Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-22 / 17. szám

17. szám. Budapest, 1876. április 22. XI. évfolyam. NEVELÉS•OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti­ s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő: Lakits Vendel. M­egjelenik­ e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Hirdetéseit pon­t soronkint 10 krral számíttatnak. Kézira­tok­ a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeum utcza 4. sz.) Előfizetési pénzek­, reklamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. A polgári iskolai tanítók „ultimatum”-a. Napi eseményeink közt kétségkívül nagyfontosságú a polgári iskolai tanítók országos egyesülése. Már közel egy évtizede, hogy törvényünk a pol­gári iskolát megteremtette és vele egy olyan testületet létesített s küldött a népművelődés küzdterére , melyre sok tekintetben új­, de mégis inkább oly­­nemű feladatkör betöltése várakozik, melyet a népiskolai képzésnek a művel­tebb középosztály igényeihez mért betetőző kiegészítése ten szükségessé. E szerepkörben az új tantestület nyolc évig mozgott a­nélkül, hogy helyét akár az alantas népiskolai közegekben, úgy a középtanodák tanártestületének kö­rében meglelte volna. Csak rövid időt vehetünk számításba, mikor is rájöttek, hogy érdekeiket sem itt, sem ott nem szolgálhatják, így aztán utalva lettek önálló állást foglalni s végre megjelölték helyüket intézetek fogalmának kö­rülírásával, kimondván, hogy a polgári iskola, a népiskola és az élet közt lé­tező „valami.“ Ebből és a kényszerítő körülményekből kiindulva, iskolájuk és saját érdekeik virágoztatása, esetleg megvédése szempontjából egyesültek és alakították meg ama országos egyesületüket, melyet mindnyájan örömmel üd­vözölnénk , h­a szövetkezésük harcias jellegét eltekinteni képesek volnánk. Hogy megértessünk , ide jegyezzük , mit amaz állításunkra vonatkozó­lag a polgári iskolai tanítók országos egyesületének alakuló gyűlésén magunk hallottunk. Alapszabályaik egyik §-a kimondja, hogy az egylet rendes tagja lehet minden okleveles, de a nyilvános polgári iskolánál alkalmazásban levő tanító. E pontot a gyűlés egy kis töredéke úgy akarta módosítani, hogy a felső népiskola tanítói is rendes tagjai lehetnek az egyletnek. Küzdött a kis töredék legnemesebb fegyverével az emberi jogoknak, de hiába, a többség ön­zéstől puffadt bombái alatt el kell­ véreznie. Felhozták érvül, hogy ők kizá­rólag a polgári iskola érdekeit kívánják képviseltetni egyletükben, és e kizá­rólagosság kizár onnét minden idegen elemet, legyen az nép- avagy felső nép­iskolai tanító. Keserű indignatióval utaltak arra, hogy minő közönyös volt ügyek iránt az országos tanítógyűlés, mennyire keveset törődnek velük a hi­vatalos egyletekben és még a magán­tanítói egyletekben is. És kifejtették utoljára, hogy a felső népiskola egy és ugyanaz a polgári iskolával , s mint­hogy két egyenlő intézmény rendezett államban egymás mellett meg nem áll­hat, azoknak, kik a polgári iskola felemelésére egyesültek, küzdeni kell a má­sik intézmény ellen, hogy azt megbuktassák, eltemessék ; tehát nem szabad felölelniük az ellenérdekek ellenséges képviselőit — a felső népiskolák tanítóit. 17

Next