Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-18 / 136. szám

13 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1933 juntos IS. Munkában a vörös kultúrforradalom C- B. Shaw vezeit írta : a szabadgondolkodókat Cavallier József dr. Nem szégyenlem megvallani: Bernard Shaw írásai sohasem tudtak megejteni, sőt még arra sem emlékszem, hogy vala­melyik műve elgondolkodásra késztetett volna. Sok furcsaságot olvastam és hal­lottam már erről a nyolcvan felé járó ívről, éppen ezért nem csodálkoztam, amikor nevével az elsők közt találkoztam annak az új akcióprogramnak a végén, amelyet most adott ki a Szabadgondol­kodók Nemzetközi Szövetségé­nek angol osztálya. Önkéntelenül eszembe jutott G. K. Chesterton ama néhány soros beveze­tése, mellyel útjára bocsátotta Shawról írt könyvét: „A legtöbb ember vagy azt mondja, hogy egyetért Bernard Shaw­val, vagy pedig azt, hogy nem érti meg őt. Én vagyok az egyetlen, aki megértem, de nem értek vele egyet." Magában véve tehát nem sokat jelent, hogy Shaw alá­írta ezt a programot, de hatásaiban min­denesetre ér valamit a gondolkodni nem igen akaródzó, valamint a félművelt em­berek körében. Mi ez az új akcióprogram­?­­újabb jele­­a világnézet válságának, újabb roham vallás és egyház ellen, amely hol itt, hol ott lángol fel és ismét arra figyelmezteti a művelt világot, hogy a bolsevizmus és szelleme legnagyobb veszedelme az embe­riségnek. Néhány pont az egész­: „Harc a vallási közösségek minden for­mája s a vallásos gondolat bármilyen megnyilatkozása ellen, mert ezek kedvez­nek a polgárság uralmának és meggátol­ják a proletariátus felszabadítását. Harc mindenféle jótékonykodás ellen, mert megalázza a dolgozó osztályokat. Harc a nem-keresztény népek között működő missziók és szerzetesrendek ellen, mert a missziók elősegítik az im­perializmust. Ellenállás mindama kísérletekkel szem­ben, amelyek a szocializmust keresztény szellemmel vagy a szociális gondolatot vallásos tartalommal akarják megtölteni. A történelmi materializmus és a mar­xizmus tanulmányozásának támogatása. Teljes együttműködés Szovjet-Orosz­­országgal az egyház és vallás ellen való harcban. Propaganda a felekezet nélküli iskoláért és az egyház és állam teljes szétválasztá­sáért-A szabadgondolkodó angol sajtó ter­jesztése“. Azt hiszem, aligha túlzok, amikor azt mondom, hogy ez a program a mexikói, oroszországi s spanyolországi állapotok megvalósítását tartja szeme előtt. Nem akadhat ugyanis elfogulatlan ember, aki a helyzetet ismerve, tagadni merné, hogy Ázsia határán éppen úgy, mint Közép- Amerikában ugyanaz a gondolatvilág és módszer kerekedett felül, amely az Ibé­riai félszigeten mostanában tetőzte be a maga művét és Shaw vezetésével aposto­lokra lelt a szigetországban is. A magyarországi sajtó úgyszólván egy­általában nem tájékoztatja közönségét azokról a nagy horderejű eseményekről, amelyek ezekben az országokban leját­szódnak. A német nemzeti szocialisták egynémely általunk is elítélt eljárásáról napról-napra hasábokat írnak össze, sok­szor erősen túlozva, nem ritkán pedig minden alap nélkül. Arról azonban sem­mit sem olvashatunk, hogy mi történik most például Spanyolországban? Mi tár­gyilagosan és igazságosan be szoktunk számolni, hogyha valahol valamilyen ki­sebbséggel akármilyen jogtalanság is tör­ténik és az elv alapján jogosan elvárhat­nék, hogy a másik oldalon hírt adjanak legalább azokról az eseményekről, amikor néhány tucat ember