Néphadsereg, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 1. szám

MIT VÁR 1989-TŐL? Növekvő népgazdasági jövedelmet Dr. Fekete Mihály ezredes, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője áthelyezése előtt a Magyar Néphadsereg Pénzügyi Szolgálatfőnökségének osztályvezetőjeként dolgozott. Többek között az ő nevéhez is kapcsolódik a bérszámfejtés néphadseregi rendszerének megvalósítása. — Katomként, egyszersmind a központi bankban tevékenykedő szakemberként mit vár 1989-től? — Elsősorban az eladósodási folyamat lassulását várom az új esztendőtől. E folyamatnak az életszínvonal csökkenését okozó hatása ismert. Mint ahogyan az is, hogy 1988-ban is kevés jövedelem képződött a magyar népgazdaságban, és — többek között emiatt — a védelemre fordítható költségvetési összegeket csökkenteni kellett. A honvédelmi miniszter nyilatkozataiból nyilvánvaló, hogy a néphadsereg sokirányú kötelezettségeinek teljesítésére teljes mértékig nem elegendő ez az összeg. Közel kerültünk ahhoz a határhoz, amely már a külső és belső biztonság megőrzését veszélyezteti. Az adósságállomány csökkentését, illetve az ország fizetőképességének megtartását tehát nem a költségvetési tétel újabb csökkentésétől várom, hanem elsősorban a népgazdasági jövedelmek növekedésétől. A Magyar Néphadsereg lényegében két pénzintézettel, az MNB- vel és az OTP-vel áll pénzügyi kapcsolatban. Lehetségesnek tartja a kapcsolatok kiszélesítését? Az önök főosztálya tud-e ebben segíteni? — A mi feladatunk elsősorban a költségvetési gazdálkodással öszszefüggő banki számlák vezetése. Az OTF-vel ott alakult ki kapcsolat, ahol például a kisegítő gazdaságok, a kft, a csoportos életbiztosítás számláinak kezelése szükséges. A kapcsolatok körének kiszélesítése, más bankokkal való kapcsolat kiépítése csak a megfelelő titokvédelem mellett lehetséges. Ezért már korábban is felvetődött egy olyan speciális pénzintézet létrehozása, amely az egész védelem banki ügyeit intézné. Erre azonban csak a távolabbi jövőben lesz reális lehetőség. — Az alakulatok a jelenlegi néphadseregszabályozás alapján vásárolhatnak értékpapírokat, erre azonban kevés példa van. Indokolt-e a tartózkodás? — A betétek kamatainál az értékpapírok jövedelmezősége elvileg előnyösebb. A betéti kamat azonban biztos pénz, míg az utóbbiban benne rejlik a kockázat, tehát a befektetett pénz elvesztésének veszélye is. Ha lenne egy speciális bankunk, amely menedzselné az ilyen jellegű vállalkozásokat, a kockázat is kisebb lenne. A néphadsereg ugyanis ez esetben mint főrészvényes felügyelhetné a befektetett összegek megfelelő felhasználását. — A hadsereg mindig fizetőképes megrendelő volt. Költségvetésének mérséklése ellenére is megmarad megbízhatósága? — Fizetőképességéhez továbbra sem fértiét kétség, hiszen csak a meglevő költségvetésének arányában tud megrendelni például haditechnikai eszközöket. Kijelenthetem, néphadseregi számla ki nem egyenlítés miatt egyetlen polgári gazdálkodó szervezet sem került nehéz pénzügyi helyzetbe. A néphadsereg költségvetéséből különböző szintekre lebontva határozzák meg a helyi költségvetési összegeket. Ezeken a szinteken külön-külön tartalékokat képeznek, amelyeket nehéz mobilizálni. Ezen a helyzeten változtathatna, ha lenne olyan szervezet, amely egy kézben fogná össze a teljes anyagipénzügyi folyamatot. A néphadsereg alaprendeltetéséből adódó feladatokra ettől persze nem jutna több pénz, ám növelné a gazdálkodás hatékonyságát. Elvszerű vitákat és döntéseket Sipos Géza ezredest, az MN Politikai Főcsoportfőnökség agitációs és propagandacsoportfőnökét, főcsoportfőnök-helyettest a reggel nyolcórai telefon már tárgyalás közben éri. Szinte adódik a kérdés, mikor kezdődik a napja? — Általában negyed nyolckor. Ezt részben a szükség indokolja — bőven akad tennivalóm —, másrészt a családom még Tatán lakik, így most kissé otthonom is a hivatal. — Ők hogyan fogadták a kinevezését, s mindazt, ami ezzel jár, beleértve a fővárosba költözést? — Feleségem egyik szeme sír, a másik nevet, ugyanis nagyon jó munkahelye volt Negyedikes, középiskolás lányom azonnal felfogta, milyen lehetőségeket nyújthat a továbbtanulásban