Néphadsereg, 1988. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-16 / 16. szám
Mozdulj az egészségedért! Kecskeméten élő barátom hívta fel a figyelmemet a városi kábeltelevízió programjában sugárzott riportra, amely arról tudósított, hogy az MN 2. Katonai Kórházban Mozdulj az egészségedért! elnevezéssel érdekes egészségvédelmi versenysorozatot rendeznek. Ennek létrejöttéről, céljáról, fogadtatásáról és eddigi eredményeiről érdeklődtem Csatainé Takács Marianna propaganda- és kultúrmunka-szervezőtől, valamint Kordé Katalin KISZ-titkártól. — Amatőr festővel, Mindszenti Lászlónéval találkoztam nemrégiben Kiskunfélegyházán, aki egyúttal a helyi vöröskereszt titkára — kezdte történetét Csatainé Takács Marianna. — Tőle tudtam meg, hogy a városban egyre népszerűbb a Sanitas Egészségnevelési Központ munkája, s ennek példáját máshol is lehetne követni. — Hazajövetele után már másnap megkeresett Marianna, és elmesélte, mit tudott meg az egészségnevelési központ munkájáról — folytatta Kordé Katalin. — Már aznap elkezdtünk gondolkodni azon, miképpen lehetne a korszerű egészségvédelmi szemléletet nálunk is meghonosítani. Hamarosan elkezdtük a program részletes kidolgozását is. Megelőzés Felvetődhet a kérdés, miért éppen a kórházi dolgozók körében népszerűsítik az egészségmegőrzés gondolatát? Erre a kérdésre érdemi választ dr. Polgár József ezredestől, a katonai kórház parancsnokától kaptunk. — Munkánk elsősorban gyógyító tevékenységet jelent, a korszerű egészségnevelés viszont elsősorban a betegségmegelőzést szolgálja. Éppen ezért fontos, hogy valamennyi dolgozónk, saját egészsége megóvásában is példát mutatva, törődjön az egészségmegőrzés ügyével. A KISZ-szervezet most készített egy felmérést, amelyből kitűnik többek között, hogy a 30 év alatti dolgozóink egyharmada rendszeresen dohányzik, és egy kézen is meg lehetett számolni azokat, akik szabadidejükben rendszeresen sportolnak. Célba talált tehát a Mozdulj az egészségedért! versenysorozat, amelyet 3—5 fős csapatok részvételére alapozva szerveztek meg. Ennek keretében futó-, illetve úszónapokat rendeznek, s egészségnevelési előadásokra is toborozzák az érdeklődőket. A versenyre 26 csapat nevezett be, s nyitottságára mi sem jellemzőbb, minthogy mindenki hozhat magával a sportnapokra pluszpontokért családtagot, ismerőst. Ugyancsak plusz pontok járnak azoknak, akik testmagasságukhoz arányos testsúlyt érnek el két hónap alatt, és vállalják, hogy legalább a verseny időtartama alatt nem gyújtanak rá. Az első futónapon száznyolcvanan álltak rajthoz, a kórházi úszónapon pedig száznegyvenen szálltak vízre”. A következő alkalommal ezek a számok már csaknem megkétszereződtek, s mindez jól érzékeltette, hogy népszerűvé lett ebben a kórházban a testedzés. Egyre több hallgatója van az ismeretterjesztő előadásoknak is, ahol első alkalommal a testi-lelki egészségvédelem időszerű kérdéseiről vott szó. Az autogén tréninggel egybekötött előadást dr. Nemessúri Mihály professzor, a Magyar Egészségvédők Sportegyesületének titkára tartotta. A következő alkalommal a gyógynövények hatásmechanizmusával ismerkedtek meg a résztvevők, s a rendezvényt gyógyteakóstolóval kötötték egybe. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd a harmadik előadást is, amelyen a reformkonyha, valamint a jógázás titkaiba avatják be az érdeklődőket. Az akciót színesíti az egészségvédelmi témájú plakátpályázat, máris sok érdekes, tartalmas pályamű készült el. A kéthónapos versenysorozat április 22-én nagyszabású záróvetélkedővel fejeződik be. Csatainé Takács Marianna és Kordé Katalin (jobbról), az egészségmegőrzési akció szervezői KÖNYVJELZŐ Az utóbbi időben megjelent sikerkönyvek közül a katonaolvasók számára különösen tanulságos olvasmány M. Szabó Miklós A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban című könyve. A Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában megjelent könyv szerzője elsőként vállalkozott arra, hogy — a levéltári forrásanyagokat, valamint a magánkézben levő hadműveleti naplókat gondosan áttanulmányozva — több mint háromszáz oldalas monográfiát írjon a volt magyar légierő második világháborút megelőző fejlesztéséről és a magyar repülők légi harcairól. A könyv terjedelmes része lényegében a kassai bombázástól az 1944 nyarán—őszén bekövetkezett katasztrofális vereségig mutatja be a magyar légierő történetének eseményeit. M. Szabó Miklós ezredes fiatal tisztként a TIT egri hadtudományi szakosztályában kezdett foglalkozni a légi háború elméleti kérdéseivel. Előadásai nagy érdeklődést váltottak ki, s amikor elöljárói is felfigyeltek rá, hamarosan a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára került. Földrajztanári diplomája mellé elvégezte az ELTE történelem szakát is, majd doktori disszertációt írt a légierő-fejlesztés gazdasági kérdéseiről. A további években is behatóan foglalkozott a Magyar Királyi Honvéd Légierő történetével, majd — a nagy forrásbázisra épülő — monográfiájával a múlt évben elnyerte a tudomány doktora címet is. Több mint két évtizedes munkája során nemcsak katonapedagógusként jeleskedett, hanem hadtörténészként is igen jelentős rangot vívott ki. A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban című könyve ékes bizonyíték arra, hogyan kell hozzáfogni napjainkban a történelem igaz feltárásához. A szerzőnek — amint bevezető tanulmányában írja — jelentős gondjai voltak a forráskutatáskor, hiszen a második világháború során a légierő-parancsnokság és a légierő vezérkarának iratai nagy többségében megsemmisültek. M. Szabó Miklós lankadatlan szorgalommal kereste a Hadtörténeti Levéltár különböző anyagai között a fennmaradt katonai iratokat, újságcikkeket, magánnaplókat, visszaemlékezéseket, és ezzel sikerült kitölteni a magyar légierő történetével kapcsolatos fehér foltok többségét. A bevezetőből megismerhetjük a Trianont követően kialakult helyzetet, a széles tömegekre is ható soviniszta propagandát, amely a valós sérelmeket felnagyítva — ezzel a feszítő politikai és társadalmi kérdéseket elfedve — eredményesen buzdított az elszakított területek visszaszerzéséért folytatott dacra. Ez természetesen az 1938 és 1945 közötti időszakra esik, a szerző azonban bemutatja azt az erőfeszítést is, amellyel a hadseregvezetés már a húszas évek végétől igyekezett lerakni egy majdani ütőképes légierő alapjait. A könyv jól szemlélteti a légierő fejlesztésével kapcsolatos elgondolásokat, azok folyamatos módosulását, valamint azt, hogy a tervek az anyagi-technikai és személyi feltételek hiányában nem valósulhattak meg. A megfelelő színvonalú ipari háttér, valamint a szakemberek hiánya lehetetlenné tette a revansista törekvésektől fűtött, eltúlzott tervek végrehajtását. A vágyálmok eredményezte kaotikus állapotok uralkodtak a magyar légierőnél is, amikor sor került a délvidéki bevonulásra, majd a Szovjetunió elleni háborúra. M. Szabó Miklós objektíven elemzi a magyar repülők légi harcait is. Jó érzékkel nyúl a közérdeklődés előterében álló olyan eseményekhez, mint a bácskai ejtőernyős-bevetés, a kassai bombázás, a kormányzóhelyettes repülőbalesete. Óvakodik attól, hogy túlzottan belebonyolódjék ezek tárgyalásába, ugyanakkor meggyőzően, h a történelmi tényekhez ragaszkodva, a mendemondákkal és hamis mítosokkal leszámolva mutatja be az eseményeket. A könyv részletesen kitér a Magyarország ellen 1944 nyarán-őszén végrehajtott, a lafkosság körében is nagy áldázatokkal járó amerikai—angol