leterrorizál egy el­­alélt keresztény országot. Spanyolországban a kormány és a parlament bevégezte munkáját. Május végén a kortet törvényt fogadott el. Ez az új kulturharcos törvény teljesen megfosztja a katolikus egyházat és in­tézményeit a legelegyiibb szabadságtól, akárcsak Mexikóban. Szerzetes ez év októberétől kezdve semmilyen közép- és felsőiskolába is nem taníthat már, január elsején pedig mi­­den elemi iskolából is ki kell vonulnia. Az egyházi vagyont ter­mészetesen nacionalizálták, magyarul: elrabolják. Akárcsak Mexikóban, ahol Calles egykori elnök milliókat harácsolt össze és Morones munkásvezérnek éppen mostanában kellett a közélettől — a mexikói közélettől! — visszavonulnia az egyházon szerzett vagyonával, mert annyi panama derült ki róla. Hogy a spanyol köztársasági kormány milyen és mekkora igazságtalanságot követett el az emberi jogok ellen, azt a legbeszé­desebben XI. Pius pápa állapította meg június elején kiadott enciklikájában. Ebből azt is megtudjuk, hogy a spanyol kormány az­ egyházi javakon kívül első­sorban az iskoláért harcol, mert tisztá­ban van vele, hogy akié az iskola, azé a jövő. Ha pedig most kissé elgondolkodunk az El Debate című madridi újságnak minap megjelent és a nemzetközi sajtó­ban is figyelmet keltett cikkén, akkor nemcsak a spanyol egyházüldözés okait értjük meg, hanem arra a kérdésre is feleletet kapunk, miért tapasztalható ná­lunk az a bizonyos hallgatás? 1924 októ­ber 16-án — mondja a Debate — a fran­cia szabadkőműves nagypáholy, a Nagy Oriens, mely a pietisztikus irányú északi s angol szabadkőművességtől me­rőben különböző kontinentális szabad­kőművesek főirányítója, a következő­képpen határozott: „Az elemi iskolák valamennyi tanerejétől biztosítékot kell kapni, hogy a laikus oktatás híve. Vala­mennyi közalkalmazottnak köteleznie kell magát arra, hogy gyermekét csak laikus iskolába járatja". Néhány év múlva, 1927-ben pedig a spanyol nagy­páholy kimondta, hogy „a legrövidebb időn belül meg kell valósítani Spanyol­­országban a laikus iskolát és fel kell oszlatni a Jézus Társaságot". Majd ké­sőbb akként fogalmazta meg törekvését, hogy „a gyermekeket is, a felnőtteket is fel kell szabadítani mindenféle vallás­­oktatás alól". Most megtörtént! De tudni kell még azt is, hogy a kormány öt mi­nisztere s a parlament hatvankét tagja szabadkőműves! Mind e harcok mögött, amelyek a hit­vallást é, iskola s a keresztény kultúra ellen irányulnak, Moszkva húzódik meg, úgy is, mint pártfogó és ösztönző, de úgy is, mint magvető s arató. Szovjet-Orosz­­ország irányítja a vörös kultúrforradal­­mat, amint ezt a szellemi tatárjárást ta­lálóan elnevezték. A népbiztosok tanácsa a gazdasági ötéves tervhez hasonlóan ki­dolgozta az istentelenségnek is az ötéves programját. E kilenc pontos tervnek az a veleje, hogy 1937 tavaszán a vallás végső nyom­a is ki legyen már irtva Szovjet-Oroszországban! Egyenest meg­döbbentő, hogy mi mindent nem eszeltek ki tervük sikere érdekében. H. Halm, az irkiteki egyetem egykori tanára meg­rázó képet fest erről a munkáról a bécsi Die rote Flut hasábjain. Hogy a papok­nak a törvény értelmében még annyi jo­guk sincs, mint a legutolsó gonosztevő­nek, azt amúgy is tudtuk. Az is nagyjá­ban ismeretes, hogy milyen vehemenciá­val és óriási felkészültséggel folyik az istentelenek propagandája iskolában és közéletben. De az a tény már újdonság­­számba megy, hogy csak olyan játék­kártya van forgalomban, amely