Néphadsereg, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 1. szám

MIT VÁR 1989-TŐL? Növekvő népgazdasági jövedelmet Dr. Fekete Mihály ezredes, a Ma­gyar Nemzeti Bank főosztályveze­tője áthelyezése előtt a Magyar Néphadsereg Pénzügyi Szolgálatfő­nökségének osztályvezetőjeként dol­gozott. Többek között az ő nevéhez is kapcsolódik a bérszámfejtés nép­hadsereg­i rendszerének megvalósí­tása. — Katomként, egyszersmind a központi bankban tevékenykedő szakemberként mit vár 1989-től? — Elsősorban az eladósodási fo­lyamat lassulását várom az új esz­tendőtől. E folyamatnak az élet­színvonal csökkenését okozó hatása ismert. Mint ahogyan az is, hogy 1988-ban is kevés jövedelem kép­ződött a magyar népgazdaságban, és — többek között emiatt — a védelemre fordítható költségveté­si összegeket csökkenteni kellett. A honvédelmi miniszter nyilatkozatai­ból nyilvánvaló, hogy a néphadse­reg sokirányú kötelezettségeinek teljesítésére teljes mértékig nem elegendő ez az összeg. Közel kerül­tünk ahhoz a határhoz, amely már a külső és belső biztonság megőrzé­sét veszélyezteti. Az adósságállo­mány csökkentését, illetve az or­szág fizetőképességének megtartását tehát nem a költségvetési tétel újabb csökkentésétől várom, hanem elsősorban a népgazdasági jövedel­mek növekedésétől.­­ A Magyar Néphadsereg lénye­gében két pénzintézettel, az MNB- vel és az OTP-vel áll pénzügyi kapcsolatban. Lehetségesnek tartja a kapcsolatok kiszélesítését? Az önök főosztálya tud-e ebben segíte­ni? — A mi feladatunk elsősorban a költségvetési gazdálkodással ösz­­szefüggő banki számlák vezetése. Az OTF-vel ott alakult ki kapcso­lat, ahol például a kisegítő gazda­ságok, a kft, a csoportos életbizto­sítás számláinak kezelése szükséges. A kapcsolatok körének kiszélesítése, más bankokkal való kapcsolat ki­építése csak a megfelelő titokvéde­lem mellett lehetséges. Ezért már korábban is felvetődött egy olyan speciális pénzintézet létrehozása, amely az egész védelem banki ügyeit intézné. Erre azonban csak a távolabbi jövőben lesz reális le­hetőség. — Az alakulatok a jelenlegi nép­hadsereg­­szabályozás alapján vá­sárolhatnak értékpapírokat, erre azonban kevés példa van. Indo­kolt-e a tartózkodás? — A betétek kamatainál az ér­tékpapírok jövedelmezősége elvileg előnyösebb. A betéti kamat azon­ban biztos pénz, míg az utóbbiban benne rejlik a kockázat, tehát a befektetett pénz elvesztésének ve­szélye is. Ha lenne egy speciális bankunk, amely menedzselné az ilyen jellegű vállalkozásokat, a kockázat is kisebb lenne. A nép­­hadsereg ugyanis ez esetben mint főrészvényes felügyelhetné a befek­tetett összegek megfelelő felhaszná­lását. — A hadsereg mindig fizetőképes megrendelő volt. Költségvetésének mérséklése ellenére is megmarad megbízhatósága? — Fizetőképességéhez továbbra sem fértiét kétség, hiszen csak a meglevő költségvetésének arányá­ban tud megrendelni például hadi­­technikai eszközöket. Kijelenthe­tem, néphadseregi számla ki nem egyenlítés miatt egyetlen polgári gazdálkodó szervezet sem került nehéz pénzügyi helyzetbe. A néphadsereg költségvetéséből különböző szintekre lebontva ha­tározzák meg a helyi költségvetési összegeket. Ezeken