Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
TVT'ftf^il 5^■ '"W Twr^ ^ niHv3 p«*t.V.,Hoa»14«.10. bSBBe, M ||f| jJ ESS^tge®& j&®W Hnt .A Hi ESU 8BSI g War aSSte. JjBf ' N INKn «IT«» Telefon . Ab* 1*7—47 Bmg MMS KIM M S^tfgf I» IS H B £&S JSL M____..«•«.. I« f I U *■ Ant ISO—06. Fick. iS WpJS Hff^g gWH J» fflTl SgSB gM H 8 Mf /»■ I«» l«e.••»•* U kiadóhivatalok i I., S 1SBS1} flHB ^ W TO flg JgW MSS 5 S»J fjagf TOR i 581 V i ■ (Hide — Hilde Oreiágüée-0.1«. T.U. P ^tsM, S$ÍjÍ OR W J§iií __ |H| SB 8 Wää \ ■SiliWB.'Jä • *••* at 1111 a> * Aat II„ Mária- Jj^ jKtt&jttLKKttf JKL*. Felelős szerkesztőt TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ TÚRI BELA dsM^aaaBBH IINMNMBMBMMSSMmSSSBSSBSMMSSSSWSSSWSSSSSSSSSSSSBSBSSWSSWWSSSSWSSBMBWMMMM^Mi^BK^^m^^^^^^^ ^Xh^vfdjw ^—msmm^^mmmemmmmmmammmmsmammm mmmm^m^mmammmemmmm^i^amsma^mmmsammmmmnma^^i^mmmsmammmmm^mmmmmmmm mmmSSSSSSSSSiIS^Bi^^^mSiSiBSI^^SSm^m Felszólítás Baltazár Dezső reffe püspökhöz írta: Túri Béla A vallási békét nemzeti létünk és társadalmunk érdekében annyira mindenekfelett álló szükségességnek, a keresztények testvéri együttműködését a világon és hazánkban annyira nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy napokig gondolkoztunk, adjunk-e Baltazár Dezsőnek a vádak súlyosságához mért választ és vegyünk-e méltó elégtételt a magyar katolicizmus megtámadásáért? Gondolkoztunk, mert tudjuk, hogy vallási téren milyen nagy az érzékenység, mert tudjuk, hogy mindenkinek a maga vallása egyformán, szent és így minden válaszszó, ha még oly igazságos és jogosult is, csak növelhetné azt a tüzet, melyre Baltazár önti állandóan az olajat. De úgy éreztük, hogy éppen a vallási béke megmentése és a keresztény társadalom jobbjainak további harmonikus együttműködése okából és érdekében szólnunk kell. Mióta azt látjuk, hogy olyan református, köztiszteletben álló és eleddig a katolicizmussal szemben lojalitást és megértést tanusító kiválóságok is hallgatva ülnek azon asztalnál, mely mellől Baltazár református püspök a magyar katolicizmus ellen a kirohanásait intézi, sőt akadt, aki nyomban a magyar kálvinista közvélemény plasztikus megnyilvánulásának deklarálta Baltazár támadó beszédét, nem tarthatjuk azt Baltazár egyéni, egy gyűlölettől átfűtött ember támadását ,... Különben is Artemis ephezusi templomát egy Herosztratos gyújtotta fel. Nekem harmincéves keresztény publicisztikai múltam után, van is némi jogom ahhoz, hogy a keresztények egymás megbecsülése és együttműködése felett őrködjek, mert nem tudnak felmutatni írásaimban egy sort sem, mely provokáló, sértő lett volna a protestánsokra és ha védtem is, mindig bátran egyházam jogait és állását, mindig tiszteletben tartottam a másokét is. Politikailag pedig szószólója voltam és vagyok ma is a keresztények szoros együttműködésének. Gyávák sem lehetünk a magyar katolicizmus berkeiben és védelmében. Ezért kénytelen vagyok válaszkép Baltazár támadására nyílt színvallásra kényszeríteni Baltazár Dezső református püspököt, bízva abban, hogy protestáns testvéreim megértik felszólalásom legtisztább indokát, azt, hogy idejekorán fejét akarom venni a keresztény vallások közti villongás és belső háború hidrájának» I. Baltazár Dezső beszédének a pápára vonatkozó részével nem foglalkozom. Ez a hitviták terére vezetne. Ide nem követem Baltazárt, mert a felekezeti háborút nem segítem