Népi Egység, 1945. augusztus (2. évfolyam, 169-193. szám)

1945-08-01 / 169. szám

Szerda, 1045 augusztus­­. Népi Egység Szláv román magyar sorsközösség szelleme hatotta át a segesvári Petőff-i­nnepségestet Ezredremenő lemeg áldozott kegyelettel a szabadság költője emlékének (Segesvár, a Nép­ Egység kiküldött munkatársától.) Ünnepi szint öltött az ódon küküllőparti városba. A júliusi nap meleg sugarai élesen, tűznek vissza a hí­res segesvári óratorony színes cserépte­­tőzetén. A toronyablakokból román és a szövetséges nemzetek zászlóit lengeti a langyos júliusi szellő, míg az orajáték fe­dett hatalmas sarló-kalapácsos Vörös Csil­lagot simogat a napsugár. A Magyar Népi Szövetség segesvári székházának boltívei alatt lázas munka folyik. Itt­ ütötte fel „főhadiszállását” Szentimrei Jenő, az ismert nevű demokrata író, a segesvári ünnepségek központi ren­dezője. Kerékpáros ifjak érkeznek, jelen­téseket hoznak és visznek az ünnepségek különböző helyeiről, óraműpontossággal folynak a díszítési és rendezési munkála­tok. A sporttelep már zászló- és virágdísz­ben várja az ünnepség résztvevőit. A vá­rosháza nagytermét külön az ünnepségek céljaira alakították át. A fejéregyházi sí­kon befejeződtek a rendezési munkála­tok... Csöng a távbeszélő. Hatóságok, a testvérszervezetek és magánosok érdek­lődnek. Török Aladár, a MNSZ nagykü­­küllő megyei szervezetének tettrekész el­nöke irányítja az elszállásolási és az el­látás nehéz munkálatait. A szomszédos épületben, külön az ünnepségekre bérelt­­üzlethelyiségben, a lakás és az ebédkiuta­­lások folynak. A Magyar Népi Szövetség központja és a segesvári szervezet erőt­­megfeszítő munkát végez, hogy a szállí­tási, ellátási és egyéb nehézségeket le­­küzdhesse. Egymásután érkeznek a vi­déki kiküldöttek., A MNSZ brassó megyei és brassói tagozata közel 140 kiküldöttel, énekessel és ifjúval vesz részt az ünnep­ségeken. Nagyszeben, Fogaras, Nagy­­enyed, Háromszék, Marostorda, Medgyes, Alsórákos, és a többi erdélyi város ki­­sebb-nagyobb számú kiküldöttei képvisel­tetik magukat. Ismét együtt a régi dalosokkal A Csillag kávéház nagytermében az ünnepségeken szereplő énekkarok karna­gyai és vezetői gyülekeznek. Itt találkoz­nak a fasiszta uralom alatt némaságra ítélt és a hírhedt bécsi döntés folytán egy­mástól elszakított dalegyletek. Újabb és újabb csoportok tűnnek fel a srági Bajor utca kígyózó távlatában. Szín­­pompás székely nemzeti viseletben vonul fel a marosvásárhelyi állami tanítóképez­­de vegyeskarának ifjúsága. Ütemes fúvós­­zene foszlányai szűrődnek át az ódon há­zak sikátorain. — Jön a fehéregyházi rezesbanda! — adják át egymásnak a hírt a járókelők s nemsokára feltűnik a népszerű fúvószene­kar. A piactéren az egyes vidéki kikül­döttek csoportokban gyülekeznek és ket­tős sorokban indulnak a festői szépségű vár megtekintésére. Nagy feltűnést kelt a temesvári MNSZ ifjak magyar nemzeti­­viseletű csoportja. Czikó Nándor vezetésével megérkeznek a bolgár írók A délutáni villámvonattal Czikó Nán­dor miniszteri tanácsos társaságában meg­érkeznek a bolgár írók is. Ugyancsak a délutáni órákban fut be a segesvári állo­másra a kolozsvári résztvevők vonata. A virágokkal és zászlókkal feldíszített hatal­mas mozdony után a vasúti kocsikon virág­füzérek között hatalmas Petőfi képek, ro­mán és magyar jelszavakat tartalmazó fel­iratok ragadják meg a szemet. Kolozs­várról több, mint ötszáz kiküldött, éne­kes és ifjú érkezett Drónavö­lgyi