Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

TVT'ftf^il 5^■ '"W Twr^ ^ niHv3 p«*t.V.,Hoa»14­«.10. bSBBe, M ||f| jJ ESS^tge®& j&®W Hnt .A Hi ESU 8BSI g Wa­r aSSte. JjBf ' N IN­Kn «IT«» Telefon . Ab* 1*7—47 Bmg MMS KIM M S^tfgf I» IS H B £&S JSL M­­____..«•«.. I« f I U *■ Ant ISO—06. Fick. iS Wp­JS Hff^g gWH J» fflTl SgSB gM H 8 Mf /»■ I«» l«e.­­••­»•* U kiadóhivatalok i I., S 1SBS1} flHB ^ W TO flg JgW MSS 5 S»J fjagf TOR i 581 V i ■ (Hide — Hilde Oreiágüée-0.1«. T.U. P ^tsM, S$ÍjÍ OR W J§iií __ |H| SB 8 Wää \ ■SiliWB.'Jä • *••* at 1111 a> *­ Aat II„ Mária- Jj^ jKtt&jttLKKttf JKL*. Felelős szerkesztőt TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ TÚRI BELA dsM^aaaBBH IIN­MN­MBMBMMSSMmSSSBSSBSMMSSSSWSSSWSSSSSSSSSSSSBSBSSWSSWWSSSSWSSBMBWMMMM^Mi^BK^^m^^^^^^^ ^Xh^vfd­jw ^—msmm^^mmmemmmmmmammmmsmammm mmmm^m^mmammmem­mmm^i^amsma^mmmsammmmmnma^^i^mmmsmammmmm^mmmmmmmm m­mmSSSSSSSSSiIS^Bi^^^mSiSiBSI^^SSm^m Felszólítás Baltazár Dezső reffe püspökhöz írta: Túri Béla A vallási békét nemzeti létünk és társa­dalmunk érdekében annyira mindenekfe­­lett álló szükségességnek, a keresztények testvéri együttműködését a világon és hazánkban annyira nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy napokig gondolkoztunk, ad­junk-e Baltazár Dezsőnek a vádak sú­lyosságához mért választ és vegyünk-e méltó elégtételt a magyar katolicizmus megtámadásáért? Gondolkoztunk, mert tudjuk, hogy vallási téren milyen nagy az érzékenység, mert tudjuk, hogy min­denkinek a maga vallása egyformán, szent és így minden válaszszó, ha még oly igaz­ságos és jogosult is, csak növelhetné azt a tüzet, melyre Baltazár önti állandóan az olajat. De úgy éreztük, hogy éppen a vallási béke megmentése és a keresztény társa­dalom jobbjainak további harmonikus együttműködése okából és érdekében szól­nunk kell. Mióta azt látjuk, hogy olyan református, köztiszteletben álló és eleddig a katolicizmussal szemben lojalitást és megértést tanusító kiválóságok is hall­gatva ülnek azon asztalnál, mely mellől Baltazár református püspök a magyar katolicizmus ellen a kirohanásait intézi, sőt akadt, aki nyomban a magyar kálvi­nista közvélemény plasztikus megnyilvá­nulásának deklarálta Baltazár támadó beszédét, nem tarthatjuk azt Baltazár egyéni, egy gyűlölettől átfűtött ember tá­­madá­sát ,... Különben is Artemis ephe­­zusi templomát egy Herosztratos gyúj­totta fel. Nekem harmincéves keresztény publicisztikai múltam után, van is némi jogom ahhoz, hogy a keresztények egy­más megbecsülése és együttműködése fe­lett őrködjek, mert nem tudnak felmu­tatni írásaimban egy sort sem, mely pro­vokáló, sértő lett volna a protestánsokra és ha védtem is, mindig bátran egyhá­zam jogait és állását, mindig tiszteletben tartottam a másokét is. Politikailag pe­dig szószólója voltam és vagyok ma is a keresztények szoros együttműködésének. Gyávák sem­ lehetünk a magyar katoli­cizmus berkeiben és védelmében. Ezért kénytelen vagyok válaszkép Baltazár tá­madására nyílt színvallásra kényszeríteni Baltazár Dezső református püspököt, bízva abban, hogy protestáns testvéreim megértik felszólalásom legtisztább indo­kát, azt, hogy idejekorán fejét akarom venni a keresztény vallások közti villon­gás és belső háború hidrájának» I. Baltazár Dezső beszédének a pápára vonatkozó részével nem foglalkozom. Ez a hitviták terére vezetne. Ide nem köve­tem Baltazárt, mert a felekezeti háborút nem