a szinteken kü­­lön-külön tartalékokat képeznek, amelyeket nehéz mobilizálni. Ezen a helyzeten változtathatna, ha len­ne olyan szervezet, amely egy kéz­ben fogná össze a teljes anyagi­pénzügyi folyamatot. A néphadsereg alaprendeltetéséből adódó felada­tokra ettől persze nem jutna több pénz, ám növelné a gazdálkodás hatékonyságát. Elvszerű vitákat és döntéseket Sipos Géza ezredest, az MN Poli­tikai Főcsoportfőnökség agitációs és propaganda­csoportfőnökét, főcso­portfőnök-helyettest a reggel nyolc­órai telefon már tárgyalás közben éri. Szinte adódik a kérdés, mikor kezdődik a napja? — Általában negyed nyolckor. Ezt részben a szükség indokolja — bőven akad tennivalóm —, más­részt a családom még Tatán lakik, így most kissé otthonom is a hi­vatal. — Ők hogyan fogadták a kineve­zését, s mindazt, ami ezzel jár, be­leértve a fővárosba költözést? — Feleségem egyik szeme sír, a másik nevet, ugyanis nagyon jó munkahelye volt Negyedikes, kö­zépiskolás lányom azonnal felfogta, milyen lehetőségeket nyújthat a továbbtanulásban Budapest. És örült általános iskolás fiam is, aki abban bízik, hogy itt a sportolás­nak még tágabb tere nyílik. — Ön mit vár az idei esztendő­től? — Bizonyára ismeri a mondást, hogy mindenki a maga szerencséjé­nek kovácsa. Nos, arra számítok, hogy életemnek egyik legnehezebb időszaka következik 1989-ben. Szá­momra tovább növekedtek a köve­telmények, s ezeknek nem lesz könnyű megfelelni. De nem szí­vesen beszélek magamról, hiszen ez a feladat, amivel megbíztak, ki­fejezetten csapatmunka, kollektív tevékenységet, közös erőfeszítést kí­ván. Néphadseregünk szellemi, po­litikai életének megújítása vala­mennyiünktől igen tervszerű, céltu­datos és következetes munkát igé­nyel. — Lesz-e valamilyen változás a módszerekben? — Feltétlenül. Igen korrekt, elv­szerű, előremutató vitákra számí­tok, és hasonló döntéseket várok. A hadsereg, de az ország jövőjét is csak ilyen szellemben lehet for­málni, alakítani, ez az alapja az előrelépésnek. Meggyőződésem, hogy a legszélesebb közvélemény is el fogja ismerni ez irányú erőfeszí­téseinket, tudva azt, hogy az igazi demokrácia egyik legalapvetőb fel­tétele a belső rend és biztonság. Építkezni csak szilárd alapokra lehet. A változások sorában említem az önvizsgálatot is. Elengedhetetlennek tartom, hogy időnként számot ad­junk magunknak arról is, miben tévedtünk, mi az, amiben módosí­tani kell. A politika napjainkban olyan színtere életünknek, amely mind kevésbé tűri a tévutakat, a hibás lépéseket, s ez erőteljesen igaz a hadsereg belső életére. — Egy ideje mind gyakrabban kerül szóba, hogy meg kell őrizni a hadsereg intaktságát. Mit ért ön ezen? — Sokatmondó ez a kifejezés, de nem szívesen használom. Ha még­is, akkor én a hadsereg politikai egységének fenntartását és erősíté­sét értem ez alatt Azt, hogy a hadseregen belül az alapvető kér­désekben teljesnek kell lennie az egyetértésnek. Mindez nem zárja ki, hogy részkérdésekben igenis legye­nek vitáink, hiszen ezek előrevivői az átalakulásnak, a korszerűsítés­nek. Mindez azonban csakis az egység, a rend talaján állva való­sulhat meg. — Köszönöm a beszélgetést. — Én is szeretném