az isten­­telenséget és a vallásellenes propa­gandát szolgálja. E kártyákon vissza­taszító képű papok ágyukat és akasztó­iakat áldanak meg, apácák orgiákat ül­nek és szemléltetnek még olyan dolgokat is, amelyeket nem lehet leírni. A propagandának leghatásosabb esz­köze mindenesetre a rádió. A szovjet már tíz évvel ezelőtt felismerte jelentő­ségét. Valahányszor ide-oda forgatom rádióm skáláját az esti órákban, egy­más hegyvi­hátán orosz állomások tola­kodnak. Csak magában Moszkvában nyolc leadó van, köztük több száz kilo­­wattos. A műsor javarészét­­a bolseviki propaganda foglalja le. A Komintern­­acó 1929 óta rendszeresen közvetíti az idegen nyelvű előadásokat. Néhány hete újabb leadó is működik, ez a világ leg­erősebb állomása, mert ötszáz kilowattos. Moszkva mellett van, Nuginszkban. Ez az állomás az istentelenség rádióköz­pontja. E szárazon közölt tényeknek azonban súlyos következményük lehet, amelyet csak akkor háríthat el magáról a művelt világ, ha teljesíti a belőlük reá háramló kötelességet. Ez pedig nem más, mint a keresztény kultúra megtartása, ápolása , fejlesztése abban az irányban, amelyet a Quadragesimo anno enciklika minden keresztény számára egyformán megje­lölt. «»«»«» 4»«»«» 4» 4» 4» 4» ♦»«»«» 4» 4» ...................... ............................... 4»­­t p MIÉRT KAPCSOLTÁK KI KECSKEMÉTET A GYÜMÖLCSTELEPÍTÉSI AKCIÓBÓL? Látogatás egymillió gyümölcsfa csodás birodalmában Kecskemét, június 16. Kecskemét „a gyümölcs és gyermek“ városa. Sehol annyi gyümölcs nem terem az országban, mint Kecskeméten, ahonnan évente 350—400.000 mázsa gyümölcsöt visznek ki Európa minden országába. Kecskemét a gyermek városa, mert a hithű lakosság körében legkevésbé pusztít a „fehér­ halál“. A bogárhátú tanyákon nem ritkaság a hat-nyolc, de a tiz-tizenkét gyer­mek sem. Bizakodva neveli a lakosság a gyer­mekét. A 80 ezer lélek jobb sorsa megélhetése hosszú évek óta még szorosabban kötődött a gyümölcshöz. A föld egyéb terményeiből, a gabonából, a borból ugyanis nagyon gyengén pénzel a nehéz földdel viaskodó ember. Az iparos, a kereskedő, sőt az adó révén a tiszt­viselő is a gazdából él. Kecskemét számára így valóságos életkérdés ma a gyümölcs érté­­kesíthetése. A tiszta, igaz magyar lakosságban (példa­­adóan áldozott a világháborúban is) elevenen él az adó­morál, a kecskeméti gazda röstelli, ha adótartozása van s most a gyümölcsből szándékozik pótolni nagy adóhátralékát és a gyümölcsből fogja fizetni a bankkamatokat és tartozást. 1927—29-ben ugyanis sok vállalkozó szellemű gazda nagy befektetéseket eszközölt, telepített, egy-két holdas gyümölcsösök ala­kultak. A bankok könnyen adták a pénzt. A következő évben azonban lezuhant a föld ára és megmaradt a hatalmassá felnőtt adósság, amit a gazda nem tudott törleszteni, mert 1929-ben, 1936-ban és 1931-ben erős téli fagy, illetve gyümölcségető, kánikulás nyár volt. A nagy általánosságban azonban meg kell álla­pítani, hogy 1907, de főleg a világháború óta aránylag nem sok teljesen új gyümölcsös ala­kult Kecskeméten, inkább csak a kipusztult, öreg fákat pótolták, szaporították a meglevő­ket. Új szőlősgazdaság a pénz hiánya miatt nehezen tud alakulni. Szőlősgazda családok fiai föld nélkül állnak. A kormány a 15 millió pengős gyümölcstelepítési akcióból kik­apcsolta Kecskemétet, amelynek áldott talaja pedig legjobb a gyümölcstermelésre. Kecskemét év­százados gyümölcskultúrája közel egymillió gyümölcsfával