Budapest. És örült általános iskolás fiam is, aki abban bízik, hogy itt a sportolásnak még tágabb tere nyílik. — Ön mit vár az idei esztendőtől? — Bizonyára ismeri a mondást, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Nos, arra számítok, hogy életemnek egyik legnehezebb időszaka következik 1989-ben. Számomra tovább növekedtek a követelmények, s ezeknek nem lesz könnyű megfelelni. De nem szívesen beszélek magamról, hiszen ez a feladat, amivel megbíztak, kifejezetten csapatmunka, kollektív tevékenységet, közös erőfeszítést kíván. Néphadseregünk szellemi, politikai életének megújítása valamennyiünktől igen tervszerű, céltudatos és következetes munkát igényel. — Lesz-e valamilyen változás a módszerekben? — Feltétlenül. Igen korrekt, elvszerű, előremutató vitákra számítok, és hasonló döntéseket várok. A hadsereg, de az ország jövőjét is csak ilyen szellemben lehet formálni, alakítani, ez az alapja az előrelépésnek. Meggyőződésem, hogy a legszélesebb közvélemény is el fogja ismerni ez irányú erőfeszítéseinket, tudva azt, hogy az igazi demokrácia egyik legalapvetőb feltétele a belső rend és biztonság. Építkezni csak szilárd alapokra lehet. A változások sorában említem az önvizsgálatot is. Elengedhetetlennek tartom, hogy időnként számot adjunk magunknak arról is, miben tévedtünk, mi az, amiben módosítani kell. A politika napjainkban olyan színtere életünknek, amely mind kevésbé tűri a tévutakat, a hibás lépéseket, s ez erőteljesen igaz a hadsereg belső életére. — Egy ideje mind gyakrabban kerül szóba, hogy meg kell őrizni a hadsereg intaktságát. Mit ért ön ezen? — Sokatmondó ez a kifejezés, de nem szívesen használom. Ha mégis, akkor én a hadsereg politikai egységének fenntartását és erősítését értem ez alatt Azt, hogy a hadseregen belül az alapvető kérdésekben teljesnek kell lennie az egyetértésnek. Mindez nem zárja ki, hogy részkérdésekben igenis legyenek vitáink, hiszen ezek előrevivői az átalakulásnak, a korszerűsítésnek. Mindez azonban csakis az egység, a rend talaján állva valósulhat meg. — Köszönöm a beszélgetést. — Én is szeretném megköszönni, hogy kíváncsiak voltak a véleményemre, és engedje meg, hogy talán kissé szokatlanul, de ezúton kívánjak boldog, békés új esztendőt mindazoknak, akik politikai életünkben végeznek fontos és felelősségteljes munkát. NoUtabl), őszintébb tájékoztatást A honvédelem — így a Magyar Néphadsereg is — mindinkább a közvélemény érdeklődésének homlokterébe kerül. Az ezekről szóló tájékoztatások mind nyíltabbak és őszintébbek. Vajon mi várható e téren a jövőben ? Kérdéseinkre Négyökry János alezredes, a Magyar Néphadsereg katonai főcenzorának helyettese válaszol. — Hosszú éveken át, különböző beosztásaimban mindig azt az elvet képviseltem, hogy a honvédelem és a hadsereg kérdéseiről a sajtót — és ezáltal a közvéleményt — időben, reálisan, de megfelelő differenciáltsággal és megfelelő mélységben kell tájékoztatni. Eközben gondosan ügyelni kell arra, hogy ne sértsük meg hadseregünk és szövetségeseink alapvető védelmi érdekeit. Erről a Honvédelmi Minisztériumban néhány főállású, a csapatoknál, intézeteknél pedig számos „mellékfoglalkozású” megbízott katonai cenzor gondoskodik. A szakmai továbbképzéseken mindig arra biztatom kollégáimat, hogy a sajtó munkatársaival — és különösen a honvédelmi tudósítókkal — szorosan együttműködve végezzék munkájukat, ajánlják föl segítségüket. A legnagyobb jó szándék ellenére is előfordulhat ugyanis, hogy a cikkek szerzői nem tudják megítélni bizonyos katonai adatok jelentőségét, fontosságát. Úgy érzem, ez az együttműködés mintaszerű és problémamentes, és bízom benne, hogy az marad nemcsak 1989-ben, hanem a következő években is. A magunk részéről azon leszünk, hogy naprakészen figyelemmel kísérjük a politikai, az állami és a katonai vezetés döntéseit, és ezek szellemében a jövőben is rugalmasan, a sajtó munkáját és a tájékoztatást segítve óvjuk alapvető titkainkat. A hírek szerint rövidesen új cenzori intézkedés lát napvilágot. Mennyiben különbözik majd ez a régitől, és mennyiben könnyíti meg a tájékoztatást? — A minisztérium terve alapján a vezérkari főnök az év elejétől új