Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

2 közünk. Nem tudom azonban, hogymit szólnak ehhez a politikához a pozitív hitű, tradíciótisztelő protestánsok, a kormányférfiak, azok a közéleti szerepet betöltő protestánsok, akik a keresztény nemzeti gondolat őszinte híveinek vallják magukat. Egy ellen azonban tiltakoznunk kell, az ellen, hogy a magyar közjog tartalmát és formáit a magyar nemzet arculatán disztelenkedésnek nevezze bárki. Ez határos történeti, hagyományaink, nemzeti karakterünk meggyalázásával még akkor is, ha az illetőnek nincs bátorsága megmondani, hogy a magyar szent koronára, a koronázás szertartására, annak közjogi jelentőségére, a magyar hercegprímás közjogi méltóságára, vagy mire és mikre, érti kijelentéseit. Tessék itt is nyíltan támadni, nyíltan megmondani, hogy mit tart Baltazár dísztelenségnek az ezeréves tradíciókból a magyar nemzet arculatán, hogy azután azok is tisztában lehessenek politikájával, akiknek ma politikai presztízsébe kapaszkodik, akiktől beszédeihez erkölcsi tekintélyt kölcsönöz Mert eddig ezen a hangon és felfogással csak az emigráns demokraták beszéltek Magyarországról és ezeréves alkotmányunkról. III. Harmadik felhívásom Baltazár Dezső ref. püspökhöz már nem a birói, nem is a politikai fórumok, de az ország erkölcsi ítélete alá tartozik. Baltazár vádat emel a kormányzat és a nemzet ellen, hogy a reformátusok előtt minden érdemük ellenére, melyeket „a Róma és Bécs elleni harcban szereztek“, „a magyar haza előnyeinek tárháza még nincs két szárnyra zárva.“ Majd a katolikusokkal szemben vádként azt állítja, hogy „ha a hazában az elismerés anyagi és erkölcsi kimérésére kerül a sor, ott másokat szólítanak az első sorba.“ A mások megint a katolikusokat jelenti, de Baltazár Dezső ezt sem meri férfias nyíltsággal megmondani, csak követeli, hogy „legalább a szellemi folgalkozások ágazatában, a kinevezéseknél nyerje meg a kálvinista egyház a maga számarányát.“ Baltazár tehát megfordítja azt, amit ma az országban széltében-hosszában beszélnek, amiről a katolikusok nagy része már szentül meg van győződve, hogy éppen a katolikusok szorulnak vissza az állami és megyei életben. Mi eddig kerültük ennek a kérdésnek feszegetését, mert ezt is sebnek tartjuk a nemzet testén. Sok látszat ellenére most sem állítjuk, hogy igaz a katolikusok háttérbe szorítása, illetve, hogy tudatosan folyik a protestantizmus megerősítése. De ha már Baltazár Dezső az ellenkezőjét állítja és ő követel református numerus clausust a közhivatalokban, akkor nézzünk nyíltan e kérdéss szemébe, így talán jobban kihúzzuk a méregfogát is. Tessék egy, prokétségbeejtőbb, a történtek után talán most már a fia sem veheti el Juliskát, Mártonnak a nevelt leányát. A szíve összeszorult. A feltörő érzékenység kis hijján hogy könnyet nem csalt a szemébe. Mit tegyen, kitől kérjen tanácsot! Hova forduljon ebben a végpusztulással fenyegető helyzetben? Mártonhoz? Az öregben nem bízhatik, mert hiszen legjobban mégis csak a fiát szereti. Feri tíz év előtt miatta hagyta itt a szülői házat. S az öreg, jóllehet a gyerek akkor elmondta mindennek, sőt még a kezét is ráemélte, ma már nem csinál belőle titkot, hogy réges-régen megbocsátotta ezt a fiatalos indulatoskodást, s ha a fiúnak eszébe jutna, hogy hazajöjjön és kibéküljön vele, boldogan és büszkén ölelné a keblére. Mártonra tehát nem támaszkodhatik, mert az öreg vagy feláldozná, vagy pedig kijátszaná. Bernátekyt, a plébánost, vagy Eleket, a gyógyszerészt keresse fel? Mind a kettő ellensége. Ez a két ember fújt mindig a legdühösebben Márton ellen, s egész bizonyos, hogy Ferinek a hazacsalását is ők agyalták ki, nem az alispán. Maradna Döngicsér, Márton jobbkeze és famulusa, de mit tehetnek ők ketten, egy jegyző, meg egy nyugalmazott adótárnok Szoboszlayval szemben, aki nem tárgyal, nem alkuszik, hanem parancsol s ha egyszer kimond valamit, az ellen nincs többé appelláta. Hörgő sóhajtás szakadt fel a melléből. Egyszerre