elő. De hogy egész Európában — beleértve a túlnyomóan protestáns országokat is — egyedül Magyarországon hallható ilyen durva hang és támadás a katolicizmus feje ellen, ezt a magyar protestantizmus Baltazár Dezsőnek köszönheti. Csodálom is, hogy nem tesz ellene. Itt vannak azonban Baltazár beszédében a magyar katolicizmusra szórt rágalmak és minősíthetetlen sértések. Íme ezt mondta Baltazár: .,ez a pohár (a keserűség pohara) még telibb és keserűbb a mi kezünkben, mert mi nem tartottuk hazafiságunkkal összeegyeztethetőnek, hogy az országromlás romjai között egyoldalú felekezeti előnyöket keressünk a magunk számára, és hogy Baltazár a katolikusokról — és nem zsidókról vagy baptistákról, vagy mit tudom kikről — állítja azt, hogy az országromlás után egyoldalú felekezeti előnyöket kerestek a Lüa közös érdeke előtt, ez nyilvánvaló Baltazár ezen újra sértő mondatából: „bizonyára ez az irányzat (t. i. a nemzet java) lenne uralkodó mindegyik felekezet életében, ha a lelki vezetés a magyarságtól, a magyar nemzet lelkétől sokszor még nyelvében is teljesen idegen tényezők kezébe nem lenne letéve“. Így írja körül Baltazár a pápát és a magyar katolicizmust. Íme, aki oroszlánbőrt öltve jelenik meg s akit talán némely nyakas magyar ezért a bátorság férfiának tart, nem meri néven nevezni azt a Magyar Katolicizmust, akit támad, hanem körmönfontan írja körül, hogy a magyar büntető törvények szankciója elől meneküljön. Ha Baltazár nyíltan és bátran mert volna beszélni, a negatív forma helyett pozitíve ezt kellett volna mondania, mert ez a gondolata és a vádja. A magyar katolicizmus az országromlás romjai között egyoldalú felekezeti előnyöket keres a maga számára. Ilyen a magyar katolicizmus hazafisága a protestantizmus önzetlen hazafiságával szemben. Felszólítom tehát Baltazár Dezsőt, hogy ne bújjék el a negatív formula mögé a törvény elől, hanem ismételje meg vádját pozitíve is, mert állítása és támadása oly vád és rágalom a magyar katolicizmussal szemben, amelyért a bíróság előtt tartozik felelni. Ily rutul arculcsapni büntetlenül mégsem lehet azt a magyar katolicizmust, amely a háborúban legtöbbet vesztett s amelynek polgárai a haza iránt való kötelességteljesítés terén oly ritka példát adtak, hogy az ezeréves katolikus királyságban az országromlás után protestáns államfőt állítottak az ország élére és állandóan támogatják Bethlen Istvánt, a protestáns államférfiat, mert működésüket a haza érdekében valóknak ismerik. II. A második súlyos támadás — mert csak a legsúlyosabbakat hozom elő — ezeréves országunk katolikus hagyomán az ifj pápai államon kívül Magyarország a világon egyedüli reakciós állam, ahol a középkor feudális és klerikális maradványai egyházi, tanügyi, gazdasági és közjogi tartalommal és formákban disztelenkednek a szabadságra, függetlenségre, felvilágosodottságra és demokráciára teremtett magyar nemzet arculatán“. Baltazár Dezső egyházpolitikája, tanügypolitikája, szociális és gazdasági felfogása lehet radikális. Ehhez és ezen politikájában a szövetségeihez itt semmi Van orvosság mindenre ! — Regény — irta: Bittó Bajos I. Julius volt, szikrázott a fény, az alacsony házak ereszein verebek csiripeltek, a kertek átért boldogsággal pihegtek a délelőtti melegben, a föld álomba halkuló csenddel mosolygott fel az égen tovavitorlázó fehér bárányfelhőkre, — Ágota községben nem