Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-11 / 114. szám

Egynapos háború A második orosz-japán háború és ezzel a második világháború befejeződött. Hétfőn zuhant le Japánra az első atombomba. Annak hatását az egész világsajtó, a világ összes rádiói megrázó szavakkal írták le. De az elvakult japán vezetőket még az atombomba sem térítette észre. A háború folyt tovább. Sőt Japán az ellenőrzése alatt álló singaporei rádión keresztül még megfenyegette Amerikát. Kijelen­tette, hogy ismeri az atomerők felhasználásának módját és most szintén hasonló fegyverhez nyúl­ Szerdán este a moszkvai rádió tudatta a világgal, hogy a Szovjet­unió, vállalt kötelezettségéhez híven, a háború és a népek szen­vedéseinek megrövidítése érdeké­ben hadat üzent Japánnak. Csü­törtökön reggel a dicsőséges Vörös Hadsereg legyőzhetetlen csapatai átlépték a mandzsúriai határt. S alig múlt el 24 óra, Japán letette a fegyvert. Amire az állandó légi­bombázás, az amerikai és csendes­­óceáni hadiflotta nem volt képes, amit az atombomba nem tudott el­érni — azt elérte a Vörös Hadsereg fellépése. Béke van az egész világon —■ a szovjet hadüzenet elérte a célját. Ez az utolsó, egynapos háború a Szovjetunió évtizedes erőfeszí­tése és az emberi történelem leg­­szörnyűűbb tíz éve után tesz pon­tot. Ott fejeződött be a háború, ahol elkezdődött, a Távolkeleten. És az a hatalom vetett véget a háborúnak­, amely a legkövetke­­zetesebben harcolt ellene: a Szov­jetunió. A harmincas évek alatt Japán mandzsúriai és sanghaji támadása után a Szovjetunió egy­maga állott szemben a támadóval Kína oldalán. A Népszövetségen belül és kívül egymaga mutatott rá a nagyhatalmak katonai és politikai összefogásának, a há­ború megfékezésének és eltiprásá­­nak útjá­ra. A háború azonban kiterjedt és lángba borította a világot, mert a nagyhatalmak nem törődtek ezekkel a figyelmeztetésekkel. Nem törődtek a 350 millió lakosú Kínával, amely minden belső erő­forrás nélkül, védtelenül, szövet­ségesek nélkül volt kénytelen szembeszállni a támadóval. Anglia és Amerika csak ak­kor láttá­k át a teljes veszélyt, amikor Japán tényleg hadba lépett ellenük, amikor 1941 december 8-án a ja­pán repülőgépeik bombái lehullot­tak a Pearl­ Harbourban horgony­zó amerikai csendesóceáni flottára , mialatt a japán diplomáciai képviselők Washingtonban tár­gyalta­k a megegyezésről. A háború súlyát és terhét te­hát vállalni kelle­tt a két angol­­szász nagyhatalomnak a Távol- Keleten. Azonban a német fasiz­mussal birkózó Szovjetunió to­vábbra is döntő tényező maradt. Ha nem is fegyveresen, de távol­keleti hadseregének egyszerű je­lenlétével megakadályozta Japánt a kínai hódítás, befejezésében és az indiai betörésiben. Szárazföldi hadsereg helyett elsősorban ten­geri és légi­ erejének bevetésére, tereát olyan területre kényszerí­tette Japánt, ahol a felocsúdó angolszászok könnyűszerrel fö­lénybe kerülhettek. Miközben a Szovjetunió Európában a háború főterhét viselte, a Távolikel­eten döntően megkönnyítette az angol­szász szövetségesek számára a győzelem kivívását. Ma pedig a kegyelemdöfést adta meg annak a Japánnak, amely nemcsak tanítványa, hanem mes­tere volt Hitlernek és az élenjárt a háborús gyújtogatásban. A Szovjetunió vereségéről és az ázsiai „nagytérről“ ábrándozó ja­pán imperialisták végül a saját Csütörtökön nagyarányú angol­­amerikai légitámadás indult a japán anyaország ellen, amelyben 1200 re­pülőgép vett részt. A Vörös Hadsereg csapatai át­lépték Korea határát és Sa­h­alin szigetén is támadásba ment át. Burmában állandóan visszavonulnak a japán csapa­tok. A moszkvai rádió jelenti, hogy