megköszönni, hogy kíváncsiak voltak a vélemé­nyemre, és engedje meg, hogy ta­lán kissé szokatlanul, de ezúton kí­vánjak boldog, békés új esztendőt mindazoknak, akik politikai éle­tünkben végeznek fontos és felelős­ségteljes munkát. NoUtabl), őszintébb tájékoztatást A honvédelem — így a Magyar Néphadsereg is — mindinkább a közvélemény érdeklődésének hom­lokterébe kerül. Az ezekről szóló tájékoztatások mind nyíltabbak és őszintébbek. Vajon mi várható e téren a jövőben ? Kérdéseinkre Négyökry János alezredes, a Ma­gyar Néphadsereg katonai főcenzo­rának helyettese válaszol. — Hosszú éveken át, különböző beosztásaimban mindig azt az el­vet képviseltem, hogy a honvéde­lem és a hadsereg kérdéseiről a sajtót — és ezáltal a közvéleményt — időben, reálisan, de megfelelő differenciáltsággal és megfelelő mélységben kell tájékoztatni. Eköz­ben gondosan ügyelni kell arra, hogy ne sértsük meg hadseregünk és szövetségeseink alapvető védel­mi érdekeit. Erről a Honvédelmi Minisztériumban néhány főállású, a csapatoknál, intézeteknél pedig számos „mellékfoglalkozású” meg­bízott katonai cenzor gondoskodik. A szakmai továbbképzéseken mindig arra biztatom kollégáimat, hogy a sajtó munkatársaival — és különösen a honvédelmi tudósítók­kal — szorosan együttműködve vé­gezzék munkájukat, ajánlják föl se­gítségüket. A legnagyobb jó szán­dék ellenére is előfordulhat ugyan­is, hogy a cikkek szerzői nem tud­ják megítélni bizonyos katonai ada­tok jelentőségét, fontosságát. Úgy érzem, ez az együttműködés minta­szerű és problémamentes, és bízom benne, hogy az marad nemcsak 1989-ben, hanem a következő évek­ben is. A magunk részéről azon leszünk, hogy naprakészen figyelemmel kí­sérjük a politikai, az állami és a katonai vezetés döntéseit, és ezek szellemében a jövőben is rugalma­san, a sajtó munkáját és a tájékoz­tatást segítve óvjuk alapvető tit­kainkat.­­ A hírek szerint rövidesen új cenzori intézkedés­ lát napvilágot. Mennyiben különbözik majd ez a régitől, és mennyiben könnyíti meg a tájékoztatást? — A minisztérium terve alapján a vezérkari főnök az év elejétől új intézkedésben szabályozza a ka­tonai cenzúra működését, a kato­nai cenzorok feladatát, a katonai adatok nyilvánosságra hozatalát megelőző ellenőrzésekben. Ezzel egyidejűleg a katonai főcenzor ki­ad egy úgynevezett módszertani kézikönyvet a cenzorok munkájá­nak megkönnyítésére, és tervezzük egy, a szerkesztőségek számára ké­szülő kézikönyv kiadását is. Ez utóbbi egyrészt eligazítást nyújt a tömegkommunikációban dolgozók­nak az együttműködési kérdések­ben, másrészt számos ajánlást ad katonai témájú, honvédelmi tárgyú anyagok megírására, feldolgozásá­ra a polgári sajtóban. Mindezzel alapvető célunk, hogy a legteljesebb mértékben elősegít­sük a közvélemény tájékoztatását minden olyan kérdésben, amely összefügg a hadsereggel, a honvé­delmi politikával, úgy, hogy ugyan­akkor biztosítsuk a valós titkok vé­delmét. — Mit vár 1989-től? — Bízom abban, hogy minél job­ban és minél előbb képesek le­szünk megoldani helyi gondjainkat, mert ez szorosan összefügg hazánk további sorsával, magunk és gyer­mekeink jövőbeni boldogulásával. Ha mindehhez elegendő erő és egészség is párosul, akkor ön egy elégedett hivatásos katonára és cen­zorra fog találni bennem. Írta: M. TÓTH GYÖRGY ZILAHY TAMÁS Fotó: ALBERT ANIKÓ BORBÉLY TIBOR TÓTH LÁSZLÓ „Eseménymentesít, de eseménydús kiképzést Vadászrepülőink általában a ma­gasból szemlélik földi dolgainkat, de az év vége, az év eleje számuk­ra is a földi számvetés és tervezés időszaka. Egyik vadászrepülő-ala­­kulatunk parancsnokához, Balogh Imre alezredeshez is bekopogtat­tunk kérdésünkkel.