rendelkezik. A város 160 ezer holdas határából 15 ezer holdon gyümölcsös szőlő van. Tervek a gyümölcs értékesítésére Az elmúlt hete­k alatt egymást érték Kecs­keméten a gyülésezések, ankétezések, amelyek az életfontosságúvá vált gyümölcsértékesítést voltak hivatva előkészíteni. Aggódik ugyanis mindenki, hogy ő lesz az értékesítéssel. A bor ára évek óta zuhan, a termelő alig ke­reste meg az eladott borából a költségeket, a kisgazda — nagy pénzszükségébe­n — kényte­len volt mustként elkótyavetyélni a termést De esést mutat a gyümölcs ára is. 1931-be­n például még 1 pengő 20 fillértől 1 pengő 60 fillérig is „elment“ a szép rózsába rack kilója, tavaly ugyanez a gyümölcs már csak 40—80 filléres áron kelt el. Hogy a nagy termést az egészében értékesíteni tudják, nagyjelentőségű tervek merültek fel, amelyek legtöbbjéhez azonban szükséges volna a kormány megértő támogatása is. A prima gyümölcsnek akad piaca, a másod-harmadrendű barack és szilva értékesítésére azonban biztosítani kellene a kedvezményes pálinkafőzést. A jelenlegi hely­zet ugyanis az, hogy kivették a kisgazda ke­zéből a kisüstöt. Gondolnak a gyümölcs asza­lására­ is. A másod-, harmadrendű gyümölcs értékesítésének másik módja volna a dzsem­mé, lekvárrá való ledolgozás. Ehez azonban szükséges volna, hogy a kormány olcsó cuk­rot adjon a termelők, illetve a termelők szö­vetkezeteinek. Ezen a téren is nagyot tudna produkálni Kecskemét. Példa rá nagynevű konzervgyára, ahol a legkülönbféle variációk­ban dolgozzák fel a gyümölcsöt. Sokat remél Kecskemét attól is, hogy a belföldi fogyasz­tás fellendül. Akciót indítottak az irányban, hogy­­divattá­ tegyék a gyümölcsevést, kér­ték az iskoláikban a gyümölcsnapok megtar­tását, amikor felhívják a tanulóifjúság figyel­mét a gyümölccsel való táplálkozás egészsé­ges voltára. Ezzel kapcsolatos az is, hogy nyáron gyümölcskúrákat és gyümölcspanzió­kat létesítenek Kecskeméten. A kecskeméti gyümölcs propagálására az idén is több nagy gyümölcs- és borkiállítást rendeznek. Az értékesítés kérdése főleg azért vált nagy­­fontosságúvá, mert az idén rekord­termés ígér­kezik, olyan, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa. Pusztán a barackból mintegy 150 ezer mázsa kerülhet kivitelre a kecskeméti gyümölcspiacról. De ugyanilyen jó termés­kilátás van az almából is, amelynek pompás változatai: vajalma, téli tüköralma, ranett­alma, Bálintalma, asztragánpiros alma, kecske­méti piros téli pogácsaalma kínálják magukat. Felérnek minden importált kaliforniai gyü­mölccsel. Az idén május közepéig elálltak a kecskeméti almák. A csemegeszőlőkből — a saszlákból, Mathiász János-szőlő­ből — kitűnő szüret lesz. Jók a borszőlők is. Amikor a kecs­ keméti gazda örömmel, gyönyörködő szívvel jár a gyümölcsösében, felsóhajt: — Adott az Isten, csak majd lehessen érté­kesíteni is! „így pusztítja a kartell a nemzeti vagyont . . Indul a vonat a kecskeméti gyümölcsösök birodalmába. Az utazóközönség fele a gyü­mölcsösébe utazik. Közöttük van Tóth Dezső gazdaköri­elnök, Sörök­ Pál hegyközségi elnök is. Elkeseredett panasz folyik a gyümölcsfa védekező szerek magas ára ellen. A gyümöl­csöt a rügyfakadástól a leszedés előtti hetekig, némelyiket augusztusig locsolni, permetezni kell, hogy kiirtsák a kártevőket és igy féreg­mentes legyen a gyümölcs. Kiszámították, hogy egyetlen fa megvédése — a napszámot is beleértve — a pengőbe kerül. De egy hold szőlőben van 30—40, sőt 50 fa is. A kisgazdá­nak