szűknek érezte maga körül a szobát. Kimegy a levegőre, mert ha továbbra is itt marad ez a gyilkos hőség megfojtja. (Folytatjuk.) testánsokból és katolikusokból alakult, magas erkölcsi értékűzsűrinek megvizsgálni a kérdést részleteiben és érdemlegesen. Nem szemfényvesztő vagy megtévesztő statisztikát kérünk, hanem igazságos és bölcs megállapítást ebben a kérdésben. Mert, hogy embereket és állásokat nem lehet kettévágni és azt hinni, hogy mindenütt pontos arányszámot lehet betartani, mikor a rátermettség is számbajön, ezt minden józaneszű és becsületes magyar ember tudja. De, hogy fény derüljön erre a felekezeti kísértetjárásra és vége legyen minden oldalon a hamisságokkal vagy rémlátásokkal való agitálásnak és az ország békéje felforgatásának, a magyar katolicizmus kész a kérdést zsűri elé bocsátani. Baltazár Dezsőt felszólítom tehát, hogy ha már támadásait és vádjait a magyar protestantizmus nevében meri elmondani, járuljon hozzá a kérdés ily tisztázásához. A magyar katolicizmusra szórt sértő vádját pedig mondja el nyíltan, mert mindaddig, míg a miskolci támadásait a negatív és burkolt forma helyett pozitíve is nem ismétli és nem teszi meg, állítását a katolikus közvélemény gyáva támadásnak fogja minősíteni. A nyílt vádakért majd a magyar katolicizmus meg fogja találni a maga igazságát a magyar bíróságnál. A magyar katolicizmus gyalázása és a hazafiatlansággal való megvádolása még van olyan bűn, hogy az büntetlenül nem maradhat Szent István országában. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1929 szeptember 1. Egyetemes pedagógia írta: Körösi Henrik A küszöbön álló új tanév, amikor a pedagógiai munka lázas sietséggel megindul, új alkotásokra serkenti azokat, akik az embernevelés nemes és renkölt eszméinek élnek és telítve vannak olyan gondolatokkal, amelyek előbbre viszik a nagy ügyet a teljesebb megoldás felé. Csak teljesebb megoldásról lehet szó, a tökéletes felé való közeledésről, mert a tanügyi törekvéseknél nincs megállás; az elért eredmény újabb problémák forrása, újabb Centrum, mely friss célkitűzéseket ágaztat ki. Az életnek mindig újabb követelései támadnak, a fejlődő társadalom, a kor eszméit magában felszívó lélek a nevelésügyi és tanügyi területen is kielégülést keres és a pedagógia szellemi és gyakorlati művelői megállás nélkül szüntelen és egyre megújuló munkával töltik be kutató feladatukat, gyakorlatba ültetvén át a fokozatos fejlődés eredményeit. A nemzetek az embernevelés herkulesi feladatainak szolgálata közben, jellemükhöz és egyéniségükhöz alkalmazzák a módszereket, amelyeket követnek, hogy ne csak az értelmes, szellemileg felkészült, lelkileg kiművelt embert alakítsák ki, hanem azt az állampolgárt, akire szükségük van az ország más nemzettől elütő külön élete és törekvései szempontjából. Ám kétségtelen, --hogy- -aa- -emberisége szellemi törekvései, melyek az iskolai oktatás keskeny medréből indulnak rohamosan szélesebb mezők felé, a nemzeti elszigeteltség gátjait áttörik, hogy a világszellem felé áradjanak és abba — külön egyéniségként bár — beleilleszkedjenek. A nevelés, oktatás nemzetközi jellege kétségtelenül kidomborodik és a tanügyi mozgalmakat valami egyetemes pedagógiai szin festi át, mely a világoktatási szellemet, az uralkodó és az emberiségre szétáradó lelkiséget közelebb hozza és beleszórja a nemzeti talajba. A külföld szellemi mozgalmai, újításai a szellemi téren, szociális, gazdasági és kulturproblémák egyesülve jutnak át az iskola szűrőjén és új világszemlélettel gazdagítják az ifjúságot, mely magába fogadva a világot mozgató eszméket megmaradhat hazája szerető hűséges polgárának. Így érez a magyar közoktatásügy kiváló vezére is, akinek koncepciója szerint alakul ki a magyar pedagógiai élet, az első kultuszminiszter, aki egész jelentőségében felismerte a világ különböző nemzetei egymásra való kölcsönhatásának nemzetfejlesztő jelentőségét. Ezt a célt szolgálták utazásai Németországban és Olaszországban, az