Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
Katonai filmfesztivál Rostockban Három díjnyertes magyar film A baráti hadseregek katonafilmesei kétévenként nemzetközi filmfesztiválon találkoznak egymással, hogy számot adjanak munkájukról, alkotásaikról és új művészi törekvéseikről. Nemrégiben Rostockban, a Német Demokratikus Köztársaság szép kikötővárosában került sor erre a találkozóra, az utóbbi két évben készült legjobb katonafilmek bemutatójára. A katonafilmesek 12. alkalommal megrendezett fesztiválján a Varsói Szerződés tagországainak küldöttsége mellett a kubai, a mongol és a vietnami katonai filmstúdiók képviselői is részt vettek. A „Fegyverbarátsággal a békéért és a szocializmusért” jelszóval rendezett nemzetközi filmfesztiválon a rövidfilm, a dokumentum- és az oktatófilm kategóriában összesen 55 film került bemutatóra. Rostock legnagyobb filmszínházában rendezett fesztivál megnyitóján Ernst Hampf altábornagy, az NDK Nemzeti Néphadserege politikai főcsoportfőnökének első helyettese hangsúlyozta, hogy a baráti országok katonafilmeseinek igen jelentős szerepe van a szocialista tudat formálásában. A katonafilmesek fesztiválja iránt mindvégig nagy volt az érdeklődés, és különösen nagy sikert aratott a szovjet katonafilmesek „Az ilyen katona legyőzhetetlen” című színes riportfilmje, amely egy nagyszabású hadgyakorlaton részt vevő szovjet katonák magas szintű katonai felkészültségét dokumentálta. Ez a nagy hatású szovjet film méltán nyerte el a katonai filmfesztivál fődíját. A MAFILM Katonai Filmstúdiójának alkotógárdája az idei filmfesztiválon is szép sikereket ért el. Glósz Róbert alezredes alkotása, az „Idegen gyerek”, — amelyet Újvári Imre László, az ismert katonaújságíró riportja alapján készített — elnyerte a „legjobb rövidfilm” címet. A Volksarmee filmkritikusa szerint „Az idegen gyerek” című film nagyszerűen érzékelteti, hogy a néphadseregnek milyen nagy szerepe van a hátrányos helyzetből bevonuló fiatalok nevelésében. Rostock város különdíját „Az égbolt őrei” című rövidfilm kapta, amelyet ugyancsak Glósz Róbert alezredes rendezett. Az NDK Honvédelmi és Sportszövetségének különdíját Lakatos Iván rövidfilmje, „A bátorság iskolája” nyerte. A katonai filmfesztiválon nagy közönségsikere volt még a „Hajónapló a nagy utazásról” című NDK riportfilmnek, a vietnami „Távoli sziget” című megrázó rövidfilmnek és a lengyel katonai stúdió „Erődök védelme” című oktatófilmjének. A filmfesztiválon megjelent küldöttségek kirándulásaik során megismerkedtek az NDK hadiflottájának tiszti iskolájával, valamint a rostocki Warnov hajógyárban folyó munkával. A fesztivál idején a rostocki helyőrségi klubban a baráti hadseregek életét tükröző fotókiállítást rendeztek, és ugyancsak itt került sor a katonafilmstúdiók munkatársainak alkotó szellemű eszmecseréjére is. K. L. Szentirmai István alezredes (középen), a MAFILM Katonai Filmstúdiójának vezetője a vendéglátó katonafilmesek társaságában Az intarzia művésze Az intarzia, azaz a faberakás művészete az egyik legrégibb képzőművészeti műfaj. Az óegyiptomi fáraók feltárt sírjaiban is számtalan, hasonló díszítő elemre leltek a kutatók. A reneszánsz művészet is előszeretettel alkalmazta ezt az érdekes művészeti ágat. Napjainkban azonban a képzőművészek nem szívesen nyúlnak az intarziához, hiszen végtelen türelmet igényel, nem beszélve alapanyagának, az alig több mint félmilliméteres vastagságú furnérlapok beszerzési nehézségeiről. A Lengyel Néphadsereg főtörzszászlósa, Jan Kostwinski fiatal kora óta ennek a művészeti ágnak hódol. Gyermekkorában nagyon szeretett kézimunkázni, varrni, hímezni. 22 esztendősen már a Lengyel Néphadsereg hivatásos katonájaként úgy tartotta, hogy nem férfiemberhez méltó, kiváltképpen nem katonának való a hímezgetés. Ekkor „fedezte fel” az intarziát, s önmaga, minden segítség nélkül sajátította el annak fortélyait. Katonatársai először meglehetősen furcsálták ezt a sok vesződséggel járó tevékenységet, ám az első siker után mind több követője akadt, s a laktanyai körletek falát egyre gyakrabban díszítette az intarzia. Jan Kostwinski 15 évvel ezelőtt, Lodzban alakított intarziaszakkört, s ebből az alkotó műhelyéből kikerült remekműveket eddig mintegy 400 kiállításon mutatták be az országban. Az intarziaszakkör nemzetközi sikere sem késett sokáig. Jan Kostwinski alkotóműhelyének legsikerültebb remekei azóta bejárták a Szovjetunió, az NDK, Egyiptom, Szíria, Kuba és még számos ország