segítem elő. De hogy egész Európá­ban — beleértve a túlnyomóan protestáns országokat is — egyedül Magyarországon hallható ilyen durva hang és támadás a katolicizmus feje ellen, ezt a magyar protestantizmus Baltazár Dezsőnek kö­szönheti. Csodálom is, hogy nem tesz ellene. Itt vannak azonban Baltazár beszédé­ben a magyar katolicizmusra szórt rágal­mak és minősíthetetlen sértések. Íme ezt mondta Baltazár: .,ez a pohár (a keserűség pohara) még telibb és keserűbb a mi kezünkben, mert mi nem tartottuk hazafi­ságunk­kal összeegyeztethetőnek, hogy az ország­­romlás romjai között egyoldalú feleke­zeti előnyöket keressünk a magunk számára, és hogy Baltazár a katolikusokról — és nem zsidókról vagy baptistákról, vagy mit tudom kikről — állítja azt, hogy az országromlás után egyoldalú felekezeti előnyöket kerestek a Lü­a közös érdeke előtt, ez nyilvánvaló Baltazár ezen újra sértő mondatából: „bizonyára ez az irányzat (t. i. a nemzet java) lenne uralkodó mindegyik felekezet életében, ha a lelki vezetés a magyarságtól, a magyar nemzet lelké­től sokszor még nyelvében is teljesen idegen tényezők kezébe nem lenne le­téve“. Így írja körül Baltazár a pápát és a magyar katolicizmust. Íme, aki oroszlán­­bőrt öltve jelenik meg s akit talán némely nyakas magyar ezért a bátorság férfiá­­nak tart, nem meri néven nevezni azt­ a Magyar Katolicizmust, akit támad, ha­nem körmönfontan írja körül, hogy a magyar büntető törvények szankciója elől meneküljön. Ha Baltazár nyíltan és bátran mert volna beszélni, a negatív forma helyett pozitíve ezt kellett volna mondania, mert ez a gondolata és a vádja. A magyar katolicizmus az országromlás romjai kö­zött egyoldalú­­ felekezeti előnyöket keres a maga számára. Ilyen a magyar katoli­cizmus hazafisága a protestantizmus önzetlen hazafiságával szemben. Felszólítom tehát Baltazár Dezsőt, hogy ne bújjék el a negatív formula mögé a törvény elől, hanem ismételje meg vádját pozitíve is, mert állítása és támadása oly vád és rágalom a magyar katoliciz­mussal szemben, amelyért a bíróság előtt tartozik felelni. Ily rutul arculcsapni büntetlenül még­sem lehet azt a magyar katolicizmust, amely a háborúban legtöb­bet vesztett s amelynek polgárai a haza iránt való kötelességteljesítés terén oly ritka példát adtak, hogy az ezeréves katolikus királyságban az országromlás után protestáns államfőt állítottak az ország élére és állandóan támogatják Bethlen Istvánt, a protestáns államférfiat, mert működésüket a haza érdekében valóknak ismerik. II. A második súlyos támadás — mert csak a legsúlyosabbakat hozom elő — ezeréves országunk katolikus hagyomá­n az ifj pápai államon kívü­l Magyar­­ország a világon egyedüli reakciós állam, ahol a középkor feudális és klerikális maradványai egyházi, tan­ügyi, gazdasági és közjogi tarta­lommal és formákban disztelenkednek a szabadságra, függetlenségre, felvi­­lágosodottságra és demokráciára te­remtett magyar nemzet arculatán“. Baltazár Dezső egyházpolitikája, tan­­ügypolitikája, szociális és gazdasági fel­fogása lehet radikális. Ehhez és ezen po­litikájában a szövetségeihez itt semmi Van orvosság mindenre ! — Regény —­­ irta: Bittó Bajos I. Julius volt, szikrázott a fény, az ala­csony házak ereszein verebek csiripeltek, a kertek átért boldogsággal pihegtek a délelőtti melegben, a föld álomba hal­kuló csenddel mosolygott fel az égen tovavitorlázó fehér bárányfelhőkre, — Ágota