Ausztriával kezdeményezett és szép úton haladó pedagógiai kapcsolat, az országok kultuszminisztereinek látogatása fővárosunkban, ahol helyszíni tanulmányok alapján állapították meg a közös célokat, amelyeknek követésével a világ haladásának ügyét szolgálhatják. Az egyetemes oktatásügyi törekvések a világ szellemi képét vetítik elénk, melyek az iskola kis tükrében elevenen élnek. Ilyenek a szülők érdeklődésének belekapcsolódása az iskolai életbe, az otthoni nevelés előnyeinek értékesítése oktatásügyi szempontból, lélektani kísérleti pedagógia az iskolában, a gyermek érzéseinek, értelmének vizsgálata. Általában a pedagógiai világtörekvés lényege, hogy a gyermek, akiből az ember kialakul, központtá válik, ahol a pedagógiai vizsgálódás összpontosul. Egyetemes oktatási törekvés az is, hogy az iskolában a több szabadság elve érvényesüljön. Ez természetesen nagyon kényes és veszedelmes terület és csak rendkívüli óvatossággal lehet eligazodni bonyolult ösvényein. A szabadság nem érvényesülhet a tekintély és a nemes hagyományok, a bevált módszerek rovására. Annyi kétségtelen, hogy a tisztán és kizárólag tekintélyre alapított pedagógia megbénítja az akaratot és hátrányosan befolyásolja a jellem fejlődését. Az 11 iskola szabadsága egyetemes kihatásaival — új eljárási rendszert jelent a fegyelem és engedelmesség biztosítására. Nem parancs, szigorú gátlások útján kíván érvényesülni, hanem a gyermek önakarata, kedve, buzgalma, érdeklődése és lelkesedése révén. Nincs semmi haszna a gyermek kínos erőfeszítéseinek; értékesebb az ismeretelsajátítás, mely szabad elhatározásból ered és válik örök tulajdonává a gyermeknek. Az egyetemes pedagógia a szabadságban látja a munka ösztönzőjét, mely az elmét és a szívet megtermékenyíti. Azt állítja fel princípium gyanánt egyébként, hogy a kultúremberiségnek nincs joga kockáztatni, az újat és akadályokat állítani az esetleges fejlődés elé, de azt sem engedheti meg magának, hogy kalandos utakra térjen és a régi, bevált berendezéseket feláldozza. Az oktatás nagy kérdéseit mély hozzáértéssel kell kezelni és olyan bölcs tapasztalatokkal rendelkező munkás tanítótáborra hárul az egyetemes pedagógiai célkitűzések gyakorlati érvényesülése, mely ismeri a tanmatériát és lélekanyagot, melyeknek sűrű útvesztőiben el is tud igazodni. A nagy értelmiségek, a szellemi héroszok fölvillantják a gondolatot, de megtévedhetnek a részletekben, ezzel megerősítve a kételkedőket és gáncsvetőket is, akik minden újítástól irtóznak. A tanítók kezében van az egyetemes pedagógia sorsa, mely kihat az emberiségre, az ő vezetésük és irányításuk mellett lehet csak lépésről-lépésre előhaladni, hogy az ideálok lelke a központnak vérévé is válhasson. És ezen a ponton élesedik ki a tanítók kultúrfejlődésének, lelki és szellemi kibontakozásának jelentősége, melyre az egyetemes oktatás- és nevelésügy szempontjából époly súlyt kell helyezni, mint az ifjúság szellemi ápolására. A meginduló tanév elején, a magyar pedagógiai munka kibontakozásának ünnepén, ezekkel a gondolatokkal köszöntjük a magyar tanítókat. Az orosz-kínai viszályt konferencián fogják rendezni Moszkva elfogadja a nankingi kormány javaslatát Moszkva, augusztus 31. Pénteken késő este Dirksen német nagykövet megjelent a külügyi népbiztos hivatalában és Litvinov népbiztoshelyettesnek átnyújtotta a kínai kormány jegyzékét, amely kijelenti, hogy a nankingi kormány kész békésen tárgyalni az oroszkínai konfliktus elsimításáról és arra kéri a szovjetuniót, sürgősen nevezze meg képviselőit, hogy össze lehessen hívni az orosz kínai konferenciát. A jegyzék a következő javaslatokat tartalmazza: 1. Minden vitás kérdést az 1921. évi orosz-kínai szerződés alapján kellene rendezni. 2. A szovjet kormány jelölte ki azt a két szakértőt, akiket a kínai keleti vasút vezetésére, illetőleg a vezető helyettesítésére alkalmasaknak talált. A kínai nemzeti kormány a jelölteket meg fogja erősíteni kinevezésükben. 