az egy-két holdas szőlőbirtokosnak ter­mészetesen nem tellik erre. Honnan vegyen annyi száz pengőt?! Kecskeméten megállapí­tották, hogy a gyümölcsfáknak csak negyven százaléka van rendszeresen kezelve, harminc százaléka pedig csak egy téli permetezést ka­pott. — így pusztítja a kartell a nemzeti vagyont — mondja az egyik kisgazda. A szegény em­bernek csak tizedrésze fog teremni, mint an­nak a szerencsésnek, akinek van pénze a mé­regdrága védekező szerre. A szegény ember gyümölcsét a Monik­a szüretelte le. És ami terem is neki, az szeplős, rücskös lesz. Kivi­telre nem alkalmas. Kölcsönt nem kaptunk a munkákra Az egész télen kurzusra jártunk, ahol kioktattak bennünket a gyümölcsfa véde­kezésre, de mit csináljunk, ha nincs rá pénz?! Nem tudok mást mondani, mint hogy nekünk ingyen kellene adni a védekezőszereket. A gyümölcsösök között halad a motorvonat. Az esőöntötte tájon gyönyörű zöld minden. Olyan, mint egy színes film: néhol permete­zők járják a barázdát, másutt piroskendős leányok, ingujjas legények szedik a korai cseresznyét. (A szezont ugyanis egy hónappal kitolta az időjárás. Csak most indult meg a szamóca nyomában a cseresznyepiac is.) A gyümölcsösökben . . . Megérkezünk Nyírbe. A gazdák körül vezet­­nek szőlőikben. Az egyik 1200 pengőt költött a hét hold gyümölcsösében a védekezési sze­rekre. Gyönyörű fák. Roskadoznak a gyü­mölcstől, fürtösen áll a barack, rengeteg az alma. Az idén semmi elemi kár nem érte a határt. A jó esős idő megduzzasztotta a gaz­­dagigéretű fák gyümölcsszemeit. Sehol egy száraz levél. A hosszú gyümölcsfa sor között csodás az út. A levegő terhes. Szinte érezni lehet a termés zsongását, forrását. Néha ma­dár röppen. A gazda, a gyümölcsfa szerel­mese jár a fák alatt. Les, figyel. Este aggó­dik, imádkozik a „mindennapi kenyérért“ —­ a gyümölcsért. Ismeri minden fáját. Odahív az egyikhez. Felpiszkálja a férget. Itt rejtőzik a kártevő. — Még egyszer kell permetezni — mondja. Bent a szőlősházban a család várja. A gyer­mekek, a feleség. A jó levegőben az ő arcuk is olyan, mint a rózsabarack. De önfeledten, boldog, szorgalmas, nyugodt nép­ , 150.000 egyforma gyümölcsláda A kecskeméti kereskedők is nagyban ké­szülnek a szezonra. A gyümölcsöt egyforma, külön e célra készített speciális faládákban fogják kiküldeni. Az exportőröknél már mint­egy 150 ezer láda áll készen. A csomagolás minden tekintetben kiváló lesz, méltó a mi­nőségben nagyszerű gyümölcshöz. — A termelőkkel együtt a legnagyobb örö­münkre szolgál, ha zavartalan lesz a gyü­­mölcskivitel — mondják. Nagy a világver­seny. De bízunk a kecskeméti gyümölcs jó hírnevében és az összeköttetéseinkben. A kecskeméti gyümölcskereskedők politiká­jában érdekes változás lesz az idén. Föloszlott ugyanis a gyümölcsszindikátus, amely idáig az összes nagyobb kereskedőket egyesítette ma­gában és sok panaszra adott okot a kartell­­szerv diktálásával. Az idén minden kereskedő a saját maga emberségéből fog exportálni. (K. L.) Budapest, június 17. Az országgyűlés felsőháza június 21-én, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart. Tárgy: Az 1993/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt június 19-én, hétfőn délelőtt 11 óra­kor IV., Veres Pálné­ utca 9. sz. párt­­helyiségében pártértekezletet tart és azon a 33-as bizottsági törvényjavaslattal kapcsolatos állásfoglalását beszéli meg. Az értekezletre a párt képviselő- és felső­házi tagjai hivatalosak. ]

Next