Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-22 / 17. szám
17. szám. Budapest, 1876. április 22. XI. évfolyam. NEVELÉS•OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő: Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Hirdetéseit pont soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeum utcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reklamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. A polgári iskolai tanítók „ultimatum”-a. Napi eseményeink közt kétségkívül nagyfontosságú a polgári iskolai tanítók országos egyesülése. Már közel egy évtizede, hogy törvényünk a polgári iskolát megteremtette és vele egy olyan testületet létesített s küldött a népművelődés küzdterére , melyre sok tekintetben új, de mégis inkább olynemű feladatkör betöltése várakozik, melyet a népiskolai képzésnek a műveltebb középosztály igényeihez mért betetőző kiegészítése ten szükségessé. E szerepkörben az új tantestület nyolc évig mozgott anélkül, hogy helyét akár az alantas népiskolai közegekben, úgy a középtanodák tanártestületének körében meglelte volna. Csak rövid időt vehetünk számításba, mikor is rájöttek, hogy érdekeiket sem itt, sem ott nem szolgálhatják, így aztán utalva lettek önálló állást foglalni s végre megjelölték helyüket intézetek fogalmának körülírásával, kimondván, hogy a polgári iskola, a népiskola és az élet közt létező „valami.“ Ebből és a kényszerítő körülményekből kiindulva, iskolájuk és saját érdekeik virágoztatása, esetleg megvédése szempontjából egyesültek és alakították meg ama országos egyesületüket, melyet mindnyájan örömmel üdvözölnénk , ha szövetkezésük harcias jellegét eltekinteni képesek volnánk. Hogy megértessünk , ide jegyezzük , mit amaz állításunkra vonatkozólag a polgári iskolai tanítók országos egyesületének alakuló gyűlésén magunk hallottunk. Alapszabályaik egyik §-a kimondja, hogy az egylet rendes tagja lehet minden okleveles, de a nyilvános polgári iskolánál alkalmazásban levő tanító. E pontot a gyűlés egy kis töredéke úgy akarta módosítani, hogy a felső népiskola tanítói is rendes tagjai lehetnek az egyletnek. Küzdött a kis töredék legnemesebb fegyverével az emberi jogoknak, de hiába, a többség önzéstől puffadt bombái alatt el kell véreznie. Felhozták érvül, hogy ők kizárólag a polgári iskola érdekeit kívánják képviseltetni egyletükben, és e kizárólagosság kizár onnét minden idegen elemet, legyen az nép- avagy felső népiskolai tanító. Keserű indignatióval utaltak arra, hogy minő közönyös volt ügyek iránt az országos tanítógyűlés, mennyire keveset törődnek velük a hivatalos egyletekben és még a magántanítói egyletekben is. És kifejtették utoljára, hogy a felső népiskola egy és ugyanaz a polgári iskolával , s minthogy két egyenlő intézmény rendezett államban egymás mellett meg nem állhat, azoknak, kik a polgári iskola felemelésére egyesültek, küzdeni kell a másik intézmény ellen, hogy azt megbuktassák, eltemessék ; tehát nem szabad felölelniük az ellenérdekek ellenséges képviselőit — a felső népiskolák tanítóit. 17