­­ Biztos vagyok benne, hogy előírt feladatainkat 1989-ben is ké­pesek leszünk maradéktalanul vég­rehajtani. A közismert gazdasági nehézségek ellenére kiképzésünk színvonala eddig sem csökkent, és ebből ezután sem engedhetünk, hi­szen ez alaprendeltetésünk ellátá­sát veszélyeztetné. A nehézségeket mi is érezzük, és valamennyien azon vagyunk, hogy szolgálati és munkakörülményeink ne romoljanak. Alegységünk tagjai valamennyien magukénak érzik nemcsak a harci technikát és fel­szerelést, de az épületeket, közvet­len környezetüket, és mindezért so­kat tesznek, ha kell, a két kezük­kel is. Terveink? Az idén is sze­retnénk elérni az Élenjáró címet. És természetesen repülőesemény­­mentes, de eseménydús új eszten­dőt várok.­­ A múlt évben egyre erőtelje­sebbé vált a lakosság tiltakozása a kiképzés zaja miatt. Lesz-e valami változás ezen a téren? — A mi hivatásunk teljesítése — a világon mindenütt így van — zajjal jár. Ellene csupán két dolgot tehetünk. Az első: lehetőségeinkhez képest csökkentjük e környezeti ártalmat, s ennek érdekében még a múlt esztendőben átdolgoztuk a repülőtér rendjét, és módosítottunk a magassághatárokon. A másik: megfelelő "kapcsolatot, személyes­­kontaktust alakítunk ki a tanácsi szervekkel, a képviselőkkel és a polgári lakossággal, hogy megis­merjenek bennünket, ismerjék fel­adatainkat, és legyenek tisztában azzal, hogy mi mindent megteszünk a „békés egymás mellett élés” ér­dekében. Ezért is bízom benne, hogy ha­marosan elülnek a disszonáns fel­hangok, amelyek nemcsak bennün­ket, hanem általában a­­katonákat érintik, s amely előtt néha értetle­nül állunk. Ez a törekvés azonban ösztönöz is minket arra, hogy szol­gálatunkat hibátlanul lássuk el, és sem magatartásunkban, sem közös­ségi vagy magánéletünkben senki ne találhasson­­kifogásolnivalót. Mindez hivatásunk gyakorlásának alapvető feltétele is, hiszen ez a gárda sok mindenről hajlandó le­mondani azért, hogy repülhessen. — Tudom, a repülőhajózók életé­ben nagyon fontos a családi háttér, ezért megkérdem, egyéni életében mit vár az új esztendőtől? — Igen, számunkra az otthon bé­kéje és nyugalma meghatározó je­lentőségű. —Hogy egy háromgyerekes apa mit m­emélhet? Bízom benne, hogy lányaim — az egyik főiskolás, a másik középiskolás — idén is jól tanulnak, s a nagyobbik talán ép­pen ez évben találja meg az „iga­zit”. Négy és fél éves kisfiam pedig tovább folytatja eddigi repülős pá­lyáját. — Ilyen korán kezdte? — Igen, már több ízben kifejtette anyjának is, hogy­­nem orvos, ha­nem — mint mondta — „repülős” akar lenni. Tavaly már egy vitor­lázógép szárnyára is ráült, s hideg­vérét bizonyítandó, még elmarad­hatatlan cumiját sem vette ki a szájából...

Next