írók a művész­estély műsorán Este a Városháza dísztermében kezdő­dött meg az országos Petőfi-ünnepségek segesvári megnyitó előadása. A művész­­estélyen az ünnepség mélységét, átérző lelkes közönség a romániai magyarság valamennyi társadalmi rétegét képvi­selte. A demokrata Groza kormány képvise­letében a művészestélyen Vl­adescu Ră­­pea­a nemzetiségi miniszter Suciu Camil államtitkár kíséretében jelent meg. A Bol­gár Írók Szövetségét Iszajeff Vladim fő­titkár és Elim Pelin író képviselték. A ma­gyarországi írók képviseletében Gergely Sándor, Kárpáti Aurél, Losonczy Géza és Haraszti Sándor, míg a román írók részé­ről Cocea N. D. jelent meg. A művészestélyt Balogh Edgár a MNSZ országos alelnöke, a közművelődési osz­tály elnöke nyitja meg. Büszkén állapítja meg, hogy a világszabadságért hősi ha­lált halt nagy költő arcképe mellett a te­rem falait Sztálin, Groza, Tito és Dimitroff arcképei díszítik. Meleg szavakkal üdvözli a demokrata román kormány jelenlevő nemzetiségi miniszterét, a bolgár és ma­gyar íróvendégeket. — A szláv-román-magyar egyesülés eszméjét szolgáljuk a Petőfi-napok alkal­mával — hangsúlyozza és rámutat a világ-­ szabadság nagy halottjának sírjánál tar­tandó találkozó rendkívüli jelentőségére. A kolozsvári Józsa Béla Athenaeum szavalókórusának előadását Nemes Kató vezényelte. A nagy lelkesedéssel fogadott előadás után Kacsó Sándor író jelenik meg a színpadon, akit a közönség hosszasan és lelkesen ünnepel. Kacsó ünnepi előadá­sában Petőfi halhatatlan szelleméről és szellemi örökségéről beszél. Élő példa­képpen állítja, elénk Petőfi szellemét. A se­gesvári csata évfordulójának gyászát és minden magasztosságát Liszt Ferenc ha­talmas Funeraille-r­ek remek előadásában tolmácsolta Halimos László zongora­művész. Iszajev Vladem bolgár író a közönség szűnni nem akaró lelkesedése közepette mondotta el bolgár nyelven tolmács segít­ségével ünnepi köszöntőjét. — A bolgár nép nemcsak hogy ismeri és szereti Petőfit — mondotta — de lelke­sen ünnepli benre azt a nagy szabadság­harcost, aki Bote bolgár, Markovics szerb, költővel és Avram láncával együtt a Du­­navölgy kisnépeinek a testvériségéért harcolt. A demokrata Magyarország üzenete Gergely Sándor író, a Magyar Írók Szö­vetségének megbízásából mond köszöne­tet azért, hogy alkalma van a magyar írók a magyar értelmiség, a magyar paraszt és a magyar munkás nevében Segesváron ünnepelni. Nagy örömmel jött a sza­baddá vált demokrata Magyarországról a szabad és demokrata Romániába, a nem­zetiségi szabadság eme újabb hazájába. Különös örömet jelent számára, hogy meggyőződését­­és hitét éppen a román nemzetiségi miniszter jelenlétében mond­hatja el, azon az ünnepségen, amely a du­­navölgyi kisnépek testvériesülésének az alapját hivatott megvetni. Külön megem­lékezik arról a kis írói csoportról, a­mely a huszonötéves terror ellenére is tartotta azt a zászlót, amely alatt Petőfi életét áldozta. — Sokat beszéltek arról, hogy Petőfi Sándor kié — mondotta. Ma már nem vitatkozunk arról, hogy kié Petőfi, hanem azt mondjuk, hogy a mienk! A mienk, a­kik Petőfi szent eszméjének, a világsza­badságnak jegyében próbáljuk át­nevelni, újjászervezni a fasizmus fojtó levegőjéből szabadságra került demokrata tömegeket. Mi magyar, román, bolgár és délszláv írók, vállaljuk ezt a nagy felada­tot, hogy félrevezetett népünket újra egész emberekké formálni segítsük. Mi valamennyien vállaljuk azt a feladatot, hogy amit felelős politikai