Külső-Mongólia köztársasága, amely Mandzsúriával határos és szoros kapcsolatot tart fenn a Szovjetunió­val, hadat üzent Japánnak A japán rádió nem számolt be a Szovjetunió hadbal­épéséről, csupán felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy rövidesen szenzációs bejelentést fog tenni. A szingapúri rádió, amely tudvalevőleg Japán fennhatósága alatt áll, angol nyelven bejelentette, hogy megtorlásban fogják részesíteni Amerikát. Japán ismeri az atomerők felhasz­nálásának módját és hasonló fegy­verhez fog nyúlni. Augusztus 10-én, 18 óra 40 perc­kor jelentik Londonból, hogy a kelet­ázsiai helyzetben nincs kizárva a váratlan fordulat. A tokiói szovjet nagykövet en­gedélyt kapott a japán kormány­tól, hogy szabadon tárgyalhas­son rádió útján Moszkvával. Tizenhárom órakor közült, hogy Japán jegyzéket juttatott el a svájci és svéd kormányhoz az Egyesült Ál­lamok, Nagybritannia, Kína és a Szovjetunió kormányaihoz való to­vábbítás végett. A jegyzék hossza­dalmas és szóvirágokkal teli beveze­tés után a következőket mondja: „A japán kormány kész elfo­gadni azokat a feltételeket, ame­lyeket az Egyesült Államok, Nagybritannia és Kína kormá­nyainak vezetői által július 26-án Potsdanaban kibocsájtott közös nyilatkozata felsorolt és »vár i­lyet a szovjet kormány is «több aláírt — azzal a kikötéssel, hogy az említett nyilatkozat nem fog­lal magában semmi olyan kíván­­ságot, amely érinti őfelségének szuverén jogait. Hasonló nyilatkozatot nyújtott át Togo japán külügyminiszter Malik szovjetkövetnek, katasztrófajui­cat idézték elő. Mind­ez nemcsak a szövetsége­sek, hanem ezen belül a Szovjet­unió döntő hatalmi súlyát mu­tatja. Másrészt a tettek erejével bizo­nyítja a szövetségeseik közti har­monikus együttműködést. Potsdam után ez a gyors sikerű közös kar Pravda, augusztus 9-i vezércikke, amelynek címe „Megverjük a japán támadót“. ,Jsztálin 1936-ban megállapította — írja többek között, a Pravda, *— hogy a háborús veszélynek két me­legágya van. Az egyik Távolkeleten, Japán övezetében, a másik Német­ország övezetében. Japán segédkezet nyújtott a békeszerető népek ellen támadó összeesküvésnek. 1936 no­vemberében szövetséget kötött Né­metországgal a békeszereti­ hatal­­mak ellen. Ez volt az úgynevezett komintern elleni paktum, amely ké­zőőbb három hat­almi szerződéssé bő­vült ... Japánnak, mint a hitlerista Német­­ország szövetségesének szerepé­tek­­onai akció nyilvánvalóvá teszi, hogy a németek legyőzése után csak szorosabbá vált az­ együtt­működés. A Szovjetunió ereje és­ a szoros együttműködés a két legdöntőbb tényező a világ frissen szerzett "békéjének megóvására. A San­ Francisco és Potsdam vonalán cselekvő nagyhatalmak órák alatt eltiporták a világ második legveszélyesebb háborús tűzfész­két. A három nagyhatalom kato­nai együttműködése megterem­tette a békét Európá­ban, a Vörös Hadsereg egynapos támadó hadjá­rata meghozta a békét Kelet- Ázsiában és a jövőben a három biztosítanunk kell a háború mielőbbi befejezését és a béke helyreál­lását. Mire a Pravda cikke hozzánk elju­tott, a tények bizonyították annak helyességét. Londonból jelentik, hogy Attlee minisztertanácsot hívott össze. Amerikában Truman szintén azonnal egybehívta a kormány tagjait. nagyhatalom együttműködése fog­ja biztosítani a békét az egész világon­ Ma­ már levonhatjuk a tízéves háború egyik fontos tanulságát: a szovjet-angolszász együttműkö­dés hiánya a háborúhoz, a baráti, szövetségi viszony a békéhez ve­zetett. Japán békát kért Él Vörös Hadsereg beavatkozása huszonnégy óra alatt meghozta a háború végét Az egész világ megelégedéssel, megnyugvással és