rezdült még a falevél sem. Köröskörül, mintha csak itt, az Alföldnek ezen a már dombok alján meghúzódó utolsó oázisán ringott volna a nyugalom, békesség és az alig rezdülő örömök bölcsője, ameddig csak a szem ellátott, mindenütt mozdulatlanul pihent a természet. Füles, a jegyző, az irodájában ült. A pipáját akarta éppen megtömni. A dohányos szitáit, amiben a töreket tartotta, már le is emelte a telekkönyvről, amikor kint az előszobában hirtelen berregni kezdett a fali telefon. A testes, vastagnyakú, harcsa-bajuszú ember ijedten ütötte fel a fejét a váratlan vészjelre. Lelke mélyéből gyűlölte a telefont, amely mindig a legfontosabb munkájában zavarta meg, s pillanatig most is habozott, hogy kimenjen-e, vagy pedig hagyja, hogy tovább csörömpöljön. Bizonyosan az alispán keresi, futott át rajta, s nyögve kikaszmálódott az öblös karosszékből, kiment és leemelte a hallgatót. — Halló? — szólt bele a telefonba. — Füles? — hangzott az alispán hangja. — Én vagyok. Parancsolj, méltóságos uram. Hallatszott, hogy az alispán köhint, köszörüli a torkát, aztán újból a hangja. — Kérlek szépen, ráérnél délután egy félórára? Füles összerezzent: — Rá! — mondta szolgálatkészen. — Akkor gyere be kérlek négyre, meg akarom veled beszélni Ferinek az ügyét. Az este táviratot kaptam tőle, holnap megjön. Füles jól hallott minden szót, de a vonal úgy zúgott, hogy belereszketett a dobhártyája. — Feri? Márton Feri? — mondta olyan hangon, mintha nem jól értette volna az utolsó mondatot. — Igen. — Márton Feri? Márton Pálnak a fia? — Ó. Hányszor mondjam még! Füles alatt megingott a padló. Szólni akart, maga sem tudta, mit, de ebben a pillanatban ismét megreccsent a hallgató. — Gyere be kérlek feltétlenül — fejezte be az alispán a beszélgetést. — Meg kell beszélnünk egyetmást, hogy simán menjen a dolog. Füles még mindig nem akart hinni a fülének. Márton Feri táviratozott? Azt táviratozta, hogy hazajön? Nem, ez nem lehet. Ez lehetetlenség. — Dehát! ... — nyögte ki végre. — Halló! — ütötte oldalba a szekrényt. — Halló!? ... Méltóságos Uram? ... Az áram megszakadt, nem kapott választ. Pulykavörös arccal ordított bele a kagylóba. — Halló! ... kezdte öklözni a szekrény fedelét. — Halló! Még van valami mondanivalóm! A telefon néma maradt. Füles vak dühvel vágta le a hallgatót az akasztóra. — Márton Feri hazajön? ... — meredt maga elé. Körülnézett, hogy hol van. Semmi kétség, nem álmodik, itt áll a szobában, s Szoboszlayval, az alispánnal beszélt. Át akart kiáltani Demeternek, a segédjegyzőnek a másik szobába, hogy jöjjön, rázza meg, térítse eszméletre, de eszébe jutott, hogy egyedül van, hiába szólna, nem jelentkezne senki sem, mert Demeter átment Deliére, a szomszéd faluba, a kisbirót pedig hazaküldte, hogy hozzon drótot a süldők orrába. Visszaszédült a szobájába. — Megölt! Kivégzett, kiirtott! Vehetem a kezembe a vándorbotot! — roskadt össze. Olyan erővel rohanta meg a kétségbeesés, hogy zihált fájdalmában. Üres, kiégett tekintettel révedt bele a levegőbe. Szénne előtt összefutott a világosság, zakatolt a szive s az agyát tompa, tüzes zsibbadtság ülte. A padlót nézte, abba szerette volna beásni magát, hogy nyelje el a föld, omoljon rá a ház s a romok temessék maguk alá. — Márton Feri hazajön!... — nyögött hangosan, s a rémület uj erővel hasított bele a szivébe. Percek teltek el, araig végül oszladozni kezdett