községben nem rezdü­lt még a fa­levél sem. Köröskörül, mintha csak itt, az Alföld­nek ezen a már dombok alján meghúzódó utolsó oázisán ringott volna a nyugalom, békesség és az alig rezdülő örömök böl­csője, ameddig csak a szem ellátott, min­denütt mozdulatlanul pihent a természet. Füles, a jegyző, az irodájában ült. A pi­páját akarta éppen megtömni. A dohá­nyos szitáit, amiben a töreket tartotta, már le is emelte a telekkönyvről, amikor kint az előszobában hirtelen berregni kez­dett a fali telefon. A testes, vastagnyakú, harcsa-bajuszú ember ijedten ütötte fel a fejét a várat­lan vészjelre. Lelke mélyéből gyűlölte a telefont, amely mindig a legfontosabb munkájában zavarta meg, s pillanatig most is habozott, hogy kimenjen-e, vagy pedig hagyja, hogy tovább csörömpöljön. Bizonyosan az alispán keresi, futott át rajta, s nyögve kikaszmálódott az öblös karosszékből, kiment és leemelte a hall­gatót. — Halló? — szólt bele a telefonba. — Füles? — hangzott az alispán hangja. — Én vagyok. Parancsolj, méltóságos uram. Hallatszott, hogy az alispán köhint, kö­szörüli a torkát, aztán újból a hangja. — Kérlek szépen, ráérnél délután egy félórára? Füles összerezzent: — Rá! — mondta szolgálatkészen. — Akkor gyere be kérlek négyre, meg akarom veled beszélni Ferinek az ügyét. Az este táviratot kaptam tőle, holnap megjön. Füles jól hallott minden szót, de a vo­nal úgy zúgott, hogy belereszketett a dob­hártyája. — Feri? Márton Feri? — mondta olyan hangon, mintha nem jól értette volna az utolsó mondatot. — Igen. — Márton Feri? Márton Pálnak a fia? — Ó. Hányszor mondjam még! Füles alatt megingott a padló. Szólni akart, maga sem tudta, mit, de ebben a pillanatban ismét megreccsent a hall­gató. — Gyere be kérlek feltétlenül — fejezte be az alispán a beszélgetést. — Meg kell beszélnünk egyetmást, hogy simán men­jen a dolog. Füles még mindig nem akart hinni a fülének. Márton Feri táviratozott? Azt táviratozta, hogy hazajön? Nem, ez nem lehet. Ez lehetetlenség. — Dehát! ... — nyögte ki végre. — Halló! — ütötte oldalba a szekrényt. —­ Halló!? ... Méltóságos Uram? ... Az áram megszakadt, nem kapott vá­laszt. Pulykavörös arccal ordított bele a kagylóba.­ — Halló! ... kezdte öklözni a szekrény fedelét. — Halló! Még van valami mon­danivalóm! A telefon néma maradt. Füles vak dühvel vágta le a hallgatót az akasztóra. — Márton Feri hazajön? ... — meredt maga elé. Körülnézett, hogy hol van. Semmi kétség, nem álmodik, itt áll a szobában, s Szoboszlayval, az alispánnal beszélt. Át akart kiáltani Demeternek, a segéd­jegyzőnek a másik szobába, hogy jöjjön, rázza meg, térítse eszméletre, de eszébe jutott, hogy egyedül van, hiába szólna, nem jelentkezne senki sem, mert Demeter átment Deliére, a­ szomszéd faluba, a kis­­birót pedig hazaküldte, hogy hozzon dró­tot a süldők orrába. Visszaszédült a szobájába. — Megölt! Kivégzett, kiirtott! Vehetem a kezembe a vándorbotot! — roskadt össze. Olyan erővel rohanta meg a kétségbe­esés, hogy zihált fájdalmában. Üres, ki­égett tekintettel révedt bele a levegőbe. Szénne előtt összefutott a világosság, zakatolt a szive s az agyát tompa, tüzes zsibbadtság ülte. A padlót nézte, abba szerette volna beásni magát, hogy nyelje el a föld, omoljon rá a ház s a romok temessék maguk alá. — Márton Feri hazajön!... — nyögött hangosan, s a rémület uj erővel hasított bele a szivébe. Percek teltek el, araig végül oszladozni kezdett