vezetőink elin­dítottak a Dunavölgye népeinek egységé­ért, nemzeti és faji különbség nélkül mű­velődési vonatkozásban minden erőnkkel támogassuk. Ennek a baráti kézfogásnak a jegyében üdvözlöm az ünneplő testvé­reimet és újból köszönöm a nemzetiségi miniszter úr útján a demokrata Romániá­nak, hogy alkalmat adott erre a szép, me­leg, békességes és demokrata találkozóra. Gergely Sándor nagy hatást kiváltó be­széde után Perényi János szavalatával, majd Lőrincz Zsuzsa operaénekesnő Ko­­dály-dalaival még jobban fokozza a közön­ség lelkesedését. Szünet után az estély második felét a kolozsvári Dermata ének­kar Kodály számai, Papp József kolozsvári színész és Perényi János szavalata, to­vábbá Zsurka Péter és Halmos László Bartók darabjai és végül a székely vise­letben felvonult marosvásárhelyi állami tanítóképző vegyeskara tették felejthetet­­lenné. A művészest Balogh Edgár zárósza­vaival ért véget. romárban úszik a segesvári vár Előadás után a fehéregyházi emlékmű­nél meggyújtott tűz lángját fáklyás futók hozták a piactérre s a következő pillanat­ban az ódon segesvári vár óratornyát, a bástyákat és a vár többi épületeit a fény­szórók­érés fénycsóvája világítja meg, majd a várfokon felcsendül a dalárdák esti hangversenye. Petőfi megzenésített költeményeinek dallamát viszi tova az éj­jeli szellő a kanyargó Küküllő völgyében a fehéregyházi csataemlék felé ... Petőfi sze­lme sugárzik szét a szélrózsa mi­nden irányába a sokat szenvedett és a Petőfi szellemében egymásra talált dunavölgyi népek felé... SZÁSZ ISTVÁN A búzafelesleggel rendelkező megyék önzésére mutatott rá craiovai beszédében a belügyminiszter Újabb gyapotszállítmány érkezett a Szovjetszövetségből (Bukarest) Georgescu Teohari belügy­miniszter Duma Mircea pénzügyminisz­terrel egyetértésben törvényjavaslatot ké­szített a rendőrség vezérigazgatóságához és a fegyintézetek igazgatóságához tör­tént hivatalnokkinevezések megerősítésé­re és törvényes elismerésére.­­Az állá­saikban megerősített hivatalnokok fizeté­sét az e téren eszközölt megtakarításokból fogják folyósítani. A még üresedésben levő állásokat 1946 október 1-ig történő kinevezések és beso­rolások útján lehet betölteni a közhiva­talnoki kinevezésekre vonatkozó törvények intézkedéseitől eltérően. , (Craiova) Georgescu Teohari belügymi­niszter valamennyi megyei hatóság ve­zetőinek bevonásával közigazgatási érte­kezletet tartott Craiován. Ez alkalommal elmondott beszédében a belügyminiszter utalt arra, hogy egyes búza tartalékokkal rendelkező megyék igyekeztek­ a saját számukra készleteket felhalmozni és így nagy mennyiségeket vontak el a fogyasz­tás elől. Ezután hangoztatta, hogy a vi­déki pártszervezeteknek a kor iránytól kell példát venniök és támogatniuk kell min­den társadalmi réteget. A munkásoknak, földműveseknek, kereskedők­nek, értelmi­ségieknek vagy gyárosoknak egyenlő jo­gokat kell élvezniök ,mert együttesen al­kotják az ország erejét. Ez a kormány fel­fogása és aki ezt nem tudja magáévá ten­ni, vonja le a következményeket. Figyelemreméltó kijelentést tett a bel­ügyminiszter a falusi bírók és polgár­­mesterek kinevezésével kapcsolatban. E­­szerint a bíróknak nem az a jelentősége, hogy melyik párthoz tartoznak, hanem, hogy jól gazdálkodjanak, becsületesek és demokraták legyenek. Elsősorban t­ehát azt kell nézni, hogy a lakosság óhajtja k az illető bírót vagy polgármestert, és csak másodsorban kell megkérdezni,­ hogy melyik párthoz