Néphadsereg, 1962. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-06 / 1. szám
XV. évfolyam, 1. szám Ára: 1,50 Ft 1962. január 6. szombat A parancsnok fellépett az emelvényre. Végignézett a katonákon. Eső szemerkélt, vigasztalan, ködös téli eső. Az én katonáim — gondolta a parancsnok — mennyi ember, mennyi gondolat Sok gond, vesződség, kemény munka, helytállás, közös öröm fűzi össze őket... eggyé. Igen eggyé... Együtt megyünk az új évben is. Közös a feladat közös a cél. A parancsnok tudta, hogy most minden ember őt nézi, és várja a szavát, valami emberit, ünnepélyest, de mégsem formálisat. Olyan katonához illőt, hiszen kemény férfiak, de értenek a „mélyről” jött szóból. Beszélt, röviden, szívből: „Boldog új esztendőt és sok szép eredményt kívánok mindenkinek az új kiképzési évben...” Véget ért az ünnepség. Az ezred díszmenetben vonult el a parancsnok előtt. A sáros kövezeten keményen csattantak a léptek, mint egy ígéret: így kezdjük az új évet, friss, határozott lendülettel... és így is fogjuk végezni. * Me kiürült az alakulótér. Mintha egy lélek sem tartózkodna a laktanyában. Az első két óra politikai foglalkozás. A csoportos beszélgetés az 1962-es kiképzési év feladatairól folyik. — Miért kell katonának lenni, mit jelent számunkra a Katonai Eskü? — kérdezi az előadó. — A nemzetközi események világosan megmutatják, hogy az imperialistákat csak úgy lehet féken tartani, ha velük szembe állítjuk az erőnket. Hogy ma még nem borították lángba a világot, annak egyik akadálya a mi hadseregünk is. — Kiss János honvéden látszik, hogy nemcsak megtanulta az „anyagot”, úgy is érzi, amint mondja. Pál Ferenc honvéd jelentkezik hozzászólásra. — A Katonai Eskü nemcsak a katonai szolgálat idejére szól, hanem egy egész életre. A dolgozó népet szolgálni a legjobb tudás szerint megtisztelő feladat és olyan bizalom, amellyel nem szabad viszszaélni. Egy másik csoportnál a harckészültség fogalmát boncolgatják. — A harckészültségnek sok öszszetevője van — mondja Harsányi László honvéd. — Elsősorban a tudás, a fegyver ismerete, mesteri kezelése. Aztán a pontosság, gyorsaság, nem utolsósorban a fegyelem, amely a megbízhatóság alapja. De én még valami mást is idesorolnék ... az elvtársiasságot. Nekünk mindig tudni, érezni kell, hogy nem vagyunk egyedül. Azonkívül, hogy a hazáért, egymásért is dolgozunk és így összeforrva, közösen nagyobb erőt képviselünk, mint külön-külön. A széthúzás gyengít, az összefogás a harcban és tanulásban legyőzhetetlennl tesz! Még mindig esik az eső, sőt most jobban elered. Jég olvad a sár alatt, s hideg lé csurog a sapkáról a nyakba. Benépesül az alakulótér. Vezényszavak pattognak, sár fröccsen a csizmára. De a katonának most is úgy kell dolgoznia, mintha kellemes nyári nap melengetné hátát. Erről mindjárt egy kis közvéleménykutatást is rendeztünk, mégpedig annál az alegységnél, amelynél ebben a latyakban is „kényesen” vigyáztak öltözetükre. Alaki foglalkozás: Iván Miklós tizedes, rajparancsnok rendezgeti a katonákat Az Alaki Szabályzat 26. pontja megszabja a katona öltözködését Ettől nem lehet eltérni, mégha „vénaszszonyok” is potyognak az égből,. nemhogy egy kis eső. Egyszóval, hogy egyeztethető öszsze az alaki foglalkozás az esővel? — kérdeztük. Sem a raj feleletei: Legalább nincs meleg... nem vagyunk cukorból... kellemetlen, de nem veszélyes... a hátra-arc az esőben sem változik... a katona minden körülmények között legyen katona... végre egy kis változatosság... Hiába... a jókedvű harcosok fiatalosan fittyet hánynak az időnek. Ezt tanúsítja egy másik csoport is, amelynél szellemi munka folyik a szabad ég alatt. Anyagismereti órát tartanak és az aknavető rendeltetését, működését tárgyalják. A harcosok szépen felelnek ... mintha fűtött tanteremben lennének... Megkezdődött hát a munka. Nehéz feladata van az újságírónak, amikor néhány mondatban „eseményriportot” kell írnia... mert érzi, hogy emögött több van. Amikor végignéz a tanuló, gyakorlatozó katonákon, egy érzés kapja el. Talán ugyanaz, mint a parancsnokot az emelvényen. Együtt... együtt dacolva idővel, és minden megpróbáltatással. Az ország szeme rajtatok ... hallod, hogy zakatolnak a gépek gyárainkban, és ezrek hajolnak iskolapad fölé, feledhetetlen dallamok szállnak az Opera aranydíszes kupolája fölött, s a páholyban Te és a Te szüleid hallgatják. Fröccsen a sár?! Csak a csizmád szárára. Amíg a sár felett jársz. Te vagy az úr ez országban. Szorítsd erősen fegyvered, hogy el ne borítson a sár. S akkor a kiképzési év végén büszkén elmondhatjuk: „Ez... férfimunka volt” KUTAS RUDOLF És megnyílt s kapa__IMZ-ben a gyakorlótérre In Harsányi László honvéd politikai foglalkozáson feloldulók előtt Szeretnék továbbszolgáló lenni — ez az óhaja Péntek Mihály honvédnek az Aj kiképzési évben