előtte a homály. Először a kezét mozdította meg, aztán a fejét emelte fel. Érezte, hogy valahogy mégis csak magá­hoz tér s megkísérelte, hogy rendbeszedje a gondolatait. Amitől tehát egész életében félt, ami­től a legjobban rettegett,­­ bekövetkezett. Húsz esztendővel ezelőtt jött ebbe a fa­luba. Körülnézett s rögtön látta, hogy az elhanyagolt sárfészket csak úgy emelheti ki az elmaradottságból, ha a kezére jár Márton Pálnak, a falu első és legtekin­télyesebb gazdájának, a messze földön hires vajákosnak. Összefogott a titok­zatos tudományu csodadoktorral, akit nem tartott kuruzslónak, mert Márton valóban ismerte minden fűszálnak, min­den növényi nedvnek és minden titkos szernek a gyógyító erejét, s lábra állított mindenkit, akiben élnivaló élet volt, s összefogott vele s húsz esztendei váll­vetett munkával sikerült felvirágoztat­­niok a községet. De minél szebb remé­nyekkel kecsegtetett ez a fejlődés, minél messzebb földet bejárt Mártonnak a híre, annál kényelmetlenebbnek találta magára nézve a helyzetet a vármegye. Szobosz­­layt, az alispánt bízták meg, hogy vessen véget ennek az állapotnak, tegye ártal­matlanná Mártont s Szoboszlay hosszú habozás után most elérkezettnek látta, az időt, hogy leszámoljon velük. Rávette Ferit, Márton Pálnak a fiát, hogy jöjjön haza, vállalja el a körzet járásorvossá­gát, amit a számára felajánlott s tegye lehetetlenné az apját, akit sem szép szó­val, sem fenyegetéssel nem tudtak rá­venni arra, hogy hagyjon föl a kuruzs­­lással. A pokoli terv tehát valóra vált, holnap megérkezik a fiú, s neki ezzel örökre be­fellegzett. Mert ha a fiatal orvos itt ma­rad, hazaköltözik Pestről, s elvállalja a járásorvosságot, amit Szoboszlay a szá­mára fölajánlott. Márton Pál ebben a földi életben nem kuruzsol többet. S ha föl kell hagynia a mesterségével, akkor elmaradnak a betegek, megszűnik a búcsújárás, oda a jólétnek, amit a falu eddig az idegenforgalom jóvoltából élve­zett, s ami a legfélelmetesebb és leg- Lapunk mai száma 32 fillér y )*­­ Mi történt? Az orosz-kínai viszályt konferen­cián fogják rendezni A Graf Zeppelin vasárnap reggel hazaindul Amerikából Zsitvay Tibor nagy horderejű igaz­ságügyi­ reformokra készül Nagyarányú arbitrázs-üzlet folyik a gabonapiacon A temesvári kommunista­ per vád­lottjai tagadják, hogy ők kezdték el a támadást Nem sikerült a háromszéki tan­könyv-diktatúra Katona József és Kisfaludi Károly halálának századik évfordulóját magyar ciklussal ünnepli a Nem­zeti Színház A mexikói határon zsákbavarrva a folyóba dobtak egy magyar mér­nököt Szíriából arab csapatok vonultak Palesztinába Bod János miniszter megnyitotta a Polgári Otthon kiállítását A távozó kereskedelmi minisztert első osztályú magyar érdemke­reszttel tüntette ki a kormányzó Véget ért a hágai nemzetközi kon­ferencia Százhatvan halottja van a japán álomkórnak Megkezdődött a kisantant-diákok ellenkongresszusa Keletafrikában éhínség pusztít Egész Egyiptom felkészült a Nílus áradása ellen Sötétségbe borult Nápoly, mert el­lopták a villamos kábel egy da­rabját .. ..-----—— - -Indiában az árvíz nyomán kolera tizedeli a lakosságot Befejeződött az orvosok soproni vándorgyűlése Vass József miniszterelnök-helyet­tes nyitja meg a szombathelyi kórházat Genfben nagyjelentőségű nyilatko­zatokat várnak Macdonaldtól és Briandtól Macdonald október elején érkezik Amerikába Belgrád nem számíthat külföldi köl­csönre

Next