előtte a homály. Először a kezét mozdította meg, aztán a fejét emelte fel. Érezte, hogy valahogy mégis csak magához tér s megkísérelte, hogy rendbeszedje a gondolatait. Amitől tehát egész életében félt, amitől a legjobban rettegett, bekövetkezett. Húsz esztendővel ezelőtt jött ebbe a faluba. Körülnézett s rögtön látta, hogy az elhanyagolt sárfészket csak úgy emelheti ki az elmaradottságból, ha a kezére jár Márton Pálnak, a falu első és legtekintélyesebb gazdájának, a messze földön hires vajákosnak. Összefogott a titokzatos tudományu csodadoktorral, akit nem tartott kuruzslónak, mert Márton valóban ismerte minden fűszálnak, minden növényi nedvnek és minden titkos szernek a gyógyító erejét, s lábra állított mindenkit, akiben élnivaló élet volt, s összefogott vele s húsz esztendei vállvetett munkával sikerült felvirágoztatniok a községet. De minél szebb reményekkel kecsegtetett ez a fejlődés, minél messzebb földet bejárt Mártonnak a híre, annál kényelmetlenebbnek találta magára nézve a helyzetet a vármegye. Szoboszlayt, az alispánt bízták meg, hogy vessen véget ennek az állapotnak, tegye ártalmatlanná Mártont s Szoboszlay hosszú habozás után most elérkezettnek látta, az időt, hogy leszámoljon velük. Rávette Ferit, Márton Pálnak a fiát, hogy jöjjön haza, vállalja el a körzet járásorvosságát, amit a számára felajánlott s tegye lehetetlenné az apját, akit sem szép szóval, sem fenyegetéssel nem tudtak rávenni arra, hogy hagyjon föl a kuruzslással. A pokoli terv tehát valóra vált, holnap megérkezik a fiú, s neki ezzel örökre befellegzett. Mert ha a fiatal orvos itt marad, hazaköltözik Pestről, s elvállalja a járásorvosságot, amit Szoboszlay a számára fölajánlott. Márton Pál ebben a földi életben nem kuruzsol többet. S ha föl kell hagynia a mesterségével, akkor elmaradnak a betegek, megszűnik a búcsújárás, oda a jólétnek, amit a falu eddig az idegenforgalom jóvoltából élvezett, s ami a legfélelmetesebb és leg- Lapunk mai száma 32 fillér y )* Mi történt? Az orosz-kínai viszályt konferencián fogják rendezni A Graf Zeppelin vasárnap reggel hazaindul Amerikából Zsitvay Tibor nagy horderejű igazságügyi reformokra készül Nagyarányú arbitrázs-üzlet folyik a gabonapiacon A temesvári kommunista per vádlottjai tagadják, hogy ők kezdték el a támadást Nem sikerült a háromszéki tankönyv-diktatúra Katona József és Kisfaludi Károly halálának századik évfordulóját magyar ciklussal ünnepli a Nemzeti Színház A mexikói határon zsákbavarrva a folyóba dobtak egy magyar mérnököt Szíriából arab csapatok vonultak Palesztinába Bod János miniszter megnyitotta a Polgári Otthon kiállítását A távozó kereskedelmi minisztert első osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki a kormányzó Véget ért a hágai nemzetközi konferencia Százhatvan halottja van a japán álomkórnak Megkezdődött a kisantant-diákok ellenkongresszusa Keletafrikában éhínség pusztít Egész Egyiptom felkészült a Nílus áradása ellen Sötétségbe borult Nápoly, mert ellopták a villamos kábel egy darabját .. ..-----—— - -Indiában az árvíz nyomán kolera tizedeli a lakosságot Befejeződött az orvosok soproni vándorgyűlése Vass József miniszterelnök-helyettes nyitja meg a szombathelyi kórházat Genfben nagyjelentőségű nyilatkozatokat várnak Macdonaldtól és Briandtól Macdonald október elején érkezik Amerikába Belgrád nem számíthat külföldi kölcsönre