Népnevelők Lapja, 1880 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-03 / 1. szám
a tett ! Több volt a jóakarat, mint a tehetség ! Nagyobb a sötétség, mint a világosság! A múlt olyan volt, mint emberei; a jövő is csak olyan lett, mint aminők lettünk mi. Tanultunk é, akarunk-e szebb jövőt népnevelésügyünk számára, a néptanítók számára, — az, miként mondani szokták, a helyes kezdettől függ. Hogyan kezdjünk a munkához? Bizalommal, de ne elbizakodva. Sokan sokat rontottak a népnevelés ügyén , de legtöbbet azok, akik egyszerre helyre akarták hozni a nemzet évszázados mulasztását e téren, akik azt hitték magukról és elhitették másokkal is, hogy szóval hangzatos szónoklatokkal, epébe mártott tollal az ország tanügyi helyzetén javítani lehet. — Mihez juttattak bennünket? A célhoz nem közelebb, de távolabb estünk. — Ha sikerrel akarunk működni a jövőben, helyre kell állítani a népnevelésügy végrehajtói és kormányzói között szükséges bizalmat, — s hogy ez megtörténhessék el kell ismerni mind a két félnek, hogy igy tovább nem maradhat a helyzet. A közoktatásügyi kormánynak nem szabad figyelmen kivül hagynia, hogy nem ellenséggel áll szemben, melyet elnyomni, de munkás sereggel, melyet biztatni, lelkesítenie kell ; el kell tűrnie az igazmondást, hogy ettől tartania ne kelljen, egyetmást meg is kell másítania s első sorban nem kell oly rendeleteket kibocsátania, a melyek évek múltával is csak írott malasztokként szerepelnek. A néptanítóknak nem szabad feledniük, hogy kormányunk iránt tisztelette és engedelmességgel tartozunk bármely pártból kerül is az, mert az alkotmányos kötelességünk s nekünk oly nevelői tisztünk, mint semmiféle más néptanítóké, mivel a mi nemzetünkben, a mi népünkben még nincs kifejlődve a törvény iránti tisztelet érzéke — s a szabadságot nem tudja megkülönböztetni az önkénykedéstől. — Nem csúszás-mázsásban, de nem is rakoncátlanságban áll az alkotmányos érzületű néptanító modora. Sem a kormányért sem a néptanítókért nincs a nép, hanem ők vannak a népért, a nemzetért. Aki azt hiszi, hogy a néptaníló az első személy a világon, annak legyen az ő hite szerint , de ne feledje, hogy aki első akar lenni, az szenvedjen, az szolgáljon a többiért a többinek. A legelső és legelengedhetlenebb kötelességünk a kormány és a nép iránt, a törvény betöltése, tisztünk teljesítése. — Igaz, hogy ez nehéz s egyes részletekért még gúny, megvetés is járhat jutalmul , de ez ne ejtsen bennünket kétségbe, ne tántorítson el a törvény szabta úttól, mert ha lassan is bár , de mégis közelebb jutunk a célhoz munkálkodva, mint leverten és semmit téve. Ne nézzük tehát, hogy a kormány egyes közegeinek mi tetszik mi nem ? Ne tekintsünk arra, hogy az egyes egyének érdekeinek mi válik javára, mi nem? Teljesítsük híven tisztünket az iskolában s az iskolán kívül az egyletben , — mert a törvény ezt így követeli tőlünk. Ne rakjunk minden terhet egy-két ember vállára; dolgozzunk mind, kiki tehetsége szerint. Némítsuk el munkálkodásunk eredményével azokat, akik nem szűnnek meg magukat az által emelni, hogy merészen hirdetik a magyar néptanítóságról, hogy tehetetlen tömeg, melytől jobb távol maradni, melyben bízni nem lehet s meg lehetünk győződve arról, hogy mihelyt ezek elnémulnak : helyre áll a kormány és néptanítóság közötti bizalom s majd ismét maga fog a kormány az egyleti élettől a népnevelésügyre nézve eredménydús munkát várni, maga fog ott vezetni, hol 1*