3. Mindazokat az orosz, illetőleg, kínai alattvalókat, akik orosz vagy kínai fogházakban vannak, haladéktalanul szabadon kell bocsátani. Litvinov azt válaszolta a német nagykövetnek, hogy a szovjet korrány kész minden vitás kérdést az 1921. évi szerződés értelmében rendezni és a kínai alattvalókat az orosz fogházakból szabadon engedni,azt kívánja azonban, hogy Jensanov mérnököt, a kínai keleti vasutak eddigi vezetőjét és helyettesét rögtön alkalmazzák állásaikban. Megjegyezte még Litvinov, hogy az orosz szovjetunió hajlandó az összehívandó konferenciára azonnal kiküldeni megbízottait és biztosította a német nagykövetet, hogy a Szovjetnek nincsenek támadó tervei. Clappy dobot, táncol, énekel a Parisien Grillben Streerowitz fenntartja a rendet Ausztriában Egy lipcsei lap riasztó hírét erélyesen cáfolják Bécs, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Riasztó hírt közölt tegnap a Leipziger Nachrichten bécsi tudósítójának tollából „Der Marsch auf Wien“ címen, amely a lipcsei vásár látogatóit, akik nagyrészt a bécsi vásárra is el szoktak menni, érthetően megrémítette. Az osztrák szövetségi kancellári hivatal ennek következtében utasította a külföldi osztrák diplomáciai képviseleteket, hogy szálljanak szembe a legerélyesebben minden olyan hírrel, amely azzal rémizget, hogy Ausztriában veszedelem készül és világosítsák fel a nagy nyilvánosságot, hogy Ausztriában a legteljesebb a nyugalom és távolról sem kell attól tartani, hogy ezt a nyugalmat bárki is meg fogja zavarni. Az ausztriai élelmiszerkereskedők egyesülete levelet intézett a szövetségi kancellárhoz és abban élesen tiltakozott a felfegyverkezett politikai karhatalmak tzelmei ellen. Streerowitz kancellár azt válaszolta a levélre, hogy minden erejével igyekszik a békét megteremteni Ausztriában. Az osztrák szövetség képviselői megjelentek Schober rendőrelnöknél, hogy megbeszéljék vele a belpolitikai helyzetet. Meggyőződhettek arról a rendőrelnök felvilágosításai után, hogy az államhatalomnak van elegendő ereje a nyugalom fentartására. ITplpljjgiijiái líiTi iMHuii Iiirmii iir Csöndes mederben folyik a temesvári kommunista per A vádlottak tagadják, hogy ők kezdették el a támadást Temesvár, augusztus 31. (A Nemzeti Ujság tudósítójától.) A temesvári kommunista vérfürdő bűnpörében a vádlottak kihallgatását befejezték. Túlnyomó részben tagadják bűnösségüket. Arról beszélnek, hogy békésen ültek a munkásotthon étkezdéjében, amikor a lövések eldördültek és a katonaság szuronyt szegezve megtámadta az épületet. Ekkor önvédelemből torlaszokat emeltek, mert kisgyerekek is voltak az épületben és mert féltek, hogy bántódásuk esik. Pakurariu János, a temetkezési vállalat igazgatója a tisztiorvos eskü alatt tett vallomásával ellentétben azt állította, hogy a koporsó egészségügyi szempontból teljesen kifogástalan volt és így Fónagynak a munkásházból való eltemetését ok nélkül tiltották be a hatóságok. A vád első tanúja, Polian György rendőrigazgató elmondta, hogy amikor a karhatalom a munkásház előtt elhelyezkedett, a munkások karbatett kezekkel az internacionálét énekelték. Amikor pedig a katonaság be akart hatolni az épületbe, hogy az egészségügyi hatóság intézkedésének érvényt szerezzen, a munkások székekkel és asztalokkal támadtak rájuk és a rendőrtisztek kezéből ki akarták csavarni kardjaikat. Több lövés dördült el, de egyetlen munkás kezében sem látott fegyvert. Lehetséges, hogy a lövéseket az emeletről adták le. A lövések elől a karhatalom kénytelen volt visszavonulni, de később a munkásság mégis megadta magát. A visszavonulás során a katonaság kénytelen volt fegyverét használni. Ezután az elnök a tárgyalás folytatását hétfőre halasztotta el. GYERMEKRUHA OTTHONI belvárosi Üzlete ■V., SÜTŐ UTCA 2. alatt a régi, közismert BENESCHOFSKY JÚLIA cég volt vezetője, Molnárné Beneschofsky Karolin közreműke- haledésével megnyll. Belvárosi üzletünket ugyanoly srolidan fogják vezetni, mint az erről közismert főüzletünket: BAROSS-BICAH.