Szabad Nép, 1946. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-18 / 185. szám

VASÁRNAP, 1946 AUGUSZTUS 18 SZÁZAD NÉP ELKÉSZÜLT A HÍD! Kedden avatják fel Ünnepélyes keretek hizdti az újjáépült Szabadság-hidat . Minden dolgozó legyen ott! Kedden, István napján úgy, aogy Gerg elvtárs ezt célul tűzte ki, kevszen lesz a Szabadság-híd. Délelőtt fél 11 órakor a főváros dolgozói hatalmas tömegekben sorakoznak majd fel, hogy megünnepeljék a demokrácia építőakaratának mérnökök és munkások alkotó lelkesedésének eredményét. A Szabad Nép annyi sok beszámoló után most közli utolsó riportját a még épülő hídról, Papp főmérnök elvtársnak, a hídépítés egyik vezetőjének szobájánbalt a falat egy kartonlap díszíti, amelynek szövege: „A Ferenc Józsefhíd bontása ma( 1946 január 10-én /csütörtökön) 10 óra 30 perckor kezdődik!" Hét hónapja tehát, hogy bontani kezdték a Ferenc Józsefhidat és ma, augusztus 16-án este már készen van a SzabadságnC elnevezett új híd. A két feljárót rendőrök és katonák őrzik, mert a tömeg máris megostromolná a hidat, hogy a közelebbi úton közlekedjék Pest és Buda között. De ezt még nem szabad. Még zavarnák azokat az embereket, akik dolgoznak, akiknek hegesztője ott a magasban éles félnyt szór, akik keverik és öntik a forró szurkot a sínek közé helyezett fh.kockák réseibe és a többieket, akik sürögnek-forognak, végzik munkájukat, nem sűrű tömegben már, mint ahogy hozzászoott a képhez, aki építés közben gyalsran látogatta a hidat, hanem elszórtan, kis munkacsoportokba». Szabad emberek lelkesedése A híd olyan, mint volt: „tékeminőség”, mondják. A vasszerkezet a MÁVAG-ban, a Ganz hajógyárban és néhány kisebb üzemben készült. Csak lényegtelen eltérések vannak: a korlát, amely az újonnan készített középső részen van, csak hasonlít a régihez, amely a két szélét díszíti. A fakockák csak a sínek közét töstik ki, a kocsiúton apró kő a talaj. És még egy különbség: a budai hídfő munkásöltözője mellett rakásra dobálva találjuk a hatalmas félgömbalakú koronákat, a koronákat, amelyek büszkén hirdették a millineumi Magyarország uralkodó rétegeinek, az „ősi” földbirtokos nemességnek és a feltörekvő nagytőkének idegen királyait uralmával erősített hatalmát, amely úgy terpeszkedett el a sokmillió nincstelen fölött, mint a koronák a híd ívein. A lesoványodott, égő szemű mérnökök —a legtöbbjüket ismerjük már a Kossuth-hídről — magyarázzák: „Nem, volt fontos más, csak az, hogy augusztus 20-ra itt híd legyen. Nem néztük, este van-e, niagy reggel.” Ésti mérnökök a tudói, hogy a munkások fejenkénti teljesítménye 25 százalékkal magasabb volt, mint békében. Pedig ezek a munkások sokkal rosszabbul voltak ellátva, mint békében, fizetésüket értéktelen papírbirliókiban kapták és nem nyolc órát dolgoztak naponta, hanem volt olyan munka, ahol három hétig vasárnap nélkül napi 11 órát és a 36 órás turnusok is mindennapiak voltak. De ők többet dolgoztak a harminchatodik órában, mint azelőtt a nyolcadikban. Nincs erre más magyarázat, mint a szabad emberek lelkesedése. Ez a lelkesedés fűti át azoknak a szavait is, akikkel most beszélünk a hídon. A MÁVAG hegesztőmunkásai arra büszkék, hogy mávagisták dolgoztak első perctől kezdve az újjáépülő íveken. Az Elektromos Művek Bölcskey csoportja, mikor odamegyünk hozzájuk, a már felszerelt lámpákat mutatja, amelyek mindegyikében két-két darab 200 wattos égő várja majd a fényt. .Három és fél hét alatt végeztük el a munkát .