légitámadásokra, s az ellenük folyó magyar légvédelmi tevékenységre. Rámutat azokra a tényezőkre, amelyek a harcban részt vevő magyar vadászrepülők tetteit motiválták. A Zrínyi Katonai Kiadó hézagpótló könyve méltán váltott ki nagy érdeklődést a katonaolvasók körében is. K. L. Kassától a katasztrófáig Példaadás A rendhagyó kezdeményezés a tervek szerint ezzel nem ér véget," ha igény mutatkozik rá, később — más tartalommal, megújult formában — ismét megrendezik a kórház dolgozói részére. A verseny fő védnökei — a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet — anyagi támogatással is hozzájárult a sorozat sikeréhez, s a résztvevők között ott találhatjuk az élelmezési szolgálat II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigádjának tagjait ugyanúgy, mint az orvosokat és az ápolónőket. E nagyszerű kezdeményezést dr. Megyesi Tibor belgyógyász alorvos így sommázta: — Abban bízunk, hogy kezdeményezésünk egyre több követőre talál, és nem csupán a kórházi dolgozók, hanem a város lakói között is. Azt szeretnénk, hogy jelszavunkat megfogadva, egyre többen „mozduljanak” az egészség megőrzéséért. KATONA M. ISTVÁN Fotó: SZŰCS SÁNDOR .................................. . . Dr. Megyesi Tibor belgyógyász is Nagy sikere volt a gyógyteakóstolónak Futóverseny közel négyszáz résztvevővel a programsorozat lelkes résztve Látogatási kérdőjelekkel A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán a honvédkollégiumok elsőéves növendékei is megtekintették a katonai esküt. Ez csupán egy egész napos program része volt, hiszen alapvetően a főiskolával ismerkedni jöttek Szentendrére. Vendéglátóként Kisfalvi László őrnagy, a politikai osztály főinstruktora köszöntötte az egyenruhás diákokat. Régi fegyverekből álló gyűjtemény, a főiskola művelődési otthona, elhelyezési körlet, valamint néhány harcjármű, harckocsi és tüzérségi eszköz szerepelt a programban. Úgy tűnt, ez nem több, mint amit egy úttörőcsapat részére honvédelmi napokon szoktak bemutatni. A látogatók azonban ezúttal honvédkollégisták voltak! — A megállapítással egyetértek — ismerte el Kisfalvi őrnagy is —, de úgy vélem, az elsőéves növendékek rég szére szükségtelen lenne többet mutatnunk. Számukra minden új és érdekes. Ráadásul, amikorra érettségiznek, ezek az élmények már elhalványulnak, és nem befolyásolják döntően a főiskai szakválasztást. Egyébként jönnek hozzánk harmadikos és negyedikes kollégisták is, velük természetesen már úgy foglalkozunk, mint jövendő hallgatóinkkal. Ezen túl néhány kollégiummal közvetlen kapcsolatot is tartunk, s oda gyakran elmegyünk mi is. A növendékek kisebb csoportokban, egy-egy főiskolás gondjaira bízva ismerkedtek a látnivalókkal. A hallgatók maguk is elsőévesek lévén, jól emlékezhettek a hasonló látogatásokra. — Talán több lényeget, az oktatási feltételeket, az itt folyó munkát, a követelményeket kellene megmutatnunk — vélekedett egyikük. — Lényegében mi is úgy jöttünk a főiskolára, hogy igazából nem tudtuk, mire vállalkozunk. — Ezek a főiskolai látogatások lassan már hagyománynyá válnak, és kialakul bevált rendszerük is — szólt hozzá Szeglet Jenő alezredes, a Honvédelmi Minisztérium kollégiumi osztályának helyettes vezetője. — Minden évfolyamot más és más tanintézet lát vendégül, az érettségi előtt álló kollégisták pedig már a kialakult elképzelésüknek megfelelő főiskolára mehetnek el. Az igazsághoz tartozik, hogy valamennyi katonai főiskola patronál néhány kollégiumot, s jövendő hallgatóikat alapvetően onnét igyekeznek megnyerni. Mindamellett elképzelhetőnek tartok egy egészséges rivalizálást, hiszen érdekük, hogy minél több és jobb képességű pályázó között válogathassanak. HÁRSASI ISTVÁN Fotó: SZ. S. és MADARAS LÁSZLÓ NÉPHADSEREG