Nemzeti, 2016. szeptember - 2017. június (4. évfolyam, 1-9. szám)
2017-01-01 / 5. szám
^ FORRADALOM*(»X. M*t, NiWCi . Ow MAW»Mtu fi tlAKUlTA AJt iFjaiAi,OT Ifi A DtA^yAR. MITPIT . DSABAO'iA^aM^ e PiULAX*ATr A(H fNi*L, Pi? s3ATi«fi4^unk és fE'tiy\iereONK vaaj. ha Vinpadr.a Mereesiei-N«? lépNi, AkmOIR. Í2ÁM4LÍC>N A KdVPTKíÜtNfNVe-KWí'i-. Tö!«At>ALMi. tFjfo^q 1957. februárjában az élet kezdett lassan visszatérni a régi kerékvágásba. Major Tamás két darabban - a Tartuffe-ben és a Lipskicában - is színpadra lépett, dacára a névtelen levélnek, melyben halálosan megfenyegették. NEMZETI • IV. évfolyam 5. szám • 2016/2017-es évad • 41 TÉLI TURNÉ: SOPRONTÓL SZUHAKÁLLÓIG „Aztán maguk ott Pesten nehogy megint elbasszák!" Sinkovits Imre: „Húztuk, húztuk az időt, ne kelljen Budapesten játszani. Január közepe táján három napra Sopronba ment a Nemzeti Színház. Első nap a Fáklyalángot, másnap a Bernarda házát, a harmadik napon pedig egy irodalmi összeállítást adtunk. Részlet Az ember tragédiájából az egyiptomi szín, egy részlet a Bánk bánból, Tiborc panaszától Gertrudis megöléséig, s a végén Kállai Ferenc felolvasta Illyés Gyulától az Egy mondat a zsarnokságról című költeményt. Tiltakoztunk, ahogy csak lehetett.” [...] Február hetedikén [valójában: másodikán],Ózdon játszottunk. Bent, az Ózdi Kohászati Művekben. Mi voltunk az első civil csoport, amelyet a kohászok a szovjet invázió óta beengedtek a gyárba. Illetve egyszer két ÁVH-s tisztet. Akiket a legenda szerint beledobtak a forró acélba. Itt is a Fáklyalángot játszottuk. Akkor Ózdon még minden tiltás, fenyegetés, statárium ellenére tartotta magát a munkástanács, ők bírták legtovább. Az előadás után vacsorát adtak a tiszteletünkre. Szerény, de nagyon szívélyes vacsorát, amit csak a gyáron belül össze tudtak szedni. Az asztalnál egy öreg martinász ült velem szemben, míg élek, el nem felejtem a szavait. »Kedves öcsém! Mi itt tartjuk magunkat, de aztán maguk ott Pesten nehogy megint elbasszák az egészet!« Ma is előttem van az arca, és beleborzongok abba, amit mondott. Sokszor eszembe jutott, amikor azt hallottam, hogy ötvenhat a »rohadt értelmiség« megmozdulása volt... Néhány hőbörgő intellektuel és a csőcselék...” (Omolnár Miklós: Tizenkét nap, amely...) Vidékre megyünk „Akkor már bejártunk a színházba, amelynek nem volt teteje. Ezért úgy döntöttek, vidékre megyünk. Sopronban játszott a Nemzeti Színház társulata 1957 februárjában. Mindenki azt hitte, disszidálnak a színészek, hiszen még át lehetett jutni a határon. De senki sem ment el. Ott laktunk a Lövérekben, és játszottuk a Bernarda házát.” (Berek Katalin: Tájkép magammal) Ekhós szekérre ült a Nemzeti Színház „Szó sem esett még róla, pedig ritka esemény a magyar színjátszás történetében: a Nemzeti Színház művészei, mint valaha a nagyhírű elődök, útra keltek s hóval, lággyal dacolva ellátogattak Sopronba. [...] A soproni közönséggel való találkozás nagy élménye marad színésznek és rendezőnek egyaránt. Az együttes több tagja ott, a soproni színházban lépett az októberi események óta először színpadra. A Fáklyalángot és Bernarda házát játszották, s nemigen lehetett különbséget tenni a két előadás sikere között. Nehéz útjuk volt. Az autóbusz hóviharba került. Méter magas hó parancsolt megálljt, s bizony a kalandos éjszakát, amit Kapuvár és Petőháza között szabad mezőn, tizenöt fokos hidegben szenvedtek végig, nem egyhamar felejtik el a »kirándulás« részvevői. A szív melege azonban hófúvásnál és csikorgó fagynál is nagyobb erő. A soproni vendéglátás kedvessége feledtetni tudta az utazás kellemetlenségeit.” (Népakarat, 1957.január 30.) A Fáklyaláng és a Bernarda háza Szuhakállón A Nemzeti Színház társulata megkezdte vidéki vendégjátékát. A nagyszerű kezdeményezés első állomása Sopron volt: négy estén át szerepeltek az ősi dunántúli város színházában. Illyés Gyula Fáklyalángját, García Lorca Bernarda háza című drámáját mutatták be a soproni közönségnek, ezenkívül nagysikerű irodalmi estet is rendeztek. Néhány nap múlva, szerdán, újabb vidéki vendégszereplésre indulnak a színház művészei. Ezúttal öt estén át Diósgyőr, Ózd és Szuhakálló dolgozói élvezhetik majd a Fáklyaláng és a Bernarda háza kitűnő előadását.Népszabadság, 1957.január 27.) wm Gobbi Hilda, Berek Kati és Máthé Erzsi a Bernarda házában