örömmel fogadta a Szovjetunió Japán elleni hadba,lépésének hírét. Min­denki tisztában volt azzal, hogy a Vörös Hadsereg fellépése nagy­mértékben le fogja rövidíteni a háború utolsó szakaszát. Valóban, alig 24 óráig tartott a Szovjetunió háborúja a japán támadók ellen. Szinte hihetetlen, de így van: 1930 óta ma először van béke az egész világon. És ma már, mint a történelemelőtti kor esemé­nyeiről szóló tudósítás, úgy hangzik minden beszámoló azokról az esem­ények­ről, amelyek a japán fegyverletétel hírét megelőzték. Jesen feltárult akkor, amikor a hit­lerista hordák megtámadták a Szov­jetuniót. A japán imperiatizmus pol­ilikája azon a feltevésen alapult, hogy a hitlerista Németország meg­­veri a Szovjetuniót és szövetségeseit. Az uralkodó japán körök azt hitték, hogy Németország támadásával könnyebben és teljesebben keresztül­­vihetik saját kizsákmányoló tervei­­ket... A csendesóceáni háború kirobban­tásában a japán imperialisták csak­úgy, mint a német banditák, a meg­­lepetésszerű támadás sikerében bíz­tak. Japán, és Németország között az egész háború alatt Németország ve­reségéig és fegyverletételéig katonai együttműködés állt­ fenn. A szovjet kormány történelmi el­határozása bizonyítja, hogy a Szov­jetunió állandóan és következetesen folytatja Sztálin politikáját, a nem-1­­ép elfoglalása hetek közötti békéért folyó harcot. A szovjet nép a német imperialisták ellen vívott hősies küzdelmével meg­őrizte becsületét, hazájának függet­lenségét és szabadságát, megmen­tette az európai civilizációt a fasiszta bandáktól. Most új történelmi feladat vár ránk, szövetségeseinkkel együtt .é­S „Megverjük a japán támadót”” A londoni rádió péntek este 10 órakor jelentette, hogy a brit kor­mány és az Egyesült Államok kor­­mányai is megkapták a japán kapitulációs jegyzéket. A jegyzéket két órával ezelőtt át­adták a svájci és a svéd külügyi hatóságoknak, akik azt haladéktala­nul közölték Nagybritanniával és az USA-val. Történelmi okirat ma már a iAlian VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! .óra. .peri SZABAD NÉP ily­ett Bagdasar román egészségügyi miniszter Budapesten — Jugoszlávia a balkáni népek együttműködéséért és a reakció ellen — Milliós cukorpanama a főváros­ban — Büntetik az árdrágítást, láncolást, pengőki­ajánlást — Letörik a burgonyaspekulációt Bgmmm­el. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM ÁRA 3 PENGŐ SZOMBAT, 1945. AUGUSZTUS 11 170 kilométeres előretörés A Szovjet Tudósító Iroda augusz­­tus 10-i hadijelentésében közli a szov­jet csapatok újabb mandzsúriai elő­nyomulását. A szovjet csapatért a tengerparti megerősített pontokon az ellenállást megtörve, több hely­ után 30 kilométert nyomultak előre. Az Amur és az Usszuri folyón több helyen átléptek és számos községet foglaltak­ .. Heves harcban elfoglalták Hajlar várost, fontos vasúti csomópontot. Szovjet gyorscsapatok 170 kilomé­­tert előnyomulva elérték a nagy Szmtgal hegységet. „Nem smbad megengednink, hegír « bérekkel együtt az árak is emelkedjenek" — mosidotiCK Bélsosi Mártás Csepelen Népgyűlés lett a tagértekezletből — mert a Vörös Csepel Rákosit akarta hallani A kommunista párt csütörtökre a csepeli pártaktíva kibővített értekez­letét hívta egybe, hogy a csepeli tag­ság előtt ismertesse a párt politikai irányvonalát. A pártértekezletre Rá­kosi Mátyás és Rajk László elvtár­sak mentek Csepelre. Rákosi Csepe­len! Futótűzként terjedt a hír a cse­peli munkások között és csakhamar hatalmas tömeg özönlött a csepeli sportcsarnokhoz, ahol a pártértekez­letet kellett volna megtartani. Kom­munisták, szociáldemokraták és pár­­tonkívüliek, csoportok