— mondják. — 12 órát dolgozunk naponta és utána, ha kell, még inspekcióiuk is.” A Beszkártista elvtárs szinte simogatja a síneket és sínbakokat, amint magyarázza, milyen különleges dolog is egy ilyen hídon átfektetni a villamosvonalat. Mutatja a „sínvándorlót", azt a készüléket, amely 3 centiméter hoszszan engedi kinyújtózni a síneket, ha meleg van és összehúzódni, ha fagyás is felmutat a kereszthuzalokra, amelyeken ma éjjel már feszül a felsővezeték. Akik dolgoznak a hídon, egy se úgy beszél, mint pénzért robotolók, hanem mint akik hivatásukat végzik, mint akik valóban saját szabadságuk hídját építik. 60.000 rohammunka-ám fia a rohammunkások. Még most sem szűnik meg az a hallatlan vándorlás, amely több mint 80 ezer munkaórát adott a hídnak. Már csak az utolsó simítások folynak, és ezeknél iszt találjuk a budai hídfőnél a Földművesszövetkezetek Országos Központja dolgozóit, a pesti,nél az OMTK-t és a Tejipar önkénteseit. Nemcsak a mérnökök mondják, hogy legalább 75 százalékos az a teljesítmény, amelyet ezek a hozzá nem értő, de lelkes emberek adnak, hanem erről beszél például Fábián Ilonkának és Csorbai Istvánnénak a tenyere is, amint büszke örömmel mutatják felénk piszkosan, olajosan, sebesen és vérhólyagosan. Készen a híd! Szombat este 0 óra- kor a felszabadulás óta először megindul a villamos Pestről Budára, viszi magával a hídépítő mérnökök és a munkások vezérkarát, élükön Gerő elvtárssal, a miniszterrel, akit a hídépítők magukénak mondanak, áld napról napra ott volt közöttük, aki kitűzte ez augusztus 20. dátumot és vasakarattal harcolt a nehézségek ellen. Augusztus 20-án ünnepélyes megnyitás Augusztus 20-án, Szent István napján pedig ünnepélyesen megnyitják a hidat, 7 órakor zenét ébresztő kelti fel a híd környékikerületeinek — a IV., IX. és XI. kerületnek — lakosságát. Féltizenegykor a Fővám téren a köztársasági elnök jelenlétében, kezdődik az hídavató ünnepség. A hídépítő munkásságnak... a hídépítő mérnököknek, Széchhy Károly miniszteri tanácsosnak, a hídépítés minisztériumi vezetőjének beszéde után Gerő Ernő elvtárs, közlekedésügyi miniszter beszél, majd Kővágó polgármester. Aztán Major Tamás és Gobbi Hilda, a Nemzeti Színház kiváló művészei szavalnak. Majd köztársasági elnök dmlepélyesen elvágja a szalagot és ezzel a Szabadság-hidat átadja rendeltetésének. Budán és Pesten mindkét hídfőnél ünnepi ebédet rendel ezután a IV. és IX. kerület Nemzeti Bizottsága. Bate pedig a Nemzeti Színház díszelőadást tart, amelyre Gerő elvtárs és Major Tamás meghívják a hídépítő mérnököket és munkásokat, a kormány tagjait és a politikai élet vezetőit. Augusztus 21-én reggel pedig megindulnak az első 49-es, 11-es és az 5-ösvillamosok a hídon, minden szerelvény öt-öt kocsival.,. minden gyógszertárban kapható forgalombe hozza SERVITA | Wpuofá! és Vegyipari út Budapest, 1fA, Somogyi Béla út 1. Telefon: 22-66-55. Le kell szállítani a ruhacsináltatás, a cipés és a bőrárakat A szabóipartestület magas fazondíjakat, a gyáros, a nagykereskedő, a belvárosi cipész és az Árhivatal magas cipőárakat akar Az a dolgozó, aki ma ruhát akar csináltatni, amikor meghallja a fazonárakat, kénytelen kifordulni a szabóműhelyből. Az elsőosztályú iparos 420 forintot, a másodosztályú 300-at, e harmadosztályú 210-et kér egy öltöny elkészítéséért. Ezek az árak, amelyeket a szabóipartestület szabott meg így, lehetetlenül magasak. A szabóipartestület költségvetéssel akarja árait megindokolni, de ez a költségvetés helytelen. 50 forintos leszállítást a taxonáraknál! A szabási díjak aszerint alakulnak, hány munkaóra szükséges az elkészítéshez. 