Nemzetnevelés, 1944 (26. évfolyam, 1-23. szám)

1944-01-01 / 1. szám

­ XXVI. évf. Lilám. *5 Jf v* c) 1944J.M­­REV77j ttHK­TNEmft­­ KATOLIKUS TANÍTÓ-EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA FINTA SÁNDOR Hirdetések díjszabása: Pályázati hirdetéseknél minden szó 12 fill. (Rőviditett szavak és szá­mok egy-egy szónak számíttatnak.) Üzleti hirdetések külön díjszabás szerint, hirdetési díjak előre beküldendők. A­­Nemzetnevelést a Püspöki Kar rendeletére minden kát. iskolának hivatalból jár és az iskolai könyvtárban megőrzendő Előfizetési ár: Egész évre 6 pengő. Egyes szám ára 36 fillér. Szerkesztőség és kiadó­hivatal. Budapest, VII. kerület, Szentkirályi­­utca 28. szám. Telefon: 146—569. Meg­jelenik minden hó 1-én és 15-én. FŐSZERKESZTŐ: Felelős szer­kesz­tő: KÓCSÁN KÁROLY RÉV 2010 Tárgyalandó tételek 1944. évre. Szövetségünk elnöksége a december hó 9-én tartott ülésén az 1944. egyesületi évre tárgyalandó tételekül a következőket tűzte ki: 1. A magyar öntudat felébresztése s a vallásos érzés elmélyítése napjainkban. 2. A népiskolai felsőbb tagozatának tananyagában rejlő nevelői értékek érvényesítése. 3. Mit kell tennünk önmagunknak az anyagi és erkölcsi felemelkedésünk érdekében. Feladatunk az új rendben. Irta: Henkey István Amikor a népek élet-halálharca folyik, néhány gondolatot szeretnék felvetni arról, hogy a mai ádáz és szörnyű viharban, amikor nemcsak a harctereken ömlik a kiontott drága vér, de amikor az ártatlan emberek, nők és férfiak, aggok és gyermekek ezrei esnek áldozatául a kegyetlenül telhetetlen moloch­­nak, amikor felbecsülhetetlen értékű kultúralkotá­­sok, pótolhatatlan egyházi, nemzeti, egyéni vagyo­nok, műalkotások mennek veszendőbe és a pusztítás orgiája tobzódik, mit érez a hivatása magaslatán álló nemzetnevelő, milyen feladatok megoldása neheze­dik vállaira, hogy e vérzivatarból kikerülve szilár­dan álljon a haza, a nemzet egysége és az istenszeretet lángjának heve terítse a lelkeket a megbékélés szelle­mében itt, a sok honfiúi és keresztény vérrel meg­szentelt szentistváni birodalomban. Vessen számot magával minden nemzetnevelő és ismerje meg azokat a feladatokat, amelyek e nehéz időkben nemzeti, egyházi és társadalmi szempontból vállaira nehezednek. És e feladatok, kötelességek megismerésében mindent meg kell tennünk, hogy a sors által reánk mért súlyos felelősségnek mara­déktalanul helytállhassunk. Ne ringatózzunk abban a tévhitben, hogy mindent elhoz magával a jövő és az életkérdések önmaguktól megoldódnak, mert ön­magától semmi sem lehet és ezért a fejlődés kialakí­tásában reánk felelősségteljes, nagy feladat vár. Az emberiség pillanatig nem szűnő fejlődésében és örök folyamatában olyan korfordulóhoz érkeztünk, amely­ben szilárd elszántsággal, következetes és céltudatos munkássággal kell az egyház, a haza, a nemzet és ....fajunk fennmaradása érdekében munkálkodnunk. Mindannyian jól tudjuk, hogy nekünk nemzetneve- ■ lőkjiek, az egyház, az állam és nemzetünk iránti köte­­gjessége£ teljesítésében az oroszlánrész jutott, s a jövirnek súlyos felelősséggel tartozunk, ez alól senki ki­­sem térhet. Vessünk számot magunkkal, meg­­ragaloltunk-e minden alkalmat, hogy a jövő kialakítá­sában nekünk jutott szerepkörben minden vonat­kozásban megfeleltünk-e. Az új eszmék, az új állami és társadalmi rend, az ít­élet kialakításának mai harcában nekünk, nem­zetijével őknek a leghelyesebb utat kell választanunk, amelyről le nem térhetünk sem jobbra, sem balra a talán csillogó, de hiú ábrándok és elérhetetlen vágyálmok ködös és valószerűtlen csábításáért. Jól meg kell jegyeznünk, hogy őseinktől szent örökséget vettünk át, amelyben élünk és amelyért földi létünk­ben, szüntelenül dolgoznunk kell, amelyért imádko­zunk, amelyért életet kell áldoznunk és amelyet örökségként kell utódainknak átadnunk és ez­ a Szentistváni Birodalom. És ha e két valóság vezérli cselekedeteinket, úgy csalhatatlanul megtaláltuk azt a helyes utat, amilyen tántoríthatatlanul haladnunk kell. Minden egyéni önzést távol kell tartanunk s ha scuila és charibois között is haladunk a kijelölt úton, de Ha a mindent átfogó kötelességérzet és meg nem alki­vó szeretet lesz a vezérelvünk, akkor eljutunk az Isten, édes hazánk és népünk szeretetének üdítő forrásához, amelyekből mindenkor bátran és büsz­kén meríthetünk. Vessük le az idők folyamán reánk­tapadt cifra csillogású és hamis cafrangot, a sok bajt okozó nagyravágyást, oktalan hiúságot és legyünk lelkünkben áldozatkész szeretettel nemesen egyszerű. Szeressük az Istent, szeressük a hazát, szeressük né­pünket, amelyeknek szeretete fölemel a hitben, a hazaszeretetben és nemzeti, népi hagyományaink, szokásaink, kultúránk megismerésében és követésé­ben. Szeressük megkülönböztetés nélkül nemzet­­testvéreinket, hogy megvalósulhasson a szentistváni gondolat. És ha mi, katolikus pedagógusok hitben igazán katolikusok nemzeti gondolkodásában és 729019 'ISZÁGOS ' * PEDAGÓGIAI *] KÖNYVTÁR

Next