intézkedésben szabályozza a katonai cenzúra működését, a katonai cenzorok feladatát, a katonai adatok nyilvánosságra hozatalát megelőző ellenőrzésekben. Ezzel egyidejűleg a katonai főcenzor kiad egy úgynevezett módszertani kézikönyvet a cenzorok munkájának megkönnyítésére, és tervezzük egy, a szerkesztőségek számára készülő kézikönyv kiadását is. Ez utóbbi egyrészt eligazítást nyújt a tömegkommunikációban dolgozóknak az együttműködési kérdésekben, másrészt számos ajánlást ad katonai témájú, honvédelmi tárgyú anyagok megírására, feldolgozására a polgári sajtóban. Mindezzel alapvető célunk, hogy a legteljesebb mértékben elősegítsük a közvélemény tájékoztatását minden olyan kérdésben, amely összefügg a hadsereggel, a honvédelmi politikával, úgy, hogy ugyanakkor biztosítsuk a valós titkok védelmét. — Mit vár 1989-től? — Bízom abban, hogy minél jobban és minél előbb képesek leszünk megoldani helyi gondjainkat, mert ez szorosan összefügg hazánk további sorsával, magunk és gyermekeink jövőbeni boldogulásával. Ha mindehhez elegendő erő és egészség is párosul, akkor ön egy elégedett hivatásos katonára és cenzorra fog találni bennem. Írta: M. TÓTH GYÖRGY ZILAHY TAMÁS Fotó: ALBERT ANIKÓ BORBÉLY TIBOR TÓTH LÁSZLÓ „Eseménymentesít, de eseménydús kiképzést Vadászrepülőink általában a magasból szemlélik földi dolgainkat, de az év vége, az év eleje számukra is a földi számvetés és tervezés időszaka. Egyik vadászrepülő-alakulatunk parancsnokához, Balogh Imre alezredeshez is bekopogtattunk kérdésünkkel. Biztos vagyok benne, hogy előírt feladatainkat 1989-ben is képesek leszünk maradéktalanul végrehajtani. A közismert gazdasági nehézségek ellenére kiképzésünk színvonala eddig sem csökkent, és ebből ezután sem engedhetünk, hiszen ez alaprendeltetésünk ellátását veszélyeztetné. A nehézségeket mi is érezzük, és valamennyien azon vagyunk, hogy szolgálati és munkakörülményeink ne romoljanak. Alegységünk tagjai valamennyien magukénak érzik nemcsak a harci technikát és felszerelést, de az épületeket, közvetlen környezetüket, és mindezért sokat tesznek, ha kell, a két kezükkel is. Terveink? Az idén is szeretnénk elérni az Élenjáró címet. És természetesen repülőeseménymentes, de eseménydús új esztendőt várok. A múlt évben egyre erőteljesebbé vált a lakosság tiltakozása a kiképzés zaja miatt. Lesz-e valami változás ezen a téren? — A mi hivatásunk teljesítése — a világon mindenütt így van — zajjal jár. Ellene csupán két dolgot tehetünk. Az első: lehetőségeinkhez képest csökkentjük e környezeti ártalmat, s ennek érdekében még a múlt esztendőben átdolgoztuk a repülőtér rendjét, és módosítottunk a magassághatárokon. A másik: megfelelő "kapcsolatot, személyeskontaktust alakítunk ki a tanácsi szervekkel, a képviselőkkel és a polgári lakossággal, hogy megismerjenek bennünket, ismerjék feladatainkat, és legyenek tisztában azzal, hogy mi mindent megteszünk a „békés egymás mellett élés” érdekében. Ezért is bízom benne, hogy hamarosan elülnek a disszonáns felhangok, amelyek nemcsak bennünket, hanem általában akatonákat érintik, s amely előtt néha értetlenül állunk. Ez a törekvés azonban ösztönöz is minket arra, hogy szolgálatunkat hibátlanul lássuk el, és sem magatartásunkban, sem közösségi vagy magánéletünkben senki ne találhassonkifogásolnivalót. Mindez hivatásunk gyakorlásának alapvető feltétele is, hiszen ez a gárda sok mindenről hajlandó lemondani azért, hogy repülhessen. — Tudom, a repülőhajózók életében nagyon fontos a családi háttér, ezért megkérdem, egyéni életében mit vár az új esztendőtől? — Igen, számunkra az otthon békéje és nyugalma meghatározó jelentőségű. —Hogy egy háromgyerekes apa mit memélhet? Bízom benne, hogy lányaim — az egyik főiskolás, a másik középiskolás — idén is jól tanulnak, s a nagyobbik talán éppen ez évben találja meg az „igazit”. Négy és fél éves kisfiam pedig tovább folytatja eddigi repülős pályáját. — Ilyen korán kezdte? — Igen, már több ízben kifejtette anyjának is, hogynem orvos, hanem — mint mondta — „repülős” akar lenni. Tavaly már egy vitorlázógép szárnyára is ráült, s hidegvérét bizonyítandó, még elmaradhatatlan cumiját sem vette ki a szájából...