1039-ben ezt hivatalosan megállapították. Az infláció idején, tekintettel a rendkívül rossz fizetési s munkaviszonyokra, az partestület kérésére egy ennél sokkal magasabb átlagot állapítottak meg. Az ipartestület most ennek a magasabb kalkulációs alapnak megtartását követeli, holott ez teljesen helytelen. De lássuk az eltérést a két szám között: 1939-ben 1843-ben munkaóra I. oszt. műhelyben 73 83 11. oszt. műhelyben 63 73 II. oszt. műhelyben 45 63 Ezt az óriási különbséget csak az infláció indokolhatta, de most helyre kell állítani a munkafegyelmet és így vissza kell tárni a békebeli kalkulációs alapokhoz. Ez a véleménye a Szabómunkások Szakszervezetének is. Egyedül a harmadosztálynál akarják 62-ről mindössze 55-re inti. Utáni a szükséges munkaórák számát, mert az 1939-es megállapítás ebben az esetben túl alacsony volt és azzal a megokolással készült, hogy a szegény kisszabó dolgozzon látástól vakulásig. A Szabóipartestület helytelenül teszi, amikor az indokoltnál magasabb árakért száll síkra s azt hiszi, hogy ezzel saját hasznát szolgálja. A Szabóipartestület úgy okoskodik, hogy a szakmunkásnak úgyis csak annyi munkaórát fizet ki, amennyit dolgozik, a többlet pedig a mester ,na lesz de a mesternek egyáltalán nem lesz haszna olyan ruhák után, amelyeket nem varratnak meg. Márpedig legalább is az első- és másodosztályú szabóknál senki sem fog ruhát varratni, ha ilyen magasak lesznek az árai, hanem inkább olcsó és egyre olcsóbbodó konfekciós ruhát vesznek majd. Ezért javasoljuk, hogy a fazondíjakat legalább 50 forinttal szállítsák le — a reális kalkulációnak megfelelően. 166 forint helyett 240 a cipő A cipőárak is lehetetlenül magasak. A Belvárosban és körúton egyaránt 240 forintotkérnek egy mértékre készült cipőért. Ezzel szemben egy elsőosztályú cipész árkalkulációja így fest az Árhivatalban: felsőrész , . 19.61 alsórész , . 25.71 45.32 17 és fél fázis 7.91 166.55 frt. összesen. Telát nem 240, hanem 166.55 forint. De még ez a számítás sem maradhat végleges. Helytelen az, hogy az adók után is hasznot számíthatnak fel a kereskedők. És köztudomású, hogy míg 1939-ben 40—50 bőlnagykereskedő volt Budapesten, az inflációs konjunktúrában számuk lényegesen kisebb forgalom mellett legalább 120-ra szaporodott. Semmi szükség sincsen, hogy most, amikor ilyen kevés bőr van, ennyi fölösleges kezet tartsunk fenn. Az MKP javasolja és követeli a nagykereskedői haszonkulcs lényeges leszállítását, hogy csakis a komoly forgalmú nagykereskedők maradhassanak fenn, illetve a bőrimportőrök, akik tőkéjükkel legalább nyersanyagot hoznak az országba! Lejjőbb a bőrárakkal! De a Jcerer-kr ’•.' ,n r . ' -lényegesebb kérdés a bőráraké. 1931-ban 1 dollár 20 cent volt egy kiló krupon. Az infláció alatt feketepiacon is 3 dollár 20 centért vette a cipést. Most, a stabilizáció után azonban 1 kiló krupon hivatalos ára forintból átszámítva: 4 dollár 50 cent! Világos, hogy az ilyen borának tűrhetetlenül magasak és sürgősen gondoskodni kell leszállításukról! Már a nyersbőr ára, túlzott. De különösen túlméretezettek a bőrgyárak kalkulációi. Természetes, hogy 15 százalékos kapacitás-kihasználással igen magasak a költségek, de a Szegény magyar nép nem engedheti meg magának, hogy ilyen költségeket fizessen meg. Ha az ügyetlenül, észszerűtlenül dolgozó gyárak nem tudnak maguknak nyersanyagot szerezni, akár külföldről, akár belföldről, akkor kevesebb gyár fog működni, de ez jobb kapacitáskihasználással, olcsóbban fog termelni. Mis nekünk az olcsóbb termelési lehetőséget kell mérvadónak venni a számításoknál. Természetes, hogy