Néphadsereg, 1962. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-06 / 1. szám

XV. évfolyam, 1. szám Ára: 1,50 Ft 1962. január 6. szombat A parancsnok fellépett az emel­­vényre. Végignézett a katoná­kon. Eső szemerkélt, vigasztalan, ködös téli eső. Az én katonáim — gondolta a parancsnok — mennyi ember, mennyi gondolat Sok gond, vesződség, kemény munka, helyt­állás, közös öröm fűzi össze őket... eggyé. Igen eggyé... Együtt me­gyünk az új évben is. Közös a fel­adat közös a cél. A parancsnok tudta, hogy most minden ember őt nézi, és várja a szavát, valami emberit, ünnepélyest, de mégsem formálisat. Olyan kato­nához illőt, hiszen kemény férfiak, de értenek a „mélyről” jött szóból. Beszélt, röviden, szívből: „Boldog új esztendőt és sok szép eredményt kívánok mindenkinek az új kiképzési évben...” Véget ért az ünnepség. Az ezred díszmenetben vonult el a parancs­nok előtt. A sáros kövezeten kemé­nyen csattantak a léptek, mint egy ígéret: így kezdjük az új évet, friss, határozott lendülettel... és így is fogjuk végezni. * Me k­iürült az alakulótér. Mintha egy lélek sem tartózkodna a laktanyában. Az első két óra poli­tikai foglalkozás. A csoportos be­szélgetés az 1962-es kiképzési év feladatairól folyik. — Miért kell katonának lenni, mit jelent számunkra a Katonai Eskü? — kérdezi az előadó. — A nemzetközi események vilá­gosan megmutatják, hogy az impe­rialistákat csak úgy lehet féken tar­tani, ha velük szembe állítjuk az erőnket. Hogy ma még nem borítot­ták lángba a világot, annak egyik akadálya a mi hadseregünk is. — Kiss János honvéden látszik, hogy nemcsak megtanulta az „anyagot”, úgy is érzi, amint mondja. Pál Ferenc honvéd jelentkezik hozzászólásra. — A Katonai Eskü nemcsak a katonai szolgálat idejére szól, ha­nem egy egész életre. A dolgozó népet szolgálni a legjobb tudás szerint megtisztelő feladat és olyan bizalom, amellyel nem szabad visz­­szaélni. Egy másik csoportnál a harcké­szültség fogalmát boncolgatják. — A harckészültségnek sok ösz­­szetevője van — mondja Harsányi László honvéd. — Elsősorban a tu­dás, a fegyver ismerete, mesteri ke­zelése. Aztán a pontosság, gyorsa­ság, nem utolsósorban a fegyelem, amely a megbízhatóság alapja. De én még valami mást is idesorol­nék ... az elvtársiasságot. Nekünk mindig tudni, érezni kell, hogy nem vagyunk egyedül. Azonkívül, hogy a hazáért, egymásért is dolgozunk és így összeforrva, közösen nagyobb erőt képviselünk, mint külön-külön. A széthúzás gyengít, az összefogás a harcban és tanulásban legyőzhe­­tetlennl tesz! Még mindig esik az eső, sőt most jobban elered. Jég ol­vad a sár alatt, s hideg lé csurog a sapkáról a nyakba. Benépesül az alakulótér. Vezényszavak pattognak, sár fröccsen a csizmára. De a ka­tonának most is úgy kell dolgoznia, mintha kellemes nyári nap melen­getné hátát. Erről mindjárt egy kis közvéleménykutatást is rendeztünk, mégpedig annál az alegységnél, amelynél ebben a latyakban is „ké­nyesen” vigyáztak öltözetükre. Alaki foglalkozás: Iván Miklós tizedes, rajparancs­nok rendezgeti a katonákat Az Alaki Szabályzat 26. pontja meg­szabja a katona öltözködését Ettől nem lehet eltérni, mégha „vénasz­­szonyok” is potyognak az égből,. nemhogy egy kis eső. Egyszóval, hogy egyeztethető ösz­­sze az alaki foglalkozás az esővel? — kérdeztük. S­em a raj feleletei: Legalább nincs meleg... nem vagyunk cukorból... kellemetlen, de nem veszélyes... a hátra-arc az esőben sem változik... a katona minden körülmények között legyen katona... végre egy kis változatos­ság... Hiába... a jókedvű harcosok fia­talosan fittyet hánynak az időnek. Ezt tanúsítja egy másik csoport is, amelynél szellemi munka folyik a szabad ég alatt. Anyagismereti órát tartanak és az aknavető rendelteté­sét, működését tárgyalják. A har­cosok szépen felelnek ... mintha fűtött tanteremben lennének... Megkezdődött hát a munka. Ne­héz feladata van az újságírónak, amikor néhány mondatban „ese­ményriportot” kell írnia... mert érzi, hogy emögött több van. Ami­kor végignéz a tanuló, gyakorlatozó katonákon, egy érzés kapja el. Ta­lán ugyanaz, mint a parancsnokot az emelvényen. Együtt... együtt dacolva idővel, és minden megpró­báltatással. Az ország szeme rajta­tok ... hallod, hogy zakatolnak a gépek gyárainkban, és ezrek hajol­nak iskolapad fölé, feledhetetlen dallamok szállnak az Opera arany­díszes kupolája fölött, s a páholy­ban Te és a Te szüleid hallgatják. Fröccsen a sár?! Csak a csizmád szárára. Amíg a sár felett jársz. Te vagy az úr ez országban. Szo­rítsd erősen fegyvered, hogy el ne borítson a sár. S akkor a kiképzési év végén büszkén elmondhatjuk: „Ez... férfimunka volt” KUTAS RUDOLF És megnyílt s kapa__IMZ-ben a gyakorlótérre In­ Harsán­yi László honvéd politikai foglalkozáson felol­dulók előtt Szeretnék továbbszolgáló lenni — ez az óhaja Péntek Mihály honvédnek az Aj kiképzési évben

Next