Nemzeti, 2016. szeptember - 2017. június (4. évfolyam, 1-9. szám)

2017-01-01 / 5. szám

^ FORRADALOM*(»X. M*t, NiWCi . Ow MAW»Mtu fi tlAKUlTA AJt iFjaiAi,OT Ifi A DtA^yAR. MITPIT . DSABAO'iA^aM­^ e PiULAX*ATr­ A(H fNi*L­, Pi? s3ATi­­«fi4^unk és fE'tiy\iereONK vaaj. ha Vinpadr.a Mereesiei-N«? lépNi, AkmOIR. Í2ÁM4LÍC>N A KdVPTKíÜtNfNVe-KWí'i-. Tö!«At>ALMi. tFjfo^q 1957. februárjában az élet kezdett lassan visszatérni a régi kerékvágásba. Major Tamás két darabban - a Tartuffe-ben és a Lipsk­icában - is színpadra lépett, dacára a névtelen levélnek, melyben halálosan megfenyegették. NEMZETI • IV. évfolyam 5. szám • 2016/2017-es évad • 41 TÉLI TURNÉ: SOPRONTÓL SZUHAKÁLLÓIG „Aztán maguk ott Pesten nehogy megint elbasszák!" Sinkovits Imre: „Húztuk, húztuk az időt, ne kelljen Budapesten ját­szani. Január közepe táján három napra Sopronba ment a Nemzeti Színház. Első nap a­ Fáklyalángot, másnap a Bernarda házát, a harmadik napon pedig egy irodalmi összeállítást adtunk. Részlet Az ember tragé­diájából az egyiptomi szín, egy részlet a Bánk bánból, Tiborc panaszától Gertrudis megöléséig, s a végén Kállai Ferenc felolvasta Illyés Gyulától az Egy mondat a zsarnokságról című költeményt. Tiltakoztunk, ahogy csak lehetett.” [...] Február hetedikén [valójában: másodikán],Ózdon játszottunk. Bent, az Ózdi Kohászati Művekben. Mi voltunk az első civil csoport, amelyet a kohászok a szovjet invázió óta beengedtek a gyárba. Illetve egyszer két ÁVH-s tisztet. Akiket a legenda szerint beledobtak a for­ró acélba. Itt is a Fáklyalángot játszottuk. Akkor Ózdon még minden tiltás, fenyegetés, statárium ellenére tartotta magát a munkástanács, ők bírták legtovább. Az előadás után vacsorát adtak a tiszteletünkre. Szerény, de nagyon szívélyes vacsorát, amit csak a gyáron belül össze tudtak szedni. Az asztalnál egy öreg martinász ült velem szemben, míg élek, el nem felejtem a szavait. »Kedves öcsém! Mi itt tartjuk magun­kat, de aztán maguk ott Pesten nehogy megint elbasszák az egészet!« Ma is előttem van az arca, és beleborzongok abba, amit mondott. Sok­szor eszembe jutott, amikor azt hallottam, hogy ötvenhat a »rohadt értelmiség« megmozdulása volt... Néhány hőbörgő intellektuel és a csőcselék...” (Omolnár Miklós: Tizenkét nap, amely...) Vidékre megyünk „Akkor már bejártunk a színházba, amelynek nem volt teteje. Ezért úgy döntöttek, vidékre megyünk. Sopronban játszott a Nemzeti Színház társulata 1957 februárjában. Mindenki azt hitte, disszidálnak a színészek, hiszen még át lehetett jutni a határon. De senki sem ment el. Ott laktunk a Lövérekben, és játszottuk a Bernarda házát.” (Berek Katalin: Tájkép magammal) Ekhós szekérre ült a Nemzeti Színház „Szó sem esett még róla, pedig ritka esemény a magyar színjátszás tör­ténetében: a Nemzeti Színház művészei, mint valaha a nagyhírű elő­dök, útra keltek s hóval, lággyal dacolva ellátogattak Sopronba. [...] A soproni közönséggel való találkozás nagy élménye marad színésznek és rendezőnek egyaránt. Az együttes több tagja ott, a soproni színház­ban lépett az októberi események óta először színpadra. A Fáklyalán­got és Bernarda házát játszották, s nemigen lehetett különbséget tenni a két előadás sikere között. Nehéz útjuk volt. Az autóbusz hóviharba került. Méter magas hó parancsolt megálljt, s bizony a kalandos éjsza­kát, amit Kapuvár és Petőháza között szabad mezőn, tizenöt fokos hidegben szenvedtek végig, nem egyhamar felejtik el a »kirándulás« részvevői. A szív melege azonban hófúvásnál és csikorgó fagynál is na­gyobb erő. A soproni vendéglátás kedvessége feledtetni tudta az utazás kellemetlenségeit.” (Népakarat, 1957.január 30.) A Fáklyaláng és a Bernarda háza Szuhakállón A Nemzeti Színház társulata megkezdte vidéki vendégjátékát. A nagyszerű kezdeményezés első állomása Sopron volt: négy estén át sze­repeltek az ősi dunántúli város színházában. Illyés Gyula Fáklyalángját, García Lorca Bernarda háza című drámáját mutatták be a soproni kö­zönségnek, ezenkívül nagysikerű irodalmi estet is rendeztek. Néhány nap múlva, szerdán, újabb vidéki vendégszereplésre indulnak a színház művészei. Ezúttal öt estén át Diósgyőr, Ózd és Szuhakálló dolgozói élvezhetik majd a Fáklyaláng és a Bernarda háza kitűnő előadását.­­Nép­­szabadság, 1957.január 27.) wm Gobbi Hilda, Berek Kati és Máthé Erzsi a Bernarda házában

Next