ez az álláspont, nem nagyon tetszik egyes börgyárosoknak. Ezek máris spekulálnak és mesterkedéseik eredménye az, hogy a piacon a cipészek nem kapnak bőrárut. Ezektől a mesterkedésektől azonban nem rettenünk vissza, hanem követeljük a bőrgyárak fakozott ellenőrzését és erre hívjuk fel a munkásság üzemi bizottságait is. A cipőjavítási díjak magasságának 3% a túlzott, borának az okai. A Van néhány gyönyörű külföldi, brigol és svájci ballonunk! Ha nincs most elég pénze, nem tesz semmit, leelegezve félretesszük Önnek Ha az Átlátszó esőkabát ésidekls színben válogathat 182* »PASSING IV. Váci I. 9.1.: 122-078. VI. Alndrássy-út 8. 1.: 122-458. 53.35 15% nagykeresk. haszon 7.99 61.34 30% kiskeresk. haszon 12.35 kellék munkabér rezsi 20% haszon 10 százalék I 73.49 7.70 45. 126.10 151.41 15.14 Fajsúlymérők Szesz hol O’ FISCHER PIIER kötszergyár VI, Bajcsy Zsilinszky út S3. 3 dolgozók nem tudnak 28 forintot fizetni egy talpalásért és vaktatásért. Ezért követeljük, hogy a nagykereskedők hasznának csökkentésével és a borának leszállításával olcsóbbítsák meg a talpalás, sarkalén és egyéb cipészmunkák díját. Ez a helye® módszert, nem pedig az, hogy a kis cipész hasznát olyan alacsonyan állapították meg, hogy abból még fsl ■aprókellékekna sem nagyon terít. Helyes az Álhivatalnak az a kezdeményezése, hogy a különböző fejipakra különbböző árat állapít mag, de ezt össze kell kötni egy minőségi ellenőrzéssel, mert a nagyközöhség nem tudja megállapítani, hogy a felvert talp tamponból, vagy nyakból-ből készült-e. Cipő és ruha: elsőrangú közszükségleti cikkek. Nem arra valók, hogy azok, akik készítik a ruhát, vagy akik kereskednek a bőranyagokkal, jobban meggazdagodjanak, mint mások. A dolgozók érdekében, a forint érdekében bt árleszállítások®.t követelünk. Még mindig magas a textíliák ára Kinek kere 409 textilnagykereskedés, Drágítanak a gyárak A textil árak, Gazdasági Főtis» nácis árleszállítása után is magas. Az amúgy 17 nagy gyári ár még mindig 26 százalékkal emelkedik, amíg a fogyasztóhoz jut. A békebeli 50—60 textilnagykereskedővel szemben most 400 nagykereskedő bonyolítja le az nvestxt csökkent! forgalmat. — A nagy apparátust ne®, bírjája el a fogyasztók. Lehetetlen — jelenttette ki Vas elvtárs államtitkár —, hogy a fogyaszók terhén* mintegy megháromszorozódjék 40*xt& nagykereskedői haszonkulcsa. A nagykereskedők békében 3—*5 százalék haszonkulccsal dolgoztatt rossz időkben 2 százalékkal is megelégedtek a tömegcikkeknél. Most «,© Anyag- ée Arhivatal .ÍS taásadéko» hasznot engedélyezett. JDzst a meg* , okolatlan haszonkulcsot szállította. Is 11 százalékra a Gazdasági • Fő*tanács. Hiba van a gyári árak megállapítása körül is. Az egyik textilgyár 7 forint 50-es fogyasztói árat számít fel egy méter kartonért, ugyanezért* az állami készletgyűjtőszerv csak: 6 forint 80-ak kér. A különbséget gyárosért és nagykereskedők hasznat növeli. A kiskereskedők elkesarodotten panaszkodnak. „Napokig Semmit nem adunk el — mondják. — Eleget szenvedtünk a gyárak uzsorája miatt az áruhiány idején. Most itt az ideje, hogy megváltozzék a helyzet. Mi csak úgy tudunk megélni, ha leszárítjuk az árakat és megindul az eladás." Hivatalos kimutatás szerint többi millió méter textiláru van az országban. Minden feleslegesen megadott fillér tehát ezrekkel növeli a gyárak hasznát. A szovjet-magyar árucsere, forgalmi szerződés lehetővé teszi , hogy mindenki megvásárolja a szükséges textilneműt. A közszükségletre való tekintettel Antos elvtárs államtitkár mérsékelte az forgalmidőt.