kiállítótermeit, és most a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában gyönyörködhetnek benne a látogatók. Jellemző, hogy Jan Kostwinski munkásságára a lengyel képzőművészeti élet képviselői is felfigyeltek. A képzőművészeti szakközépiskolákban az intarziaművészet tantárgyát is bevezették. Jan Kostwinski ma a Lengyel Néphadsereg egyik legnépszerűbb hivatásos katonája, tanítványai, kollégái gondosan ápolt szakálla miatt Fidel becenévvel illetik. Számos állami kitüntetés birtokosa, s a Lengyel Néphadsereg politikai főcsoportfőnöksége alárendeltségébe tartozó központi képzőművészeti stúdió intarziarészlegének vezetője. A népszerű katonaművész élményanyagát elsősorban hazájának történelméből és a lengyel katonák mai életéből meríti. Intarziaképein azonban felfedezhető az emberi kapcsolatok mély érzésű, humanista ábrázolása, a természet iránti érdeklődés, s számos alkotásán szép tájakat, városokat csodálhat meg a látogató. Budapesti látogatása során megtudtuk tőle, hogy szenvedélyes fotós, élményanyaga egy részét fényképezőgéppel rögzíti. Magyarországra gyakran ellátogat, legutóbb például részt vett az augusztus 20-i tiszti avatáson és az azt követő légiós víziparádén. Több tekercs filmen örökítette meg élményeit, s azóta már dolgozik a magyar Parlament és az alkotmánynapi látványosságok intarziába örökítésén. HEGEDŰS GYÖRGY Jan Kostwinski főtörzszászlós fiatal kora óta készít intarziákat Művészi élményanyagának egyik forrása: a lengyel katonák hétköznapjai Fotó: TÓTH LÁSZLÓ A múlt és a jelen vallatói A hazaszeretet csupán elvont fogalom, ha nem kötődik hozzá emberi érzés, tapasztalat és tartalom, ha a hazát, melyben élünk, nem ismerjük kellőképpen, s ezáltal nem érezzük a hétköznapokban is magunkénak. Ilyen gondolat jegyében a szűkebb pátria valós megismerésére vállalkozott egy kis katonaközösség 1979-ben, amikor Csorba Istvánná könyvtáros kezdeményezésére létrehozták Nyíregyházán a Damjanich János honismereti szakkört. A lehetőségeiket számbavéve nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy az alakulatnál szolgálatot teljesítő, és a honismereti mozgalom iránt érdeklődő sorkatonák, valamint hivatásos katonák közreműködésével megismerjék Nyíregyházát és Szabolcs-Szatmár megye múltját, történetét, az itt élő emberek életmódját. A kezdeményezés életképességét mi sem jelképezi jobban, mint Kovács Aladár századosnak, a honismereti szakkör egyik legaktívabb tagjának esete, ő mintegy 10 esztendeje került Nyíregyházára, előtte sosem élt itt. Mégis, mikor a szakkör tevékenységéről beszélgettünk, hivatásos helytörténészhez mérhető tárgyi tudással sorolta fel a megyével kapcsolatos ismereteket. Felidézte azokat a kirándulásokat, amelyeket a szakkör tagjaival tettek többek között Nyírbátorban, Tákoson, Kölcsey Ferenc falujában, Szatmárcsekén, Túristvándiban, ahol például még ma is üzemelő vízimalom található. Figyelemre méltó, hogy az eltelt három év alatt már összegyűlt egy kiállításra való régiség is a szakkör tagjainak lelkes közreműködésével. Sajnos, végleges kiállítóterem hiányában, az anyag egyelőre a laktanya könyvtárában látható. Ám így is érdekes és tanulságos beszélgetések alakulnak ki katonafiatalok és Csorba Istvánné között, amikor könyvkölcsönzés közben megnézik a régi szövőszéket, rokkát, az ízlésesen elrendezett cserépedényeket, a pusztai pásztorkodás eszközeit, s fellapozzák régi megyei újságok bekötött példányait. Külön fejezetet jelentett a szakkör életében az az időszak, amikor a csapatmúzeum részére — a megyei muzeológusok segítségével — összegyűjtötték a Damjanich János életét bemutató dokumentumok fotómásolatait. Ebből állandó kiállítást is rendeztek a csapatmúzeumban. Ezt az értékes dokumentumanyagot mindig bemutatják az újoncként bevonult sorkatonai fiataloknak, akikből a szakkör utánpótlása toborzódik. Jelenleg 45 tagja van a szakkörnek, s e létszámnak közel a fele az alakulatnál szolgáló hivatásos tisztekből, tiszthelyettesekből áll. Példamutató következetességgel, tervszerűen él és tevékenykedik a Damjanich János honismereti szakkör. Tevékenységük jelentős mértékben hozzájárult már eddig is ahhoz, hogy az itt szolgálatot teljesítő katonafiatalok — akár a megye szülöttei, akár más vidékről vonultak be — megismerjék a Nyírség múltját és jelenét, hazánk egy darabját. K. I. Egy régi szövőszék Aki kipróbálja: Kovács Aladár százados A szakkör új szerzeményeinek apróbb javításait is elvégzik Fotó: NÉMETI PÁLNÉ -