Nemzetnevelés, 1939 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
REV 2010 XXL évf. 1. Szám. REV 98~ [rev 77] U tiliElI|f£lís A KATOLIKUS TANÍTÓEGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár: Egész évre 4 pengő. Egyes IQ FŐSZERKESZTŐK: Hirdetések díjszabása: Pályázati hirdetéseknél számára 24 fillér. Szerkesztőség és kiadó- £Rf)(ISI KÁROLY és FINTA SÁNDOR minden 876 8 101) Magánhirdetéseknél 12 fill. hivatal: Budapest,Vm. kerület, Szentkirályi II (Rövidített szavak és számok egy-egy szónak utea 28. szám. Telefon : 146—669. Meg- f Felelős szerkesztő: s számíttatnak.) Üzleti hirdetések külön díjszajelenik minden hó 1-én és 16-én. KOCSÁN KÁROLY bás szerint. Hirdetési díjak előre beküldendők. A elsemzetnevelés a Püspöki Kar rendeletére minden kát. iskolának hivatalból jár és az iskolai könyvtárban megőrzendő. Az új év embernevelése. Irta: Moravifc Lajos. Szilveszter estéjén templomba hív minket az egyház, hogy a Mindenhatóval együttléve fejezzük be az évet, hálát adva emlékezzünk vissza az elmúlt évre s Istennel kezdjük meg majd az új esztendőt. Én úgy érzem, hogy ezzel az egyház mérleget ad mindnyájunk kezébe, amely figyelmeztet, mennyit tettünk, mennyit mulasztottunk el, vagy úgy is mondhatnám, mennyire lehet nyugodt a lelkiismeretünk s mennyire súlyos az erkölcsi felelősségünk Istennel, magunkkal szemben. Vegyük elő ezt a mérleget s mondjuk meg nyíltan, őszintén, minden szépítgetés nélkül, mit mond és mire figyelmeztet minket, katolikus tanítókat. Az elmúlt 1938. év sok lelkesedésre, sok örömre alkalmat adó boldog, történelmi nevezetességű volt. Nem minden nemzedék él át ily eseménydús esztendőt. A Mindenható valami különös kegyelme ajándékozott meg minket sok nem várt és felmérhetetlen értékű örömmel, szépséggel. Csak két dolgot említek. Lelkesedtünk, könnyeztünk boldogságunkban, alázatosan, de büszkeséggel vettünk részt az Eucharisztikus Kongresszus hitmélyítő, örökké emlékezetes ünnepségein. Nincs toll, amely az ember lelkében keletkezett sok érzést méltóan tudná tolmácsolni, amely a férfiak százezres tömegének éjjeli szentségimádását és közös áldozását értéke szerint tudná méltatni. Majd rövid pár hónapra rá — hisszük, hogy a magyar Szentév segített hozzá — 20 éves vágyunk, reményünk, mindennapi imánk egy jelentős része teljesedett be. A láncok szétszakadtak, néhány szeme elpusztult s egymillió magyar testvérünk szabadult fel az elnyomatás alól és tért vissza az anyaországhoz, megnagyobbítva az országhatárt. Megint lelkesedtünk, könnyeztünk boldogságunkban s hálát adtunk a Mindenhatónak nagy kegyelméért, hogy sokat szenvedetLJufig-X'qRsTáGo^ t* PEDAGÓGIAI * gyötört, letiprott hazánkat ily nagy ajándékkal segítette, örvendeztette meg. Szép, boldog, lelkesítő érzéseket termő napok voltak a kongresszus, a magyar föld és magyar testvéreink visszatérésének napjai. Kár, hogy elmúltak. Hogy oly rövid ideig tartottak. Kár, mert azok alatt a napok alatt hinni tudtuk, hogy ezután most már máskép lesz. Hisz akkor mindnyájan mások voltunk. Templomjáró imádságosak, bűnbánók, lélekkel, szívvel bíró, egymást szerető, megbocsátó, vallásos, öntudatos magyar emberek. Pár nap, hónap múlott csak el s ma? Mintha leperegtek volna sokakról a szent, a nagy napok hatásai. Mintha az akkori sok imádkozó ember között kevés lett volna a jól imádkozó ember; a sok bűnbánó között sok a megalkuvó; a jó szívet mutató, megbocsátó ember között kevés az őszinte; a sok lelkesedő magyar között kevés az öntudatos magyar. Történelmi napokat élünk még ma is. Nem tudjuk, mit rejteget számunkra a jövő s az összetartás helyett az egyenetlenség, a széthúzás , a szeretet helyett a mértéket nem ismerő gyűlölködés, a bűntudat hiánya, új pogányság követése fogta meg a lelkeket. A Szentév, a történelmi napok hatásai kezdenek elhalványulni. Nem sötétenlátás ez. A főpásztori beszédek, körlevelek figyelmeztető, óvó szavai is igazolják ezt. A mérleg nem valami megnyugtató a Szentév utolsó napján. A katolikus tanítóságnak azonban nem szabad gyengének, megalkuvónak lennie. Nekünk továbbra is, különösen az új évben, eucharisztikus lelkületű szentistváni, megingathatatlan katolikusnak és magyarnak kell maradnunk. Nem a sok ima a fontos. Ha kevesebb is, de az őszinte, szívből jövő imádkozás legyen. Legyen bátorságunk beismerni gyengeségünket, hibáinkat. Ne alkudjunk meg lelkiismeretünkkel, ne találjunk mentséget más hibáinak firtatásával a magunkéra. De valljuk be : Uram, beismerem, bűnös vagyok . . . Mea culpa, mea culpa .. . Adj nekem erőt, hogy 729018