és egész kül­döttségek kérték, hogy engedjék őket is az értekezletre. — Rákosi a miénk is! — kiáltot­ták a csepeli munkások. És kíván­ságuknak engedni kellett. A csepeli sportcsarnokot csakhamar mintegy 4500 ember töltötte meg. Csepel a tervezett pá­rtértekezletből rövid per­cek alatt népgyűlést teremtett. •­ Rákosi Mátyás elvtárs azzal kezdte beszédét, hogy ez a tagérte­kezletnek tervezett népgyűlés mu­tatja, mily népszerű ma a kommu­nista párt. A munkások azért követelték bebocsájtásuk­at, mert meg akar­ják ismerni a kommunista párt politikáját. Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy ezért e széles tömeg előtt is úgy fog beszélni, mintha csak párttagok vol­nának jelen. Annál is inkább, mivel úgy érzi, a Vörös Csepel egész munkássága a kommunista párthoz tartozik. —­ A magyar dolgozó tömegek kö­zött, a nehézipari munkások között — mondotta Rákosi elvtárs — so­kan nem tartják a Magyar Kommu­nista Párt politikáját elég rámenős­nek, elég erélyesnek. Úgy érzik, mintha a párt nem haladna oly gyorsan, mint arra szükség volna. Hogy is áll ez a kérdés? Milyen is a kommunista párt politikája? — A Magyar Kommunista Párt mindig arra törekedett, hogy a mun­kásság érdekeinek elérésére a leg­nagyobb erővel, a legtöbb szövetsé­gessel vonuljon fel, így sikerült a földreformot — a magyar nép ezer­éves álmát — négy hét leforgása alatt megvalósítani. Ez a munka bi­zony rámenős munka volt. Ugyan­ilyen rámenős politikát csinál a párt minden más kérdésben és most különösen az újjáépítés kérdésében. A kommunista párt itt is a legszé­lesebb rétegek bevonásával, a leg­több szövetségessel akar együtt dol­gozni. Bármily türelmetlen is a munkásság, ma nincs gyorsabb út céljainak megvalósítása felé, itű­nt a mun­kafegyelem megszilárdításának, a termelés fol­ozásának útja. A kommunista párt nem akarja népszerű jelszavak és frázisok han­goztatásával megtapsoltatni magát, mert a munkások igazi érdekeit tartja szem előtt. Ezért a kötelező munka bevezetését, a munkateljesít­mény fokozását követeli és ha a nélkülözés idejének megrövidítése ezt­­megkívánja,­­ a munkaidő meghosszabbítását is követelni fogja,­­ bármily népszerűtlenek is e jel­szavak. Fegy­házba a feketézőkkel­­ — A demokrácia veszedelmes el­lensége — mondotta Rákosi elvtárs — a feketepiac és a termelőmunká­tól magát távoltartó spekulánsok hada. Ezért követeli a párt, hogy a feketézőket ne csak internálják, hanem ítél­jék el sokesztendős fegyházra; ne csak árukészletüket, hanem egész vagyonukat kobozzák el. Magyarország komoly baja azonban, hogy a harc a feketézés ellen nem oly egyszerű, mint azt sokan hiszik. Nem egyszerű, mert nemcsak a reakció spekulál­ta, hanem a mun­kásság jelentős része is feketézésbe menekült. Nekünk meg kell ezeket győzni arról, hogy az ő érdekük: vállalni a nehezebb, rosszul jutalma­­zott munkát, de dolgozni, termelni, az áruhiány megszüntetéséért har­colni. Majd néhány hónap múlva az egész munkásosztály rájön arra, mily igaza volt a kommunista párt­­nak, mikor munkát követelt tőle. Mert az újjáépítés sikeres menete, az ország gazdasági helyzetének megszilárdítása fogja lehetővé tenni, hogy a munkásosztály közvetlenek. Mi­ felvethesse saját szociális pro­blémáit is. — A termelést a sú­lyos nyers­­anyaghiány is gátolja. A Szovjetunió ezen a téren is segítségünkre sietett é­s az or­szág egyévi pam­atszüíkségletét bocsá­­tja rendelkezésünkre. Külkereskedelmi kapcsolatainkat még az ősz folyamán helyreállítjuk és így gondoskodhatunk a legszük­ségesebb nyersanyagok beszerzésé­ről. A párt minden erejével oda fog

Next

/
Thumbnails
Contents