tartozik. Az ország gazdasági helyzetével fog­lalkozva kijelentette, hogy tévednek azok, akik azt hiszik, hogy egy más kormány ké­pes volna a jelenlegi nehézségek megol­dására. A gyűlölettől e­lvakult emberek, a nép ellenségei hirdetik ezt. Most nem arról van szó, hogy valaki egy személyt vagy eszmét támogasson, hanem az or­szág felkarolásáról. Hangoztatta, hogy a kormány semmit sem tehet az élelmezés kérdésében a me­gyefőnökök segítsége nélkül. Csak ré­gebben volt az a téves felfogás, hogy a megyefőnök növeli a tekintélyét, ha me­gyéjében gondoskodik a lakosság hús és kenyérellátásáról. Ez igazi struccpolitika mert az illető megyefőnök nem akarja belátni, hogy az egész országot kell élel­mezni. (Bukarest) Megírtuk, hogy a kormány­­rendkívüli küldeményt indított utalt Má­­tramarosba, az ottani nyomorúságban élő lakosság felsegélyezésére. Az 50 vasúti kocsiból álló vonat gabonát, gyógyszere­ket, cukrot, lisztet, gyapjút és egyebeket vitt. Ezenkívül 7 tehergépkocsi is megy a vonattal, mivel ezeknek segítségével fogják a szállítmányt szétosztani. A se­gélyvonat elindulásánál megjelent Patra­­scanu igazságügyminiszter is és utasítá­sokkal látta el a szállítmányt kisérő kor­mány kiküldötteket. * Constantába újabb gyapotszállítmány érkezett a Szovjetszövetségből. Az 1900 tonnát kitevő gyapotmennyiséget teljes egészében a helyi piac szükségleteinek fe­dezésére használják fel. Itt írjuk meg, hogy a közellátási almi­­nisztérium máris elkészítette a szovjet gyapotból elő,éi ott szövött termékek el­osztási tábláját a gazdasági elosztó szervek között. 3. oldal. fiatom ként bizonyíték (Brassó) A Redut mozgó három tör­ténelmi súlyú híradót mutat be. Az el­ső az idei május elsejei ünnepségeket mutatja be a moszkvai Vörös téren. A Kreml és környéke, a páratlan méretű ünnepi díszben úszó Vörös tér, a hatal­mas szovjethadsereg pontosan rende­zett tömegeinek, különböző egységei­nek díszfelvonulása Sztálin tábornagy előtt olyan élmény, amilyenben a tör­ténelem folyamán csak ritka embernek lehet része. A második híradó Bécs felszabadítá­sát mutatja be. A filmfelvevők a Balaton partján történt arcvonaláttöréstől kezd­ve Bécs belvárosáig folyton az első vo­nalban fényképeztek. De az első vonal­ban dolgoztak akkor is, amikor a fel­szabadított osztrák főváros népének­­örömét, a történelmi szépségű várost, a tavaszi virágerdőben úszó kedélyes, da­los-táncos Bécset vették filmre utólér­­hetetlen művészettel. A harmadik híradó elején egy útjel­ző táblát látunk a következő felírással: Osviecim (Ausschwitz). Szemünk elé tárul minden idők legborzalmasabb tö­­me­ggyilkosságának színhelye, ahol négymillió lélek lelte minden emberi képzeletet felülmúló kinhalálát. Hatal­mas raktárak zsúfolva az áldozatok le­­nyírt hajával, valóságos hegy szem­üvegekből, cipők és fehérneműkből, a­­melyek gazdái a „nagyüzem” hamvasz­tó- és gázkamráiban semmisültek meg. Aztán azok, akik túlélték... A felvételeknél érezhetően kerülték a hatásvadászást. Csak a puszta ténye­ket örökítették meg. De ezek a tények a nézőből a legnagyobb megdöbbenést váltják ki. Aki a hitlerizmusból és min­denféle vállfájából azonnal és végérvé­nyesen ki akar gyógyulni, nézze meg ezt a filmet. Üdvös volna, ha a brassói szász la­kosság is megtekintené e filmet, hogy eldöntse magában, milyen mértékben vállal közösséget ezután azzal a hitleri rendszerrel, melynek a múltban csak a számára hasznos oldalát kívánta meg­ismerni.

Next