifjúság lelkébe, még mielőtt ez­zel ellenkező tapasztalatok alapján elidegenedhetne, a polgári társadalom lelki közösségétől. Sokkal könnyebb kora ifjúságán kezdve kezünkben tartani a felserdülő iparosifjúság lelkének formálását, mint visszaszerezni később a lelkük feletti uralmat, amikor az ellenkező irányú törekvések már súlyos befolyással van­nak gondolkozásmódjuk kialakulására. Ha megnézzük ma, hol történik va­lami intézményes gondoskodás a ser­dült tanoncifjúság testi-lelki gondozá­sáról,­ a nagy állami intézmények, a tanoncoktatás, a leventeképzés mellett csak nagyon hézagos és fogyatékos in­tézkedéseket s hasonló eredményeket látunk. A magyar tanoncifjúság ma általá­ban minden tervszerű és átfogó ne­velési rendszert, szociális védelmet és pártolást nélkülözve úgy nő fel száz­ezres tömegekben, hogy egész ifjusága-

Next