Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-21 / 51. szám
. Előfizetési föltételek: Megjelenik e kath. hetiköz- Szerkesztői lakás: egész évre 4 ír., félévre 2 fr. lény minden pénteken, a püspöki könyvtárépületben. Pécs, szept. 21. 1866. 51. szám. Második évfolyam. Kalauz a nevelés és oktatás terén. Nevelés- és oktatástani közlemények. „Jelöltessenek ki tüzetesen azon tényezők, kik vagy melyek a tanítókon kívül a népnevelés sikeres előmozdítására befolynak és közreműködnek, továbbá terjesztessenek elő azon akadályok, melyek annak czélszerű kivitelét gátolják.“ Múlt iskolaévi tanügyi és irodalmi feladvány a váczegyházmegye tanítói részére. Vajha mielőbb teljes bizonyosság s igazhűség támadna minden kebelben azon, sok tanügybarát által állított szent és f elvitázhatlan igazság részéről, hogy ezen szó: „népnevelés“ egyike a legnagyobb jelentőségű szavaknak s egyike a legnagyobb kérdéseknek! És vajha mielőbb közös imává válnának eme, sokat jelentő szavak: „Népnevelés jöjön el országod,a hogy igy Isten szent lelke mielőbb megszállandná a minden jó és szép iránt hőn buzgó lelkes honatyák s nagyaink kebleit s kitüzetnék ama szent zászló, mely fönnen hirdetné a népnevelés, e legszentebb ügy minél üdvözítőbb és tökélyesb előmozdítására méltó felkarolás- és elismeréssel párosult megírt törvényeket!........... A népnevelés a nemzetek boldogsága és nyomorúsága, emelkedése és sülyedése egyedüli kútforrása. Mennyire kívánatos tehát akár egyesek, akár családok és államok részéről, hogy ezek a kérdések kérdésének minél tökélyesb, üdvözítőbb és nagyobbszerű következményeket szülő jelentőségét minél tisztább és szentebb jellegében teljesen felfogván , annak megoldására áldozatuk legnagyobbikát tegyék le a haza közös oltárára! Mert mi sem von maga után oly nagyszerű következményeket és mi sem boszulja meg magát oly rettentően, mint épen a népnevelés. Fölösleges volna erre nézve bizonyítékokkal élnem, mert hiszen ezer meg ezer példa igazolja állításomat. A szíveik szülöttjeit keresztényileg szerető szülők életpályát szabnak vagy választanak gyermekeik részére, hogy az Isten- és jó nevelés által beléjök öntött lelki javak mellett külső javakat is szerezzenek becsület- és jó névvel, hogy földi értéket tisztességesen föntarthassák. Vannak, kik a szüleik vagy önmaguk által kiválasztott életpályán világhírű művészekké válván, múlandó hir- és dicsőségért egészen a „ne tovább“ fokig óhajtanak följutni; vannak megint, kik családjaik részére a napi élelmet sem képesek beszerezni. Tekintve azonban bármelyik életpályát, kivéve a népnevelést, tisztán felfogván ennek nagyszerű jelentőségét, a kezdeményező lényege mi sem lehet más, mint egyedül a kenyérkereset. A népnevelési pálya tehát az, melyen csak